Bereg, 1886. (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-01-01 / 1. szám

1. szám. Beregszász, 1886. január 1. XII. évfolyam. Szerkesztőség*, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Előfizetési díjak: 1­gy évre Fél évre . negyed évre 4 frt. 2 frt. 1 frt. Bereg- és ugocsimsgyei községei­­sel s néptanítóknak egész évre, elére beküldni ...................2 frt 50 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Geregihegye Hirdetéseinek,­­ Kir. Tanfelügyelőség­ és a Közművelődési Egyletnek Hivatalos Közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kiadóhivatal: hová az előfizetési, hirdetési és nyílttéri dijak küldendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért: 50 szóig — frte 90 kr. Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. 100 „ 1 „ 40 „ 200 „ 2 „ 40 „ Hirdetések s a nyílttérire szánt közle­mények elére fizetés mellett fogadtat­nak el. Megyei hivatalos közlemények Beregmegye közgazdasági előadója. I. Beregmegye tisztelt szolgabiráinak, a két rend. tanácsú város polgármesterei és va­lamennyi községi és körjegyzőnek. Ez alkalommal negyedízben köröztetem a nagyvi földm. ipar és keresk. minisztériumnak a tenyészbikák vásárlására, illetve szétosztására vonatkozó rendeletét, mely mezőgazdaságunk legfontosabb ágának , a marha­tenyésztésnek emelését czélzó intézkedést tartalmazza, és sújtott gazdaközönségü­nknek e részben oly jótevő támogatást nyújt, hogy annak igénybevételétől csakis teljes tájékozatlansága tarthatja vissza. És tényleg tapasztaltam, hogy minden évben je­lentkeznek nálam községek, melyek ezen intézményről vagy általában nem, vagy pedig oly későn értesültek, h­ogy kérvényeiket figyelembe venni már nem lehetett. Voltak esetek, hogy a körjegyző székhelyén az elöljáróságnak a körözvény tudomására nem hoza­tott; voltak esetek, hol a körözvény ugyan valamennyi bíró által láttamoztatott, de a litographiai lenyomat vé­letlenül oly halavány volt, hogy abból az értelmet kivenni nem lehetett (?) az illető körjegyző úr pedig nem találta szükség­esnek a hiányt élő szóval pótolni. Sok helyen a bírák olvasni sem tudnak, a leg­több helyen pedig magyarul nem értenek, és épen ezek, a megye legszegényebb vidékén levő községek azok, melyek különösen rászorulnak a kormány e részbeni gyámolítására. Felkérem tehát a megye igen tisztelt szolgabíróit, szíveskedjenek az iránt intézkedni, hogy a körözvény tartalma az elöljáróságoknak élő szóval magyaráztas­­sék meg a közjegyző urak által; utóbbiakat pedig fel­kérem, hogy ez ügyben annál is inkább fejtsenek ki több buzgóságot, mert 1886. évre már érvénybe lép azon megyei szabályrendelet, mely a községeket elkö­telezi a tehénlétszámnak megfelelő mennyiségű és m­inőségű tenyészbikák tartására; ha ők tehát a jelentkező alkalmat elmulasztják, hol megfelelő tenyész­állatokat a képzelhető legnagyobb kedvezmények mel­lett beszerezhetnének, úgy igen tetemes károsodást fognak szenvedni. Kelt Hedrón, 1885. év decz. 16. (u. p. Beregszász.) Jászay Jenő, közgazdasági előadó. II. Beregmegye közgazdasági előadója. 91. szám. 1885. A nagym. földm. ipar és keresk. m. kir. minisz­térium országos tenyésztési czélokra ez évben is vá­sárlásokat, illetve szétosztást eszközlend az eddigi gya­korlatban volt rendszer fentartása mellett; eszerint: I. vásárlás. Vételtárgyát csakis tiszta magyar, berni, s­immenthali, kuhlendi, pingaui, möllthali, allgaui és egyéb borzderes fajta bikák képezhetik, és pedig a magyar fajta bikákból csakis 2 */a—3, a nyugati fajta bikákból csakis 1*/s—2 évesek. Azon tenyésztők, kik ezen kellékkel biró tenyész­bikákat eladásra felajánlani hajlandók, szíveskedjenek azokat jegyzékbe foglalva a kor, faj és lehetőleg törzs­könyvi szám és név feltüntetése mellett nekem legké­sőbb 1886. év január hó 10-éig bejelenteni. — Az ily módon