Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-22 / 4. szám
4. SZÍI III. Beregszász, issz. január 17. Vilk évfolyam. $ Előfizetési díjak: jtj ^ Egész évre...................4 írt. (§) Félévre........................2 írt. [§] X Negyed évre .... I írt. ^ Bereg- és Ugocsamegyei nép- KprI tanítóknak s községeknek egész [|] ^ évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. q § Szerkesztőség : ^ Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: jxf . Beregszász, Árok utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. $ $ BEREG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKE HETILAP, BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. ——o^o—››o^cx‹—›‹^o—o—---- MKOJELE1IK 1IID£N V1SÁRMP REGGEL. f Hirdetési díjak: jU Minden 50 szónál kisebb [fi hirdetésnél 50 kr., 100 szóig j^1 1 frt, stb. aránylag. BÉLYEGDÍJ: «A.Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. ‹ › Hirdetések s a nyilttérbe szánt 41 közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám 10 kr. Az uj alispánválasztás. Boldog emlékű alispánunk elhalálozásával Beregmegye közönsége egy nagy fontosságú választás küszöbén áll. A megye első tisztviselőjét, a megyei közigazgatás legfőbb és legnyomatékosabb egyéniségét, a megyei új alispánt kell f. évi március havában megválasztanunk. Nagy szó ez tisztelt közönség, és nem lesz felesleges, ha ezen nagyfontosságú választásról, a közérdek szempontjából némely elveket és irányeszméket papírra vetünk. Mi is az az alispán! Mi annak a tiszte és kötelessége? Kérdezzük meg a törvényt s a következő feleletet kapjuk: Az alispán vezeti a közigazgatást, intézkedik minden ügyben, mely a közgyűlés vagy egyes közegek hatásköréhez utasítva nincs; végrehajtja a közgyűlés határozatait; átveszi a törvényhatósághoz intézett kormányrendeleteket és mindennemű megkeresvényeket; végrehajtja a kormány törvényben gyökeredző rendeleteit; aláírja a törvényhatóság nevében a kiállított okmányokat, leveleket és felterjesztéseket; őre a törvényhatóság pecsétjének; rendelkezik a törvényhatóság tisztviselőivel, segéd és kezelő személyzetével; intézkedik a katona elszállásolási ügyekben; elrendeli a karhatalom alkalmazását; felfogadja és elbocsátja a rendőrség közegeit; havonként megvizsgálja a törvényhatóság pénztárát; jelentést tesz a közgyűlésnek a törvényhatóság állapotáról; intézkedik a közgyűlési tárgyak előkészítéséről sat. Látni való ezekből, hogy a közigazgatás nagy gépezetében a főmozgató erőt, azt a sebesen forgó nagy hajtó kereket, mely az összes gépezetet mozgásba hozza és tartja, az alispán képezi. 0 a legfőbb intéző, ellenőrző és serkentő tényező. 0 tőle függ az egész gépezetnek egészséges és szabályos mozgása. Neki ismernie kell az egész közigazgatást, minden részében és minden nyilvánulásában. Tudnia kell munkakörét és teendőit az utolsó megyei dijnoktól föl a legmagasabb fokig. Látnia kell mindent, még azt is, mit előre és a törvény szeme elől elrejteni oly sokszor igyekeznek, ugyanazért nagy emberismerettel is kell bírnia. Egyszóval ő rajta fordul meg minden s ő a közigazgatás legfőbb tényezője. Ey óriási ügykör ellátásához, ily nagy horderejű őrállomás betöltéséhez, kitartó szigorú munkásság, tiszta aranyjellem, nagyfokú s lankadatlan ügybuzgóság, a szél felé törő hajthatlan vasakarat, korrekt társadalmi magaviselet, erkölcsi és társadalmi súly, művelt modor és tapintat szükségesek. Ha az alispán ilyen, vagy — tekintve tökéletlen emberi voltunkat — ehez megközelítőleg hasonló, úgy mindenesetre azon törvényhatóságnak jó közigazgatása lesz; ha pedig nem ilyen, akkor szomorú situátió káll elő, mert lesz egy béna közigazgatás, mely vergődik tehetetlenségében. Beáll a fejetlenség s felüti fejét a hivatali viszszaélések hydrája, az államhatalom karja megbénul és egy vidék s a társadalom egy nagy kontingense csak annyit tud a közigazgatás létezéséről, hogy rajta a szolgabíró vagy elöljáró az adókat időnként irgalmatlanul beexequálja. Nem közönyös tehát az, hogy ki s milyen ember legyen a megyének első választott tisztviselője. Ezen férfi megválasztásánál megyénkben 150 ezer ember közigazgatási érdeke esik a mérleg serpenyőjébe. Nagy súly ez uraim! Illő, hogy azt minden bizottsági tag elméjébe vésse és jól megfontolja. Azért vettük a tollat kezünkbe, hogy figyelmeztessünk mindenkit a nagyközönség ezen kiváló érdekére. A törvényhatósági bizottsági tagság nemcsak nagy jog, de nagy kötelesség is. Az önkormányzat legeminensebb jogai vannak kezeiben deponálva. E jogok legkitűnőbbje: a szabad választás. Lehetetlen, de nem is szabad a jogot könnyelműen gyakorolni vagy pláne eljátszani. Szakítni kell a régi rendszerrel s egy bizottsági tagnak sem szabad a korteskedés lépvesszeje által magát megcsipelnie. Szomorú dolog volt az a régi választásoknál (értjük országszerte a legközelbbit is) és ez járta le legjobban a választási rendszert, hogy elindult korteskedni a hívatlan s legtöbb esetben méltatlan aspiráns ügyes kortesekkel és jókor s körülvették a jámbor bizottsági tagot, hogy „lelkem uram bátyám, vagy uram öcsém, megyei tisztviselő akarok lenni, legyen szíves reám szavazni. Hiszen távolról rokonok is, jó ismerősök is vagyunk, így remélem szavazatát csak reám adandja.