Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-11-21 / 47. szám
semre állott mindkettő, annál nagyobb szűkében voltam azonban az anyagnak, amely nélkül lapod tisztelt olvasóközönségének szánt leveleim teljesen tárgytalanok lettek volna. Az országgyűlés utolsó ülésszaka már szept. 25-én egybehivatott ugyan, de a letelt másfél hó alatt munkássága alig szorítkozott egyébre, mint a megalakulás és a delegátiók megválasztásának keresztülvitelére, néhány törvényjavaslatnak, köztük az 1881. évi államköltségvetésről s a magyar-horvát pénzügyi egyezményről szólóknak beterjesztésére s újabb meg újabb szünetek tartására, melyeket a ház tagjainak általában soknak, a bizottságok intensív munkásságára pedig nagyon kevésnek mondhatok. Kilenc, nagyobbára rövidülésre terjedt eddig összes tevékenységünk s ezekből is kettő formalitásokkal, öt alakulással s csak kettő telt el érdemleges tárgyalásokkal. — Szükségesnek láttam ezeket előrebocsájtani, márcsak azért is, nehogy némelyek részéről esetleg azon váddal sujtassam, mintha bennem rejlenék oka a szíves felhívásod folytán megindított fővárosi levelekben beállott hosszas pauzának. Mint már érintem, sem kedvem, sem időm nem hiányzott, s bár egy politikai színezetű általános érdekű, mind a mellett inkább a törvényhozó testület működését ismertetni hivatott levélhez szükséges elegendő tárgygyal ma sem rendelkezem, mégis hogy életjelt adjak, s hogy leveleim második sorozatát bevezessem, elszántam magamat e sorokban első tudósításom megírására, előre is lemondva levelem érdekességének igényéről. Október hó 4-én elnapolt üléseink sorozatát szombaton, f. hó 6-án kezdettük meg ismét, egy meglehetősen érdektelen, száraz és rövid üléssel. A ház tagjai alig harmadrészben jelentek meg, míg a karzatok elég látogatottak voltak. Az ülés legérdekesebb mozzanatául az elnök azon előterjesztését jelenthetem, melylyel a háznak Simonyi Lajos báró n.-szalonta v. ker. képviselőnek lemondását hozta tudomására. — Senki sem volt a bejelentésre elkészülve, még a középpártok sem, minek élénk tanúsága volt az arczokon általánosan visszatükrözött meglepetés kifejezése. — Lemondását politikai indokok vonták maguk után s tagadhatatlan annak politikai jelentősége is. — Simonyi báró, ki előbb miniszteri tárczájától, utóbb a kormánypárttól is megvált, tisztán meggyőződésétől vezéreltetve, szükségesnek látta megválni a párttól is, melynek tagja volt, mert annak működését eredménytelennek, létjogát kétségesnek s magát a pártot élhetetlennek tartotta. Meggyőződésével nem egyezett meg, visszatérni a párthoz, melyhez 1876- ban s megmaradni a pártban, melyhez legutóbb tartozott,s mert a szélsőbalhoz csatlakozni nem akart, — legalább én ennek világos tanúságául tekintem lemondását — nincs egyéb tennivalója, mint viszszavonulni a magánéletbe. — Bár nem volt kiváló államférfiui tehetség, szilárd jelleme, önérdektől ment tiszta hazafiai meggyőződése s kitűnő modora kedveltté tették a házban, mely benne bizonyára sajnos veszteséget szenvedett. Visszatérve az ülés folyamára, kevés feljegyezni valóm maradt. — A miniszterelnök bemutatta az 1879. évi zárszámadásokat, továbbá a sugárúti kölcsön-előlegek kamatmentességére s az állandó országház építésére vonatkozó törvényjavaslatokat. Hegedűs L. a pénzügyi bizottság előadója pedig ezen bizottságnak az 1881-ik évi államköltségvetésről szóló jelentését terjesztette elő, mely az osztályok mellőzésével a f. hó 15-iki