Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-26 / 13. szám
közremyunkáljon közönsége javának és boldogságának előmozdításánál, bizalommal, mert hiszi, hogy a megye közönségének vonzalmát és szeretetét elnyernie sikerülendő örömmel, mert tudja, hogy Bereg megyének pontosságáról ismert munkás tisztikara nehéz feladatának teljesítésénél jelentékenyen közremunkálni képes leend. Üdvözli a törvényhatóságot, mint a megyei traditiók és az önkormányzat szép jogának egyik hitsrát, inti, hogy az önkormányzatnál szép, mert legalkotmányosabb jogát féltékenyen őrizze, mert abban rejlik legnagyobb biztosítéka az alkotmányos szabadságnak. Igyekezni fog a kormány érdekeinek képviselése mellett a megyei önkormányzat érdekeit figyelemben tartani, mert szerinte — ámbár a megye ősi típuszából már nagyobbára ki van vetkőztetve — ez a megyéknek mégis kétségtelen joguk. Bereg megye fiának tartja magát, a múltnak nem egy szála fűzi ide, mert emlékeinek traditióinak nem csekély száma kapcsolja őt Beregvármegyéhez. Iparkodni fog nehéz feladatát, mint a megyének hű fia, tőletelhetőleg megoldani s ámbár a politikai terén veterán, mindazáltal a közigazgatás terén ujoncznak érezvén magát. Ígéri, hogy e szép megye közönségének segédkeze mellett fényes és díszes állásával járó nehéz kötelmeit óhajtása és igyekezete szerint teljesíthetni fogja. A nagy hatású s minden pontjában a meggyőződés és érzelem közvetlenségéről tanúskodó szónoki beszéd után Tájnel Ödön helyettes főjegyző szép férfias előadással következőleg beszélt: Méltóságos Főispán úr! Tisztelt megyei közgyűlés! Bereg megye közönsége nevében, melynek képviselői úgyszólván teljes számban körülöttem vannak, bátorkodom kifejezni azon őszinte szerencse kívánatokat e kineveztetés mai napi ünnepélyéhez, amelyet itt egybegyűltek mindannyian érezünk, ürömmel és a siker buzdító reményével ünnepeljük mi is ez ünnepet. Örömmel, mert midőn a magas kormány a főispáni állásra történt kinevezés által méltóságodat a megyének ajándékozd, azon kapocs, mely bennünket e fényes névhez a honfiúi szír hajlamnak változhatlan meleg érzelmeivel csatol, hitünk szerint többé soha meg nem táguló láncz szemekkel fűz össze; a siker reményével, mert a méltóságod személye iránti ragaszkodásnak ösztöne azon meggyőződést érleli bennünk, hogy megyénkben méltóságod kormánya alatt is a bizalmat egyetértést oly szilárd alapra fektethetjük miszerint azt, váratlan esemény viharok megzavarni nem fogják és hogy a békének és elégedésnek ily biztosításával megszerezhetjük az erők azon lelkesült összhangzatát és gyarapodását, amelyre minden körülmények között nyugodtan támaszkodva, megyénk szellemi és anyagi viszonyainak továbbfejlesztését biztos irányban leszünk képesek előbbre vezetni. Midőn azért méltóságodat a most elfoglalt elnöki széken, mint dicső emlékezetű atyja erényeinek is méltó örökösét a törvényhatóság nevében is üdvözölni szerencsém van, azon óhajtásnak adok kifejezést: vajha méltóságodnak még sok ideig adatnék meg a gondviselés által a mindnyájunk által szeretett haza és e megye szolgálatában működhetni, tapintatos és bölcs tanácsával tájékozatlan lépéseinket a haladás ösvényén biztos irányban előre vezethetni. Az elnöki széket elfoglalt főispánnak ekként történt üdvözülése után — melyet a jelenlevőknek zajos éljenzése követett — a főispáni szék elfoglalása jegyzőkönyvbe iktattatni határoztatott. — Több tárgy nem lévén a gyűlést a főispán berekeszté, s termeibe vonult. Azután következtek a testületek és hatóságok tiszetelgései. Sorban tisztelegtek: a rom. és gör. cath. klérus, utóbbiak élén Pásztélyi János püspök; az ev.ref egyházak lelkészei Peterdy Károly esperes által vezetve, — az izr. hitközségek lelkészei egyházi elöljáróikkal; a megyei törv. hatóság tisztikara; a kir. törvényszék és a megye területén levő járásbiróságok bírói kara; a kir. ügyészség; az adófelügyelőség a kir. adóhivatallal; a kir. épitészeti hivatal, a kir. illetékszabási hivatal; Beregszász város rendezett tanácsa; Munkács város rendezett tanácsa; az állami és községi tanintézetek tanítói