Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
7. szám, XVIII. évfolyam. BEREG Beregszász, 1892. február 14. az ágostai 82°/0-a, az izr. tankötelesek 69°/0-a. Miből kitűnik, hogy még mindig a g. kath. és izraelita vallásu tankötelesek, illetőleg a g. kath. iskolák állanak kifejlődés dolgában a legutolsó helyen. A tényleg iskolázok között volt anyanyelvre nézve magyar 12510, német 790, tót 159, ruthén 9596, vagyis a magyar anyanyelvű tankötelesek 83°/0, a német 81°/0, a tót 92°/0 és a ruthén anyanyelvű tankötelesek 69 százaléka iskolázott. Egyátalán nem járt az iskolába 3192 fiú, és 3520 leány, mégpedig vallásra nézve 354 r. kath. 4326 g. kath. 675 ev. ref. 18 ágostai, és 1339 izr. nyelvre nézve 2395 magyar, 185 német, 13 tót, 4119 ruthén. A szorgalmi 10 havi idő az állami és községi elemi iskolák mindenikénél pontosan megtartatott. A hitfelekezeti iskolák nagy részénél is örvendetes haladás constatálható e tekintetben, ámbár ahelyi viszonyok miatt még több helyen csak a minimális 8 hónapig terjedt az oktatás. A 23055 tényleg iskolázó tanköteles öszszesen 171,535 iskolai félnap mulasztást követett el, melyből pénzbírsággal büntettetett 30206, dorgálással pedig 141,329. Befolyt összesen 478 forint büntetéspénz, mely az iskolai felszerelésekre, szegény tanulók segélyezésére, az állami és községi iskolák bírságpénzeinek fele pedig a „Beregvármegyei tanitó-egyesület“ által alapított országos tanítói Halász-árvaházi alap gyarapítására fordittatott. Az elkövetet iskolai félnapok tekintetében a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 1891. évi márczius 31 én 2604/90. évi. sz. körrendeletével kiadott statisztikai Utasítás értelmében csakis a ki nem mentett félnapok száma vétetett figyelembe, de meg kell jegyeznem, hogy a fenti 171,535 igazolatlan iskolai mulasztáson kívül legalább is még 200,000 igazolt mulasztás fordult elő melyek az egyes iskoláknál számba vétettek, de statisztikailag ki nem mutattattak. Oka ennek főként azon körülményben rejlik, hogy a felvidéki, munkácsi és szolyvai járásban dühöngött éhínség miatt sem a tankötelesek beiskolázása, sem pedig a rendes iskolázás nem volt egész szigorral foganatosítható, miután a nép nyomora mellett a tanulók a ruhát és élelmet is nélkülözvén, a büntetések tekintet nélküli végrehajtása már csak humanizmus szempontjából is akadályba ütközött. A mindennapi elemi iskolából kilépésre jogosult 12 éves tanulók száma volt 2680,akik írni-olvasni valamennyien jól tudtak. A 275 néppkt. tanintézet közül magyar tannyelven oktattattak a növendékek 149 iskolában, ruthénül 11-ben, ruthén-magyar tannyelven 111-ben, német-magyar tannyelven 4-ben. Az állami elemi iskolák magyar tannyelvvel lévén szervezve, ezeket mind a magyar tannyelvű iskolák között mutattuk ki, de ez ruthén és német ajkú községeinkben is megfelel a tényleges állapotnak, miután ily helyeken is az I. és II. osztályban a beszédértelemgyakorlatok útján a magyar nyelvben a növendékek annyi készséget szereznek, hogy a III. osztálytól fölfelé a magyar tannyelv kizárólag és teljesen érvényesíthető. Örömmel jelzem ugyanitt azt is, hogy a magyar nyelv a vallástanulásban is kellően kultiváltatik, állami iskoláink hitoktató-lelkészei a kötelezett hiterkölcstani oktatást magyar tankönyvből s teljesen nemzeti nyelvünkön végzik. A 275 népoktatási tanintézetben 308 tanerő volt alkalmazva, kik közül képesített volt 260, nem volt 48, rendes tanító 303, segédtanító 5, férfi 270, tanítónő 38, lelkésztanító 9. Az elemi népoktatás mindennapos tanintézeteibe járó 17072 tankötelesből egy-egy tanítóra 57 növendék esett, mely szám azonban az ismétlő tanfolyamok hozzászámításával egy tanító után 76-ra emelkedik. A 275 iskolaépület közül az iskolafentartók tulajdona 250, bérelt helyiség 25, van bennük 318 