Bereg, 1885. (12. évfolyam, 2-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

1) A népiskola és a közegészségügy. Előadója vala Tatár Gábor, dubolczi ref. tanító. A közgyűlés ezen tár­gyat levette a napirendről, mert az előadó közbejött aka­dályok miatt a közgyűlésen nem jelenhetett meg. 2) Az olvasókönyv. Előadója vala Geeser Béla, n­agy­szőllősi polgári iskolai tanár. Határozati javaslata egy igen érdekes és tanulságos vitának volt tárgya. Ugyanis arról volt szó, hogy a reáliák határozottan az olvasókönyv alapján tanít­­tassanak-e, vagy pedig csak a­mennyiben a kedélykép­­zésre befolyással vannak. A közgyűlés ezen kérdés el­döntésénél két nagy táborra oszlott. Az egyik részről az mondatott, miszerint az olva­­sókönyv úgy szerkesztessék, hogy annak alapján a tanu­lók a reáliákból adandó ismereteket elsajátíthassák; a másik csoportnak az volt a nézete, hogy az olvasókönyv főczélja a kedélyképzés, az egyes tudományokból csak olyan olvasmányok veendők fel, melyek a kedélyképzés eszközeiül is szolgálnak. A kérdés eldöntése c­éljából az elnök felhívta a közgyűlés tagjait a szavazásra. A többség az utóbbi né­zetet fogadta el. Nagyon sajnálom, hogy közgyűlésünket egészen részletesen le nem írhatom; e becses lap nem lévén tan­ügyi szaklap, nem engedhet át kizárólag tanügyi dolgok közlésére nagy helyet. Elmondom tehát röviden a gyű­lés lefolyását és az abból merített tapasztalataimat. Gecser Béla értekezését az egész közgyűlés osztat­lan figyelemmel hallgatta végig, határozati j­­aslatának minden pontját elfogadta. 3) „A természetrajz tanításának módszere és tan­anyaga“ czimű tételt Néder P .ula­kiasszony adta elő. Értekezésében főtekintettel volt az osztatlan IV. évfo­­lyam­ú népiskolára, kimutatta, hogy a számtalan nehéz­ség mellett mit dolgozhat fel e tárgyból a tanító, kije­lölte évfolyamról-évfolyamára a tananyagot és a feldolgo­zásnál követendő módszert. E­ladó kimondotta, hogy a természetrajz az olvasókönyv alapján taníttassék. A köz­gyűlés előadó javaslatát elfogadta. Mindenesetre sajátsá­gosnak tűnik fel az, hogy a közgyűlés a délutáni gyű­lésben a délelőtti határozattal egészen ellentétes határo­zatot hozott. Gecser Béla, az olvasókönyv czímű tétel előadója­­ és társai azt javasolták, miszerint a természet­rajzból olyan olvasmányok vételeinek fel az­ olvasókönyvbe, a­melyek a kedélyképzésre is alkalmasak; Néder Paula előadó pedig határozottan kívánja, hogy a természetrajz az olvasókönyv alapján taníttassék. Délelőtt az előbbi, délután az utóbbi indítvány fogadtatott el, mert délelőtt a gyűlés tagjai teljes szám­ban voltak j­len, délután pedig a gyűlés kezdetén a Gecser Béla elvrokonaiból szántaan hiányoztak és így a megejtett szavazásnál a délelőtti kisebbség jutott több­ségre. Néder Paula kisasszony értekezésének fénypontját a tervszerű kirándulások rendezésének a kifejtése ké­pezte. A közgyűlés előadónak elismerést szavazott szép, és tanulságos értekezéséért. 4) „A törtek tanítása a népiskolában“ czímű tétel előadója Szabó István­­bokányi tanító volt. Határozati ja­vaslatának tárgyalásánál különösen azon kérdések, hogy: előbb a közönséges vagy tizedes törtek taníttassanak-e? hogy a tört tanítása mely évfolyamban vegye kezdetét? — idézett elő nagy vitát. 