Bereg, 1888. (15. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

B­E­B­E­Q Beregszász, 1888. január 1, 1. szám. — XIV. évfolyam. Azon esetre, ha valamely esedékessé vált összeg kellő időben nem fizettetnék le, a bika átvevője a hát­raléknak a lejárati naptól hat százalékkal számítandó késedelmi kamattal együtt leendő behajtására a mi­nisztérium részére a szabad bírói választást engedi. 8. A kötelező nyilatkozatok az átvevő község elöljárósága két tagjának, illetőleg az átvevő magán­­tenyésztőnek keltezett aláírásával s a község hivatalos vagy az átvevő pecsétjével, ezen felül pedig a fizetési kötelezettséget megállapító nyilatkozatok az összeghez képest és a II. fokozat szerint, s az ingyenes haszná­latról szóló nyilatkozatok 60 kros bélyeg­jegygyel el­látandók. A nyilatkozatok az ajánlatról szóló értesítés kel­tezésétől számítva legkésőbben 30 nap alatt vissza­küldendők, további késedelem lemondásnak vétetik. A nyilatkozatoknak ekként kötelezőleg történt elfogadása és közvetlenül a kerületi állami állator­voshoz beküldése után a minisztérium a bika kiada­tását és esetleg vasúti elszállítását elrendeli s erről az átvevőt­ értesíti, illetőleg a kerületi állami állatorvos az eladót a bika kiszolgáltatására írásosan felkéri, s ezen megkeresést az átvevőnek megküldi, a­ki azon az átvételre egy megbízottat írásosan igazol és ezután a megkeresést a megbízott által az eladóhoz juttatja. Az eladó ezen irat ellenében a bikát a megbí­zottnak átadatja, a megbízott pedig az állatnak egész­séges és ép állapotban megtörtént átvételét ugyanazon megkeresésen írásosan és keltezve elismerni tartozik. 9. Az átadás után minden esély és felmerülhető kár kizárólag az átvevőt terheli, úgy, hogy a bika átvételével egyidejűleg megszűnik a kincstár ellenében minden további kártalanítási, csere- vagy egyéb igény. De ha az állat tenyésztésre képtelen, ezen körülmény okvetlenül az átvételtől számítandó 30 napon belül és közvetlenül a kerületi állami állatorvoshoz bejelen­tendő, a­ki itteni utasításhoz képest a helyszínen eljár és ha a panasz nem csak valónak bizonyul, de az át­vevőt a bikának takarmánya, gondozása és tenyész­tésre kihasználása körül hiba vagy mulasztás egyaránt nem terheli, az eladó köteles ezen állatot egy ugyan­oly becsértékű és kifogástalan tenyészképességűt al­kalmas bikával az átvevőnek díjtalanul becserélni, ha ez nem volna eszközölhető, a tenyészképtelen bikát kárpótlás nélkül vissza­venni és annak teljes vételárát a kincstárnak megtéríteni. Ha a panasz alaptalannak bizonyult, a kiküldött kerületi állami állatorvosnak az őt megillető napdíjat és útiköltséget a panaszos nyugta ellenében kifizetni köteles. A jelzett határidőn túl bejelentett ilyen panaszok nem vehetők figyelembe. A tenyészképtelenség miatt visszavett egyik s ennek helyébe újra átadott másik bika árai között netán mutatkozó összeget az eladó és átvevő egym­ás­­között egyenlítik ki. 10. A vasúti szállításnak elrendelése után az el­adó köteles a bikát felrakatni és az elindítás idejéről az átvevőt előzetesen vágja is oly időben, ha kell táv­iratilag értesíteni, hogy ez az állatnak átvétele iránt még elég korán intézkedhessék. A vasúti szállításnál mérsékelt (minden bikáérti kilométerenkint 1­ 58/100 