Bereg, 1886. (13. évfolyam, 1-53. szám)
1886-02-14 / 7. szám
7. szám. Beregszász, 1886. február 14. XII. évfolyam. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Féter utcza 732. szám. Előfizetési díjak: Egy évre . . 4 frt. Fél évre ... 2 frt. Negyed évre 1 frt. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Beregmegye Hirdetéseinek, a kir. Tanfelügyelőség és a Közművelődési Egyletnek Hivatalos Közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Kiadóhivatal: hová az előfizetési, hirdetési és nyilttéri díjak küldendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért: 50 szóig — frt 90 kr. 100 „ 140 „ 200 , 2 „ 40 „ Bérig- és Ugocsamegyei térségeknek s néptanítóknak egész évre, előre betűidre ..................2 frt 50 kr. Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtatnak el. Megyei gazdasági egyletünk alakuló közgyűlése előtt. Folytonos munkásság, szünetlen tevékenység, testi és lelki, anyagi és szellemi előhaladásunk előmozdítása végett: ez emberi sorsunk. Mind a két alkotó részünk megkívánja a maga osztalékát tevékenységünkből. Test és szellem: két zsarnok felettünk, de mi szívesen ismerjük el uralmukat, önfeláldozással is teljes készséggel hódolunk parancsaiknak, mert hiszen egész lényünk összes vágyai, óhajtásai egyesülnek a test és lélek kívánságaiban. Valamint lélek nélküli test nem óhajtunk lenni, úgy anyag nélküli szellemi lények sem lehetünk, míg e földi életben vagyunk, mig embereknek neveztetünk. S nehéz feladat emberi erőnek: a test és lélek, az anyag és szellem érdekeit békés öszhangban egyformán munkálni! Mégis e feladat teljesítésében foly le egész földi életünk. Magasabb röptű lelkünk szellemi igényekkel áll elő velünk szemben; az ő világa: a vallás, erkölcs és ismeret — a hit és tudomány világa. Hitet keres, és vallást alkot; jót akar tenni, és erkölcsi rendszert teremt magának; ismerni akarja az összes létező világot, és a tudomány véletlen országába merül el. De nem kisebb, testi részünk követelménye sem. A táplálék nélkülözhetlensége, a kor fokozott igényeihez mérten ezerféle változatai az önfentartási és kényelmi eszközöknek, millió, meg millió kötelezettséget szabnak reánk, melyeket mind kielégíteni, betölteni saját érdekünkben elodázhatlan kötelességünk. Szellemi igényeink kielégítése végett alkotunk lelkünk művelésére, szórakoztatására szolgáló intézményeket, iskolákat, könyvtárakat, olvasó- és társalgási egyesületeket, általában közművelődési intézményeket, s jó lélekkel mondhatjuk, hogy e tekintetben már hazánk a többi művelt államokkal szemben egyáltalán nem szégyelheti meg magát s legalább az utolsó évek alatt e tekintetben óriási haladást tett. Azonban nem csak olyan szükséges dolog-e, hogy anyagi körülményeink jobbra fordításán is hathatósan buzgólkodjunk; hogy anyagi jobblétünk előmozdítását napról-napra előbbre vinni törekedjünk ?! Hazánk a kulturállamok közt foglal immár helyet; megmutatta legközelebbi országos kiállításunk ! A tudomány, művészet és ipar fényes tanújelét adta hazánkban bámulatos fejlődésének. De — és ez fontos de — egyszersmind tapasztalnunk kellett azt s teljesen meggyőződnünk róla, hogy mindazon vívmányok, melyeket eddig elértünk, csak akkor biztosíthatók a jövőnek, csak akkor lesznek örökké biztos bázisává összes jövőbeli nemzeti fejlődésünknek, ha azon gyökérszálat, melyből mindezek eredtek, s melyből szívják minden életerejüket; ha azt, a mi összes hazai intézményeinknek ápoló dajkája, közgazdaságunk fejlesztését nem hanyagoljuk el, sőt hovatovább előbbre vinni