“ A kapaczitáczió addig folyt mig a jámbor ember rajta ragadt a lépen, mint egy gimpli és szavazott jobb meggyőződése ellen arra, aki azt a legtávolabbról sem érdemelte meg. Hiába látta már a választásnál, hogy biz az ő ur öcscsénél külömb legények kérik maguknak azon állást s hiába kapaczitálták a derekabb jelölt mellett, megvólt fogva az adott ígéret által s részesévé lett szavazatával annak, hogy egy érdemetlen s legtöbb esetben üres fejű embert ültettek be egy fontos tiszti állásba a közügyek kárára s a nagy közönség kiszámíthatatlan hátrányára.. Ennek nem szabad többé megtörténni! Szakítani kell ezzel a régi kortesrendszerrel. Senkinek sem szabad szavazatát előre, ügyes és okos körültekintés s a jelöltek megbirálása s ösmerete nélkül, amúgy vaktában a legelőször jelentkezőnek oda ígérni. Mondja meg a pertén az ajtaján kopogtatónak minden bizottsági tag, ha belső meggyőződése szerint érdemetlennek tartja az illetőt az elnyerendő állásra, hogy egyelőre nem nyilatkozhatik. Tartsa fenn véleményének függetlenségét és szavazatának értékét, mert ez a közügyek iránti kötelesség. Nem azért választják meg a bizottsági tagot választói s nem azért ülteti a törvény a zöld asztal mellé a viriliseket, hogy a legügyesebb kortesre, hanem azért, hogy a jelentkezők közt a legk£épesebb és legkarakteresebb férfira szavazzon. Különösen a választott bizottsági tag nem saját egyéni érdekeit, vagy rokonszenvét kell hogy kövesse, hanem a nagy közönségét, melyet képvisel. Ő egy bizalmi állás mandatáriusa s azzal visztélnie nem szabad. Az sem helyes a mit sok bizottsági tag tesz, hogy ha szorul a kapczája (sít venia verbo!) tartózkodik a szavazástól. Hallani ilyen nyilatkozatokat : „nem akarom ezt vagy amazt megsérteni,“ vagy pedig „mindkét jelölt jó emberem, nem akarom őket magamra haragítani, tehát nem is szavazok.“ Már hogyan lehetne ez helyes! Ki mondott valaha vitéznek olyan katonát, aki az ütközetből kimarad, vagy mit tartanánk olyan ügyvédről, aki a főtárgyalásról elkésik. Az ilyen se hideg, se meleg viselet férfihoz nem illik. Ki kell mondani véleményünket bátran, tétova nélkül. Az önkormányzati rendszer főként a szavazati jog tényleges gyakorlatában gyökeredzik, ha tehát szavazatunkat nem gyakoroljuk megbontjuk magát azon rendszert, melyen önkormányzati alkotmányunk nyugszik s részesévé leszünk annak, hogy a megyei tisztviselői állásokat bizonyos „klikk“ kénye s kedve szerint töltse be. Tagadhatatlan, hogy közigazgatásunk országszerte sok panaszra ad okot. De alázatos nézetünk szerint ezen hiányok nem annyira a rendszerben, mint inkább az executív közegek alkalmatlan voltában keresendők. Attól ugyanis, hogy a törvény végrehajtásával kik vannak megbízva, véghetetlen sok függ. A legjobb rendszert tönkre lehet silányitani tudatlan, hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel s a kevésbé jó rendszer is áldásos lehet, ügybuzgó, tanult , lelkiismeretes egyének közrehatásával. Ha tehát a választóközönség feladatának magas tudatában függetlenül s tántoríthatatlanul működnék azon, hogy minden tiszti állásához értő, jóravaló egyénekkel töltessék be, úgy nem kétlem, hogy közigazgatásunk ellen országszerte oly sokszor hangoztatott éles bírálatok, a gáncsok örökre megszűnnének. Azt az „ázsiai“ gúny szót közigazgatásunk bélyegzett homlokáról, csak a választó közönség törölheti le. Le kell törölnie a szabad és független választással. Ki kell rostálni irgalmatlanul a hasznavehetetlen konkolyt és jutalmaznia kell az érdemet, akkor uraim erős hitünk, hogy közigazgatásunk nem lesz ázsiai. Addig azonban, mig a választók nagyrésze csak vaktában szavazgat, bizony a mostani rendszernek csak hátrányait fogjuk nyögni s önmagunk verjük a feszitő rudat önkormányzati alkotmányunk oly sok vihart és rázkódást dicsőséggel kitartott fundamentumának kövei alá, hogy azt sarkaiból önmagunk kiforgassuk. Hinni szeretjük tehát, hogy annál a küszöbön lévő nagy horderejű választásnál Bereg megye bizottmánya az önkormányzat és szabad választás méltó mandatáriusának bizonyuland, hinni szeretjük, hogy harag, gyűlölet és melléktekintetek nélkül fogjak szavazatát ki-ki arra adni, aki független meggyőződése szerint ezen nagy fontosságú tiszti állásra legméltóbbnak ítél. Szavazzunk tehát úgy, amint az egy öntudatos szabad nép fiaihoz illik, mert közigazgatásunk sorsa a választók kezeiben van. Nelson azt mondta Trafalgarnál ,,Anglia elvárja, hogy minden katona kötelességét teljesítendik és győzött dicsően és fényesen. Mi nem vagyunk Nelsonok és az a megejtendő választás sem Trafalgár, de szeretjük hazánkat ép úgy, mint azon nagy ember és fontosnak tartjuk a közigazgatás rendezését, mint azon nagy ember