Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
még sokan vannak távol maradva az egylettől, de ennek oka az, hogy némelyeket csak a siker győz meg a küzdelem helyes voltáról s látva az eredményt, bizonyára a tagok száma is folyton emelkedni fog. Hogy ez meglegyen, hogy a tagok a nemesebb szórakozás több és újabb nemeit lelhessék fel, arra anyagi erő kell. Részint ezért, részint az egyesület tagjainak egymással való gyakoribb érintkezése elősegítéséért, helyes, hogy ha más ily egyletek példájára társas mulatságokat is rendez, hadd mutassa be eddigi szép fejlődését a nagyközönség előtt, bizonyára a város lakosai tettekben és anyagilag is nem fognak késni az újjászervezett egyletet kellően támogatni. Szilveszter. Hogy miféle jogczime van az öreg Szilveszter apónak arra, hogy a neve napja olyan nevezetes legyen, azt tán még ő maga sem tudná megmondani. Mert ha p. o. József napja olyan országhírű, azt még értem: akkor jönnek vissza a gólyák. Szent Mihály napja szintén kérkedhetik a titulusával, egyszer azért mert szent, másodszor mert akkor van a krumpli és tengeriszedés ideje. Vagy ha Szent György napja korszakot alkot esztendőnkben, azt is megérthetjük : ekkor szoktak hurczolóskodni akik még meg nem házasodtak. (Az Amerikába veloczipédezőkről nem szólok, mert azok Szent György nap nélkül is el- kiköltöznek, ha egy kövér pénztárt magukhoz kaparithatnak.) Péter Pál meg az Arany „Fülemilé“-jében való megörökítésen kívül a barátságos együttélés folytán lett nevezetessé. De Szilveszter?! Az öreggel tudtunkkal semmi nevezetes nem történt, nem neveztek el róla semmit, mint p. o. Márton ludja nem kapott semmiféle praedikátumot, teszem azt aranyszáju szent János, nem hoz zimankós napokat, mint Pongrácz, Szervácz, Bonifácz atyafiságban levő szentek, még csak egy árva evangélista vagy vértanúi czimzetességet sem kapott annyi idők múltán Úgyszintén nem fenyeget bennünket 40 napi esővel, mint Medárd, még kevésbé csinált kalendáriumot mint Gergely! Nem hangzatos a neve, mint Tihamér, Kamill, Kornél, Klotild, Kleofas és Soma. S ha egyik unokaöcscse, aki pápaságig vitte fel s koronát küldött nekünk, hogy azt viseljük a báránybőr süveg helyett, nem állana előttünk, azt se tudnók, kit tiszteljünk benne. Hanem azért az öreg joggal nevezetes ember, s a neve napja felér legalább is egy olympiáddal ! Azért mert ő az összes kalendáriumai névnapoknak ősatyja, 1891. esztendős. Vagy ha pontosan a Sosigenes görög tudós által készített 100 esztendős lőcsei kalendáriumot veszszük a számítás alapjául, még 45 esztendővel több. Egy határoszlop az öreg apó az esztendő végén, melyre még az is fel van írva: tilos a bemenet. És sokan engedve a tilalomnak, nem mennek, nem juthatnak be az új esztendő igéretföldjére . . . De hát hol van az időnek vége, hol kezdete? Ki mérheti meg az örökkévalóságot, ki számíthatja ki a végtelenséget. Mi az öröklét nagy tengerében egy év, mi ezer esztendő? Hol van határa az időnek, meddig terjed egy pillantás, meddig évmilliárdok ideje?! Egyetlen pillanat alatt számtalan világok keletkeznek s enyésznek el, viszont egy porszem évezredekig meg nem semmisül! Rohan az idő, végtelen gyorsasággal ; futását nem képes felfogni emberi ész, a világok forgását kitanulni nem képes emberi elme . . . Az öreg Szilveszter apó azonban higgadt bölcsességel látja tűnni a rohanó időt, nyugodt flegmával várja a titkos jövendőt. Előtte közönyös a világ, az emberek, a társadalom átalakulása, ő kellő értékére tudja szállítani a hiúságot nagyzási hóbortokat, pöffeszkedéseket. A divat bohóságait meg sem mosolyogja, csak a gyarló világi ember előtt lényeges, hogy a női kalapon a madár egyik évben elől legyen, másikban hátul, hogy most olyan bő viganó lebegjen a női tagokon, melybe, mint alkalmas sátorba szükség idején az egész család beköltözhessék, avagy oly szűk legyen, hogy ne lehessen benne lépni s mikor három lépést halad az ember előre, két lépéssel van hátrább, mint ahonnan elindult. Szilveszter apó látta már, hogy a szerető férj ezreket érő újévi ajándékot vett ifjú hitvesének, ki félórával