Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-05-30 / 22. szám

22. szám. Beregszász, 1880. május 30. Vl-ik évfolyam, MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL.­­ Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők * * Beregszászban, Árok-utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. A kéziratok nem adatnak vissza. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre..............................................4 írt. Félévre ...................................................2 frt. Negyed évre .......... 1 frt. Egyes szám 10 kr. Ny­i­­tt év sora 20 kr. HIRDETÉSI DÍJAK :­­ minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 frt stb. aránylag. Nagyobb terjedelmű hirdetésnél 10o/1 levonatik. Bélyegdíj: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetések s a nyilt térbe szánt közlemények kész­pénzfizetés mellett fogadtatnak el. J§ Utóhangok a megyei székhely kérdéséhez.*) Beregmegye törvényhatósági közgyűlése tehát határozott. Teljes mértékben fölfogta a helyzetet, egész nagyságában fölismerő a veszélye, mely a megyei közigazgatás függetlenségét, magyarságát, hazafias voltát s a megye fennállását feyegeté, midőn május 20-án hazafias érzülettel s 104 szavazattöbbséggel utasitá vissza Munkács városának önös indokokból eredeti 100,000 frtos ajánlatát, s tüntető lelkese­déssel nyilatkozott a megyei székhelynek Bereg­szászban meghagyása mellett. Mert e kérdés nem Munkács és Beregszász városok kérdése, ez Bereg­­m­egye létkérdése volt. Azt hihettük már, hogy ezzel az ügy befe­jezve lett. Hiszen a mit Munkács városa a nagy­m­ért­ összminisztériumnál is kért, s a­mit a minisz­­térum el is rendelt, hogy t. i. a székhely kérdésé­ben a törvényhatósági közgyűlés hallgattassák meg s mint önkormányzati dologban: maga határozza el, hol kívánja székhelyét tartani , mindannak elég létetett. Azonban csalódtunk. Cserszky Antal, Melczer Aurél és érdektársai nem elégették­­meg a vallott kudarczot, s miként a törvényes fórum, a megyei bizottság kikerülésé­vel kívánták a minisztériumtól a székhelynek Mun­kácsra leendő önkényes áttételét, úgy most is túl­teszik magukat a törvényen s a bizottsági közgyűlés önkormányzati körében hozott hazafias határozata ellen az általános népszavazatra apellálnak. — Föl­tették magukban: „Ilectere si nequeo Superos, Ac­eronta moredo!“ Megkezdték ugyanis az agitatiót a községek­ben, főként az uradalom volt jobbágy községeiben,­­ miként a hajdankor apostolai járnak ma község­­ről­ községre kapacitálni a községi képviselőtestüle­teket egy általuk nyomatott nyilatkozat aláírására, melyben az egész község Munkács városának a székhely áttétele iránt beadott kérvényét (melyet ugyan soha sem láttak) pártolja, az abban felho­zott alapos érveket (melyeket ugyan soha sem ol­vastak) magáévá teszi, helyesli, s ezen nyilatkozat­nak a munkácsi kérvény mellé csatolása útján a község a székhelynek az egyedül üdvözítő Munkács városába leendő áttételét a nmeit, minisztériumtól szintén kéri! Miként egy uj honfoglalásnál, szétosztattak a községek a kortes kapacitások között. És mivel a községi képviseleti tagok daczára minden mézes-mázos beszédnek a tisztelt önzetlen uraknak hitelt nem egy könnyen adnak, igénybe lett véve minden törvényes és törvénytelen kortes eszköz, az aláírások kicsikarására. Hol a szó nem használt, használt a bor és pálinka, hol ez is elégtelen vala, ott megjelentek a gr. Schönborn E. germanizáló uradalmának intri­­tusei Melczer Aurél, Bikli Lőrincz, és társai stb. ■■■ ....... ' s az uradalom hatalmának latba vetésével legelő, fajzás ígéretével, vagy ezek megszüntetésére vonat­kozó fenyegetésekkel oly helyeken pedig, hol az úrbéri rendezés folyamatban van, előnyös egyesség ígéreteivel követelték s erőszakolták a nyilatkoza­tok aláírását. Azonban mindezek daczára akadt magyar köz­ség — tisztelet Derczen független községi képvi­seleti tagjainak — hol meghiúsult a nagy igyeke­zet, s bár a tisztességtelen kortes szerepre vállal­kozó uradalmi tiszt és a mézédes beszédű Munkács városi ügyész (kit mi jobb szeretnénk hivatásához mérten inkább a független meggyőződésű s a mun­kácsi corruptió ellen harczoló férfiak táborában, mint a Cserszky ur bogarait kedvelők s az ura­dalmi praefectus uszály hordozóinak fekete seregé­ben látni) mindent elkövettek czéljuk kivitelére; a népes képviselőtestületből csakis 4 egyén vala elég gyenge, hogy a nyilatkozatot aláírta. Hogy általában m­ennyire sikerült a nyilatko­­zatgyűjtés, azt még n­em tudjuk, majd meglátjuk a fellebbezés beadásakor. De