Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

két szolgabirói segédre az illető járások túlhalmozott ügyköre miatt elengedhetlen szüksége van, forduljon a a közgyűlés úgy a magas minisztérium, mint a képviselő­­házhoz felirattal, hogy a beszüntetni czélzott egy-egy szolgabirói segéd­hivatal továbbra is meghagyassék s e tekintetben a törvényjavaslat módosíttassák. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag magáévá tette s elhatározta, miszerint az indítvány szellemében úgy a minisztérium, valamint a képviselőházhoz felirat intéztessék. Olvastatott az igazoló választmánynak a megyei bizottmányi tagok választása tárgyában előterjesztett je­lentése, melyből kitűnik, hogy a kaszonyi, n­-muzsalyi és kis-almási választókerületekben több megyei bizott­sági tagság betöltése c­éljából új választás vált szüksé­gessé, s egyszersmind a kaszonyi kerü­letben új válasz­tási elnök megválasztása is létesítendő. A közgyűlés a megejtendő új választásokra határ­napul jövő évi január 25-ikét tűzte ki, s a kaszonyi választókerületben megürült elnöki tisztre pedig Varga Lőrincz bizottsági tagot közfelkiáltással megválasztotta. Olvastatott a nagyméltóságú földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztériumnak azon leirata, melyben föl­hívja a megye közönségét, hogy az ipar­szakosztatás elő­mozdítása és népszerűsítése czéljából a budapesti állami közép­ipartanodánál egy általa kijelölendő tanoncz szá­mára alapítványt tegyen. A közgyűlés azonban bármennyire belássa is, hogy az ipar-szakoktatás az országra nézve egy élénken érzett közszükség — tekintettel a megye szigorú anyagi helyzetére — az alapítvány tételét — mivel arra anyagi erővel nem rendelkezik — ez­úttal mellőzni volt kény­telen. Ezen tárgy után következett a várva várt megyei alszámvevői állás betöltése, s minthogy e tárgyban 20 bizottsági tag aláírásával szavazás elrendelése keretett az elnök a szavazást elrendelte s a szavazatszedő bizott­ság tagjait kijelölte. A beadott szavazatok közül Govrik Gerő megyei és czivazetes allevéltárnok kap­ott 57-et, Morvay Gábor 31-et és Váczy Gyula 19 szav­za­­tot, s ezek szerint Govrik Gerő, mint legtöbb szavazatot nyert egyén, megyei alszámvevőnek megvá­lasztatott s hivatali esküjét a közgyűlés szine előtt nyomban letette. (A megye kötelességet teljesített e választással, Szerk.) Elnöklő főispán jelenti, miszerint a fenálló törvé­nyek értelmében a közigazgatási bizottság választott tag­jai fele részének a törvény által megszabott 2 évi idő eltelése miatt mandátuma lejárván — ezen kilépő bi­zottsági tagok helyett új tagoknak választása vált szük­ségessé. Felhívja tehát a közgyűlést, hogy a kilépő Peterdy Károly, Kántor Sámuel, Szalay Tamás , Pásquál Antal és Csánk Nándor helyett új tagokat válasszanak. A közigazgatási bizottság tagjaiul a kilépő tagok helyére: Szalay Tamás 52, Csánk Nándor 50, Peterdy Károly 49, Kántor Sámuel 47 és Kovács István 41 sza­vazattal — mint legtöbb szavazatot nyert bizottsági tagok — megválasztottak. Megyei számvevő a felülvizsgált községi számadá­sokat — véleményes jelentése mellett — beterjeszti Kitűnt e jelentésből, hogy egy némelyik körjegyzőség még mindig nem terjesztette be számadásait. A közgyűlés megbízta az alispánt, hogy a hanyag községi elöljárók ellen a fegyelmi eljárást rögtön indítsa meg s általában utasítsa és hívja föl a szolgabirákat, hogy a községi számadások felett a legszigorúbb ellen­őrzési felügyeletet gyakorolják s különösen ügyeljenek föl, hogy a bízsági költségvetési és községi számadási munkálatok a törvény által előirt kellékek szigorú meg­tartása mellett készíttessenek. Végül Blasky Antal és Novák Antal vásárjára- és Lővy Ignácz bidvámbérlők fellebbezésének elutasításával a közgyűlés tárgyai kimeríttettek, s a főispán az ülést berekesztette: vagyok ama mai modern