5) „A felnőttek oktatása, a magyar beszéd elsajátí­tása érdekében“ czimű tételről, Láng Mihály, polg. isko­lai igazgató értekezett. A közgyűlés elé két határozati javaslatot terjesztett, az egyik a felnőttek tanfolyamá­nak felállítási módozataira, a másik állandó fentartására vonatkozik. A közgyűlés a tapasztalaton alapuló értekezést figyelemmel hallgatta végig, tagjai érdeklődéssel szólot­tak hozzá, a határozati javaslatokat egyhangúlag elfo­gadták. 6) A központi elnök az Eötvös alapról és az orszá­gos tanítói árvaházról tartott egy lelkesítő és ismertető beszédet. A közgyűlés elhatározta, hogy az egyesületből kilépett tagoktól a hátralékok bírói után hajtassanak be, az egyesület tagjai pedig kötelezettségeik tejesíté­sére felhivassanak. 7) A központi elnök a tengerészeti hajóssuhanczok iskoláját ismertette. A körülményekből azt következte­n maguk zsidóját költöztették bele, kit megint a kisrégiek láttak jónak kihordani a határra. És ez­ a különös jóindulat a korcsmáros személye iránt igy ment folyvást mind a két községben, úgy annyira, hogy már zsidó sem akadt, (ez pedig nagy do­logi) ki árendiba vegye a korcsmát. Volt még egy ok, mely miatt a két község lakói irigy szemmel pillantottak egymásra s épen ezen ok volt legnagyobb szttója a gyűlölségnek. A kisvégiek ugyanis mindannyian jó magabíró, te­hetős polgárok voltak, a­hogy úgy mondjam: úsztak a jólét zsírjában , míg a nagy­végiekről csakúgy fénylett a szegénység. Sokszor is eltűnődtek a nagyvégi atyafiak, hogy hát elvégre is, mi lehet oka a kisrégiek szörnyüképeni gya­rapodásának ?! Vasárnap délutánokon a templom alatt sorba ülve, e tárgy felett bölcselkedének s erről folyt közöttük a discursus. Végre is addig-addig, hogy kisütötték a dolog mi­benlétét. Ez a nagymérvű fölfedezés pedig egyedül a Harcsa János uram érde­k­e, ki emberemlékezet óta viseli Nagy­régen a harangozóság „magas“ hivatalát. — Tudom én az ő „gyaporodásuk“ okát! — mondá bizonyos büszkeségtől sugárzó arczcz­al Harcsa. — Hogyne is boldogulhatnának ott, hol van nekik egy jó pátrónusok: eszem fel a nepomuki Szent János!­tem, hogy Ugocsa megyéből a jövő tanévre többen fog­nak felvétel végett a pólai hadtengerészeti parancsnok­ságnál jelentkezni. 8) A közgyűlés a pénztár megvizsgálására egy két tagból álló bizottságot küldött ki. A pénztár rendben találtatott, a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentvényt megadta. Valahányszor a megyei tanítók nálunk gyűlésre gyűlnek össze, az­ a nap a tanítókra nézve ünnepet, ké­pez. Lelkesedéssel jönnek­ a Vancshoz.Hiányok­ban, a vi­tákban te­l­jes higgadtsággal és odaadással vesznek részt. Az­ egyesület két és fél évi működésével kimutatta, hogy életképes, hogy a tanítók önképzésére hathatós befolyás­sal van. Küzdelmeink gyümölcsét népünk sz.edendi r. I. A megyei gazdasági egyesület megalakulása. Jegyzőkönyv. Fölvétetett Beregszászban, a „beregmegyei gazdasági egyesület­nek” 1884-ik évi dec­ember hó 23-án a megyeház nagytermében tartott alakuló közgyűlésében. Jelen voltak: Joloszty Gyula alispán, Tániel Ödön főjegyző, Hor­váth