Bereg, 1889. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

26. szám. — XV. évfolyam. rádra lesz alkalom , azni, hol a Husz-parkban szállás­ról lesz gondoskodva és a Kárpát,-Muzeum megtekint­hető. Innen szép kirándulásokat tehetni Gánóczra, a Dobsinai jégbarlangba és a Csorba-tóhoz. A magyar Kárpátegyesület t. ez. tagjai és barát­­jai résztvehet­nek vagy csak a közgyűlésben és a Zbo­­róra való kirándulásban vagy azonkívül az egész ki­rándulásban is. A­kik az egész kirándulásban részt venni óhaj­tanak, szíveskedjenek egyszersmind 15 frtot, azok pedig, kik csak Bánfára és Zboróra menni kívánnak, 3 frtot postautalványnyal alulírotthoz küldeni. A magyar északkeleti és kassa-oderbergi vasutak 50%-nyi menetdij-kedvezményt engedélyeztek és az erre feljogosító igazolványokat alulirott a résztvevők­nek meg fogja küldeni. A m. kir. államvasutak vona­lain pedig augusztus 1-től tetemesen leszállított sze­­mélydíjtétel lép érvénybe. Minthogy a kirándulások nagyobb mérvű előké­születeket igény­elnek: kocsik, lovak és tutajok előze­tes megrendelését, úgyszintén élelmi­szerek beszerzé­sét stb., azért aug. 1-nél későbben jelentkezők, vagy olyanok, kik az említett pénzösszeget be nem küldik, tekintetbe vehetők nem lesznek. Szintúgy az esetben, ha a jelentkező a részvétel­ben megakadályoztatnék, a pénz vissza nem szolgál­tatható. Félreértések kikerülése végett megjegyeztetik, hogy a fent említett 15, illetve 3 frtnyi összeg csakis az előzetesen megrendelt kocsik és tutajok költségének fedezésére szolgáland, de a kirándulás összköltségei ezzel korántsem fedezvék. Szállás és ellátás külön leend megtérítendő. Végül felkéretnek a t. résztvevők, hogy minél kevesebb málhát hozzanak magukkal. — S.-A.-Ujhely, 1889. május hó 26. Az ügyvivő alelnök: Siegmeth Károly. Vegyes hírek. — Jelen számmal lapunk ismét bevégezvén egy félévi pályafutását, tisztelettel kérjük fel lapunk tisz­telt olvasóit előfizetéseiknek idejében leendő megújítá­sára, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Egyúttal felkérjük a megyei körjegyző urakat, szíves­kedjenek a már áprilban megküldött és e hóban ismétel­ten levélileg sürgetett hátraléki kimutatáson kimutatott tetemes községi előfizetési hátralékokat sürgősen — a postadíj levonása nélkül — lapunk kiadóhivatalához be­küldeni. — Örvendetes kb­. A megyei pénzügyigazgató­­ság kérdése végre a legközelebbi napokban eldőlt, s bár Ungvár és Munkács e felügyelőség elnyeréséért Ugyancsak erősen harczolt, városunk mondatott ki a Bereg- és Ugocsa (s talán Ung)-megyére is kiterjedő pénzügyigazgatóság székhelyéül, minek folytán ki­látásunk lehet, — hogy legfeljebb október havában, adely idő a felügyelőségek szervezésének végső idő­pontja — városunk lakossága ismét 10 vagy 15 csa­láddal fog szaporodni, a­mi mindenesetre örvendetes lehet reánk nézve. Ez újabb körülmény ismét hatha­tós ösztön lehet városunk tehetősebb lakosaira, újabb építkezések tételére, a mit mi már régebben sürgetünk. — Esküvő. Uray Bálint báró, surányi földbirto­kos, f. hó 25-ikén vezette oltárhoz Budapesten Gjorove Mariska kisasszonyt, gattajai Gorove János és neje Noszlopy Stefánia leányát. Az esketési szertartás elő­ször a r. kath. vallás szerint az örömszülök budapesti Lipót-utczai lakásán folyt le, hol Romeiser, belvárosi prépost eskette meg a fiatal párt; ezután a kálvintéri ref. templomban Szász Károly ref. püspök is ráadta áldását az ifjú házaspárra. Ebéd előtt étvágygerjesztőül néhány osztrigát elfo­gyasztva egy vendéglőben — mely úgy látszik, az is­merős magyarok étkezési helyéül szolgál — megebé­deltünk, hol az ízletes ebédhez megtaláltuk a szellemi fűszert is, a szellemes asztaltársakkal való társalgás­ban. — Mócs Zsigmond szerkesztő és Zubovits Fedor honvédszázados, hírneves athléta és utazó vol­tak asztaltársaink. A