Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-03-26 / 13. szám

közremyunkáljon közönsége javának és boldogságának előmozdításánál, bizalommal, mert hiszi, hogy a megye közönségének vonzalmát és szeretetét elnyernie sikerü­­lendő örömmel, mert tudja, hogy Bereg megyének pontos­ságáról ismert munkás tisztikara nehéz feladatának tel­jesítésénél jelentékenyen közremunkálni képes leend. Üdvözli a törvényhatóságot, mint a megyei traditiók és az önkormányzat szép jogának egyik hit­srát, inti, hogy az önkormányzatnál szép, mert legalkotmányosabb jogát féltékenyen őrizze, mert abban rejlik legnagyobb bizto­sítéka az alkotmányos szabadságnak. Igyekezni fog a kormány érdekeinek képviselése mellett a megyei önkor­mányzat érdekeit figyelemben tartani, mert szerinte — ámbár a megye ősi típuszából már nagyobbára ki van vetkőztetve — ez a megyéknek mégis kétségtelen joguk. Bereg megye fiának tartja magát, a múltnak nem egy szála fűzi ide, mert emlékeinek traditióinak nem cse­kély száma kapcsolja őt Beregvármegyéhez. Iparkodni fog nehéz feladatát, mint a megyének hű fia, tőletelhető­­leg megoldani s ámbár a politikai terén veterán, mind­­azáltal a közigazgatás terén ujoncznak érezvén magát. Ígéri, hogy e szép megye közönségének segédkeze mel­lett fényes és díszes állásával járó nehéz kötelmeit óhaj­tása és igyekezete szerint teljesíthetni fogja. A nagy hatású s minden pontjában a meggyőző­dés és érzelem közvetlenségéről tanúskodó szónoki be­széd után Tájnel Ödön helyettes főjegyző szép férfias előadással következőleg beszélt: Méltóságos Főispán úr! Tisztelt megyei közgyűlés! Bereg megye közönsége nevében, melynek képvise­lői úgy­szólván teljes számban körülöttem vannak, bá­torkodom kifejezni azon őszinte szerencse kívánatokat e kineveztetés mai napi ünnepélyéhez, a­melyet itt egy­begyűltek mindannyian érezünk, ürömmel és a siker buzdító reményével ünnepeljük mi is ez ünnepet. Öröm­mel, mert midőn a magas kormány a főispáni állásra történt kinevezés által méltóságodat a megyének ajándé­kozd, azon kapocs, mely bennünket e fényes névhez a honfiúi szír hajlamnak változhatlan meleg érzelmeivel csatol, hitünk szerint többé soha meg nem táguló láncz szemekkel fűz össze; a siker reményével, mert a mél­tóságod személye iránti ragaszkodásnak ösztöne azon meggyőződést érleli bennünk, hogy megyénkben méltó­ságod kormánya alatt is a bizalmat egyetértést oly szi­lárd alapra fektethetjük miszerint azt, váratlan esemény viharok megzavarni nem fogják és hogy a békének és elégedésnek ily biztosításával megszerezhetjük az erők azon lelkesült összhangzatát és gyarapodását, a­melyre minden körülmények között nyugodtan támaszkodva, megyénk szellemi és anyagi viszonyainak tovább­fejlesz­tését biztos irányban leszünk képesek előbbre vezetni. Midőn azért méltóságodat a most elfoglalt elnöki széken, mint dicső emlékezetű atyja erényeinek is méltó örökösét a törvényhatóság nevében is üdvözölni szeren­csém van, azon óhajtásnak adok kifejezést: vajha mél­tóságodnak még sok ideig adatnék meg a gondviselés által a mindnyájunk által szeretett haza és e megye szolgálatában működhetni, tapintatos és bölcs tanácsá­val tájékozatlan lépéseinket a haladás ösvényén biztos irányban előre vezethetni. Az elnöki széket elfoglalt főispánnak ekként történt üd­vözülése után — melyet a jelenlevőknek zajos éljenzése köve­tett — a főispáni szék elfoglalása jegyzőkönyvbe iktat­­tatni határoztatott. — Több tárgy nem lévén a gyűlést a főispán berekeszté, s termeibe vonult. Azután következtek a testületek és hatóságok tisze­telgései. Sorban tisztelegtek: a rom. és gör. cath. klé­rus, utóbbiak élén Pásztélyi János püspök; az ev.