Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-22 / 4. szám

4. SZÍI III. Beregszász, issz. január 17. Vil­­­k évfolyam. $ Előfizetési díjak: jtj ^ Egész évre...................4 írt. (­­§) Félévre........................2 írt. [§] X Negyed évre .... I írt. ^ Bereg- és Ugocsamegyei nép- Kp­rI tanítóknak s községeknek egész [|] ^ évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. q § Szerkesztőség : ^ Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: jxf . Beregszász, Árok­ utcza 43. sz. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. $ $ BEREG. TÁRSADALMI­ ÉS MEGYEI ÉRDEKE HETILAP, BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. ——o^o—››o^cx‹—›‹^o—o—----­ MKOJELE1IK 1IID£N V1SÁRMP REGGEL. f Hirdetési díjak: jU Minden 50 szónál kisebb [fi hirdetésnél 50 kr., 100 szóig j^1 1 frt, stb. aránylag. BÉLYEGDÍJ: «A.Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. ‹ ›­ Hirdetések s a nyilttérbe szánt 41 közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak el. Nyilttér sora 20 kr. Egyes szám 10 kr. Az uj alispánválasztás. Boldog emlékű alispánunk elhalálozásával Beregmegye közönsége egy nagy fontosságú választás küszöbén áll. A megye első tisztviselőjét, a megyei köz­­igazgatás legfőbb és legnyomatékosabb egyéni­ségét, a megyei új alispánt kell f. évi márc­ius havában megválasztanunk. Nagy szó ez tisztelt közönség, és nem lesz felesleges, ha ezen nagyfontosságú választásról, a közérdek szempontjából némely elveket és irányeszméket papírra vetünk. Mi is az az alispán! Mi annak a tiszte és kötelessége? Kérdezzük meg a törvényt s a következő feleletet kapjuk: Az alispán vezeti a közigazgatást, intéz­kedik minden ügyben, mely a közgyűlés vagy egyes közegek hatásköréhez utasítva nincs; vég­rehajtja a közgyűlés határozatait; átveszi a tör­vényhatósághoz intézett kormányrendeleteket és mindennemű megkeresvényeket; végrehajtja a kormány törvényben gyökeredző rendeleteit; aláírja a törvényhatóság nevében a kiállított okmányokat, leveleket és felterjesztéseket; őre a törvényhatóság pecsétjének; rendelkezik a tör­vényhatóság tisztviselőivel, segéd és kezelő sze­mélyzetével; intézkedik a katona elszállásolási ügyekben; elrendeli a karhatalom alkalmazását; felfogadja és elbocsátja a rendőrség közegeit; havonként megvizsgálja a törvényhatóság pénz­tárát; jelentést tesz a közgyűlésnek a törvény­­hatóság állapotáról; intézkedik a közgyűlési tárgyak előkészítéséről sat. Látni való ezekből, hogy a közigazgatás nagy gépezetében a főmozgató erőt, azt a sebe­sen forgó nagy hajtó kereket, mely az összes gépezetet mozgásba hozza és tartja, az alispán képezi. 0 a legfőbb intéző, ellenőrző és ser­kentő tényező. 0 tőle függ az egész gépezet­nek egészséges és szabályos mozgása. Neki is­­mernie kell az egész közigazgatást, minden részé­ben és minden nyilvánulásában. Tudnia kell munkakörét és teendőit az utolsó megyei dijnok­­tól föl a legmagasabb fokig. Látnia kell min­dent, még azt is, mit előre és a törvény szeme elől elrejteni oly sokszor igyekeznek, ugyan­azért nagy emberismerettel is kell bírnia. Egy­szóval ő rajta fordul meg minden s ő a köz­­igazgatás legfőbb tényezője. Ey óriási ügykör ellátásához, ily nagy horderejű őrállomás betöltéséhez, kitartó szigorú munkásság, tiszta aranyjellem, nagyfokú s lan­kadatlan ügybuzgóság, a szél felé törő hajthat­­lan