Bereg, 1877. (4. évfolyam, 1-31. szám)
1877-09-16 / 31. szám
Beregszász, 180. Szeptember 16 31. szám. Negyedik évfolyam. VEGYESTARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap délelőtt. Előfizetési dij: Egész évre..............................................6 ft. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekből fogadtatnak el. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Az előfizetési és hirdetés dijak Székely József pénztár • ■ , -n , tí ,, , • , , ,, Hirdetések s nyiltterbe szánt közlemények késznek, arhoz intézendők a hitelintézetnél ! Hirdetési díj: minden a jebb hirdetésnél 501 pénz fizetés mellett fogadtatnak el. 1 kr., 100 szóig l ft. f r ° Szerkesztői helyiség hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamátiók küldendők: Beregszászban A r d ó-u t ez a 233-ik szám. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetéseknél 10°/o levonatik. Nyilt tér sora 20 kr. Egyes számára 12 kr Beregszász 1877. Szept. hó Már csaknem két éve lesz annak, hogy a szerencsétlen Török állam a minden oldalról ellene törő ellenséges hadak ellen a legbámulatosabb hősiességgel védelmezi önállóságát, és kiirtás alá vett nemzetiségét ; ezen majdnem két évi idő alatt a rut jogtalansággal megtámadott nemzet oly csodálatra méltó hős tetteket vitt véghez , melyet csak a mythológia csodálatszerű legendáiban olvashatunk, és melyet egyedül csak egy a legszentebb ügy által lelkesített nemzet az önfentartás kétségbeesett elhatározásában — a lángoló honszeretet, és önfeláldozás magasztos lendületével képes keresztül vihetni. A hős Török nemzet ezen magasztos küzdelmét feszült figyelemmel kisérik Európa népei, azonban nincs nép, és nincs nemzet, mely a halálharczot vívó szerencsétlen állam ádáz küzdelmeit oly lázas izgalommal nézné mint Árpádnak a négy folyam térségein lakozó népe. — Magyarország feszült figyelemmel, és visszafojtott lélekzettel kiséri azon rettenetes harczot, melyet a szomszéd Török állam népei — a lét és nem lét feletti irtózatos küzdelemben vívnak. Magyarország fél, és remeg, mert jól tudja, hogy a Bulgária síkságain folyó küzdelem, állami léte, és nem léte felett is dönteni fog, jól tudja hogy a Törökország sírbadőltével Magyarországra is rákerül az állami megsemmisülés szomorú katasztróphája. — És Magyarország népe ezt tűrni kénytelen, mert kezei — békákba vannak verve, s cselekvési szabadsága megbénítva van. Halljuk a szorongatott testvér segély kiáltását, látjuk a határainkon csörtető zsoldos hadak százezreit, a felgyújtott falvak piros fényét, látjuk saját veszélyünket, de nem segíthetünk, és nem mehetünk, mert politikai álláspontunk sajátságos volta, s a politikai helyzet szerencsétlen alakulása, ezt meg nem engedik. — De mit tegyünk tehát! Erre megfelelt a magyar társadalom. A Magyar társadalom jól fogta fel, hogy egy harcoló nemzetet szép szavakkal segíteni nem elég, a szép szó, a tömeges rokonszenv szép ugyan, és jól is eskezik egy Európa minden népe által elhagyott nemzetnek, de sem a sebesült katonát megnem gyógyítja, sem a hajláktalan éhező népet kielégíteni nem képes. Erre nem szavak de tettek kellenek. Anyagi segélyt kell nyujtanunk. Százával hullanak a sebesültek a folyton dúló gyilkos harczokban, s ezek nyomora végtelen, de még nagyobb azon sze■ rencsétlenek ínsége a kik a hóditó háború miatt hajlékaikat, és vagyonukat elvesztették. — Hiteles jelentések constatálják hogy ezek ezrével bolyonganak az elpusztított vidéken. — E kétségbeesett anyák, és apátban gyermekek kenyér és hajlék nélkül vannak, és ha rajtuk segítve nem lesz, menthetlenül elpusztulnak a küszöbön lévő tél alatt. Megengedheti-e azt a magyar nép? Bizonyára nem, a magyar nép testvéreinek sírását már is meghallotta, s rögtön készlet segíteni. A magyar társadalom, mint egy ember megmozdult, és azóta felmelegül a lélek azon tettek látásán a melyet a romlatlan magyar társadalom véghez visz. A török szerencsétlenek felsegélése nemzeti ügy lett, új, és szegény versenyzik a könyöradomány nyújtással. • A katona, és a szegény napszámos ép oly önzetlenül adja filléreit , mint a gazdag az ő forintjait. A társadalom a legnemesebb versenytől forr. Ezrek gyűltek már eddig is a jótékonyság oltárára. A magyar nép meg akarja mutatni hogy anyagi adománya arányban áll szeretetével - a mely óriási. De mikor a Magyar társadalom talaja így megmozdul mindenütt — csodálatos hogy Bereg megye aluszik. — Pedig talán mi is Magyarok volnánk? talán mink is ép úgy szeretjük hazánkat — mint a többiek? vagy minket a Törökország ügye nem érdekelne, s mi nem sajnáljuk e nemzet szerencsétlen sorsát, — vagy mi külön esünk a honszeretet választó vonalán? vagy éppen hebege : — Ez esetben ... ön menjen Billien. Mindenesetre ön menjen a bálba frakkomban. Én majd csak itthon maradok.