­ref egyházak lelkészei Peterdy Károly esperes által vezetve, — az izr. hitközségek lelkészei egyházi elöljáróikkal; a megyei törv. hatóság tisztikara; a kir. törvényszék és a megye területén levő járásbiróságok bírói kara; a kir. ügyészség; az adófelügyelőség a kir. adóhivatallal; a kir. épitészeti hivatal, a kir. illetékszabási hivatal; Be­regszász város rendezett tanácsa; Munkács város rende­zett tanácsa; az állami és községi tanintézetek tanítói testülete a kir. tanfelügyelő vezetése alatt; a gr Schön­­born uradalmi tisztség, — az ügyvédi kar, orvosi kar stb. A szép tartalmas pohárköszöntő osztatlan tetszést s lelkesedést idézett elő. Hasonló lelkesedést keltett Pásztélyi Kovács János munkácsi püspöknek érzelmekben és politikai nyilatko­zatokban tartalomdus­zoasztja, melynek főbb vonásai következők valának: pohárköszöntése elején történelmi visszapillantást vetvén a múltakba, kinyilatkoztta, hogy mint e megyének szülötte és mint magyar nemes barát­sági kötelékben áll e megye történeti nevű családjaival. Megnevezvén a Perényi, Eötvös, Bay, Péchy, Lónyay stb. megyei családokat, ezek mindnyáját és különösebben pedig a Perényi családot, illetőleg annak egyik tagját a főispánt Aristides és Themistocleshez hasonlította s ebből kifolyólag üdvözölte dr. Perényi Zsigm­ondot, mint nye­reséget Beregvármegyére nézve. Toasztja további folya­mán megemlékezvén az orosz propagandáról és pánszlá­vizmusról, a közönség tetszése között kinyilatkoztatta, hogy ő nemcsak mint Beregmegye szülötte és magyar nemes, de mint magyar érzelmű g. cath. papságnak feje őseinek földjéhez tántorithatlanul ragaszkodik, életének főtörekvése a haza javának előmozdítása leend, s mig a munkácsi g. cath. püspöki székben ő ül, az ő jogara alatt élő g. cath. papság hazafias érzelmeiért és a pán­szláv eszméktől való tartózkodásukért kezességet válal. A toaszt bevégeztével a hazafias főpap ezen nyilatkoza­tait szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte. A diszebéd a legderültebb hangulatban egész 6 óráig tartott. IV. Diszebéd. Délután 3 órakor diszebéd volt az „Oroszlán“ szálló nagy termében 220 személyre. Az ebédnél Gönczi Károly zenekara kitűnően játszott. A harmadik fogás után a főispán nyitotta meg a felköszöntések sorát, poharat emelvén a királyi párért, utána Joloszty Gyula meleg szavakban élteti a főispánt. Utána Varga Sándor ügyvéd emelt poharat a főispánra. Emlékébe idézi Perényi Imre nejét Kanizsay Dorotyát, ki gyász öltözetben fáklya fény mellett szedte össze a mohácsi síkon elesett hősök csontjait is megem­­­lékszik a nemzeti­­szabadság Golgotáján vértanúi halált halt Perényi Zugl­­ndról. Élteti a főispánt, ki őseinek antik jellemét és forró honszerelmét örökbe birja, kire a római klasszikus költőnek a valódi férfiról alkotott esz­ményképe tökéletesen rá illő, kinek a megye kormány­zatánál jelszava az lesz, a­mi Bakács kápolnájára volt bevésve: „Lege et fide dirigitur populus.