István, Gilgóczy Pál, Horthy Ogá­n, H­orthy László, Huny­ad­y Béla, Gecsey Ferencz, Kóródy Sándor, Kovács István, Merényi János, Péchy Endre, Simon Andor, Ehren­­reich Izidor, Jászty Jenő és Szalay Tamás egyesületi tag­ok. A megyei alispán az elnöki széket elfogl­alván, elő­terjeszti, hogy — mint a megye közönségének 1883. évi május hó 12 én tartott gyűléséből a megyei gazdasági egyesület szervezésére kiküldött bizottság elnöke, — a gazdasági egyesület létrehozása ezértból több egylet­­gú barátja segítségével a szükséges intézkedéseket eszközölte s az aláírási iveket megyeszerte szétküldte. — Az aláírási ivek hozzá visszaérkezvén, örömmel jelentheti, hogy az egye­sület részére alapuló tagul aláiratkoztak 22 en, rendes tagul 45-en, évdíjjas tagul pedig 53-an, s ezek szerint aláiratkozott összesen 120 egyén, akik már egy oly te­kintélyes szám­t képeznek, hogy velük a gazdasági egye­sület sikerrel megalakítható. Ez okból elérkezettnek látta az időt, hogy mint a szervezőbizottság elnöke az alakuló közgyűlést a mai na­pon összehívj­a.­­— Ennek folytán fölhívja a megjelent tagokat az egyesület megalakításának keresztü vitelére. —­ 8 nézete szerint első­sorban a szervezőbizottság által ké­szített alapszabálytervezet lenne letárgyalai,dó, s ezután a tisztikar választása megejtendő. Az elnöki előterjesztés után az, alakuló gyűlés tar­tamára Szalay Tamás megyei aljegyző jegyzőül megvá­lasztatván — mielőtt az alapszabálytervezet tárgyalása megkezdetett volna, Galgócz­y Pál egyesületi tag indítványozza, hogy tekintettel arra, miszerint az egyesületi tevékenység sok­kal sikeresebb, ha az egyesület működési köre mentői szélesebb térre terjed ki, s az egyesület ezé­­n­ könnyeb­ben és sikeresebben megvalósíthatók, ha a gazd­i közönség mentői számosabb tagjai lépnek az egyesületi kötelékbe, — és a mennyiben a szomszéd Ugocsamegye gazdasági viszonyai ez itteni viszonyokkal teljesen ugyanazono­sak, — Ugocsamegye közönsége hivassák föl a csatlako­zásra, s Ugocsamegye gazdaközönsége vonassék be az egyleti kötelékbe, ebből fulyólag in­dítványozza, hogy az, alispán bízassák meg, miszerint Ugocsa megye közönségét a csatlakozásra hívja föl, s egyszersmind ezen kérdés eldőltéig, illetve Ugocsamegye közönségének nyilatkoza­táig,­­— minden további teendő n­ap h­ussék el. Az, alakuló gyűlés az indítvány első részét élénk eszmecsere után elfogadván — megbüntik az, alispán, hogy jUgocsk­ megye gazdaközönségéhez, az, alakulóban lévő „beregmegyei gazdasági egyesület“-hez leendő csatlakozás czéljából fölhívást intézzen; az indítvány másik része azonban elvehetett, s az, alakuló gyűlés tovább folyta­tása elhatároztatott. Ezek Után az alapszabálytervezet tárgyalás alá vé­tetvén a 2 ik §. helyett következő újonnan szövegezett §. fogadtatott el. 2 ik §. „Az egyesület egy pecsétet használ, és az következő felirattal bir: „A beregmegyei gazdasági egye­sület trecsetje.