tanszoba és 254 tanítói lakás. A tényleg iskolázó növendékek közül egy-egy tanteremre jut átlag 72 növendék. Az iskolák mellett van 241 kert, 143 faiskola és 5 testgyakorlati tér. Az iskolák taneszközeit képezték 387 fali írótábla, 69 szemléleti képgyűjtemény, 250 fali olvasótáblagyűjtemény, 307 számológép és métermértékek fali táblája. Magyarország térképe 225, Osztrák-Magyar Monarchia 57, Európa 163, föld öt része 83, földgömb 181, természetrajzi ábragyűjtemény 156, természettani 72, rajz és szépírási 206. Volt az iskolák mellett 97 iskolai könyvtár összesen mintegy 6883 kötet művel, valamint népkönyvtár Szolyván, Bilkén, Badalón, hajdanon N, Bobronyban. Tornászati felszerelés 3 iskolánál volt. A 275 népoktatási tanitézet évi összes jövedelme 163.157 frt volt, és pedig : készpénzben 110.507 frt, egyebekben pénzértékre átszámítva 52650 frt. Származott e jövedelem: a) Ingatlan vagyonból, melyek értéke 350890 frt jövedelme 30665 frt b) 17587 frt tőkepénz kamatja 970 frt c) tandíjakból 9414 frt d) államsegélyből 61251 frt e) községi járulékból 16748 frt f) egyházi jövedelem 42709 frt g) vegyes forrásokból 1400 frt összesen 163157 frt. A 275 iskola fentartására kiadatott 163157 frt és pedig rendes tanítók fizetésére 126335 frt, segédtanítókéra 1700 frt, fűtés, tisztogatás és kisebb javításokra 8152 frt, tantermek fölszerelésére 1105 frt, szegény tanulók segélyezésére 862 frt, vegyes szükségletekre 18628 frt, tőkésítés, építkezés és vásárlásra 6975 frt. Egy rendes tanító fizetése, beleértve a lakást vagy lakbért átlag 416 frt, egy tanköteles oktatására pedig 7 frt esik, amely szám bizony oly szerfelett alacsony, hogy a század utolsó évtizedének nem válik dicsőségére, de meg kell jegyeznünk, hogy vármegyénk hegyvidékei nyomorult nemzetgazdasági viszonyok között sintenek, kultúrintézményeik fejlődésére úgy a polgári, mint a hitközségek alig fordíthatnak többet. Reméljük azonban, hogy a felekezeti tanítók állami segélyezéséről szóló s már benyújtott törvényjavaslat törvénynyé emelkedése esetére az 1892/3. tanévtől kezdve mindezen állapotok gyökeres átalakuláson fognak átmenni s tanügyünk, különösen pedig a magyar nemzeti nevelés azzal hatványozott mértékben emelkedni fog. Ugyancsak a fent jelzett számbeli adatokkal kapcsolatban kell azt is megjegyeznünk, hogy tanügyünk másik nagy akadálya a tanulóknak tankönyvekkel s írószerekkel való hiányos felszerelésében rejlik. Miután egész vármegye területén a lefolyt tanévben ezen czímen csakis 862 főt adatott ki, az iskolázó növendék 1/3-át véve csak segélyezendőnek, pedig a valóságban ennél sokkal több a segélyre szorult, kitűnik, hogy e czímen egy-egy növendékre csakis 11 kr., felét véve pedig 7 kr. esett, ami majdnem egyenértékű a semmivel. Miután pedig taneszközök s tankönyvek nélkül a tanítás eredménye még abban az esetben is, ha a felekezeti tanítók állami segélyezéséről szóló törvény életbe léphet, mindig illustrius marad, az állam pedig az iskolafentartási kiadásokon kívül a növendékek egyenkénti segélyezéséből támadható dologi szükségletek fedezését csakugyan el nem vállalhatja, nincs más mód a javításra, mint vagy a polgári községek költségvetése terhére róni a szükséges tankönyvsegélyezés költségét, vagy pedig — ami már kevésbé volna czélra vezető, társadalmi, egyesületi uton venni munkába egyenkint az iskolák növendékei tankönyvvel ellátását. A vármegye állami egyenes adója az 1891. évben 217568 frt 34 kr. volt, melynek a beregvármegyei népoktatásra forditott 61.251 forint államsegély 28%-át teszi. Miután azonban az állami jövedelmek nagyobb része a közvetett adókra esik, s miután maga a fentemlitett községi és egyházi jövedelem megint a lakosság külön terhét képezi, a népoitásra fordított öszszeg hányada a beregvármegyei állami jövedelmekkel szemben