később a kocsissal Jutai megcsalta; viszont tanúja volt, hogy a fösvény dorgálja gyermekét: mit te újévi ajándékot akarsz, hiszen csak tegnap huzattam ki a fogadat! Neki egyre megy: töredelmes bűnbánattal magadba szállva töltöd el becses nevenapját, avagy kéjmámorba futva sietsz . . . . én. Ö ott áll az ó- és újév között a határon. És sokan remegnek látásától, mert az ő megjelenése tanúbizonysága, hogy az év ismét oda Soknak csak akkor jut eszébe, hogy a lezajlott évben ismét semmit sem tett, midőn az öreget látja. Ám ő nem figyelmeztet senkit, de.. emlékeztet. Jóságos alakja mint örök intelem folyton előtted áll, mintha mondaná vigyázz, ügyeld éveidnek első részét, hogy a másodikban ne kelljen azt megbánnod, megsiratnod! Emlékeztet arra, hogy ismét közelebb jutottunk a sírhoz. Sokan örülnek a jövetelének. A bohó, a gondtalan ifjúság úgy szeretné kergetni az időt, mit később ezerszer sír vissza. Oh az öreg Szilveszter apó nagy filozóf. Ötet nem lehet egykönnyen megcsalni, vagy félrevezetni. Egész évi szemlélődései alatt van alkalma megismerni mindenkinek a viszonyait. Tanúságot tehetne, ha szólni akarna, hogy az a csinos öltözék, melyben ama nő, vagy férfi parádézik, nemcsak hifidbe verődött, de az áráért már perel is a sneider. Bejárhatási joga van a titkos boudoiokba, tudja, hány órát vesz igénybe ama szépnek látszó hölgynek az öltözködése s miféle apró dirib-darabból rakja össze alakját, hogy olyan fess legyen, mikor kilép az utczára. Jó mathematikus létére könnyen megmondja, melyik mérleg hamis, hány esztendőt tagadtál el éveid számából, hányan tagadták meg a múlt évben váltód zsirálását. Az öreg apa még nagy kirurgus is. A sziveknek és veséknek vizsgálója. (Könnyen megtanulhatta disznóölés idejére esik a nevenapja) Orvosi tudományát azonban nem használja, legfeljebb konstatálja a bajokat, sebeket, miket a sors, vagy a . . . rosz időjárás rámért az emberekre. S midőn a 12-ik óra is elkondult, a nagy életbölcs azon évtől, melynek napjait, óráit, perczeit leperegni látta, fájó sóhajjal elfordul, hogy a beköszöntött ifjú ujesztendőt tanulmányozhassa s várja mig az is lassan-lassan megöregszik. Ősz szempilláin egy-egy köny rezeg, midőn látja, hogy törik össze egy hú, ártatlan szív, hogy rohan veszedelmébe a gondtalan ifjú, mint hullanak el egyenként a jó emberek, menynyire győzedelmeskedik sokszor a gazság az igaz ügy fölött . . . Az uj esztendő?! Szilveszter apó nem vár, nem óhajt, nem kér tőle semmit. Tudja, hogy úgy sem kapná meg. Tudja, hogy azok a fellángoló uj ült remények, hogy törnek darabokká, mire az ő becses nevenapja ismét elközelget. Tudja, hogy a szétfoszlott ábrándok a dőre remények, az összeomlott kártyavárak romjai halmozódnak lábai elé, mire dérszakáséval ismét előkerül időt mérni. De én kegyelmedre Szilveszter apó mégis rátámadok. S bár tudja kegyelmed az idők történetét, mégis elsorolom, hogy a lepergett esztendő sem volt jobb egy fikareznyival sem, mint a többi ; az adó abban is tetemesen emelkedett, a bor rohamosan fogyott, a férjhez menendő leánykák száma szaporodók a házasulandóké silány minoritássá törpült, bankót sokkal kevesebbet csinált a német, hanem mi adósságot annál többet, váltóóvások, asszonyi perpatvarok, influenza, krumpli romlás, s egyéb elemi csapások napirenden vadának. Milleniumi ünnepélyünk megcsinálását ismét nem határozták el, de kapcsolatban ezzel fogyasztási szövetkezetünk megbukott, hanem azért maradtak olyan emberek is, kik a bérke megnyitásában hisznek, de már olyan egy sem aki a nagy gőzmalom bukásában biztos nem volna. S mindezen bajokban kegyelmednek nagy része van. Roszul őrködött fölöttünk, mint a hanyag csősz, ki a tőle kérdezősködőnek kunyhójára rámutatva, ilyetén magyarázatot adott: itt alszom én mikor a dinnyét őrzöm. Ezután jobb felügyelő legyen Szilveszter apó, mert különben kitöröltetem a kalendáriumból nevét a naptárcsinálóval, aki jó emberem. A kegyelmed által most behantolt esztendőre pedig csak megint azt mondom én, hogy nem számítom, oda, hol boldog éveim eltemetve vannak! Baltavári. B E R E G Beregszász, 1892. január 3. 