“ Úgy hiszi, hogy a függetlenségi pártnak hamisítatlan tolmácsa akkor, midőn kijelenti, hogy ezen párt, mely mint ilyen, személyi politikát nem űz, bizalommal és lelkesedéssel tekint a főispán személye és működése elé és ha a társadalmi korrupczió­ elleni nemes küzdelmében szüksége leend reá, mint Antaeusnak az anya föld, a Bereg megye talajából kinőtt és megerősödött függetlenségi párt is összes anyagi és erkölcsi erejét kész oda kölcsönözni a nemes küzde­lemhez. V. A fáklyás zene. Háromnegyed 7 órakor több taraczklövés által adott jelre nagy tömege a népnek gyűlt össze a városházánál, hol mint­egy százötven darab fáklya osztatott szét, s a fáklyások két sorban harsogó zene hangjai mellett az egybegyült hömpölygő tömeggel zajos éljenzések között haladt a megyeháza felé s midőn annak egyik emeleti ablakában a főispán egy pillanatra megjelent, viharos éljenzésben tört ki. Nem sokára az ünnepelt férfiú a megyeház kapubejáratánál jelent meg, hol a menet egy része lelkes tüntetéssel fogadta, míg a tisztelgő tömeg nagyobb része még mindig az ablaknál várta megjelené­sét. Ekkor az ünnepelt férfi előtt a közönség tisztelettel tért nyilván, a megye és székváros részéről felkért szónok Kóródy Sándor ügyvéd s városi ügyész következő beszéddel üdvözölte az ünnepelt férfiút: „Méltóságos főispán úr! mélyen tisztelt hazafi! Beregmegyének a megyei közügyek iránt melegen érdeklődő polgárai Beregszász város lelkes közönségével egyesülten állanak itt ez ünnepélyes perczben méltósá­god előtt, hogy azon tiszteletnek, melylyel méltóságod személye, egyéni nemes tulajdonai s megyei közéletünkkel immár egybeforrott állása iránt viseltetnek, méltó és nyilt kifejezést adjanak. A midőn a hajdankorból fenmaradt régi kegyeletes szokást követve, méltóságodat e szövétnekekkel bevilá­gított vészsulytotta avult falak között üdvözölni szeren­csések vagyunk, önkénytelenül felmerülnek emlékünkben mindazon történelmi emlékek, melyek e helyhez s mél­tóságod hazafias erényekben gazdag családjához kapcsolva vannak. Ha a történelem lapjaiba tekintünk, azon dicső nagy férfiak sorában, kik e megye főispáni székét elfoglalták, nem egy kimagasló alakjával találkozunk a hazaszeretet, alkotmányos érzület és polgári erényekben tündöklő Perényi családnak, kiknek emléke össze van forrva azon időkkel, midőn még a megyei önkormányzat nem puszta fogalom, de testé vált ige és valóság volt s e vészron­gálta falak erős sziklavárát képezték azon alkotmányos küzdelemnek, a melyben a vezérszövetneket méltóságod dicső elődei tartották hatalmas kezeikben. És ott találjuk a megye közszolgálatában működött férfiak sorában méltóságod dicsőült atyját, azt a nemes nagy szellemet, kinek nevét minden magyar érző lélek imádatszerü kegyelettel említi, s kinek emléke előtt a nagyok közt legnagyobb is meghajolva mondá: Leboru­lok nagyságod előtt „mesterem!