törekszünk. Magyarország kulturállam, de legelőbb agricultur állam. Létezésének s fejlődésének egyetlen biztos alapja: a gazdálkodás, a földmivelés. Ideálisnak kell tekintenünk minden oly törekvést, mely nem ezen alapra fekteti hazánk boldogulásának épületét. Sok részben hátramaradt közgazdasági viszonyainkon kell tehát mindenekelőtt segítenünk, ha egyéb intézményeink előhaladását s jövő fejlődését is biztosítani akarjuk. Különösen óhajtandó pedig ez megyénkre nézve, mely gazdasági tekintetben igen sok kívánnivalót mutat fel. Belterjes (intensiv) gazdálkodás mai nap a gazdászati eszmény. De hát hogy kezdhessen s folytathasson népünk belterjes gazdálkodást, midőn nem hogy pénze volna czélszerű s jövedelmező befektetésekre, de általában az adósságok elviselhetetlen terhe alatt nyög? Megyénk lakossága (csak nem rég múlt el az ideje!) nagyobb mértékben foglalkozott baromtenyésztéssel, mint most; dús legelője több volt, mint szántóföldje. A birtoktagosítás általános keresztülvitele óta közlegelői nincsenek ; a baromtenyésztés tehát általán alacsony fokra szállott. A vasutak építése elvette a lótartó gazdáktól a jól jövedelmező fuvarozási hasznot. Ami használható föld van, szántás-vetés alá fogatott. De hát a szántóföldnek, hogy jól teremjen, rendesen fizessen: trágya kell és jó művelés! Azonkívül, ha megteremnek is földjeink, a tengerentúli hatalmas verseny leveri a termények árát, annyira, hogy a termelési ár alig térül meg s a gazda csak forgatja tőkéjét, ha van, a nélkül, hogy hasznot látna rajta; ha pedig nincs és drága kölcsönpénzzel kénytelen dolgozni, akkor csak egy pár év s dobra kerül az ősi vagyon, a megélhetési alap. Ily szomorú színben vannak megyei gazdasági viszonyaink s ezen mizériákon mindenesetre mielőbb segíteni kell. Okszerű és hasznos gazdálkodásra kell tanítani a népet s életfentartására, hogy végkép el ne sülyedjen és idegenek zsákmánya ne legyen, olcsó és nyugodt kölcsönpénzhez kell őt juttatni. Ez leginkább eszközölhető a társulás, az önsegély, a gazdasági egyesületek alkotása által! Nagyon itt az ideje, hogy ez intézmény, mely már oly sok hazai megye lakosságának oly sok jót eszközlött s gyakran igen czélszerű mentőszernek bizonyult a végválság kitörése ellen, megyénk ügybuzgó férfiai által is kezdeményeztetek s immár a létesülés küszöbén áll! »Egyesülésben van az erő, , s mit egyesek hasztalan próbálnak, mégsem vihetnek keresztül : egy tekintélyes erkölcsi testület, mint a minő lenne egy megyénk összes gazdáiból alakult megyeigazdasági egyesület, azt minden nagyobb erőfeszítés nélkül létesítheti. — Útmutatást nyújthat czélszerű gazdálkodásra, próbákat eszközölhet mindenkinek tanúságára, verseny és segélyezés által fokozhatja a munkaképességet. Köszönet illeti megyénk vezérférfiait s különösen ügybuzgó alispánunkat e már tovább nem odázható kezdeményezésért ! Miután az egyesület most már ugyanazon névvel bár, de más, korszerű eszközökkel, szervezettel és czéllal törekszik nemes feladatát elérni, mint a már évekkel ezelőtt névleg létező megyei gazdasági egyesület : előlegesen is üdvözöljük s teljes bizalmat helyezünk benne. De sokat is várunk tőle megyei gazdáink érdekében ! Legfőbbnek tartjuk, hogy az egyesület élére az alakuló közgyűlésen oly vezetők állíttassanak, kik fontos hivatásuk vitelére nemcsak képességgel, de ügybuzgósággal és munkakedvvel is birjanak. Közhasznú egyesületek tevékenysége és hatása legnagyobb mértékben a vezetőkre *8* Temetőben. Kit bú, gond megtépett, nincsen ki szeresse S a kiket szeretett, lenn nyugosznak