ülés napirendjére tűzetett ki. Meg kell itt jegyeznem, hogy 1867 óta költségvetés nem volt, mely oly gyorsan hajtatott volna a pénzügyi bizottság retortáján keresztül, — de meg is látszik rajta, — mert végeredményében talán nem is volt ehhez hasonló kedvezőtlen budgetünk. Miután még Törs, a mindszentpátafalvi s bökény-mindszenti öblözetek vízvédelme tárgyában interpellált s az elnöki havi jelentés beterjesztetett volna, az ülés 22 12-kor véget ért. Hétfőn volt tulajdonképen első érdemleges ülésünk. Napirenden a Horvát-Slavon-Dalmátországokkal megújítandó pénzügy egyezményről szóló törvényjavaslat állott. A vitát, mely elég száraz, rövid és érdektelen volt, Falk a regnicolaris bizottság előadója vezette be, történeti visszapillantással a két regnicolaris bizottság közt folyt alkudozásra, miből csak azt jegyeztem meg, hogy mi semmiért, jobban mondva az — „Urvat“ — urak hálátlansága és örökös panaszaikért cserében kidobunk (most és további 10 éven át) csaknem 63 milliót. Utána Polyt beszélt, sokat mondva mindenről, annál kevesebbet a tárgyról. A szélső balról Eötvös beszélt, majd Helfy polemizált Kossuthért Polyttal, kit még a magyar emigrationak III. Napoleonnak viszonya felöl mondottakért, Irányi is részeltetett egy kis leczkében. Tisza miniszterelnök általános figyelemmel kisért rövid, de hatásos beszédben válaszolt Polyt nagyszerb álmodozásaira, jól alkalmazott satyrával czélozván annak a keleti kérdés megoldására s egyéb a tárgyhoz nem tartozó dolgokra vonatkozott fejtegetéseinek helytelenségére. Végül Fálknak, az Eötvös és Polyt beszédére tett néhány megjegyzése után a nagy horderejű törvényjavaslat alig másfél órai tárgyalás után úgy általánosságban mint részleteiben elfogadtatott. Ezzel az ülés véget ért. Kedden néhány kérvény, az 1881-iki közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásokról szóló törvényjavaslat s néhány interpelláló jelentetett be, s harmadik olvasásban is megszavaztatott a magyar-horvát pénzügyi egyezmény. Az ülés további folyamát Novák és Ivánka között a honvédegyletek, illetőleg a honvédmenházi kezelés ügyében kifejtett személyeskedés töltötte ki, — mígnem 1 órakor véget ért.— Legközelebbi ülésünk pénteken vagy szombaton lesz, addig idő adatvan a budget tanulmányozására. Ezzel tehát kimerítettem levelem tulajdonképi tárgyát, anélkül hogy valami érdekest közölhettem volna. De hát érdekest még a külpolitika vagy a delegatiók köréből sem jegyezhetek fel. A delegatiók szokott modorban folytatják tanácskozásaikat, érdekes viták, intermezzok nélkül, melyek végezetül a közös budget újabb bővítettkiadásában fognak végződni. S künn? Nos ottan még mindég kísért Dulcigne átadása, a török-görög háború s az izlandi home-rulerek mindinkább terjedő mozgalma. Némi változatosságot a külpolitikai helyzetben is csak a váratlanul beköszöntött franczia kormányválság s az angol vezérminisztereknek a londoni lordmayor banquetten mondott s az angol külügyi politikában beállott fordulatot (Gladstoniadok helyett a britt oroszlánhoz illőbb mérsékeltség) jelző beszédek okoztak, különben halad minden a régi kerékvágásban. Jövő levelemben talán már többet és érdekesebbet fogok közölhetni. Addig is Isten veled! Abonyi Emil, sírok, (mert érzékeny természetemnél fogva, mindkettőre hajlandó vagyok) más színben fogom nézni a világot. Mentem jegyet, váltani Elővevém tárczámat, mert vala benne, mely életem fentartására volt szánva addig, mig valami