bejelentett tenyészbikák a n. mélt. mi­nisztérium megbízottja által márczius hóban, legkésőbb ápril hó első felében meg fognak szemléltetni és a tenyésztésre alkalmasak vételára, az illető megbízott által felveendő vásárlási jegyzőkönyvek alapján ki fog utalványoztatok A vásárlás az eladóra és vevőre nézve akkor válik kötelezővé, midőn a vásárlás, illetőleg a megbízott által kialkudott ár a minisztérium részéről jóváhagyatott. Az ily módon megvásárolt bikák a lehetőséghez képest ápril­is 15-éig át fognak a kincstár által vé­tetni. Azon esetben, ha az átvétel a jelzett határidőig eszközölhető nem lenne, az eladónak az átvételig a megvett bikáknak tartásáért naponként 2 kilogramm zabot és 7 kilogramm szénát számítva 36 kr. tartási dijat fog a kincstár benyújtandó számla alapján ki­fizetni. — A gondozásért külön dij fel nem számítható. II. Kiosztás. Tenyészbikáért úgy községek, mint magántenyésztők folyamodhatnak. Magántenyész­­tők a bika vételárát rendszerint az átvételkor tartoz­nak lefizetni, figyelembe vehető körülménnek esetén azonban azon kedvezményben fognak részesíttetni, hogy a vételárt három, féléves, mindig január és július hó elsején esedékes kamat nélküli részletben törleszthetik. Községek a bikák vételárát rendszerint három, fél­éves, mindig január és július hó elsején esedékes ka­­matnélküli részletben törleszthetik; a­mennyiben a bikák teljes vételárát lefizetni nem képesek, rétükre a becsárból 20% elengedtetik. Azon községek, melyek hitelesen kimutatják, hogy az említett kedvezmények mellett sem képesek a szük­séges bikát megszerezni, még nagyobb engedményben fognak részesítettni. A tenyészbikákért folyamodó köz­ségek a községi elöjáróság által aláírt és pecsételt kérvényeket hozzám legkésőbb 1886. é­v­i február hó 6-áig szíveskedjenek benyújtani. A kérvényben megemlítendő, hogy a képvselői testület határozata alapján keletkezett, továbbá, hogy hány darab és minő fajta bika kívántatik, mily enged­ményt óhajt a község igénybe venni és ha az a 20°/a leengedésen is túl terjedne, szolgabirói bizonyítvány csatolandó annak igazolására, hogy tényleg nem képes a nélkül bikát vásárolni. Kelt Hedzén, 1885. évi decz. 16. (u.p. Beregszász.) Jászay Jenő, közgazdasági előadó, 91. szám, 1885. — De az idő, a mint haladt, Más „napo­m“ tűnt fel S mosolyából most sugár, Melengetni — lelkemre jjáPi B1B7N­ — S szerelmi bú, —szív Felszálla már, a mint jöve')^!« J ( . S vágyaim — e zsongó mén­MESfc­'!’' Szebb tavaszra újra kélnek! — S óh érzem már: élni lehet! S megcsalva is boldog a szív —• — Csak legyen — kit j­o­b­b­a­n szeret!! Bodnár István. UH- % TlfcTRKA x 1 Hírlapirodalom az élőhalottak országában. A Karácsony elmúlt; soknak örömet, soknak bá­natot hozott. Előttünk az újév, 1886. Fontos az újév minden emberre nézve.­ Kettős képet hoz e nap min­denkinek, az egyik a lefolyt év eseményeit tárja elénk, tehát készen van; a másik üres lap, melyre az ember képzelete a beállott év tervét rajzolja. Az egyik a való múltat tünteti fel, a másikon a titokzatos jövő esemé­nyei foglalják el helyüket. Emlékezzünk meg ezen alkalommal azokról, kik köztünk járnak, kelnek, a­kikre nézve nem bír érdek­kel a múlt és a kiket nem kecsegtet a jövő. Mindegyiknek szelleme beteg; mindegyik elvesz­tette énjének öntudatát. Vannak perczei, midőn szel­leme régi működését visszanyerni látszik. Sajnos és szomorú, az egész esemény lefolyása csak látszat. Alkalmam volt egy délutánt az élőhalottak, az őrültek társaságában eltölteni és e szellemi betegség különböző irányaival és fokaival megismerkedni. A többi között csak egyet hozok fel. A beteg műlakatos volt, miután elméje megzavarodott, újság szerkesztővé lett, természetesen az őrültek házában. Ismerkedjünk meg e lappal. Alakja az ívnek x/ie része. A lap nyelve a német; czime: „Istennek minden jó tulajdonságával és kegyel­mével biró, könyvszemle, mulattató és mechanikai új­ság.