mélyen: Háborgó keblének kínos érzelmeit Elcsendesiteni a temetőbe térjen. Hulló könyeivel kérlelje meg Istent, Hadd pattanjon fel a sirnak erős zára !... A kedves halottak feltámadnak ismét, S kiszáll szerettinek lengő, siri árnya... Felragyogó arczczal, mosolygva szelíden, Jőnek apja, anyja s kis testvéri sorba; Körülre susognak, lágyan simogatják, S csókjukat is érzi njakához forrva. Az emésztő gondok lassan elpihennek, Egy-egy pelyhe nő a csonka reményszárnynak; S kis fiókamadárként próbálkozva lassan, Repülnek újra a halottnak hitt vágyak. .. És ha majd felébred, véget ér az álom, A kedves halottak sírba visszatérnek, S érezni fogja, hogy háborgó lelkében Mardosy kétségek megint harczra kelnek: Nézzen csak az égre s hite újra megjö — Ohonnan felülről anyja tekint rája — S megszámlálva könnye! —mást semmit ne tegyen. Csak azt a kis halmot áldja, százszor áldja!! Bodnár István. A szökevény. Rajz. Irta: PATAKY ISTVÁN. Sidoli Emmanuel czirkusz-direktor egy tiszaparki városban itte fel fabódéját. Az első előadásra készülnek erősen. A nagy fabódéból nyakatört zene, ostorpattogás, lenyerítés, kiabálás cháosza hangzott ,s mindezeket felülmúlta a direktor harsány hangja. Ép a 12 éves kis Cassárnak, az igazgató fogadott fiának mutatványpróbája van, s bízva abban, hogy az ezen próbán történteket minden indiscréczió nélkül elmondhatom, sietek a magamnak utalványozott szabadságot felhasználni. Szép per lovon ül a szép, de szenvedő arczú fiú, lovát sarkantyú és kantár segélyével a zene ütemei szerint lépteti. Ez szépen sikerült. Egyszerre víg csárdást kezd a siralmas cseh banda, mire Cisár egy kitett deszkára ugratva, gyors, de gyenge sarkantyúzással tánczra kényszeríti lovát. De egy alkalmatlan időben tett éles sarkantyú szúrás miatt a ló felágaskodott annyira, hogy hátra esett. Szerencsére a kisfiú nem veszte el lélekjelenlétét s leugrott, de a ló annyira odacsapta fejét a korláthoz, hogy csak szédelegve áll,hatott fel. Erre a kisfiúhoz rohant a főlovász, Hermans a kezében tartott kancsukával hatalmas vágást mért reá. Az ostor egyik ága a fiú meztelen nyakát érte, honnan rögtön szivárogni kezdett a vér. Caesar öszeszorított fogakkal, köny nélkül szemében vette kezébe az Armida gyeplőjét s ki akarta vezetni. — Jösz vissza! —kiáltott az igazgató,mig a mindenható félovász vállon ragadva visszarántotta, ismét ütésre emelve a korbácsot. — Ne üssön *—■ szólt a kis fiú, mig szemeibe két nagy könycsepp gyűlt s leszaladt finom, halvány arczán. Herman, a borzas főlovász, odább lökte s ismét végig kellett tánczoltatni a lovat, pedig az ugrástól szédült a feje s a mutatványnál keze s lába egész erejére volt szüksége. De elvégezte. Egy dicsérő, helyeslő szót nem kapott s busán vezette a nézőtértől deszkafallal elválasztott jászolhoz Armidát. Ott leült a jászolra s kezébe hajtva fejét megeredtek a részvétlenek előtt visszatartott könyek. Éhes is volt, reggel óta nem adtak ennie, ma este azért nem kap, mert hibázott, máskor azért, mert nincs, nem jut. Dicséretet nem, de verést és szidást annál többet kap. Egészen elmerült fájdalmas gondolataiba, midőn Armida hozzá dörzsölte állát. Caesar ránézett. Csillámlani kezdett szeme, mint mikor jó gondolat örvendezteti meg az embert. Odalépett a másik lóhoz, melyről Corala k. a. hódítja a hódíthatlanoknak tartott sziveket s elvett az az elé tett ablakból s azt Armida elé tette s megveregette nyakát hízelgően. Jól kell sikerülni. Megkezdődött az előadás. Corala ka.muugrálását zajos tapssal fogadta, különösen a szabadabb lát-