krajczár) díjtételek igénybe vételére jogosító igazolványok, melyekből minden kü­lön szállítmányhoz két példány szükséges, az eladókhoz megküldetnek. Az egyik példány a feladási állomás főnökének átadandó, míg a másik a kísérőnél marad, illetve en­nek hiányában a szállítási okmányokkal együtt kezel­tetik. A vasút által felszámított költségek és a feladó által előlegezett (a fuvarlevelén részletezendő és mint utánvételi összeg a szállítmány kiadása után a fel­adónak megtérülő) szemlélő bizottsági eljárási s eset­leg kíséreti távirati vagy feltétlenül szükséges egyéb kiadások mindenkor és kizárólag az átvevőt terhelik. Vasúti szállításhoz a bikák mellé kísérők rend­szerint csak az átvevő határozott kívánságára adandók. Ha a szállítási díjak felszámítása netán sérel­mesnek mutatkoznék, ennek felülvizsgálására s illetve a díjtöbbletnek visszatérítésére irányuló kérelmek a fuvarlevél kíséretében közvetlen az illető közlekedési intézethez beterjesztendők. Miután az eladó a megvásárolt bikákat tényleg mind kiadta, a kijáró tartási költségekről, és pedig minden egyes bika után külön tétel alatt felszámítva jegyzéket készít s az legkésőbbben július hó 31-ig az összes átadási okmányokkal (elhajtás esetén a 8-ik pont utolsó bekezdése szerint ellátott megkeresés, vasúti elszállítás esetében pedig a feladási vevényt együtt a ke­rületi állami állatorvoshoz beküldi. A jelzett határnapon túl benyújtott ily költség­­számlák vissza fognak utasíttatni. A vételárak épúgy, mint az elfogadott tartási költségek az eladó által külön is megjelölhető, más­különben illetékes kir. adóhivatalnál a jogosultnak bélyegköteles nyugtáira utalványoztalak. Budapesten, 1887. évi november hó 4-én. A föld­­mivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisz­tériumtól. ragyogó kirakatok, a­melyeknek minden egyes kiállított tárgya vevőre vár, meg ne bámultassanak! ? Megyek én is, — de nem a kirakatokat, hanem a közönséget bámulni. Engem az érdekel. S a csúnya idő daczára is lehet gyönyörködni Budapest tipikus alakjaiban. Ott látod a mamákat elhízott alakjukban, műér­tő pil­­ant­ásokkal szemeikben ; ott látod a leányaikat, a­kik messze állnak az ideálodtól, mennyi szellem sugárzik arczaikról, mikor oly fontos dolog rájuk nézve társnőik toilettje! Nem is látnak azonkívül semmit. Pedig az a fiatal dandy hogy feszít! Hát kinek cziczomázta az úgy föl magát, ha ti bájos hölgyikék nem részesítitek figyelemben? A kis bakfisch titkos pillantása őt már nem kárpótolja. Hát a piczikék, azok a kedves babácskák! Az ő ártat­lan örömükkel! Egész világuk az „auzlóg“ tarka-barka cse­csebecséi ! Közbe-közbe látsz egy elzüllött alakot, egy proletárt. Három nap óta nem evett, — de azért jól esik a más gaz­dagságát szemlélnie. Ah, az a Váczi-utcza! No lám, a Lechner órái előtt el se mehetsz, oly nagy csoport bámulója akadt azoknak a csudálatos szerkezetű órák­nak : az a gőzmozdony, melynek kerekei folytonosan forognak, az a szélmalom, melynek vitorlája szünet nélkül jár, az a pompás kis léghajó, mely olyan szépen inog,­­ mind egy­­egy remekmű, a­mit érdemes jól szemügyre venni! Csak az a kár, hogyha néző van is elég, de vevő annál kevesebb. A kereskedő ott áll a bolt­ajtóban, dörgöli a kezét­­ a hideg miatt, (mert a kereskedők akkor is szokták a ke­züket morzsolgatni, mikor jó vásárt csinálnak!) és felcsap statisztikusnak, megállapítván, hogy százezer néző közül két perczent vevő akad. A szemközti bolt ajtairól és ablakaiból pedig kísérte­tiesen integetnek felé a falragaszok ökölnyi betűi: „Csőd miatt leszállított árak!!