álomásom lesz, csak nem szorulok mindjárt hitelre. A karzatra váltottam jegyet. Nem ismer senki, vagy aki ismer s nem szeret ott látni, váltson páholyt számomra. A valóban szép és mulattató játék mellett egyéb is magára vonó figyelmemet; egy csinosan öltözött szőke leány a karzaton. I1a máshol látom őt, talán rá sem nézek, de itt nagyon feltűnt. Igen különösnek látszot nekem e teremtés. Magatartása igen komoly egyik pillanatban, midőn a legnevetségesebb dolgok nem indíták még csak mosolyra sem ajkait, másikban szerfelett naiv, ha elfáradt állami, tartózkodás nélkül a padozatra ilt. Nem beszélt senkivel, látszott, hogy e helyen nincsenek ismerősei. Talán fölösleges mondanom, hogy többször akadt meg rajta szemem, mint a bohóczkodó színészen, mit midőn észrevett, engem gondosan került, inkább nem látott semmit, hogysem mellettem állva — hol üres hely volt — nézzen. E magaviselet még jobban felingerte kíváncsiságomat. Jól megnéztem e leányt. Valami szépségnek épen nem mondhatom. Egyike azon emberi arczoknak, melyekről egyszeri látásra elmondhatjuk, hogy érdekesek. Arcza hosszúkás. Fejét világos gesztenyeszinü, gazdag növésű haj fedé. Arczvonásai szabályosak s kiváló értelmességet tanúsítanak. Szeme sötét kék. Orra, szája rendes. Legújabb szabású, rózsaszínű karton ruhája, félrecsapott kis csárdás kalapja igen jól állt neki. Én még ilyen leányt karzaton nem láttam. Meg akarom őt szólítani, felhívni figyelmét a játékra, mely úgy látszik kevéssé érdekelte őt. Gyaníthatta szándékomat, mert oly messze ment tőlem, s úgy a cselédek csoportjába vegyült, hogy alig láthatom. Még kíváncsibbá lettem: tudni vágytam kilétét s beszélni, közelebb ismeretségbe jutni óhajtottam vele. Elhatároztam tehát, hogy figyelemmel kisérem, midőn kijövünk, s megtudom, hol lakik, így ki és mi létéről is biztos tudomást szerezhetek magamnak. Midőn kifelé mentünk, követem. Észrevette szándékomat, visszavonult, úgy hogy nekem kellett előbb kijönnöm. Ennyire üldözni e szegény leányt, elismerem, hogy illetlenség volt tőlem, de kíváncsiságom, melyet különös magaviselete keltett, feledtető velem az illemszabályokat. Ez utóbbi lépésével kíváncsiságom legnagyobb fokát érte el, megvártam, míg a legutolsókkal kijött. Egyenesen felém tartott. Megdöbbentem, ő, ki eddig oly gondosan került, mily bátran lő felém, beszélni akar velem. Alig volt időm ezt elgondolni, mellettem termett s halk, de mégis erélyes hangon a következő szókat sugó fülembe: „Uram, ha ön illetlen magaviseletével tovább is üldözni fog, kénytelen leszek önre a rendőrség becses figyelmét felhívni.“ S eltűnt előlem oly gyors léptekkel, mint a minőkkel felém közelítő. Szoborrá merülve addig követem őt bámész szemeimmel, míg büszke alakja elmosódott az est homályában. Addig álltam ott, míg — körülnézve — egyedül találtam magamat a színház előtti téren. Csend volt, csak a rendőr halk, élénk figyelmet eláruló léptei hangzottak füleimbe. Lakásom felé vettem utamat még levertebben, mint midőn a színházba indultam. Szavai ottan is füleimbe csengtek: „a rendőrség becses figyelme!“ mennyi gúny e négy szóban. Megérdemeltem. Bizonyosan „Budapesti kis szőke,“ mert ott szoktak oly nagyon fenyegetőzni a rendőrökkel Oly gondolattal feküdtem le és aludtam el, hogy holnap meg kell őt ismernem, ha csak még ma el nem utazik ú.