Bereg, 1887. (14. évfolyam, 1-53. szám)

1887-10-09 / 42. szám

42. szám. XIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1887. október 9. Szerkesztőség : hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Bereg­szász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyilt­­tér dijai küldendők: Beregszász, Namény­ utcza, 492. szám. Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési dijak: Egész évre...........4 frt. Félévre...............2 frt. Negyedévre .... 1 frt. Községek s néptanítóknak egész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr, 100 szóig 1 frt 40 kr, 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyilttéri dijak előre fizetendők. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. V . A volt úrbéresek közvagyonának kezelése. Bizonynyal mondom, sok mindenféle fur­csaság van még máig is nagy Magyarországon. Bár merre lépjen az ember, privilégiumok s autonomikus jogok tömkelege állja útját, alaposan elbarrikádirozván a haladás barátját, nehogy va­lamiképen kár essék a régi szokáson s szent­­ségtelen nyitó kezek széttépjék a kutyabőr dip­lomát. Ilyen átkos csodabogarak egyike az az intézkedés, hogy a volt úrbéresek minden felsőbb hatósági ellenőrzés nélkül kezeljék vagyonukat; érthető lenne ezen intézkedés, ha emberek helyett csupa angyalok kezelnék azt a vagyont, kiknek lelkéhez bűn és hamis számadás nem fér s egye­dül a meglevő vagyon gyarapodása volna fő­­czéljuk. Ugy­e az a divat, hogy mennyei urak sé­táljanak a földön, a régi görög és római biro­dalmak bukásával elmúlt, jelenleg mindnyájan földön élő lények, gyarlók vagyunk, még pedig nagy mértékben, nagyon rákapunk a tiltott al­mára, ha hátulütő pálczát nem érzünk mögöttünk, s e tekintetben, fájdalomr­a volt úrbéresek sem képeznek kivételt, daczára, hogy minősítéssel bírnak közös vagyonuk ellenőrzés nélküli ke­zelésére. Hogy minő szomorú következései voltak a közállományra az eféle ellenőrzés nélküli keze­léseknek — bátor leszek pár példával szolgálni illusztráczióul. hajdanó község részére kiadta gr. Schönborn a faizási jog fejében a megfelelő erdőilletőséget. A községnek legelőre volt szüksége s ilyen te­rületért szándékozott elcserélni erdejét. Felhasz­nálta ez alkalmat egy üzlet­ember s az ilyenkor szokásos eszközökkel rábírta a közönséget, hogy erdőterületét, a rajta levő fákkal együtt, cserélje el egy 350 holdnyi, mintegy 20,000 frt értékű, mocsáros legelő területért; a csere megtörtént s az­­üzlet­ember“ eladta a községtől kapott te­rületen levő fák technikai czélra alkalmas ré­szét 63,00 frtért; megmaradt még 20,000 frt értékű tűzifája s a talaj; tessék kiszámítani a község által vallott kárt, És most lássuk a másik példát. Midőn jelenlegi állomásomra megválasz­tattam, nem bírtam tudomásával annak, hogy Cserlenő község közvagyonnal bír. Hogy miért kerülte ki ezen tény figyelmemet, elmondom azt is. Gr. Schönborn uradalma, a községi törvény világos rendelete ellenére, némely hatóságok tudtával, azon jogot gyakorolja, hogy »vidékerdő* nevű birtokának összes közigazgatási és adó­ügyeit házilag kezeli. Cserlenő szintén a vidék­erdőben bírja vagyonát s igy a gr. Schönborn által gyakorolt, az egész országban páratlanul álló jog miatt, minthogy a nevezett község adó­­telekkönyve valamelyik uradalmi inspektor által kezeltetik, a körömhöz tartozó község vagyonát nem tarthattam nyilván. Egy alkalommal egy végzés érkezik hivatalomhoz, mely szerint Cserlenő község ellen, adó- és illetéktartozások miatt, a reál-végrehajtás elrendeltetett. Puhatolásom után rá­jöttem, hogy van ugyan a községnek szép vagyona, de az egy néhány községi primipilus által bitoroltatik, s ezen vagyon mellett nem­csak hogy az adózók évenként 21 százalék köz­­pótadóval fedezik kiadásaikat, de a közjövedelem­ből sem az adót,, sem a vételi illetéket ki nem fizették s elég lelkiismeretlenek voltak a község vezetői, hogy a közvagyont saját önző czéljaikra használják fel. így állott a községi úrbéres vagyon helyzete kerületemben s nem vélek csalódni, ha azt ál­lítom, hogy sok helyütt áll még ma is úgy vár­megyénkben.