“ Szép remény! Ah, menjünk innen! Menjünk az Andrássy-útra! Itt új élet nyüzsög, itt egy emelkedő világváros bontakozik ki elébed a ködből. Csakhogy akkor, ha antisemita vagy, tedd félre előbb ellenséges érzületedet. Be kár ezért a gyönyörű boulevardért, hogy sétálói annyira arczukon hordják éles faji jellegüket! Annál jobban esik szemünkkel a czimeres fogatokat kí­sérni. A magyar mágnás világ ! A műcsarnokban aztán szemtől-szerűbe is láthatod a „haute éremet.“ A nemesebb, müszlés itt találja föl a ka­rácsonyi és új­évi ajándéknak valót. Itt a képek között leginkább tudok magam is szórakozni. A képek közül legjobban tetszik „A városligeti hierog­lifek“ Templetől. Egy padon ül két katonatiszt s egy mama a két lányával. Az egyik hadd nyíllal átlőtt szivet rajzol a porba, s e könnyen érthető hieroglif hatása kitűnően van visszaadva a nők arczán. A nagyobbik leány arcza szinte ég, s szemei tévedezve keresnek föl egy távoli nyugvó pontot; a kisebbik, — az alig tizennégy éves, a­ki még csak kurta szoknyát visel, — óh, az bátran odanéz s tetszik neki a képtalány! S aztán megint ott vagyok az utczai zajban. Amott megy egy új jármű. Se le nem húzza, se gőz­gép nem hajtja. Egy kocsi, telve emberrel! Gyorsan s zaj­talanul siklik tova a síneken. A villamos vasút! Aztán mondja még valaki, hogy Budapest nem világ­város ! Színház után hazafelé indultam s gondolkodtam a „Kókai ház“ tendentiáján, a­mi nincs. Az utczai lámpák alig-alig vitágitottak a nagy ködben. Egy ablak alatt elhaladva, zongorahang s ének üté meg fülemet. Pár perczre megálltam. Az én kedvencz darabomat hallottam, a „Ha már enyém a szived“-et lágy, behízelgő hangon énekelni. Elképzeltem magamnak a lányt, a ki oda­benn játszott és énekelt. Azt képzeltem, az én kedvesem aranyos kis ujjacskái ütik azokat a zongora billentyűket . . . S a köd mind erősebben szállott alá s az utczai lámpák lángjai mond jobban-jobban halványodtak .... Alpha. Budapesti tárcza. Már napok óta nehezedik a kellemetlen nagy köd a fővárosra. A nap mint valami izzó vörös korong látszik át rajta. A hó pár nap óta nagy tömegben hull! Ugyan kinek is volna ilyenkor kedve sétálni? Pedig van. Hiszen habár Karácsony elmúlt is, még mindig az uj-évi vásárlások hete van! Hát azok a fényes. Vegyes hírek. — Lapunk mai mellékletének tartalma: Megyei hivatalos közlemény. — Körözvények. — Pesti Hír­lap. — Üzlet-kivonat. — Hirdetések. — Boldogi uj-évet kívánunk tiszta szivünkből lapunk szives olvasóinak s barátainak ez uj-év haj­nalán, midőn a „Bereg“ XIV. évfolyamának első szá­mával lapunk olvasóközönsége elé lépünk. Múljék el minden bánat és keserv az arczokról, a szivekből! Az uj-év uj életet jelent, melyben a boldogság ragyogó napja derülhet fel reánk: ezt higyjük s reméljünk, és reménységünk bizonyára a jobb élet virágait fogja hinteni pályafutásunk mezejére! . . . Boldog új­ évet ! — Lapunk jelen száma a sürgős hivatalos közle­mények későn küldése miatt