gyerek, ki egy meghiúsult sze­relemért golyót röpít agyába­, nem... Én megnyugszom a sors végzésében. Majd kiheverem én e csapást. Az idő — mondják — mindent meggyógyít, talán a szivemen ejtett sebet is behegyeszti. Még egy pár óra s az uj év sűrű fátyolt borít mindazokra, amik elődje alatt történ­tek. Vele új élet kezdődik, én is uj életet fogok kezdeni. — Én is... Isten velünk.. Magamra szeretnék maradni, látja, könyv van előttem, olvasni akarok. — Komolyan kérdem... hát csakugyan gyűlöl?.. — Csakugyan. — Sapristi — azt hivom csak tréfál, vagy próbára akarja tenni szerelmemet. Ha igaz, úgy távozom. De még egy kérdést koc­káztatok. Szent és megváltoztathatatlan-e az, amit kimond vagy leír? — Oly szent és sérthetetlen, minthogy most Szil­veszter éje van s holnap új év lesz. — Úgy — akkor, ha gyűlöl is, nem lesz — szép álmokat. Ezzel távoztam. Az előszoba ajtajánál megállva hall­gatóztam, mily hatást szül bucsuzom s mily monológ lesz okozata. — Hah... tör ki kis begyéből az egaz-földet rázó hangon megszólaló monológ. Még azt mondja, hogy ha gyű­lölöm is neje leszek... Ugyan mi jutott eszébe. Csak nem akar talán elrabolni. Oh Ernő, Ernő... hm. hm. Eh, de mit is emésztem magam e bohóságokkal... Olvasok tovább. Mindenre el vagyok készülve. — Csak egyre nem, a mi bekövetkezik, tevém gon­dolatban utána , ezzel benéztem a szobaczi­zushoz, kit jó borravalóért sikerült megnyerni ügyemnek s az ol­dalszobába juttatott. Ott csendesen meghúztam magam, még lélekzetem is elállitva. Majdnem félóráig voltam ily helyzetben. Siri csend honolt volna körültem, ha szívem nem ver hango­san, (de azt csak magam hallám) s ha olykor-olykor nem lebben el egy-egy sóhaj a szomszéd szobában csendesen olvasó Veronka ajkairól. Hej, ha felfedez ideje előtt, gondolom magamban, akkor lesz még csak hadd el hadd.. A véletlent hívtam segítségül. — Hah! már talán elég is lesz mára — hangzik Veronka ajkairól — hagyjunk valamit a jövő évre is. (A vér meghűlt ereimben. Az ágy alá akartam bujni, mert attól tartottam, hogy az oldalszobába talál jönni s felfedeztetem.) De nem úgy történt. Tovább folytatá... Oh Istenem, de kiváncsi vagyok, ki fog nekem reggel legelsőben boldog új évet kivárni. Kiváncsi vagyok, mert azé leszek. Szavammal nem játszom. Ezt írtam nap­lómba amen. Majd meglátjuk Ernő uram neje leszek-e? Hahaha, mily elbizakodottan mondá: „ha gyűlöl is, nem lesz." Majd ha fagy. Amit naplómba írtam, azt Istenen kívül senki sem tudja, az meg nem mondja meg neki, csak annak, kit számomra rendel. Úgy van, csak annak, mert én benne helyezem el bizalmamat, ő tudja legjob­ban ki érdemes arra, hogy szerelemmel ajándékozzam meg s ki boldogíthat engem. Magam nem választhatok, mert meglehet másnap megbánnám választásomat s azt mondanám, ejnye csak a másikat választottam volna. — Majd Ernő lesz a férjed mégis kis gerle, gon­dolom magamban, míg ő így monologizált: VEGYES HÍREK. * Boldog uj évet kívánunk lapunk olvasó­közönségének, munkatársainknak és mindazoknak, kik az új év áldásaiban a gondviselés kegyelme folytán része­sülhetni szerencsések! * Lapunk előfizetési felhívását, mely e szá­munk elején is olvasható, újólag ajánljuk szíves olvasóink figyelmébe. * A megürült megyei alispáni állomás a f. évi márciusi rendes megyei bizottsági közgyűlésen fog választás útján betöltetni. A pályázók hallomás szerint számosan lesznek. * Városi ügyek. A múlt hó 27. és 28-án meg­tartott választások alkalmával örvendetes érdeklődést ta­­tapasztaltunk a város közügyei iránt, a mennyiben a választó polgárok túlnyomó része élt szavazati jogával. Képviseleti tagokat elválasztattak az I. vál. kerületből: Dudinszky­ Elek g. kath. lelkész, Csánk Nándor, Tóth Károly, Almásy Sándor, póttagul Csók Mihály és Lőrincz János; a II. kér.: dr. Fedák István, Toldy Ignácz ügy­véd, Gáthy Lajos, Tályay