testülete a kir. tanfelügyelő vezetése alatt; a gr Schönborn uradalmi tisztség, — az ügyvédi kar, orvosi kar stb. A szép tartalmas pohárköszöntő osztatlan tetszést s lelkesedést idézett elő. Hasonló lelkesedést keltett Pásztélyi Kovács János munkácsi püspöknek érzelmekben és politikai nyilatkozatokban tartalomduszoasztja, melynek főbb vonásai következők valának: pohárköszöntése elején történelmi visszapillantást vetvén a múltakba, kinyilatkoztta, hogy mint e megyének szülötte és mint magyar nemes barátsági kötelékben áll e megye történeti nevű családjaival. Megnevezvén a Perényi, Eötvös, Bay, Péchy, Lónyay stb. megyei családokat, ezek mindnyáját és különösebben pedig a Perényi családot, illetőleg annak egyik tagját a főispánt Aristides és Themistocleshez hasonlította s ebből kifolyólag üdvözölte dr. Perényi Zsigmondot, mint nyereséget Beregvármegyére nézve. Toasztja további folyamán megemlékezvén az orosz propagandáról és pánszlávizmusról, a közönség tetszése között kinyilatkoztatta, hogy ő nemcsak mint Beregmegye szülötte és magyar nemes, de mint magyar érzelmű g. cath. papságnak feje őseinek földjéhez tántorithatlanul ragaszkodik, életének főtörekvése a haza javának előmozdítása leend, s mig a munkácsi g. cath. püspöki székben ő ül, az ő jogara alatt élő g. cath. papság hazafias érzelmeiért és a pánszláv eszméktől való tartózkodásukért kezességet válal. A toaszt bevégeztével a hazafias főpap ezen nyilatkozatait szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte. A diszebéd a legderültebb hangulatban egész 6 óráig tartott. IV. Diszebéd. Délután 3 órakor diszebéd volt az „Oroszlán“ szálló nagy termében 220 személyre. Az ebédnél Gönczi Károly zenekara kitűnően játszott. A harmadik fogás után a főispán nyitotta meg a felköszöntések sorát, poharat emelvén a királyi párért, utána Joloszty Gyula meleg szavakban élteti a főispánt. Utána Varga Sándor ügyvéd emelt poharat a főispánra. Emlékébe idézi Perényi Imre nejét Kanizsay Dorotyát, ki gyász öltözetben fáklya fény mellett szedte össze a mohácsi síkon elesett hősök csontjait is megemlékszik a nemzetiszabadság Golgotáján vértanúi halált halt Perényi Zuglndról. Élteti a főispánt, ki őseinek antik jellemét és forró honszerelmét örökbe birja, kire a római klasszikus költőnek a valódi férfiról alkotott eszményképe tökéletesen rá illő, kinek a megye kormányzatánál jelszava az lesz, ami Bakács kápolnájára volt bevésve: „Lege et fide dirigitur populus.“ Úgy hiszi, hogy a függetlenségi pártnak hamisítatlan tolmácsa akkor, midőn kijelenti, hogy ezen párt, mely mint ilyen, személyi politikát nem űz, bizalommal és lelkesedéssel tekint a főispán személye és működése elé és ha a társadalmi korrupczió elleni nemes küzdelmében szüksége leend reá, mint Antaeusnak az anya föld, a Bereg megye talajából kinőtt és megerősödött függetlenségi párt is összes anyagi és erkölcsi erejét kész oda kölcsönözni a nemes küzdelemhez. V. A fáklyás zene. Háromnegyed 7 órakor több taraczklövés által adott jelre nagy tömege a népnek gyűlt össze a városházánál, hol mintegy százötven darab fáklya osztatott szét, s a fáklyások két sorban harsogó zene hangjai mellett az egybegyült hömpölygő tömeggel zajos éljenzések között haladt a megyeháza felé s midőn annak egyik emeleti ablakában a főispán egy pillanatra megjelent, viharos éljenzésben tört ki. Nem sokára az ünnepelt férfiú a megyeház kapubejáratánál jelent meg, hol a menet egy része lelkes tüntetéssel fogadta, míg a tisztelgő tömeg nagyobb része még mindig az ablaknál várta megjelenését. Ekkor az ünnepelt férfi előtt a közönség tisztelettel tért nyilván, a megye és székváros részéről felkért szónok Kóródy Sándor ügyvéd s városi ügyész következő beszéddel üdvözölte az ünnepelt férfiút: „Méltóságos főispán úr! mélyen tisztelt hazafi! Beregmegyének a megyei közügyek iránt melegen érdeklődő polgárai Beregszász város lelkes közönségével egyesülten állanak itt ez ünnepélyes perczben méltóságod előtt, hogy azon tiszteletnek, melylyel méltóságod személye, egyéni nemes tulajdonai s megyei közéletünkkel immár egybeforrott