egy napot késett, miért szíves elnézést kérünk. — Lapunk olvasóit felkérjük, hogy előfizetéseiket idejében szíveskedjenek megtenni, hogy a lap szét­küldésében fennakadás ne történjék. A községek elöl­járóságait pedig figyelmeztetjük, hogy a megye bizott­ságának m. évi őszi rendes közgyűlésén hozott határozat értelme szerint előfizetéseiket minden közvetítés mel­lőzésével egyenesen a vármegyei közpénztárba legyenek szivesek idejében beszállítani, még pedig a nagy ösz­­szegre rugó hátralékokat mielőbb, hogy kötelezettsé­geinknek mi is eleget tehessünk. — Bírói kinevezések. A beregszászi kir. törvény­székhez birákul kineveztettek : Malonyay Gyula, itteni kir. alügyész és Pusztay Ferencz n.-szöllösi kir. járás­birósági albiró; a munkácsi járásbírósághoz pedig al­­biróvá Toronszky Endre kir. törvényszéki aljegyző. Gratulálunk! — Hymen. Demjanovich Iván fegyintézeti tiszti írnok Várpalánkáról m. hó 26-ikán, Karácsony másod­­napján tartotta eljegyzését városunkban Ottmayer Gi­zella kisasszonynyal, Ottmayer Ignioz, helybeli m. kir. adót.árnok kedves leányával. Áldást kívánunk az ifjú pár szivfrigyére ! ... — Lgocsamegye kir. tanfelügyelőjévé a várme­gyénkbe áthelyezett Aczél László helyére Komáromy Andor háromszéki tanfelügyelő lett áthelyezve. (Lapunk zártakor értesülünk biztos forrásból, magán után, hogy a Miniszter úr utólag ez áthelyezés kérdésénél azon változtatást tette, hogy belenyugodott abba, mi­szerint Aczél László tanfelügyelőül saját kérelme foly­tán, családi körülményei miatt továbbra is Ugocsában marad. Tehát, hogy megyénkben ki lesz a tanfelügyelő, még most nem tudni. Szerk.) — A vármegye központi választmánya a mun­kácsi választó­kerületben megüresedett képviselői állás be­töltésére határnapul az 1888. évi január hó 17-ik napját tűzte ki. A szavazat­szedő küldöttség tagjainak névjegyzékét s a községek szavazási sorrendjét a jövő számban közöljük. — A belcsatornázási művelet előhaladásáról újabban azt a hirt vettük,, hogy a vállalkozó Wienerbaugesellschaft az első munkarészt, melynek különben még 1886. deczember hó 31-én készen kellett volna lennie, most fejezte be. Miután szerződésszerűleg kötelezve van, hogy a második munkarészt, mely körülbelül 2 millió köbméter földmunkából áll, egy év lefolyása alatt 27 kr. egységi ár mellett építse ki, most már a vállalkozó-czég azon törekszik, hogy e kötelezettség alól kibújhasson s egy újabb ajánlatot adott be, melyben a 2-ik munkarészt 32 kr. egységi ár mellett vállalkozik ki­építeni s ezt is csak úgy, ha a 36 ezer forintra emelkedett késedelmi penálék (naponkint 200 forinttal számítva) elen­gedtetnek. Reméljük, hogy a kormánybiztos, — mint a gya­korlat embere — el fogja az ajánlatot utasítani, mely hatha­­tólag csak oda c­éloz, hogy a társulat eldobja magától azon erős jogalapot, melyen a vállalkozóval szemben áll. Az adott viszonyok közt legtanácsosabb volna nézetünk szerint a vál­lalkozóval az első munkarészre mindenekelőtt teljesen leszá­molni s a penálékot behajtani. A második munkarész ki­építésére nézve pedig erélyesen kötelezni kellene a vállalkozót a szerződés megtartására s a munkálat végrehajtására, melynek teljesítését ha megtagadná, nincs más mód, mint házilag épí­teni ki a másik munkarészt, melynek