* Még egy kabát történet kering Thiersről. Midőn mint a franczia állam feje néhány év előtt hadiszemlét tartott Párizsban a Mars-mezőn, oly feltűnően rövid felöltő volt rajta, hogy a tisztek közzül néhányan amint ránéztek, nem álhatták meg mosoly nélkül. Az elnök észrevette a nevetséges hatást, melyet öltözéke szült s minden zavarodás nélkül szokott szeretetreméltó modorában magyarázta meg a kabát szertelen rövidségének okát. Uraim! nem jó ha az embernek nagyon előrohan a felesége és sógornője van. Nehány nap előtt várattam ez uj kabátot. Midőn a szabó haza hozta, nem voltam otthon s csak később próbálhattam meg Hosszúnak látszott s mondám éveim előtt „Nem viselhetem e kabátot, két ujjnyit le kell belőle vágni. A következő estén feleségem fogja magát s elvégzi rajta a műtétet a nélkül, hogy erről nővérének szólna, ki a következő reggel ismét két ujjnyival csonkítja meg kabátom hosszát s mint a ki dicséretes munkával akar meglepni, öltöző Szó- bámba helyezi. Nős uraira, mit gondolnak önök, mi t történt? Szóról szóra az, hogy a mint az én tekin* ‘ tetem a kabáton akadt, eszembe jutott annak hoz* ! szabalmassára, becsengettem az inasomat s elküldtem, a Szabóhoz, hogy egy óra alatt vágjon el belőle két ujjnyit mert e kabátban óhajtok menni aj hadi szemlére. Gondolják meg most önök és nézzék mi lett az én szegény kabátomból?“ Több apróbb jellemző dolgot Thiersről — más alkalommal. Thiers életéből.41) Öreg volt- A múlt század adta ajándékba ennek. Nagy örökség, — mint a minő nagy örökséget ő hagyott a jövendő századoknak. Ő egészen a történelemé. Egy korszaké, melyet nem lehet kitörölni, melyről sok mindent fognak írni nagyon soká, nagyon sokan. És e sok közül is nem akad egy sem, aki azzal a vakmerő gondolattal fogjon tollat, hogy Thiers történetét megírja, Thiersről csak írni lehet de az ő működését leírni, azt amit ő egy élet alatt végzett, arra kevés egy élet. Én ezúttal ez igénytelen helyen csak két apró vonást akarok felhozni életéből, mely jó szivét és igénytelen egyszerűségét jellemzi. * A marseillei lakatos fiának, midőn még egyszerű ügyvéd volt Aixban, volt egy Billien nevű fiatal segédje, ki igen szűk jövedelemmel rendelkezett. Billien úr, mint e történetkéből kiviláglik, éppen olyan kis emberke lehetett, mint principálisa. Egy télen fényes bálra készültek Aixban, melyen a fiatal Thiersnek mint rendezőnek kellett volna részt vennie. Mint minden fiatal ember tele reménnyel s fényes ábrándokkal készült a bálra . *) Jegyz, Thiers a franczia köztársaság volt elnöke, a legközelebbi napokban halt meg hirtelen szélhűdés következtében, 80 éves korában. Nem csak mint franczia ország egyik legnagyobb államférfia, de mint s különösen a toll embere is, ki alacsony sorsból a legmagasabb pofozig küzdte fel magát, megérdemli, hogy pár sort a mi lapunk is szenteljen emlékének. Legnagyobb munkája, mellyel fényes nevét egyszerre megalapitotta : „ Histoire de la revolution frangaise.“ A franczia forradalom története, fázerk. alig várta az estét, midőn napi ügyeit elvégezve öltözködéshez hozzá fogjon. Ment is a dolog egész a frakk felhúzásig, itt azonban szükségképen meg kellett akadnia azon nyomatékos oknál fogva, mert a felhúzandó frakk nem volt sehol, csak hűlt helye volt a szekrényben. — Thiers méregbe lő, nagy lármát csap s éppen leszaladni készül a lépcsőn, hogy a takarító házmesternőt kérdőre vonja, midőn Billient látja meg ki a saját tulajdon frakkjában feszit lefelé. . . — Hollá Billien! Ezer ördög! Ön az én frakkomat viszi? nos uram, hogy merészel ön ilyet cselekedni ? tudja ön, hogy ez tolvajlás, sikkasztás. Billien megáll, hol idsápad, hol elpirul és töredelmesen bevallja hogy a szekrényt nyitva találván, mivel nagyon el szeretett volna menni a bálba, nem volt képes elrenálni a kísértésnek annál is kevésbé, mert azt hitte, hogy a principális mulatsága ezáltal nem fog rövidséget szenvedni, mivel meg volt győződve, hogy Thiersnek legalább két frakkja van. — Egyetlen egy frakkom van, hallja ön — mondá Thiers dühösen. Azonnal visszatér ön és le fogja vetni. A fiatalember megszégyenülten engedelmeskedett s ezen önkénytelen sóhajjal vált meg a szerencsétlen ruhadarabtól. — Szegény Nanette-om, te kétségbe leszesz esve! — Ki az a Nanette? — kérdé Thiers. Billien ekkor elmondá, hogy a Nanette egy igen kedves szőke gyermek a szomszédos Burgois faluból, ki már félév óta készül a bálra, hogy ott vele találkozhassék s szerelmi ígéreteiket újra mindketten megerősítsék , hogy ő, mivel frakkja nincs kénytelen lesz most cserbenhagyni imádottját, kinek szegénynek bizonyosan megreped emiatt a szíve. . A fiatal Thierst annyira meghatotta a kis Nanette elképzelt szomorúsága, hogy elérzékenyülve Délibáb.