­­ Ilyen ez a rengeteg autonómikus szabadság, ilyen az az ellenőrzés nélküli vagyonkezelés ? Ha a vármegye hivatva érezte magát sza­bályrendelettel korlátozni az úrbéres vagyon fa- és makktermésének eladásánál felmerülhető visz­­szaéléseket,­­ mindenesetre jogában áll intéz­kedni, hogy a befolyó jövedelmek a czéltól eltérőleg ne kezeltessenek. Mert nem elegendő, hogy az értékesítés hatósági ellenőrzés mellett történjék, ha szabad tér engedtetik a befolyt jövedelem bűnös elhasználására. Minden úrbéres vagyon felveendő a község leltárába s annak évi jövedelme a költségvetésbe elveendő és az évi számadásokban elszámolandó; így, ha megszüntetni nem is, de korlátozni lehet az egyesek visszaéléseit. Jogot ad ezen intézkedésre a községi törvény amaz intézkedése, hogy minden, a község ha­tárában levő vagyon, személy és erkölcsi tes­tület, a képviselőtestület hatósága alatt áll. Én részemről, kerületemben már ez idén foganatba veszem e törvényadta jogot, a vármegye jóin­dulatától függ, hogy másutt is így legyen. Oszkay Bálint: Megyei bizottsági ren­des közgyűlés. Október 4—5. A folyó Ló 4—5. napjain tartott rendes megyei bizottsági őszi közgyűlésre tárgyalás alá oly sok és fontos szám volt kitűzve, hogy alig lehetett remélni is, miszerint az mind letárgyalható legyen s félni lehetett, hogy azok egy része rendkívüli bizottsági gyű­lésre marad fenn, de a közgyűlés vezetése oly tapin­tatos és a tárgyalások menete oly higgadt volt, hogy a nagy munka teljesen befejeztetett. Mindjárt a gyűlés kezdetekor lehetett a figyelmes szemlélőnek észlelni, hogy a nem nagy számban meg­jelent bizottsági tagok nagy része munkácsiakból áll ; miből megint biztosra lehetett venni, hogy Munkácsnak ismét valami baja van, mert máskülönben megyei bi­zottsági gyűléseink a munkácsi bizottsági tagok ré­­­széről oly meleg látogatottságnak nem szoktak örvendeni a mi felett a közügyek érdekében csak sajnálkozásunkat lehet kifejezni. Hogy micsoda sérelmük lehetett, melynek orvoslását talán e gyűlésen várták, — nem tudjuk s nem is kutatjuk: elég az, hogy szép számmal megje­lentek , vajha mindig ily szép számmal jelennének meg! Izraelita bizottsági tagjaink ünnepeltek s igy — kivált az első napon — egyáltalában nem voltak láthatók a gyűlésen. Ez volt a gyűlés külső képe. Főispán e méltósága pontban 10 órakor a gyűlésbe ősi szokás szerint meghivatván s székét el­foglalván, meleg hangon üdvözölte a közgyűlés tagjait s mielőtt a közgyűlésen tárgyalandó ügyek feletti ta­nácskozást megnyitná, jelenté, hogy a számonkérő szék a szokásos vizsgálatot az egyes megyei tisztviselői hi­vataloknál megejtvén, ez alkalommal az alispáni, megyei árvaszéki, tiszti főügyészi, megyei pénztári és szám­vevői hivatalok megvizsgálása után ezen hivataloknál mindenütt a legnagyobb rendet és pontosságot tapasz­talta s ez irányban teljes megelégedésének örömmel ad kifejezést, mely kijelentés örömmel vétetett tudomásul. Ezután olvastatott Juloszty Gyula alispán időszaki jelentése, mely beható részletességgel terjeszkedik ki a megyei közélet minden ágára s teljes képét nyújtja a közigazgatás minden mozzanatának.­­ Ugyanazért elismerőleg vétetett tudomásul. (Az érdekes­­ jelentést lapunkban egész terjedelmében közölni fogjuk,­­ Szerkesztő.) Az igazoló választmány jelentése szerint a kálniki és szolyvai vár.­kerületekben üresedésben levő bizottsági tagsági helyekre Schivulszky János és Abka­­rovics Károly választatott meg, miután a választás ellen semmi kifogás nem létetett, megválasztottaknak tekintetnek s már e bizottsági gyűlésre meghivattak. A drágabártfalvi választó­kerületben dr. Bányay Mihály elhunyta folytán új választás válván szükségessé, a * Aligha csalódunk, ha mi is azon véleményt koc­káztatjuk, hogy az a sok­ -és magas fokú pótadó megyei községeink legtöbb­jében, körülbelül ily körülmények folytán származhatik! Jó lenne azért, ha a községek vagyoni állapota behatóan és lelkiismeretesen megvizsgálva, számadásba vétetnék ! Szerk, választás határideje november 16-ikára tűzetett, vá­lasztási elnökül Bersányi István küldetvén ki. Belügyminiszteri intéz­mény a megyei tiszti-, segéd- és kezelő­ személyzet, valamint ezek özvegyei és árvái ellátására vonatkozó megyei nyugdijszabályzat jóváhagyása tárgyában, tudomásul vétetett; a szabályzat utasításainak 