Márton, póttagokul Cseh Sándor és Telegdy Sándor; III. kér: Dancs György mezőbiró, id. Szilágyi Pál, Almásy Menyhért, Imre Sándor, pótta­gokul: Csomakovics János és Menyhért Mihály; IV. ker.: Balla Sámuel, Papp József, Kiss Ferencz (malom-utczai) Debreczeni Sámuel, póttagokul Kurmai József és Cseh András. — A választás a legnagyobb rendben és a vá­lasztási cselekményhez méltó komolysággal ment végbe. * Péchy Tamás, megyénk közszeretetben része­sült, m. hó 24-én elhunyt alispánjának lapunk más he­lyén olvasható gyászemlékezetéhez pótlólag jegyezzük itt fel, hogy több ezerre menő közönség részvétele mellett a temetés karácsony másodnapján, m. hó 26-ikán d. u. 2 órakor kezdődött a megyeház udvarán, hol az elhunyt felett igen szép imát mondott Kallós Tivadar helybeli ref lelkész; innen a szebbnél-szebb koszorúkkal díszített koporsó, hivatalos és magántestületek s számtalan kocsi kíséretében a ref. templomba vitetett, hol a nagy, tágas templom helyiségében a néptömegnek csak egy része fért be s lehetett szerencsés hallani Peterdy Károly réf egyházmegyei esperes megindító egyházii beszédét, ki jeligéjét az „igazságszerető Tamásról“ vévén fel, már ez által, de méginkább szép szónoki előadása s ér­zékeny búcsúztatója által könycfordulásig megindította a különben is mélyen gyászoló gyülekezetét. A fényes, nagy kiterjedésű rokonság számtalan tagjai, az elhunytat szívükből szerető s tisztelő résztvevő közönség megindu­lása tollal le nem irható.­­ A gyászbeszéd végeztével fáklyák és díszruhába öltözött megyei hajdúk kísérete mellett számos kocsi kisérte a koporsót vivő gyászkocsit Macsolára a családi sírboltba, hol ismét Varga József, ottani ref. lelkész mondott kellemes előadási modorával megható gyászbeszédet. — így temetik el azt, kit való­ban szeretnek és tisztelnek ! * Lehoczky Tivadar hírneves történelem búvá­runk érdekes értekezésének megkezdését tárgyhalmaz miatt jövő számra hagytuk. * Az 1880. évről a városi számadások még októberben beadattak a városi tanácshoz, de meg­vizzgálva mai napig sincsenek, s a képviselő testülethez mai napig sincsenek beterjesztve. — A régi számadások közül is több éve van még megvizsgálatlanul a városi tanács előtt. Jó lenne végre valahára e számadásokkal tisztába jönni, mert ha ily lassúsággal halad előre a számadások vizsgálata, a községi törvénynek a számadások ellen-, őrzésére vonatkozó része valóban nevetséges leend! Vall­jon elérjük-e valahahogy a megelőzői évi számadás a ta­vaszi megyei gyűlésre megvizsgálva terjesztetnék be!?? * Bűnügyi tárgyalások a jövő héten Január 3-án a kir. törvényszék, mint büntető hatóság előtt a következő ügyekben fognak megtartatni: Dankó Eszter és társa lopási, Pfeiffer József emberölési és Horváth József és társa lopási bűnügyében. * Ma délután 2 órakor verseny a jégen! Következő értesítést vettünk: A Beregszászban ideiglenesen megalakult korcsolya-egylet úz év első napján délután 2 órakor a Gönczi Károly zenekarának közre­működése mellett fog ünnepélyesen megnyittatni ; ezen körülményt a­z. érdeklődő közönségnek azzal hozzuk tudomására,­­ hogy mindazok részére, kik az egyletnek nem tagjai, de a jégsportban részt venni óhajtanak, a jelenléti jegyek, a jégpálya­őr által 10 kr.ért fognak kiszolgáltatni. — Megjegyezzük, hogy a korcsolya egyletnek jelenleg már 70 tagja van, — s az érdeklődés irányában nem csak az ifjúság hanem a férfi és hölgy közönség körében is oly nagy és fokozatos, hogy számok rövid idő alatt a szá­zat el fogja érni. Különben testedzőbb, — és egészsé­gesebb szórakozás téli hónapokban a jégsportnál nem is képzelhető; ha még figyelembe vesszük, hogy a tag­sági díj egy személyre mindössze csak egy forintban van egy téli idényre megállapítva, elmondhatjuk,­­ hogy egyletünk nemcsak a legk­vélszerűbb, de a legolcsóbb szórakozást szerzi meg, a beregszászi közönség­nek az id. korcsolya egylet. * A városunkban építendő új megye hás tervére a pályázati határidő a tegnapi napon járt le. Lapunk bezártáig egy pályamű érkezett be az alispáni hi­vatalhoz. * A gőzmalomnál a sütöde megkezdette működését, legalább azt mutatja a kiragasztott német tarifáa. A­mennyire örvendetes a sütöde megnyitása, any­­nyira elszomorító dolog, hogy a helybeli gőzmalom rész­vény­társaság, melynek legalább elnöksége magyar ke­zekben van, efféle árjegyzékeit még mai napig is német nyelven függeszti ki. * Tüzeset. M.