vasakarat, korrekt társadalmi magaviselet, erkölcsi és társadalmi súly, művelt modor és tapintat szükségesek. Ha az alispán ilyen, vagy — tekintve tö­kéletlen emberi voltunkat — ehez megközelítő­leg hasonló, úgy mindenesetre azon törvényha­tóságnak jó közigazgatása lesz; ha pedig nem ilyen, akkor szomorú situátió káll elő, mert lesz egy béna közigazgatás, mely vergődik tehetetlenségében. Be­áll a fejetlenség s fel­üti fejét a hivatali viszszaélések hydrája, az államhatalom karja megbénul és egy vidék s a társadalom egy nagy kontingense csak annyit tud a közigazgatás létezéséről, hogy rajta a szolgabíró vagy elöljáró az adókat időnként ir­galmatlanul be­exequálja. Nem közönyös tehát az, hogy ki s milyen ember legyen a megyének első választott tiszt­viselője. Ezen férfi megválasztásánál megyénk­ben 150 ezer ember közigazgatási érdeke esik a mérleg serpenyőjébe. Nagy súly ez uraim! Illő, hogy azt minden bizottsági tag elméjébe vésse és jól megfontolja. Azért vettük a tollat kezünkbe, hogy figyel­meztessünk mindenkit a nagyközönség ezen kiváló érdekére. A törvényhatósági bizottsági tagság nem­csak nagy jog, de nagy kötelesség is. Az ön­kormányzat legeminensebb jogai vannak kezei­ben deponálva. E jogok legkitűnőbbje: a sza­bad választás. Lehetetlen, de­ nem is szabad a jogot könnyelműen gyakorolni vagy pláne el­játszani. Szakítni kell a régi rendszerrel s egy bizottsági tagnak sem szabad a kortes­kedés lép­­vesszeje által magát megcsipelnie. Szomorú dolog volt az a régi választások­nál (értjük országszerte a legközelbbit is) és ez járta le legjobban a választási rendszert, hogy elindult korteskedni a hívatlan s legtöbb eset­ben méltatlan aspiráns ügyes kortesekkel és jó­kor s körülvették a jámbor bizottsági tagot, hogy „lelkem uram bátyám, vagy uram öcsém, megyei tisztviselő akarok lenni, legyen szíves reám szavazni. Hiszen távolról rokonok is, jó ismerősök is vagyunk, így remélem szavazatát csak reám adandja.“ A kapaczitáczió addig folyt mig a jámbor ember rajta ragadt a lépen, mint egy gimpli és szavazott jobb meggyőződése el­len arra, a­ki azt a legtávolabbról sem érde­melte meg. Hiába látta már a választásnál, hogy biz az ő ur­ öcscsénél külömb legények kérik maguknak azon állást s hiába kapaczitálták a derekabb jelölt mellett, megvólt fogva az adott ígéret által s részesévé lett szavazatával annak, hogy egy érdemetlen s legtöbb esetben üres fejű embert ültettek be egy fontos tiszti állásba a közügyek kárára s a nagy közönség kiszámít­hatatlan hátrányára.. Ennek nem szabad többé megtörténni! Sza­kítani kell ezzel a régi kortesrendszerrel. Sen­kinek sem szabad szavazatát előre, ügyes és okos körültekintés s a jelöltek megbirálása s ösmerete nélkül, amúgy vaktában a legelőször jelentk­ezőnek oda ígérni. Mondja meg a pertén az ajtaján kopogtatónak minden bizottsági tag, ha belső meggyőződése szerint érdemetlennek tartja az illetőt az elnyerendő állásra, hogy egyelőre nem nyilatkozhatik. Tartsa fenn véle­ményének függetlenségét és szavazatának érté­két, mert ez a közügyek iránti kötelesség. Nem azért választják meg a bizottsági tagot válasz­tói s nem azért ülteti a törvény a zöld asztal mellé a viriliseket, hogy a legügyesebb kortesre, hanem azért, hogy a jelentkezők közt a legk£é­pesebb és legkarakteresebb férfira szavazzon. Különösen a választott bizottsági tag­ nem saját egyéni érdekeit, vagy ro­­konszenvét kell hogy kövesse, hanem a nagy közö­nségét, melyet képvisel. Ő egy bizalmi állás mandatáriusa s az­zal visz­télnie nem szabad. Az sem helyes a mit sok bizottsági tag tesz, hogy ha szorul a kapczája (sít venia verbo!) tartózkodik a szavazástól. Hallani ilyen nyilat­kozatokat : „nem akarom ezt vagy amazt meg­sérteni,“ vagy pedig „mindkét jelölt jó emberem, nem akarom őket magamra haragítani, tehát nem is szavazok.