-ból. Másnap, midőn kenyerem keresésének ügyében jártam-keltem, csakugyan láttam őt sétálni. Többször mentem arra, hol először sétálni láttam s mindannyiszor ott találtam. Egy volt iskolatársamat, kiről tudta, hogy képezdei növendék, mert a képezdéből látta kijönni, meg is szólította; képezdei dolgokról kérdezősködött tőle. Elmondta iskolatársamnak, hogy ő a képezde II. osztályát végezte, s a tanítónői oklevelet az u.-i állami képezdében akarja megszerezni, azért jött. Szeretne olyan, most képesített fiatal emberrel vagy nővel megismerkedni, ki neki egyről-másról a vizsgálatra vonatkozólag felvilágosítást adhatna. Iskolatársamnak első teendője volt nekem e dolgot elmondani (mivel elbeszéltem neki kalandomat), s engem a kérdéses dologban ajánlani. Végrevalahára tehát mégis alkalmam nyílt vele találkozhatni és beszélhetni. Barátom bemutatott neki. Ő kissé zavart volt, de nyugalmat színlelt s (mialatt e szavakat látszólagos nyugtalansággal mondá: „mi már ismerjük egymást)zinte, hogy foglaljak helyet. Nem sokáig 608 sz. 1880. KÖZÜGYEK. Magyar országos segélyző nőegylet.*) (Vége.) Tisztelt választmány! V. Kérünk továbbá értesítést, hogy az egylet székhelyén és területén vannak-e és hol oly alkalmas épületek, amelyeket az illető hatóság vagy testületek, kolostorok, vagy magán birtokosok kórházak berendezésére átengednének ? Ha vannak, kérjük azok bővebb leírását, ha nincsenek, arra kérünk felvilágosítást: vályon van-e arra lehetőség, hogy szellős barakkokat, csekély költségen, rövid idő alatt elő lehessen állítani? Hol lenne erre nézve a legalkalmasabb tér? Magára vállalja-e ez iránt a hatóság, valamely testület vagy birtokos a kötelezettséget? Vannak-e oly birtokosok, akik saját házaikban, egy vagy több szobát e czélra felajánlanak és minő feltételek alatt? Készek-e a hatóságok vagy illetők ezen helyiséget egyszerű nyoszolyákkal és bútorzattal és menynyire ellátni? Kívánatos azt is bizton megtudni, hogy hány beteget lehetne tehát jól elhelyezni ? VI. Igen fontos a fehérneműek tisztántartása és megmosása, mert ismeretes tény, egyrészt, hogy igen sok sebesült megmenthető lett volna, ha sebkötő és fehérruha kellő mennyiségben, tisztán és szárazon állott volna az orvosok rendelkezésére, és másrészt nem tagadható, hogy a ragályos betegségek leginkább a kevéssé fertőztelenített fehérnemű által terjesztettek. Oly intézkedések tehát, melyek a kórházi fehérnemű gyors és alapos mosatását és megszorítását biztosítják, a legfőbb szükségletek közé tartoznak. Vannak-e oly hölgyek, akik ily mosóintézetek berendezésére és vezetésére vállalkoznak? Itt ismét megkülönböztetést kérünk tenni, a szerint, a mint ily mosóintézetet a harertár közelében, vagy más távolabb fekvő városban, vagy csak rendes lakhelyükön hajlandók berendezni, illetőleg vezetni. VII. A beteg és sebesült katonák kedélyállapotára mi sem hat kedvezőbben, mintha otthon hagyott családjukról, kedveseikről időszakonként hírt vesznek és azokat állapotukról értesíthetik. Ki vállalkozik ily rövid, tárgyilagos és azért minden mendemondát kizáró levelezés eszközlésére és minő nyelven? VIII. A vidéki gyógyszerészek közül ajánlkozik-e valaki arra, hogy a harertérre megy katonai gyógyszertár kezelésére ? továbbá hány százalék leengedésével készek az illetők a szükségelt gyógyszereket a beteg és sebesült katonák részére kiszolgáltatni? Hogy az egyletek válaszai a központban könynyebben csoportosíthatók legyenek, a becsatolt réSzerk. *) A felszólításban elsorolt ajánlkozásokra szánt rovatos ív Gönczy Sándorné elnöki nagyságánál van letéve.