1. szám. XV 111. évfolyam. Egy gyümölcsös Beregmegyében. A „Gyümölcskertécz“ ez szaklap után. Beregvármegye munkácsi járásának Medvegyócz községében lakó Gottesman Ábrahám 9—10 évvel ezelőtt azon törte fejét, hogy 154 hát. holdnyi kiirtott erdőtalaját miképen lehetne biztosan, és mielőbb jövedelmezővé tenni. Csakhamar rájött, hogy az illető terület akkor fogja a legnagyobb jövedelmet nyújtani, ha azt gyümölcsfákkal beültetik a fák alatt a talajt mezőgazdasági termények alá, továbbá rét és legelőnek használja. Azonnal munkához látót, egy cselédjét elküldte Munkács város főkertészéhez, hogy nála néhány hónap alatt a gyümölcsfatenyésztéshez szükséges ismereteket elsajátítsa, s azután hozzáfogott a faiskola létesítéséhez. Addig, mig a kiültetés ideje bekövetkezett, a területet legeltette s a fatöveket irtatta. A gyümölcsfacsemeték kiültetése fordánként történt, minden évben oly nagyságú terület ültettetett be, amennyi csemete állott rendelkezésre. A gyümölcsfák 8 ölnyi sorokban egymástól 3—4 ölnyi távolságban ültettetten. Legnagyobb súlya beszterczei és veres szilvára lett fektetve, mert rossz utak és messzeeső piacz miatt csak a feldolgozott gyümölcs után lehet nagy jövedelmet remélni. Két három szilvafa után egy alma, körte, dió, vagy cseresznye következik, hogy mire a szilvafák kitermettek, 20—25 év múlva, azok kivágatnak s a fák koronái szabadon terjeszkedhetnek. A kiültetett gyümölcsfák mennyisége 13000 darab, kitűnő gondozásban részesülnek, mert a kiültetés évében, ha az idő száraz, rendesen öntöztetnek, a talaj körülöttük évenkint 3—4- szer felporkanyittatik, a korona sűrű ágai ritkittatnak, a törzsek a mohától tisztán lesznek tartva, s a hol a fák fejlődése nem kielégítő, ott műtrágya alkalmaztatik. A lágymagvak akként lettek kezelve, hogy 6—7 éves vadonczok ültethettek állandó helyükre s midőn azok ott kellőleg megerősödtek, 1—2 év múlva, koronába beoltattak , mert a vadtörzs az időjárás viszontagságainak, továbbá állati és növényi ellenségeknek jobban ellentáll. A fák alatt a talaj gabona és kapásnövények termelésére, kaszálóul, és ahol a fák már elég nagyok, juhlegelőnek használtatik, s ilymódon addig, mig a fák koronái nem terjednek szét, csak oly hozamot ad, mintha gyümölcsfákkal be sem volna ültetve. Három év előtt a szilvafák már termőre fordultak , de a teljes termékenység csak most fog bekövetkezni, az idei szilvatermésből pl. már 6—7000 frt jövedelmet lehet számítani. A tulajdonos a jövő években még egy 150 holdas, cserjés legelőterületet akar gyümölcsfákkal beültetni s e czélból a nagybani csemeteszaporitásnak következő módját alkalmazza : Nyolcz holdnyi területet gabona alá készített elő s midőn a vetés szántás ideje bekövetkezett, 4 holdnyi területen, minden harmadik barázdába egymástól egy lábnyi távolságra diót helyezett el. A másik 4 holdon a gabona elvetése után szilvamagot szórt el s azután beboronálta. Bár a magvetés ezen módja némi kifogás alá eshetik, tekintve azonban azt, hogy a talaj jó táperőben van, a szántás gondosan és mélyen történt s az egy éves csemeték kiszedve s gyökereikbe, megkurtitva rigolozott földbe a faiskolába ültettettek át, — a gyakorlati életben ezen eljárást elvetni nem lehet, ha a jelzett feltételek megvannak, miután ez után is kellő eredményt lehet elérni. Gottesman Ábrahám gyümölcstelepe az egész vidék érdeklődését felkeltette, s nincs kétség az iránt, hogy ha a nagy közönség a fényes eredményt tapasztalni fogja, a jó példát szívesen fogja utánozni. A földmivelésügyi minisztérium Gottesman Ábrahámnak, az elmúlt évben 71,426. s. rendeletével a gyümölcsfa tenyésztés terén kiejtett működéséért elismerését fejezte ki. * Mindazon gazdák, kik hegyes-völgyes déken laknak, hol a gyümölcs rendszerint ven terem, hol a talaj értéke csekély, s a náögazdasági termények kultiválása kevésbé jövelmező, nagy hibát követnek el önmaguk, valamint utódaik iránt, ha a nagybani gyümölcsfatenyésztést, birtokukon fel nem karolják Mert ezáltal nemcsak a birtok évi jövedelmét növesztik tetemesen, de annak értéke is gyarapodni fog.