“ Letűntek a régi nagy idők. Megyénk ősi telkén a romhalmaz­bűn példázza az alkotmány egykori vadbás­­tyájának romladozását, de azért e zöld füzérek s e kö­zönség megújuló lelkes éljenzéset kiáltó bizonyságai an­nak, hogy a múltak iránti szent kegyelet lángja elolt­­hatatlanul ég keblünkben s megyei önkormányzatunk megtépett zászlóját még rongyaiban is kegyelettel őrizzük. De nemcsak a múltak iránti szent kegyelet, nem­csak az ősi szokásokhoz való hű ragaszkodás hozott min­ket e helyre, hogy méltóságodat mint újonnan kineve­zett főispánunkat magas állásban üdvözöljük, de hozott egyszersmint méltóságod személye, hazafias érzülete, tiszta nemes jelleme iránti őszinte elismerés, hozott azon erős remény, hogy méltóságodban — kinek zajtalan, de áldást­­hozó humanisztikus működéséről megyénk területén is alkalmunk volt meggyőződni — egy oly kormányzót nyertünk, kinek erkölcsi magas álláspontja, egyéni és pártekinteten felül emelkedett igazságszeretete egy oly korszakot fog állandósítani megyénk történetében, mely­ben az erkölcsiséget világszerte alapjában megtámadó korrupczió termékeny talajra nem talál; — egy oly korszakot, melyben e megye minden lakosa önzéstelenül, a polgári kötelesség hit teljesítésének érzésétől áthatva­­működik a közcél elérésére. Méltóságod e mai napon ünnepélyes beiktatása al­kalmával megyénk közönsége előtt meleg szavakban adott kifejezést annak, hogy e megye fia, s hogy a miénknek tartja magát. Engedje meg, hogy ez irányunkban nyil­vánuló rokonszenvnek e becses nyilatkozatát szivünk tiszta érzelméből­­eredő azon forró szerencsekivánatunk­­kal viszonozzuk, hogy méltóságodat megyénk s édes ha­zánk örömére az ég kegyelme — örömekben és boldog­ságban gazdagon — sokáig éltesse.“ Az éljenzések által többször megszakított beszéd után viharos éljenzés következett, melynek lecsilapul­­tával a főispán meleg szavakban köszönte meg a kitün­tetést. Elmondá, hogy megérkezése óta oly kitűnő ová­­cziókban részesíttetett, hogy alig tudja háláját méltókép kifejezni. Ismétlem — mondá — a­mit a megye kö­zönségének színe előtt is nyilvánítottam, hogy mai naptól fogva önöké vagyok, s nagy örömömre szolgál, hogy őszinte rokonszenvem el lett fogadva s szivből mondottak megérkezésemre „Isten hozottat.“ Büszke vagyok reá, hogy barátságokba fogadtak, igyekezni fo­gok, hogy közös célunkat elérhessük ; el fogjuk érni, ha kölcsönös lesz a bizalom s hasonló érzelmet és törekvést fogok találni önöknél. Köszönöm, nagyon köszönöm a megtiszteltetést, melyet e lelkes megye s e város szá­momra fenntartottak. Kifejezhetném önöknek ezen meg­tiszteltetésért hálámat köszönő beszédben, hanem úgy hiszem, hogy legméltóbban kifejezhetem köszönetemet az­által, a­midőn éltetem közös édes anyánkat, a mi szere­tett hazánkat. A meleg hangon elmondott beszédet viharos él­jenzés követte, miközben a főispán a fáklyás menet szó­nokával kezet szorított, a menet pedig a szózat ének­lése mellett a főispánt, a hazát s közbe-közbe Kosuth Lajost éltetve, a zene hangjai mellett a városházához vissza­vonult. A fáklyás zene után esteli 8 órakor kezdetét vette a helybeli dalárda által rendezett hangverseny és tánc­­mulatság, melyről lapunk más rovatában emlékezünk meg. Megyei közgyűlés. A folyó hó 21 és 22-ik napján tartott megyei köz­gyűlés lefolyásáról térhiány miatt csak főbb vonásokban emlékezhetünk meg. Az alispáni állásra — a kijelölés megtörténte után — első szavazás alkalmával 272 szavazat adatott be, — s ebből Hunyadi B. 47, Horthy Gy. 88, Jobszty Gy. 87, Gulácsy D. 49-et kapott; második szavazáskor Horthy Gy. 128, Joloszty Gy. 137 szavazatot nyertek, tehát az utóbbi választatott el 9 szótöbbséggel. — Főjegyzővé: Tainel Ödön; első al­jegyzővé: Berzsenyi Pál egyhangúlag választattak meg, ellenben a második aljegyzőséget a pályázatra jelentkezett 6 egyén közül Ekkel Elemér 65 szavazattal nyert el.