“ Már hogyan lehetne ez helyes! Ki mondott valaha vitéznek olyan katonát, a­ki az ütközetből kimarad, vagy mit tartanánk olyan ügyvédről, a­ki a főtárgyalásról elkésik. Az ilyen se hideg, se meleg viselet férfihoz nem illik. Ki kell mondani véleményünket bátran, tétova nélkül. Az önkormányzati rendszer főként a szavazati jog tényleges gyakorlatában gyöke­redzik, ha tehát szavazatunkat nem gyakoroljuk megbontjuk magát azon rendszert, melyen ön­­kormányzati alkotmányunk nyugszik s része­sévé leszünk annak, hogy a megyei tisztviselői állásokat bizonyos „klikk“ kénye s kedve sze­rint töltse be. Tagadhatatlan, hogy közigazgatásunk or­­szág­szerte sok panaszra ad okot. De alázatos nézetünk szerint ezen hiányok nem annyira a rendszerben, mint inkább az executív közegek alkalmatlan voltában keresendők. Attól ugyanis, hogy a törvény végrehajtásával kik vannak megbízva, véghetetlen sok függ. A legjobb rend­szert tönkre lehet silányitani tudatlan, hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel s a kevésbé jó rendszer is áldásos lehet, ügybuzgó, tanult , lelkiismeretes egyének közrehatásával. Ha tehát a választó­közönség feladatának magas tudatá­ban függetlenül s tántoríthatatlanul működnék azon, hogy minden tiszti állás­ához értő, jóra­­való egyénekkel töltessék be, úgy nem kétlem, hogy közigazgatásunk ellen országszerte oly sok­sz­­or hangoztatott éles bírálatok, a gáncsok örökre megszűnnének. Azt az „ázsiai“ gúny szót köz­­igazgatásunk bélyegzett homlokáról, csak a vá­lasztó közönség törölheti le. Le kell törölnie a szabad és független választással. Ki kell rostálni irgalmatlanul a hasznavehetetlen konkolyt és jutalmaznia kell az érdemet, akkor uraim erős hitünk, hogy közigazgatásunk nem lesz ázsiai. Addig azonban, mig a választók nagyrésze csak vaktában szavazgat,­­ bizony a mostani rend­szernek csak hátrányait fogjuk nyögni s önma­gunk verjük a feszitő rudat önkormányzati al­kotmányunk oly sok vihart és rázkódást dicső­séggel kitartott fundamentumának kövei alá, hogy azt sarkaiból önmagunk kiforgassuk. Hinni szeretjük tehát, hogy annál a küszö­bön lévő nagy horderejű választásnál Bereg megye bizottmánya az önkormányzat és szabad válasz­tás méltó mandatáriusának bizonyuland, hinni szeretjük, hogy harag, gyűlölet és melléktekin­tetek nélkül fogjak szavazatát ki-ki arra adni, a­ki független meggyőződése szerint ezen nagy fontosságú tiszti állásra legméltóbbnak ítél. Sza­vazzunk tehát úgy, a­mint az egy öntudatos szabad nép fiaihoz illik, mert közigazgatásunk sorsa a választók kezeiben van. Nelson azt mondta Trafalgarnál ,,Anglia elvárja, hogy minden katona kötelességét telje­­sítendik és győzött dicsően és fényesen. Mi nem vagyunk Nelsonok és az a megejtendő választás sem Trafalgár, de szeretjük hazánkat ép úgy, mint azon nagy ember és fontosnak tartjuk a közigazgatás rendezését, mint azon nagy ember

Next