állása iránt viseltetnek, méltó és nyilt kifejezést adjanak. A midőn a hajdankorból fenmaradt régi kegyeletes szokást követve, méltóságodat e szövétnekekkel bevilágított vészsulytotta avult falak között üdvözölni szerencsések vagyunk, önkénytelenül felmerülnek emlékünkben mindazon történelmi emlékek, melyek e helyhez s méltóságod hazafias erényekben gazdag családjához kapcsolva vannak. Ha a történelem lapjaiba tekintünk, azon dicső nagy férfiak sorában, kik e megye főispáni székét elfoglalták, nem egy kimagasló alakjával találkozunk a hazaszeretet, alkotmányos érzület és polgári erényekben tündöklő Perényi családnak, kiknek emléke össze van forrva azon időkkel, midőn még a megyei önkormányzat nem puszta fogalom, de testé vált ige és valóság volt s e vészrongálta falak erős sziklavárát képezték azon alkotmányos küzdelemnek, a melyben a vezérszövetneket méltóságod dicső elődei tartották hatalmas kezeikben. És ott találjuk a megye közszolgálatában működött férfiak sorában méltóságod dicsőült atyját, azt a nemes nagy szellemet, kinek nevét minden magyar érző lélek imádatszerü kegyelettel említi, s kinek emléke előtt a nagyok közt legnagyobb is meghajolva mondá: Leborulok nagyságod előtt „mesterem!“ Letűntek a régi nagy idők. Megyénk ősi telkén a romhalmazbűn példázza az alkotmány egykori vadbástyájának romladozását, de azért e zöld füzérek s e közönség megújuló lelkes éljenzéset kiáltó bizonyságai annak, hogy a múltak iránti szent kegyelet lángja elolthatatlanul ég keblünkben s megyei önkormányzatunk megtépett zászlóját még rongyaiban is kegyelettel őrizzük. De nemcsak a múltak iránti szent kegyelet, nemcsak az ősi szokásokhoz való hű ragaszkodás hozott minket e helyre, hogy méltóságodat mint újonnan kinevezett főispánunkat magas állásban üdvözöljük, de hozott egyszersmint méltóságod személye, hazafias érzülete, tiszta nemes jelleme iránti őszinte elismerés, hozott azon erős remény, hogy méltóságodban — kinek zajtalan, de áldásthozó humanisztikus működéséről megyénk területén is alkalmunk volt meggyőződni — egy oly kormányzót nyertünk, kinek erkölcsi magas álláspontja, egyéni és pártekinteten felül emelkedett igazságszeretete egy oly korszakot fog állandósítani megyénk történetében, melyben az erkölcsiséget világszerte alapjában megtámadó korrupczió termékeny talajra nem talál; — egy oly korszakot, melyben e megye minden lakosa önzéstelenül, a polgári kötelesség hit teljesítésének érzésétől áthatvaműködik a közcél elérésére. Méltóságod e mai napon ünnepélyes beiktatása alkalmával megyénk közönsége előtt meleg szavakban adott kifejezést annak, hogy e megye fia, s hogy a miénknek tartja magát. Engedje meg, hogy ez irányunkban nyilvánuló rokonszenvnek e becses nyilatkozatát szivünk tiszta érzelmébőleredő azon forró szerencsekivánatunkkal viszonozzuk, hogy méltóságodat megyénk s édes hazánk örömére az ég kegyelme — örömekben és boldogságban gazdagon — sokáig éltesse.“ Az éljenzések által többször megszakított beszéd után viharos éljenzés következett, melynek lecsilapultával a főispán meleg szavakban köszönte meg a kitüntetést. Elmondá, hogy megérkezése óta oly kitűnő ovácziókban részesíttetett, hogy alig tudja háláját méltókép kifejezni. Ismétlem — mondá — amit a megye közönségének színe előtt is nyilvánítottam, hogy mai naptól fogva önöké vagyok, s nagy örömömre szolgál, hogy őszinte rokonszenvem el lett fogadva s szivből mondottak megérkezésemre „Isten hozottat.“ Büszke vagyok reá, hogy barátságokba fogadtak, igyekezni fogok, hogy közös célunkat elérhessük ; el fogjuk érni, ha kölcsönös lesz a bizalom s hasonló érzelmet és törekvést fogok találni önöknél. Köszönöm, nagyon köszönöm a megtiszteltetést, melyet e lelkes megye s e város számomra fenntartottak. Kifejezhetném önöknek ezen megtiszteltetésért hálámat köszönő beszédben, hanem úgy hiszem, hogy legméltóbban kifejezhetem köszönetemet azáltal, amidőn éltetem közös édes anyánkat, a mi szeretett hazánkat. A meleg hangon elmondott beszédet viharos éljenzés követte, miközben a főispán a fáklyás menet szónokával kezet