“ — A bizony igaz! — dörgi rá a hallgatók serege. — Ejnye, milyen fején találta kend a szeget!... Persze, hogy azért boldogulnak!.. No lám!.. Aztán hát mi ezt ki nem tudtuk idáig sülni!... Bizony, hogy az teszi az egészet, a köszönt!... Nekik jó pátrány­ok van, nekünk meg csak egy fia-szentünk sincs!.. Harcsa Jánosra csakúgy áradt a dicsérő­ szó s a je­les felfedezésért a nap hőse leve. E naptól fogva aztán még inkább irigykedének a nagyvégiek a kisvégiekre. Irigyelhették is azt a szép kőszentet, mely már évek óta áll a hidvégen, áldólag terjesztve kezeit a kis­végiek felé. Hanem hogy meg is becsülték ám a kisvégiek az ő szentjüket. Télen át még ruhával is megboldogították, nehog­’ valamikép rhenmát kapjon. Lelkem üdvösségére mondhatom, hogy oda nem ad­ták volna a kerek világ összes kincséért. Úgy el tudtak évődni miatta a nagyvégiekkel: — „Látjátok! Mi vagyunk ám az istennek kedves népei! A mi szentünk sohasem hagy el minket az­ esedékessé vált bajok között!.. — Megálljatok! — gondold egyszer magában a nagyvégi biró — Megmutatom én nektek, hogy el lesz­tek a szent nélküli... Hiszen, ha csak egy kevés esze van annak a szentnek, jobban vágyhatik hozzánk!.. Ne­künk szép bádogos tornyunk, két szép harangunk van, a kisrégieké meg holmi rész, faalkotmány s marha nyakába ülő kongóféle szerkezetű még a harangjuk is. A 3-ik §. helyett ezen újonnan szövegezett szakasz teendő: 3-ik §. A pecsét a titkárnál tartandó. A 21 ik §. első bekezdéséből a következő pont : „Az alapítványi tőkék u­ovafordítása iránt hozott határo­zat csak azon esetben hajtható végre, de ehez az­ alapí­tók többsége hozzá­járul“ kihagyandó. A 6 ik és 27-ik §. utolsó bekezdéseiben a faülte­tésekre kitűzött dijakra vonatkozólag a „dijak“ szó elé, ezen szó „jutalom“ beigtatandó. A 29-ik §, következőleg újonnan szövegezendő: 29. §. A szakosztályok elnökeiket, alelnökeiket saját kebelükből maguk választják. A jegyzői teendőket pedig az egyesületi titkár teljesíti. Ennek folytán a 30-ik §. második bekezdésének következő pontja:— A szakosztályi ülések jövei részle­tes jelentés uiesett az egyesületi titkárhoz az­ ülés után legfeljebb 8 nap alatt beterjesztendők” — kihagyandó. A 32 ik §. I - só pontjába, ezen szók után: „takarék­pénztárba helyezendők“ — a következő pótlás „s esetleg állampapírokba is befektethetők“ — beszarandó S ezzel az alapszabály tervezet letárgyaltat­ván, az alispán, mint a szervezőbizottság elnöke megbizatott, hogy azt 3 példányban letisztáztatván, a nm. m kir. belügy­­minisztériumhoz megerősítés végett terjessze fel, s a meg­erősített alapszab­ályok leérkezte Után az alakuló közgyű­lést öli­v­­­i össze, m­­i ok­tól az alapszabályok leérkez­téig az egyesületi tisztikar megválasztása is elnapol­tat­ik. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekesztette. Kelt mint fenn, jegyz­­te: Szalay Tamás, vn. aljegyző. Értekezés szempontjából meg is invitálta Harcsát, ki — mert „falamitabeli“ betegsége volt a virtuskodás, — menten vállalkozott a jeles cselekmény illőképeni vég­hezvitelére. Szombat e­trére tűzték ki a végrehajtását nagy­szerű tervüknek. Akkor a kisrégiek korán szoktak lefe­küdni s nyugodtan véghezvihetik az­ egész teketóriát! Elérkezett a kitűzött estre. Felette rész idő volt, zuhogó zápor omlott alá az egérszürkeségű fellegből s a vakító villámlások egymást követték. — Annál jobb! — gondolá Harcsa — Legalább zavartalanul végezhetjük a