délutáni órákban a horvát városrészben, a ten­gerparton tettünk sétakocsizást, itt töltöttük el a dél­utánt és estét is. Vacsora után a tengerpart mentén nyaralók és kertek között — mely utóbbiakban dél­szaki növények tenyésznek — értünk haza. E váratlan találkozás, e meleg vendégszeretet, mely kellemessé tette fiumei ott idézésemet, emlékeze­tes marad előttem. Következő nap — ápril 14-én, virágvasárnap­­ reggel fél 6 órakor indultunk az osztrák államvasúton Triesztbe, „viszontlátásig“ elbúcsúzva a derék fiu­meiektől. Utunk egy ideig a tenger partján gyönyörű nya­ralók mellett vitt el, később északnyugatra kanyaro­dott, folytonos emelkedés között. Ismét kietlen karsztvidék között haladtunk. E vidék a „Bóra“ romboló hatásának legszomo­­rúbb képét mutatta. Növény és állat csak az alant fekvő völgyekben élhet, magasabban kopár, sziklák, kietlen fensíkok váltakoznak. A „Bórán“ és az enyhébb „Borinón“ kívül még másik csapása is van az Adriai tenger melléké­nek: a „Siroc­o“, mely októbertől márcziusig jelent­kezik. Két faját ismerik­­u. m.: a frisset („sirocco ” A beregmegy­ei általános tanító-egyesület jelen évi, Munkácsra összehívott köz- és valaszm­anyi gyű­lése, közbejött körülmények miatt julius hó 2-ikáról alkalmasabb időre halasztatott el.­­ Városunk összes tanintézeteiben az előlegesen kibocsátott programra s értesítések szerint a múlt hé­ten az évi zájvizsgák mindenütt befe­jeztettek. A polg. fiúiskola f. hó­ 26-ikán délelőtt osztotta ki növendékei közt az értesítőket s bizonylatokat s fejezte be ezzel az összes vizsgálatokat. A polg. leányiskolában s az elemi osztályokban 28-ikán zárattak be a vizsgálatok. Az iparos tanonczok vizsgálata 30-ikán, azaz ma tar­­tatik meg.­­ A szülők részéről a vizsgálatok iránt általában kellő érdekeltséget s ottall-ottan örvendetes nagy mérvű részvételt tapasztaltunk; volt azonban a vizsgálatok közt olyan is, melyen a szülők közül alig volt valaki jelen,­­ a­mi már szomorú jelenség. Ko­­máromy Andor és Motavovszky Béla kir. tanfelügye­lők éber figyelemmel kísérték a vizsgálatokat, úgyszin­tén az áll. gondnokság két elnöke, Tájnel Ödön és Varga Sándor urak, a vizsgálatok vezetésére kinevezett gondnoksági tagokkal együtt lelkiismeretes buzgóság­­gal jártak el tisztükben.­­ A liiloxera óriási terjedése napról-napra job­ban tapasztalható az állandó száraz, nyári időjárás mellett városunk szőlőterületein, úgy, hogy most már talán egész bizonysággal állíthatjuk, miszerint alig van szőlőhegyeinknek oly része, hol a vész fel nem ütötte volna fejét, miből következtethető, hogy pár év múlva virágzó szőlőtelepeink helyén csak a pusztulás szomorú képe nem látható, ha megfeszített szorgalommal nem törekszünk már most, és idejében meg nem tesz­­szük a kellő előkészületeket arra nézve, hogy a pusz­tulásnak indult területeket állítólag ellenálló amerikai fajokkal azonnal beültethessük. — A roncsoló toroklob és a vérhas csaknem jár­­ványszerüleg pusztít városunkban s már több áldoza­tot követelt. Többek közt f. hó 24-ikén temették el Zsiros Barna pénzügyi fogalmazónak, városunk érde­mes főjegyzője fiának kis gyermekét, ki szülei altar a nagyszülők látogatására városunkba hozatván, itt a roncsoló toroklábunk menthetlenül áldozatául esett. — F. hó 26-án pedig Toldy Ignácz helybeli ügyvéd kis, 5 éves leánykája tétetett a sir ölébe, kit meg a vér­has ragadt el áldozatául. — Szerencse, hogy a tanin­tézetek immár bezárultak, igy a vész a gyermekek közt nem terjedhet oly könnyen; de czélszerű volna ily jelenségek mellett, ha azok nagyobb mérvben ta­pasz­altatnak, a kisdedóvodát is, legalább egy időre, hatóságilag bezáratni. — Gyászhir. Bezzeghy József ungvári kir. aljára­­biró rövid betegség után szivszélhüdésben június hó 22-én 50. éves korában elhunyt.