1880. január 1 -től kezdődő foganatosításával az alispán megbizatott s egy­szersmind az alapszabály értelmében a nyugdíjintézet kezelő választmányának tagjaiul Horváth István, Guth­y Ferencz, Szallós Tivadar és Forgács János bizottsági tagok választottak. Szusz­k­ó és Jobbovicza községek eg­ye­­sülése egy községgé — az utóbbi község kérelme folytán — belügyminiszterileg jóváhagyatván, Buzáth Károly szolyvai járási főszolgabíró megbizatott, hogy az egyesítésre vonatkozólag javaslatot terjeszszen be. Ezzel egyetemben tárgyaltatott a munkácsi járás főszolgabírájának előterjesztése Hribócz és Vorob­­nicza községnek „Gombás“ név alatti egye­­s­í­t­é­s­e iránt. Miután az egyesítést az ötszörösen nagyobb Hribócz község kérelmezte s a községi törvény értel­mében ily egyesülésnek semmi akadálya nem forog fenn, a terv helyeslő tudomásul vétetik, annak­ ke­resztül vitelére a főszolgabíró utasittatik s egyszer­smind az összes megyei főszolgabirák felhivatnak, hogy a­hol járásaikban vagy összeépült, vagy oly közel fekvő kis községek vannak, melyek önkormányzati tevé­kenységre ez által inkább képesítve lesznek, ezek le­hető egyesítése iránt a megyei alispáni hivatalhoz mielőbb tervezetet nyújtsanak be. (Ez üdvös határo­zathoz csak gratulálni tudunk! Szerk.) A vármegye szervezési szabályrende­lete belügyminiszterileg jóváhagyatván, megyei fő­jegyző megbizatik, hogy a megye fontosabb elvi je­lentőségű határozatait összegyűjtvén, azokat a házi pénztár terhére egy gyűjteményben kinyomatván, a megyei tisztviselők és községek rendelkezésére bocsássa. Weisz Sámuel és Mendel Mór csarodai hidvámbérlők által bérleengedés iránt benyújtott kérvény indokolása folytán méltányossági szempontból részükre egyszer­ mindenkorra 200 frtnyi bérleengedés szavaz­tatott meg. A vármegyei székház kiépítésének en­gedélyezése, valamint az építkezési bizottság je­lentése a törvényhatóság által az építkezésre már elő­zőleg megszavazott 54000 frt névértékű kölcsönnek felvétele tekintetében létesült kölcsönszerződés jóvá­hagyása tárgyában leküldött belügyminiszteri intézmény tudomásul vétetvén, az építkezési bizottság és az al­ispán ez irányban tett előleges intézkedései jóvá­hagyattak. A v­á­s­ár­os-n­a­m­é­ny­i híd vámszedési kér­dése ismét élénk vitát keltett.. Mint tudva van, a megye azt kérelmezte, hogy a közlekedési minisztérium engedné meg, miszerint az általa épített és vámmen­tesnek nyilvánított v.­naményi vashídon a megyei köz­munkadíjak pótlása és a megyei utak javítása czél­­jából a megye mérsékelt vámot szedhessen, azon aján­latot téve egyúttal, hogy a vámjövedelméből 1000 frtot évenként félreteszen a híd esetleges javítására. A közlekedési miniszter e tárgyban úgy intézkedett, hogy megengedte a megyének a vámszedési jogot, de oly feltétel alatt, hogy annak jövedelme első­sorban a híd fentartására fordíttassék s az így maradó összeg lenne a megyei közutak javítására fordítható, kimondván egyszersmind, hogy ha a megye ezen feltételt el nem fogadja, ő fog a vámszedés ügyében intézkedni. E köz­lekedésügyi miniszteri intézvényre hosszas vita után — igen helyesen — azon határozat hozatott, hogy a megye előbbi, ez irányban tett kérelmétől teljesen eláll s a vámszedés iránti intézkedést a közlekedési minisztérium részére hagyja fenn. Olvastatott a Beregszász városában al­kalmazott állami és törvényhatósági tiszt­viselőknek a m. kir. miniszter­elnök ur ő excel­­lentiájához s egyidejűleg a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter­elnök úr ő nagyméltóságához a beregszászi állami polgári fiú­iskola he­lyébe egy középtanoda felállítása, esetleg áthelyezése tárgyában intézett kérvénye. Tekintettel arra, hogy hazánk északkeleti ré­szén a középtanodák egyenetlenül vannak elhelyezve, reáltanoda pedig e törvényhatóságokban egyáltalán hiányzik s ily utóbbi iskola felállítása az északkeleti törvényhatóságok ipari és kereskedelmi helyes köz­művelődési érdekeinek előmozdítása tekintetéből szük­séges, annak elhelyezésére Beregszász város, mint a jelzett vidék földrajzi központja és a magyar elem erős helye legalkalmasabb, részint ily közérdekből, de­­ az állami és törvényhatósági tisztviselők kérvényében

Next