funkcziót! Tizennyolcz nagyrégi legény — botokkal kellőleg felfegyverkezve — indult a szent ellopására. Szegény nepomoki Jánosi Ő bizony meg sem gon­dolá, hogy mily szörnyű merényletet tervezének becses személye ellen. Nyugodt phlegmával állt ott a hidvégen, a­mint az méltán megvárható egy oly szenttől, melynek állománya kőből készült; egyszer azonban csak szón vette észre, hogy elveszett talpa alól a föld. A nagyvégiek fel­emelték a hídról s négy ember vinni kezdé. Eddig jól sikerült a lopás. Nepomuki János nem tiltakozott az erőszakoskodás ellen. — Hanem Kisvégen keresztülvinni! Az lesz ám a legnagyobb feladat! Nem is engedte nepomuki szent János, hogy őt oly könnyű szerrel elczipeljék ősi curiájáról. Az utczán haj­bókoló L­ikter egyszeriben észrevette a csínyt s gondol­ván: hányadán áll a dolog: torkaszakadtából kiáltani kezdett. VEGYES HÍREK. — Lapunk jelen száma egy napot késett, miért is tisztelt olvasójuk szives elnézését kérjük. Ajkiadóhivatal. — A beregszászi korcsolyaegylet jégpályájának ünnepélyes megnyitása folyó év január h­ó 11-én d. u. 2 órakor tartatott meg. Felhivatnak egyidejűleg a kor­csolyaegyleti tagok, miszerint tagsági dijjaikat alólirott­­nál haladéktalanul befizetni szíveskedjenek. Beregszász, 1885. évi január hó 11-én. Gr­­iga Tivadar egyleti pénztárnok.­­ A városi árvaszék pénz- és ügykezelési álla­potának megvizsgálására deczember hóban az alispán küldöttséget nevezett ki, Füzesséry Péter m. árvaszéki elnök, Kóródy Sándor m. árvaszéki ülnök, Janiczky Gyula m. számvevő és Bakó Béla m. aljegyző szemé­lyében, mely küldöttség jelentéséből az tűnt ki, hogy a városi árvaszéknél úgy a pénz- mint az ügykezelés a legnagyobb rendetlenségben van, minek folytán a múlt csütörtökön megtartott közigazgatási bizottsági gyűlés 3 hónapot adott a városi árvaszéknek, hogy a mutatkozó zavar­os állapotot tisztára hozza, mely ren­dezés ellenőrzésére, a­ megyei árvaszéki elnököt és fő­­számvevőt küldötte ki. Örülünk rajta, hogy a városi árvaszéknél hosszú évek során fenálló rendszertelenség valahára véget ér, mi hogy meg fog történni, arra nézve biztosítékot látunk az ifjú szakképzett új pol­gármester személyében, s alispánunk erélyes fellépésé­ben.­­— Reméljük, hogy a munkácsi árvaszék megvizs­gálására is nemsokára rákerül a sor. — A városi képviselőtestület első rendes közgyű­lése Buzáth Kamill elnöklete alatt — ki az elnöki széket zajos éljenzések közt foglalta el — e hó 8-án tar­totta meg. Az uj polgármester a gyűlést egy igen szép székfoglalóval nyitotta meg, melyben a munka-program­­mot is, mely az uj tanácsra vár, részletesen elősorolta. A több ízben felhangzó s különösen befejezése után, hosszantartó zajos éljenzéssel fogadott beszéd után meg­kezdődött a gyűlés, melynek pár érdekesebb részletét a következőkben közöljük. A kölcsön-törlesztési ügy­ben örvendetes tudomásul vétetett azon elnöki előter­jesztés, hogy a januári törlesztési részlet (12 ezer fo­rint) pár nap alatt bizton ki lesz egészítve. (A tiszt­­újításkor még 3 ezer forint sem volt együtt). A sör, hús, czukor stb. fogyasztási adó kezelését a kincstár a városra akarja ruházni. Elnök jelentette, hogy a hi-

Next