­­ A hírhedt „sztrabicsói erdőeladás“, vagy más­ként Friedman-Ehrman­ czég és társai ellen indított bűnügyben a beregszászi kir. törvényszék f. hó 25. és 26. napjain tartotta meg a végtárgyalást. Minthogy a fővádlottak: Friedman és Ehrman már szökésük által biztosították magukat, csakis a kisebbredű vádlottak jelentek meg a tárgyaláson. Azonban a végtárgyalást el kellett napolni, a­mennyiben Sztrabicsó község bi­rája, ki a község képviselőtestülete által a tettesek vádolásával lett megbízva, teljesen érthetetlen indok­ból a községi képviselőtestület határozott utasítása el­lenére a vádat a végtárgyalás folyama alatt vissza­vonta, miért is annak konstatálása vált szükségessé, miszerint a község képviselőtestülete mindennek da­czára fenn akarja-e a vádat továbbra is tartani vagy pedig nem ? — Tanképesités. Dercsényi Juliska kisasszony, Dercsényi László kir tanácsos és helybeli törv.­széki biró kiváló tehetségű kedves leánya, a budapesti sugár­úti tanitónőképezde jeles növendéke a polg. isk. tanképe­­sitési vizsgálatot a múlt hét folyamán kitűnő ered­­ménynyel tette le. Gratulálunk„ fresco“) és a lomhát („sirocco marzo“), rendesen derült időben jár. Itt a házakat köböl, a fedelet kettős cseréptég­­lákból készítik, hogy ellent tudjanak állani a szelek romboló hatásának. San­ Pietróba (Szent­ Péter) háromnegyednyolc­ órakor érkeztünk. Itt az a kellemes meglepetés várt reánk, hogy székesfehérvári polgártársaink, kik épen akkor közeledtek tanulmányi útjuk főállomásához Fiu­méhoz, a pályaháznál fogadtak. Megreggeliztünk, s pár percz múlva indultunk folytatni utunkat, abban a reményben, hogy a fehér­váriakkal Triesztből hazajövet Fiumében ismét talál­kozunk. San­ Pietrótól kezdve mindég alább-alább bocsát­koztunk, s végre, midőn a tengerhez egész közel ér­keztünk, megpillantottuk a szép Miramare et a tengerre kinyiló szikla fokán. Triesztbe délelőtt féltizenegy órakor érkeztünk. A város szépsége és nagy forgalma meglepett bennünket, azonban az idegen nyelv és idegenszerű­ség különös hatással volt reánk. Önkénytelenül is ész­lelnünk kellett, hogy kivül vagyunk a magyar állam területén. A „Hotel Európá“ba szállottunk. Innen rövid pihenés után a városba mentünk a nevezetességeket megtekinteni. Először is a börzét kerestük fel, melynek helyi­ségeit bejárva Trieszt szép közterein át a kikötőhöz értünk. A tengerparton egy ideig járkálva M­i­k­s­a c­s­á­­s­z­á­r szép éremszobrát tekintettük meg. Innen Trieszt fő­­utczáin keresztül „Európá“-ba tértünk vissza ebédelni. — A zóna­tarifa — mint örömmel értesülünk — érvényes lesz az északkeleti vasúton is. Megállapodás történt ugyanis, hogy az északkeleti vasút már jövő hó elejétől elfogadja a maga vonalára a magyar ál­lamvasutak minden díjszabását, a­nélkül, hogy más­ként elvesztené magán vasúti jellegét. A csatlakozó vonalon sem lesz drágább az utazás, mert a díjszabás­nál a két vasút egységesnek számít, vagyis a zóna át­megy egyik vasútvonalról a másikba. Az új díjszabásból ily­formán a „Gazd. Mérnök ” által legközelebb közölt kimutatásnak azon részét, mely bennünket közelről ér­dekel, következőkben közöljük : Beregszásztól—Buda­pestig a menetdíj jelenleg a következő: Személy vagy vegyes vonatoknál (gyors vonatunk nem lévén): I. osztály 21 fit 30 kr, II. oszt. 14 frt 90 kr, III. oszt. 10 frt 70 kr; a zóna­tarifa szerint pedig fogunk fizetni e helyett I. osztályban 11 frtot, II. osztályban 8 frt 50 krt, III. osztályban 5 frt 50 krt. — Munkácstól— Budapestig jelenleg, gyorsvonatokon: I. oszt. 24 frt 50 kr, II. oszt. 17 frt 30 kr, jövőre: I. oszt. 13 frt 20 kr, II. oszt. 10 frt 50 kr. Személy vagy vegyes vonatoknál jelenleg : I. oszt. 20 frt 50, II. oszt. 14 frt 10, III. oszt. 9 frt 60 kr; jövőre — épen mint Bereg­szásztól—Budapestig. A teherszállítmányok dija is te­temesen olcsóbb lesz. — Az adóvégrehajtások a