szorított, a menet pedig a szózat éneklése mellett a főispánt, a hazát s közbe-közbe Kosuth Lajost éltetve, a zene hangjai mellett a városházához visszavonult. A fáklyás zene után esteli 8 órakor kezdetét vette a helybeli dalárda által rendezett hangverseny és táncmulatság, melyről lapunk más rovatában emlékezünk meg. Megyei közgyűlés. A folyó hó 21 és 22-ik napján tartott megyei közgyűlés lefolyásáról térhiány miatt csak főbb vonásokban emlékezhetünk meg. Az alispáni állásra — a kijelölés megtörténte után — első szavazás alkalmával 272 szavazat adatott be, — s ebből Hunyadi B. 47, Horthy Gy. 88, Jobszty Gy. 87, Gulácsy D. 49-et kapott; második szavazáskor Horthy Gy. 128, Joloszty Gy. 137 szavazatot nyertek, tehát az utóbbi választatott el 9 szótöbbséggel. — Főjegyzővé: Tainel Ödön; első aljegyzővé: Berzsenyi Pál egyhangúlag választattak meg, ellenben a második aljegyzőséget a pályázatra jelentkezett 6 egyén közül Ekkel Elemér 65 szavazattal nyert el. Ezután főispán ur ő méltósága nevezte ki t. megyei főjegyzőül: Kóródy Sándort, t. megyei ügyészül Friedmann Ödönt; t. aljegyzőkül pedig Dr. Meisels Adolfot, e jeles képzettségéről előnyösen ismert ifjú jogtudort és Balajthy Mór megyei joggyakornokot. A közgyűlésen tárgyalt fontosabb ügyek közül kiemelendő : az építkezési bizottságnak a megyei székház felépítésére s a költségvetési előirányzat megállapítására vonatkozó jelentése. Ebből kitűnik, hogy a Benkó Károly műépítés által készített s legjobbnak talált tervezet szerinti építkezés 110,000 frtot venne igénybe, holott az építési szükségletek fedezésére összesen 78068 frt 44 krnyi összeg áll rendelkezésre, továbbá: az igás és gyalog közmunka, a rabnapszám és a Beregszász város által termelési áron felajánlt kő és homok anyagok, melyeknek értéke tetemes ugyan, de a jelentésben feltüntetve nincsen. Minthogy pedig a közgyűlés a tervezetet némi változással, t. i. a hátsó épületrész és árkád elhagyásával fogadta el, s ezen változtatás a költségvetés tételeit szükségkép módosítani fogja, ez okból az építési tervnek átalakítására s a költségvetés újból elkészítésére az építkezési bizottság azon hozzáadással bízatott meg, hogy készítendő munkálatában a felhasználható igás- és gyalogközmunka, rabnapszám és termelési áron nyerendő homok és kőanyag mellett mutatkozó előnyök pénzértékét is tüntesse ki. Dercenbe a községileg engedélyezett italmérés, — tekintve, hogy az uj áruhely a templom és községháza mellett tűzveszélyes helyen van, — a moralitás érdekei és tűzrendőri tekintetek folytán betiltatott. — A benei, izsnyétei és búcsúi községi választások ellen beadott kérvények, mkit alaptalanok elvettettek. — A frigyesfalvi körjegyző ellen, ki — a megyei számvevő jelentése szerint — önkényüleg emelte saját és segédje fizetését, — fegyelmi vizsgálat rendeltetett; a megyei számvevő pedig oda utasittatott, hogy a „Bereg“ czímű lap előfizetési díja fejében községi költségvetésekbe felvett tételeket ezután ne törölje ki; az eddig kitörölt tételeket is állítsa vissza, mivel ez egyetlen helyiérdekű lap a megyének is hivatalos közlönye. — Adó-felszólamlási bizottságba rendes tagul Galgóczy Pál, póttagul Horthy László, — a lótenyész bizottság elnökéül Gottesmann Jenő, közfelkiáltással megválasztattak. N.-Dobrony községének összesen 2580 tófa eladása — leányiskola és paplak építés czéljából — a szokott eljárás megtartása mellett engedélyeztetett. Dr. Bányay Mihály orvostudori oklevele kihirdettetett. Az izraelita anyakönyvek rendetlen vezetése tárgyában készített közigazgatási bizottsági jelentés helyben hagyatott s a visszaélések gyökeres orvoslása czéljából felirat készítése határoztatott. A makariai feladás ügye miatt úgy a községi elöljárók, mint az illető járási szolgabíró eben fegyelmi vizsgálat indítása rendeltetett, majd több kisebb érdekű tárgy elintézése után elnöklő főispán úr ő méltósága, annak kijelentése mellett, hogy a gyűlési tárgysorozat még kimerítve nincsen, de az elintézésre várakozó ügyek tárgyalására rendkívüli közgyűlést hívand össze, ezen hosszú időre nyúlt közgyűlési berekesztés