az már most is bizo­nyos, hogy e lépése által Munkács város széttépte utolsó foszlányát is ama fátyolnak, mely üzle­t és önző indokokból tett ajánlatát a nagylelkűség ke­vés látszatával még befedezte. Kétségtelen, hogy most már úgy e megye közönsége, mint a m­nélt. m. kir. minisztérium tisz­tában lehet Munkács városának s a Munkács mel­lett kardoskodó egyéneknek önzetlen hazafias czél­­zatai felől! De tévednek a munkácsi urak, ha azt hiszik, hogy az általuk kicsikart s összegyűjtött községi nyilatkozatok a megyei közvéleményt képviselik. Erre csak a megyei közgyűlés, a bizottság van törvény által hivatva. Az a néhány községi képviselő épen egy nem egész község, m­iként hogy egy fa nem erdő. A Munkácsot pártoló nyilatkozat lehet az aláíró né­hány egyénnek magán­véleménye, de nem az egész községé. Ugyanazért e nyilatkozatok épen azon döntő súlyt, azon erőt nélkülözik, a­melyet azoknak a munkácsi urak tulajdonítani igyekeznek. Mi e nyilatkozatok Cmegétől és súlyától nem félünk, rég tisztában vagyunk azzal, mily erőt, mily hatályt tulajdoníthatunk igen irkafirkáknak. Hiszen köztudomást, hogy az azt kiállító főként a Munkácson felü levő községekben lakó képviseleti tagok írni, ovasni nem tudnak, még kevésbé tudják s van fialmiuk arról, hogy mit íratnak velők alá. A munkácsi uradalom tisztjei, az Uradalomba eső orosz ajkú községekben akár a ha­lálos ítéletet is aláírathatnák az illető községi képv. taggal, még nagy megerőltetésbe sem kerül, mert az orosz ajkú nép az uradalmi tisztség ma­­gasztalására s dicsőségére legyen mondva — igen nagy részt iskolázatlan; más felől pedig a tisztek iránt — mivel kenyerük ,­ uradalomnál teljesített munkából kerül ki — világos jóhiszemű. Ezen és ilyen népet könnyű bármily önző czélra eszközül felhasználni az uradalmi tisztségnek. Hanem az efféle nyilatkozatot független, megyei közvéleménynek tekinteni — absurdnra. De mindezektől eltekintve, sok tanulság rej­lik a székhely kérdés tárgyalásának lefolyásában. A Munkács mellett szavazók lajstroma fénye­sen igazolta, hogy a munkácsi kérvényben hangoz­tatott tetszetős eszmék, csak mindmegannyi álar­­czok valának Munkács és nehány lakosa, s főként a gr. Schönborn uradalom tisztsége önző czéljainak, magán érdekeinek eltakarására. A 76 Munkácsra szavazó között 33 szavazás az uradalomé, lévén közte 19 tiszt, 12 bérlő és 2 uradalmi vállalkozó. A többi szavazatok nagy része Munkács város képviseletéből vagy polgársága kö­réből, tehát a kérvényezők közül került ki; füg­getlen és Munkács vidékén lakó szavazzat a név­sorban alig lehet egy párt találni. Mennyire megyei közérdek volt tehát Mun­kács czélja, szomorúan tapasztaljuk! De­ megtanultuk azt is, hogy gr. Schönborn Ervin ur uradalmának bevándorlóit s Ausztia-, Cseh- és Morvaországban össze­szedett tisztsége (tisztelet az ott levő kevés számú magyar és igazán hazafias érzelmű férfiaknak!) felhasználva az ura­dalom befoly­ását, s vissza­élve a magyar nemzet vendégszeretetével — nem átalja magát a megye hazafias közvéleményével ellentétbe helyezni, nem szégyenli ura a gr. ur tisztelt nevét is a korteske­dés sorában meghurczolni, s minden kezében levő befolyást törvényes és törvénytelen módon felhasz­nálni, kizsákmányolni a megyei közönség békéjének feldúlására, s egyesek és az uradalom érdekeinek a magyar nemzetiség rovására és megyei közérdek ellenében való előmozdítására. E tényt kár volna figyelembe nem venni, s kellőleg méltányolnia e megye magyar érzelmű lakosságának! Jó lesz ezt emlékezetben tartani jövőre is! Éa­­ itt önként előtérbe lép azon kérdés, váljon gr. Schönborn Ervin urnak tudomásával, beleegye­zésével, vagy talán — a mit nem hiszünk — aka­ratával van-e és Volt-e azon eljárás, melyet ura­dalma tisztjei Günther, Melczer Aurél, Rikly Lő­rincz és társai e székhely kérdés erőszakolása körül követtek ? Van-e tudomása, hogy Günther úr a Melczer A. utján nemcsak az uradalom összes tisztviselői­nek, de a bérlőknek stb. is különbeni rész­követ­kezmények terhe alatt, fenyegetésekkel hagyta meg a munkácsi kérvény pártolását . Tudja-e, hogy ezen tisztek korteskedése min­denütt a gróf ur nevében történt? s a legelő, faj­­zás-igérgetés, vagy elvétel, úrbéri előnyös egyessé­­gek, bérlet felmondás stb. mind a gróf ur rovására és nevében jöttek kortes-eszközökül a forgalomba? Hallotta-e, hogy kedves cseh jószágigazgatója Günther úr még az ungvári püspök úrtól is eszkö­zölt ki egy orosz nyelvű körlevelet a megyebolt *) Ez „utóbatigok“ stimulu kkéit érkeztek köztünk, j­ogjr • miatt Uj’tunk *gjr napot Léit­!

Next