pénzügyminiszter által az aratás idejére — és pedig általában június hó 15-től július hó végéig, a­hol pedig az aratás későbben fejez­tetnék be, a viszonyokhoz képest továbbra is — be­szüntetettek. — Kincs­lelet. Egy dudai gazdaember a napok­ban egy árokpart mellett akáczfát vájt ki tövestöl ; a mint munkáját folytatja, kapája valami kemény érezbe ütödött; tovább folytatja az ásást, ime egy edény arany­pénz tűnik szeme elé. Az ember azonnal visszarejtette a kincset s midőn este lett, visszajött s titokban elvitte a pénzt. Az eset azonban köztudomásra jött s bejelen­tették a szolgabirónak is, ki azonnal nyomozást ren­delt el ez ügyben, mivel tudvalevőleg az igy talált kincs­es­ da az államé, 1/3 da a tulajdonosé, csak 113 da, a találóé. — Sajtóper. A beregszászi kir. törvényszék — mint büntető bíróság — Jovanovits Jánost, az „Ung­vári Közlöny“ felelős szerkesztőjét és Pollacsek Mik­sát, a lap kiadója, ungvári lakosokat az 1848. XVIII. t. sz. 30. §. 1. és 2. pontjaiba ütköző sajtóvétség miatt f. év május hó 25-én kelt 1390/889. b. sz. végzésével, a kir. ügyészség 16108/1848. sz. indítványának figye­lembevétel, szabad lábon hagyásuk mellett vád alá he­lyezte. — Vádlottak a törvényszéki határozat ellen fellebbeztek. — A sajtóvétség az „Ungv. Közi.“ 1888. évi ápril 12-iki 15. számában Bereghy Endrétől az ungvári adófelügyelőség tárgyában közzétett vezér­­czikkből származott, mely czikk a törvényszék által politikai tartalmúnak mondatott ki. — Minisztérium uj beosztása s névváltoztatása. F. év junius 1- től kezdve az eddigi földmivelés-, ipar­os kereskedelemügyi minisztérium csupán földmivelési, — a közmunka és közlekedési minisztérium pedig csak kereskedelmi minisztériumnak neveztetik az 1889. XVIII. t. sz. értelme szerint. — Személyi hírek: Vöröse Sándor pénzügy­miniszteri osztálytanács, Leczky Nándor kir. tanácsos veje, f. hó 27-ikén hivatalos küldetésben városunkba érkezett. — Aczél József, áll. polg. fiiskolánk volt jeles tanára, jelenleg kisújszállási gym. tanár, lapunk szép tollú rendes külmunkatársa, szintén f. hó 27-ikén érkezett itteni ismerősei s barátai látogatására váro­sunkba, hogy pár napot körünkben töltsön. — Hymen. Simkó Endre beregszászi állami tanító jegyet váltott Pribila Paula kisasszonynyal, Pribila Pál szolga­bíró s volt országgyűlési képviselő kedves leányá­val Bor-Szent-Miklóson. (Pozsony megye.) Boldogságot kívánunk az ifjú párnak! Délután a felvárost, B u s c­h e 11 o-hegyet, a ne­vezetesebb mulató- és sétahelyeket jártak be. Utób­biak igen kellemes és látogatott helyek, hol ez alka­lommal is Trieszt lakosságának nagy része képviselve volt. A jó hosszú sétáról csak a késő esti órákban tér­tünk vissza. Vacsora után pár perccel a szállodához nem mesz­­sze eső kikötőbeli villamos-világító-torony szemléletére fordítottunk. A torony zöldes világánál szép látványt nyújtottak a dockok és mólók, s a kikötőben hor­gonyzó, jelzőlámpákkal ellátott különböző nemzetiségű hajók. Másnap — ápril 15-én — reggel lóvasúton S. Andreába ment­ünk ki az o­s­z­t­r­á­k-m­agyar L­lo­y­d világhírű hajógyárát (a L l­oy d-A r z e n a 1) megtekinteni. A tengeröblöcske szélén épült, már külsőleg is mutató épületben úgy kisebb parti hajók, mint nagy tengeri járművek készíttetnek. Hogy a gyárnak nagy befektetése van, az abból is látható, hogy egy vasgyalunak 42000 frt az ára. Átlag véve 1800—2400 munkást foglalkoztat. Látogatásunk alkalmával a munkások épen sztráj­koltak, a munka szünetelt, azonban mi azért vezetőink magyarázata mellett a hajógyártás minden részét meg­tekintettük. Innen a tengeröbölbe mentünk, hol számos javí­tás alatt lévő és új hajó horgonyzott. Mi egy „Imperatrix“ nevű felszerelt uj Lloyd gőzösre mentünk, hogy annak berendezését megte­kintsük. (Folyt. köv.) B E R E (­ Beregszász, 1889. junius 30.

Next