végrehajtása a társu­latnak kevesebbe kerülne, mintha azt vállalkozóval eszközöl­tetné, mivel mérnököt a felügyeletre úgy is kell tartania. Azt is tudjuk az általános tapasztalatból, hogy az alföldi kubikosok több biztosítékot látván egy társulatban, mint bármely vállalkozóban, örömestebb és olcsóbb áron vállalnak munkát oly helyen, hol az építés házilag kezeltetik. — A Solymosy-pár Munkácson m. hó 27-ikén lépett fel utólszor, mely alkalommal Solymossy jutalomjátékául „A velenczei Kalmár“ Shakespeare remek színműve adatott. Soly­­mosy a Shylok szerepében ragadta el ezúttal a munkácsi közönséget. A hálás publikum a jutalmazott művészt egy félig borostyán, félig egy forintos bankjegyekből készült díszes és valóban értékes koszorúval lepte meg, melynek fehér atlasz szalagján arany betűkkel a következő felírás volt: „Solymo­­synak,“ „Munkácsiak,“ s a szalag egyik végén a következő versecske : „Tudjuk, hogy a puszta babért oda­adnád egy liter babért. Teszünk hát rá oly virágot, Mire Shylock lelke vágyott.“ A koszorú költségei egyesek áldozatkész adakozása folytán rövid idő alatt adattak össze. A Velenczei Kalmár előadása után „meglepetésül“ a Solymosy-pár remek szereplése mellett előadatott „Szenes legény, Szenes leány“ egy fel­­vonásos operette. — Gigászhir. Miszticzei Balabán Dobra Károly, n.-szőlősi kir. járásbirósági albiró, ki társaséletünknek hosszú időn ke­resztül kedvelt tagja s lapunknak is több éven át tevékeny belmunkatársa volt, m. hó 28-án 40 éves korában — mint fájó résztvéttel értesültünk — hirtelen elhunyt. A megbol­dogult már régibb idő óta gyöngélkedett s már több­ négy éve ,, ez okból hivatalos teendőitől is fel volt mentve. Temetése m. hó 30-án nagy részvét mellett tartatott meg. Ravatalát gyá­szoló neje és 3 kis gyermeke állották körül. Béke lebegjen a jó szivü ember és hű barát hamvain! . . — Munkácson a képviselő-választási mozgalmak már megindultak. Karácsony másodnapján — miután Pap József uradalmi ügyész a jelöltséget el nem fogadta — érte­kezlet tartatott a jelölt személyében leendő megállapodás végett, mely azonban eredményre nem vezetett. Az értekezlet tagjainak egy része s ezzel együtt az uradalmi tisztség György Endre jelöltsége mellett foglalt határozott állást, kit­őr Schönborn Ervin egy felolvasott táviratában nemcsak aján­lott, de határozottan jelöltnek nyilvánított. Ezzel szemben a jelenvoltak egy része — a gróf kategorikus táviratát sértőnek találván — Szemere Attila nevét hangoztatták, ki szintén kormánypárti programmal lép fel. Az értekezlet egyébiránt igen csendesen folyt le; a kerületben sem történt eddig a pártok részéről semmi figyelemre méltó mozgalom, mindaz­­által annyi már most is előre látható, hogy egyhangú vá­lasztás nem fog lenni. — A hajdanai ref. egyház lelkészéül Bartha József munkácsi h. lelkész választatott meg. — Vecsányi István, kir. járásbirósági irattárnok hosszas szenvedés után m. hó 23-ikán elhunyt Munkácson. — Két napig folyvást esett a hó a múlt hét fo­lyamán vidékünkön s oly vastag fehér lepel borította el az egész földet, hogy majdnem térdig járhatunk benne. Nagy baj, hogy a töltéseken kívül eső utakon a hó alatt nem fagyott meg előbb a föld, mivel az utak ily helyeken még járhatatlanabbakká lettek, mint

Next