­ Ezután főispán ur ő méltósága nevezte ki t. megyei főjegy­zőül: Kóródy Sándort, t. megyei ügyészül Friedmann Ödönt; t. aljegyzőkül pedig Dr. Meisels Adolfot, e jeles képzettségéről előnyösen ismert ifjú jogtudort és Balajthy Mór megyei joggyakornokot. A közgyűlésen tárgyalt fontosabb ügyek közül ki­emelendő : az építkezési bizottságnak a megyei székház felépítésére s a költségvetési előirányzat megállapítására vonatkozó jelentése. Ebből kitűnik, hogy a Benkó Károly műépítés által készített s legjobbnak talált tervezet sze­rinti építkezés 110,000 frtot venne igénybe, holott az építési szükségletek fedezésére összesen 78068 frt 44 krnyi összeg áll rendelkezésre, továbbá: az igás és gya­log közmunka, a rabnapszám és a Beregszász város által termelési áron felajánlt kő és homok anyagok, melyeknek értéke tetemes ugyan, de a jelentésben feltüntetve nin­csen. Minthogy pedig a közgyűlés a tervezetet némi vál­tozással, t. i. a hátsó épületrész és árkád elhagyásával fogadta el, s ezen változtatás a költségvetés tételeit szük­ségkép módosítani fogja, ez okból az építési tervnek átalakítására s a költségvetés újból elkészítésére az épít­kezési bizottság azon hozzáadással bízatott meg, hogy ké­szítendő munkálatában a felhasználható igás- és gyalog­közmunka, rabnapszám és termelési áron nyerendő homok és kőanyag mellett mutatkozó előnyök pénzértékét is tüntesse ki. Dercenbe a községileg engedélyezett italmérés, — tekintve, hogy az uj áruhely a templom és községháza mellett tűzveszélyes helyen van, — a moralitás érdekei és tűzrendőri tekintetek folytán betiltatott. — A benei, izs­­nyétei és búcsúi községi választások ellen beadott kérvé­nyek, mkit alaptalanok elvettettek. — A frigyesfalvi kör­jegyző ellen, ki — a megyei számvevő jelentése szerint — önkényüleg emelte saját és segédje fizetését, — fegyelmi vizsgálat rendeltetett; a megyei számvevő pedig oda utasittatott, hogy a „Bereg“ czímű lap előfizetési díja fejében községi költségvetésekbe felvett tételeket ezután ne törölje ki; az eddig ki­törölt tételeket is állítsa vissza, mivel ez egyetlen helyiérdekű lap a megyének is hi­vatalos közlönye. — Adó-felszólamlási bizottságba rendes tagul Galgóczy Pál, póttagul Horthy László, — a lótenyész bizottság elnökéül Gottesmann Jenő, közfel­kiáltással megválasztattak. N.-Dobrony községének össze­sen 2580 tófa eladása — leányiskola és paplak építés czéljából — a szokott eljárás megtartása mellett engedé­lyeztetett. Dr. Bányay Mihály orvostudori oklevele ki­­hirdettetett. Az izraelita anyakönyvek rendetlen vezetése tárgyában készített közigazgatási bizottsági jelentés hely­ben hagyatott s a visszaélések gyökeres orvoslása czéljá­­ból felirat készítése határoztatott. A makariai feladás ügye miatt úgy a községi elöljárók, mint az illető járási szolgabíró eben fegyelmi vizsgálat indítása rendeltetett, majd több kisebb érdekű tárgy elintézése után elnöklő főispán úr ő méltósága, annak kijelentése mellett, hogy a gyűlési tárgysorozat még kimerítve nincsen, de az elin­­tézésre várakozó ügyek tárgyalására rendkívüli közgyű­lést hívand össze, ezen hosszú időre nyúlt közgyűlési berekesztés

Next