­Tarpán karácsony másod napján estve egymásután két ízben is kiütött a tűz s két házat s egy melléképületet hamvasztott el. — Nem csodálko­zunk rajta, hogy ott oly gyakori a tüzeset, mert arra sem méltatták a tarpaiakat, hogy legalább egy ízben történt volna rendőri vizsgálat. * Eljegyzés: Fischer Lipót bács­föld­vári birtokos a múlt hét folyamán jegyet váltott Magaziner Luiza kis­asszonynyal, dr. Magaziner József törv. orvos kedves SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Midőn a jelen új év alkalmával helybeli is vidéki mun­katársainknak a legőszintébb szívvel ,boldog uj évet* ki­várun­k, egyúttal szives tisztelettel kérjük fel mindnyájukat ez évre is lapunk támogatása végett. Aigner J. p. u. ig. fogalmazó urnák, Sopron Czikkét közölni fogjuk. További működését szivesen kérjük, vár­várjuk s e Teményben a lapot megindítottuk. M. Cs. A. Bilke A kérdéses ügyben magán­levelet irtunk. Semper. Mindig örömest. -- Jövő számra hagytuk. Beregi, Halmi. A közlemény rendes levelezőnktől jő­vén, c­áfolatot csak a valódi név kiírása mellett közölhetünk. Kérjük ez iránti nyilatkozatát. Gotthier, Munkács. A kérelem teljesítésére még eddig nem volt időnk. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Janka Sándor. Főmunkatárs: Kóródy Sándor. N y i­­ t t é r.*) NYILATKOZAT. A folyó hó 20-án tartott városi képviseleti gyűlésben egy bizonyos képviselő úr, azt mondotta, hogy én a városi pénztárnak 3000 frt bérhátralékkal tartozom. Minthogy pedig én az napon csakis 280 írttal voltam hát­ralékban és ma már semmivel sem tartozom. Ekként ama bizonyos képveseleti tag urnák fentebbi nyilat­kozatát, mely az igazságnak meg nem felelt s mely személyes boszujának hitelem megrontására ezérző kifolyása volt, megve­téssel utasítom vissza. Beregszász, deczember 30. 1881. özv. WEISZHAUZ IZRAELNÉ. *) E rovat tartalmáért a beküldő felelős. Szerk. De nézzük meg, hány már az óra — folytatá­­sa szünet után — 11 óra 59 perez! Hah! Istenem már csak egy perez és....... — Boldog uj évet kívánok! kedves jövendőbelim­, kiáltok én előbujva rejtek­helyemből. — Jézusom!.. Segítség, tolvaj! — kiált a megijedt őzike s ki akart rohanni. — Nem tolvaj, hanem jövendőbeli férje, kedves Veronikám — mondám megakadályozva szökésében. S most szeretném, ha úrnője volna szavának. -- Ernő!­ön gyűlöletes tolvaj. Meglopta titkomat. De hogy ne mondhassa senkinek, hogy szavatartó nem vagyok, neje leszek, de csak a más világon. S e pilla­natban fény villan, melyet hatalmas dörrenés követ. Ve­ronka egyet sikolt s holtan lábaim elé rogy.........Én meg jólehet nem szoktam egykönnyen megijedni, de e váratlan esemény által annyira megrémítettem, hogy nem gondolva sem a halottal, sem semmivel, ott hagytam mindent és.... ama szörnyű valóra ébredtem fel, hogy kandalómat, a szomszédtól lopott párhasáb fa, melylyek hihetőleg puskaporral voltak megtöltve, hogy a tolvaj fölfedeztessék, nagy durranással a padlásig repitették... Eh i­de oda de neki a kandalónak, csak hálát adok az Égnek, hogy a többi­­álom volt... szólok önmagam­hoz, miután már egészen öntudatra jöttem, törülve a hom­lokomról nagy cseppekben alá­csorgó izzadságot... Most már azért is én leszek az első, ki neked boldog uj évet kiván, kedves Veronkám. Csak azért is: „Boldog uj évet la

Next