“ Egy-egy számnak ára 6 frt. Megjelenik ezen alakban és egy-egy számnak ára csak 6 frt. Rovatai: „A világóra.“ „Ellenzéki politika.“ „Tárcza.“ Ez alatt november 30-áról egy német költemény fordul elő. „Értesítés az időjárásról.“ „A csodák rovata.“ „A szerencseszámok rovata.“ „Háború a Balkán félszige­ten.“ „Hirdetések.“ „Szerkesztői üzenetek.“ Lássuk egy-egy rovat alatt közlőitek tartalmát. Tárcza. A költemény czime: 1885. *o/n. Hiteles fordításban a következő: „Fel honfiak Spanyolországba! Fel vitézek Olaszországba! Fecske gyorsasággal. Oda! Oda! És vitézek Istriába és Fiuméba, Azután Illyriába harczi dicsőségért. Elmélkedés az év utolsó napján. Még egy hullám siet gyorsan a sok után a meg­­mérhetlen örvénybe, onnan többé vissza nem térendő. Az idő szekere ismét egy állomáshoz közelit. Még egy­szer üt az óra és nem többször ez évben. Egy év mily hosszú, ha annak reggelén állunk és mily rövid, ha estvéjét elértük, úgy rémlik előttünk, mintha csak álmodtuk volna és még is ez álom közben 12 hó tű­nt el. Mily közel esnek egymáshoz reggel és est, kezdet és vég! oly közel, mint a bölcső és koporsó, mint a gyermek bábja, és az ősznek gyámbotja. Mily rövid a köz! Mily gyorsan követi az első sírást az utolsó hör­­gé.­ ! — Elborzadok, midőn a magasból letekintek, mint nyomul hullám hullám után és mint ragadnak e hul­lámok magokkal mindent, mi az időhöz tartozik; erő­set és gyengét, kívánatost és utaltat, jót és rosszat, tölgyet és nádat, várakat és kunyhókat, babérágakat és töviseket, boros palaczkot és üröm poharat, mirtusz­­koszorut és szomorú füzet!...Mind-mind odahullnak az óriási sirba, a feneketlen óczeánba...Elborzadok, midőn­ látom, mint repülnek a lovak, melyek az idő szekerét vonják, hozzájok mérve a villám, a nyíl, a madár röpte, a hajú­ sántaként vánszorognak. Kaszásszekérhez hasonlag aprít el e jármű mindent, mi hozzá közelít. Úgy tetszik, mintha a halált látnám e kocsi kormá­nyára ülni és vinni a rajta utalókat amaz ismeretlen országba, az örökké­valóságba. Mily borzasztóan mély ezen örvény! Szórj világokat bele és nem lesz ke­vésbé mély. Rövid az idő, az évek csak perczek és pillana­tokból állanak, de az örökkévalóságban évek, ezerévek, nem is perczek, nem is pillanatok. Balgatag ember, ki az örökkévalóságot időhöz akarná mérni, hisz az örökkévalóság épen az időnek ellentéte és mégis az idő nem megvetendő, mert jól használt perczek és pillanatok, boldog örökkévalóságot szereznek; eltéko­­zolt, elharácsolt, használatlanul elsiklott perczek és pil­lanatok által egy boldog örökkévalóság vész el. Mily aránytalan nyereség! Mily aránytalan veszteség! Vagy hasonlítsam-e azon gy­ermekhez, ki csillogó játékszer után nyúlva a pénzt ott hagyja? vagy a tékozlóhoz, ki órákat dorbézol át, hogy évekig nyomorogjon ? A bölcs első­szülötti jogát nem adja el egy kis lencséért. Az év estvéjén, mikor lelki szemem tisztább mint más­kor, midőn az idő és örökkévalóság felöl meghatóbb oktatást nyerek, mint bármely egyéb időpontban, mi­dőn még a könnyelműség éjsötéte is mintegy rögtöni * Réges-régen...­ ­régen — nem tagadom — Szerettem egy kis lányt — nagyon! — Csoda szép volt: ajkán mosoly — S szép arczán a regg’­pírja foly ... — Két csillagát szemének tán — Ég hullata egy éjszakán?! S szive belől izzó parázs! Szava méz — majd szúró darázs ... — Imádtam őt , a kis leány Csalogatott, hitegetett, De a hamis nem hajta rám!! Mást szeretett, nem engemet S én azt hittem, majd megszeret. Hittem, vártam, lestem egyre — Lelkem is fájt, sajgott bele! 8 szivem addig izzott, égett — Megcsalva is — hitt s remény lett, Mig kiégve, édes vagygyal Vágyott le — hol mitse fájlal. Mert élni mért? — ha nincs remény! — Zúzott lelkem s szivem sóhajt, l­egjobb lent a sirfeneken.

Next