Bereg, 1879. (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-16 / 37. szám

37. szám. Beregszász 1879. szeptember 16. V-dik évfolyam. » TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HETILAP. III£GJELEIKIK MINDEN KEDDEN DÉLELŐTT. Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fent­­irt helyre küldendők. Előfizetési dij. Egész évre..........................4 ft., Szerkesztői és kiadói helyiség, hova a lap szellemi részét illető közlemények s reclamá­­tiók küldendők Beregszászban Arok-uteza 43. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft, satb. aránylag. Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 10°­, levonatik. Nyilttér sora 20 kr. ügyes szám­ára 10 kr. Hirdetések s nyilttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Előfizetési felhívás *­? ww 1879. évi okt.-decz. évnegyedére. E harmadik negyedév végének kö­zeledte alkalmával újólag felhívjuk ol­vasóinkat előfizetéseik megújítására ez év utolsó negyedére. Előfizetési díj . . . 1­ert Kérjük az előfizetési pénzeket mi­előbb a szerkesztőséghez beküldeni, hogy a lapot minden előfizetőinknek folyvást rendesen küldhessük. Beregszász, 1879. szept 16. Kóródy Sándor, Janka Sándor, főmunkatárs, felelős szerkesztő, lapkiadó tulajdonos társak. A fényűzés és egyszerűség. Ama többrendü czélok között, me­lyeket a közhasznú egyletek, társula­tok általában elérni óhajtanak, nem utolsó helyet foglal el az egyszerűség utáni törekvés, mint a napi­renden levő s népünket már-már végenyészettel fe­nyegető fényűzés száműzője, melynek okszerű behozatala — nézetem szerint — a védegyletek, társulatok egyik fő. Most egy éve. Együtt jártunk be kertet, mezőt. Csevegve olyan édesen. Az est pírjánál a zöld halmon, Együtt pihentünk kedvesem. A Borzsa patak halk folyással, Mint tanú haladt mellettünk. A szellőnek lágy susogása Biztatva lengett köröttünk. Ajk­ajkon, kéz kézben nyugodott. Egygyé olvadt a két kebel. És hittük, hogy e lelki lánczot Semmi rész sem szakasztja el.. Én még emlékszem e napokra. Emlékszem a­míg csak élek, Hogy felejthetném el azokat,­­ téged, akkor még ha lélek­ i­s czéljául volna tekintendő. Az egysze­rűség ritka szó korunkban, midőn még mindenki új gazdálkodási rendszeren, új jövedelmi forrásokon töri fejét a­nélkül, hogy tettei a gazdaság és gaz­dagság főellenségét, a fényűzést, meg­vetné és az egyszerűség által magának a kényelem és jólét kiapadhatlan kut­­forrását igyekeznék megszerezni. Nem mutatkozik sehol jobban az emberi nemnek ősi eredetétől­ eltérése, mint a divat- és fényűzésben, mik majd­nem egyjelentésüekké lettek az életfo­lyamában. Az ember társaságba állott ugyan, hogy műveltebbé, kényelme­sebbé tegye életét, de történik-e ez a divat és fényűzés számtalan czikkei ál­tal? — Nem vetkőztetik-e ki nagyobb részt azok az embert alakjából is, őt egy kényelmetlenül mozgó géppé ala­kítva át? — Mert most, polgárosodá­sunk tetőpontján, váljon kiért öltözkö­dik az ember ? Önmagáért ? Éppen nem! Helyesen mondja Pascal: „La mode tyrannise notre inclination, force notre goût, Tassuretit a célai des autres“ — A divat zsarnokoskodik hajlandóságun­kon, Ízlésünket kényszeriti s aláveti másokénak. Mennyi anyagi és szellemi haszon háramlanék a fényűzés és divat meg­­vetőjére !! — Semmire nem költ az em­ber általánosan véve többet, mint a ru­házatra és ezzel rokontárgyakra. A leg­szegényebb, társaságban élő művelt embernek hasonló kabátot, kalapot* * czipőt, arany gyűrűt stb. effélét kell vennie, mint annak, kinek ezrei és száz­ezrei vannak elpazarlásra. Sokan kö­zülünk éjjel-nappal fáradozva keresett pénzüket váljon mire adják? szellemi czélokra ? korántsem! legnagyobb részt drága ruházatra, nagyszerű bútorzatra, szóval fényűzési czikkekre. Pedig meny­nyivel nagyobb haszon háramlanék reánk s a társadalomra abból, ha ugyan­ezen pénzösszeget szellemi czélok elő­mozdítására, közhasznú intézmények pártolására fordítanak. Irodalom, mű­vészet : mind megkívánja az egyesek áldozatkészségét, és ezekre mégis vajmi kevés gondunk van! De nemcsak egyesekre, családokra, hanem egész nemzetekre is nagy befo­lyása van a fényűzésnek. Spárta csak addig volt fénypontja Görögországnak s csillaga az akkori világnak, míg benne a vasegyszerűség helyébe fény­űzés nem lépett. Róma elestének szinte egyik fő oka a fényűzés volt, mit aka­dályozni a törvényhozás is ismételve szükségesnek látott. Orchius tribün első volt, ki törvényileg kívánta, hogy lakomáknál a vendégek száma határoz­­tassék meg. Fannius Consul még gyö­keresebben akart hatni, és az azokra szánt költségek maximumát szabta meg. Ismeretes továbbá az oppia törvény, melyben már részletes intézkedés léte­tik az elterjedt fényűzés megakadálya­Emlékem híven őrzi mindazt. Mi fájt, mi édes volt nekem, így téged sem felejthetlek el Hitelenné lett kedvesem. Oszkay Károly. EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vig svéd beszélyke. Kémeiből. (Folytatás.) Utter Károly még az egyetemben maradt, hogy képességeit, melyekkel birt, tökéletes­ségre vigye, és ha lehetséges, még újakat is szerezzen. Őszinte jelleme mindenkit barátjává tett; már rendkívüli erejénél fogva is tisztel­ték őt. De habár testi ereje a Vendégségek­nél*) fölényt adott is neki, de ez a tanulásnál és vizsgáknál, melyek iránt gyógyíthatlan fé­lénkséggel viseltetett, semmit sem használt. Hogy ha Károly haza jött, deák egyen­*) T. i. a diákok vendégségénél, hol a vereke­dés és az ablakoni kidobás nagyon gyakori volt, ruhát vett fel, karddal oldalán, de nem hiúság­­ból, csak hogy atyjának vele örömöt szerez­zen. Ez azután meghívta a szomszédokat, mes­terembereket és a mi hősünk magát különféle mutatványok előadásával fárasztotta. Kénytelen volt e hasból is beszélni, mintha hangja egy hordó mélyéből jönne, mi a legnagyobb mulatsága volt az érdemdús tár­saságnak. Daczára ezen képességeknek Utter Ká­roly bizonyára egyike volt az upsalai egyetem legrosszabb növendékeinek. Egy esemény sem bírt az ő jövőjére befolyással. Egy régi diák, névleg „Corney“, ki egy fiatal bárónál nevelő volt, és kinek családja vidéken lakott, kény­szerülve volt magának több heti szabadságot venni, hogy a tudori vizsgára elő tudjon ké­szülni , ezért egy helyettest keresett. Sok ke­resés után szemei Utter Károlyon akadtak meg, kiről hitte, hogy talán inkább tud másnak, mint magának leczkét adni. Utter hallotta, hogy a bárói lak egyik leggyönyörűbb vi­déken van, körülvéve vadontól, melyben a leg­szebb vadak vannak, és halas tavaktól^ szóvalít * « «

Next