adatok hiányában most meg nem nevezhető. Színészet. „Verseny“ (Vígjáték 3 felvonásban, irta: Gáthy Bálint. — Első előadása Sághy színtársulata által 1892. február 6-án Beregszászban.) A „Fiatal óriások“ irodalmi elsőszülötteit — mint premiereket — kicsinylő mosolylyal szokta fogadni a nagyközönség; szigorú előítélettel a mindenható kritikusok. Kis városban, ahol ez utóbbiak hiányzanak s az ugynevezt „irányadó körök“ ily alkalommal rendesen távolmaradásukkal szoktak tündökölni s csupán az író személyisége által odavonzott ismerősök és jóbarátok köre várja már mohó kívánsággal a szárnypróbáló sikerét, előidézve azt, ha másképp nem, berekedt torkok és véresre tapsolt tenyerek közreműködésével. Ily alkalommal aztán a színtársulat besöpri a kövér jövedelmet, az ivó lámpaláztól meghatottan igyekszik meghajlongni a „zajos ovácziót“ és aztán fel lesz feledve minden, mintha nem is történt volna. Mi azonban nyíltan bevalljuk, hogy az elmúlt héten tele házban előadott premiere nem tartozik a fentiek közé. Fiatal tehetség első munkáját láttuk benne, mely nélkülözi ugyan a routinnal írt művek simaságát, finom nuancsait, de tárgya magában véve eredeti, egyes alakjai természetesek, mulattatók, vagy kedvesek ; kompozícziója egyszerű, a tárgynak megfelelő, nyelvezete irodalmi színvonalon álló, szabatos, nem terjengő. Gáthynál nem a feltünésvágy, színpadi hatásvadászat volt a czél, mely darabja megírására vezette, hanem szeme előtt lebegett egy társadalmi alap, mondhatni irányeszme, melynek helyességét az által igyekezett bebizonyítani, hogy benyúlván az életbe, alakokat választott ki onnan, akik gondolkoznak, beszélnek, tesznek, ellentéteseket, akik egymás ellen küzdenek, míg végre a másfél óra időköz végén e ferde nézetekért rajongókat, vagy annak képviselőit nevetséges színben tünteti fel a világ előtt, illetve meggyőzetteti az idea helytelenségéről, egyúttal a közönség rokonszenvét is a győzők pártjára terelvén. A darabban szembe van állítva az életezés egyszerű de józan felfogása a divatos nevelési rendszer felületességei s kóros kinövéseivel. Mert nem a szalonokban való kifogástalan alkalmazkodni tudás, külső ragyogás elsajátítása illetve megszerzése a főczél, hanem a szív egyszerű, nemes érzelmeinek fejlesztése s ez alapon megteremtése háziasságnak, mely egyedüli alapja a boldog házaséletnek. A társadalom válaszfalakat épen az által emel, mert megtagadja jogosultságát a nemes egyszerűségnek. Mérték alá állít egyeseket és megállapítja az illetők szalonképességét, pedig a helyett a szív és kedély romlatlanságát kellene vizsgálnia. A külső hatásvadászat a szívvilág nemes irányban való fejlődését csak gátolni van hivatva, hiszen ha a szívre, mely önmagában fejlődésre képtelen, helytelen irányban gyakorolunk hatást, eltévesztett irányban kell hogy az haladják. Nem tagadja meg ezzel a divat létjogosultságát, hanem kimondja, hogy meg kell annak találnia korlátait a szívben, a lélekben és azon főczélban, mely a boldogság kutforrásához vezet. A téma különben ez : Dárdási, egy nyugalmazott s jószágaira visszavonult hivatalnok nagybátyjának végrendeletét nyilvánosságra hozzák. Ebben a végrendelkező kimondja, hogy ha anyja testvérének unokái Dárdási leánya Ilon és Keveházy Zsigmond, a két unokatestvér, egybekelnek, akkor egész vagyonát rájuk hagyja, ellen esetben azonban azzal Kalangyási Éva vénleány, Dárdásiéa rokona, szabadon rendelkezhetik. Dárdási neje, Irén feltétlen híve a divatos ferde felfogásoknak és nagyravágyását, szellemi fensőbbséget — mióta visszavonultak — falun élő rokonaival igyekszik is éreztetni. Férjével ellentétben meg van arról győződve, hogy leánya, kit ő a saját rendszere szerint nevelt, bizonyára boldogtalan lesz, ha Zsigához az egyszerű falusi gavallérhoz megy nőül. Ilonnak egy vagyonán rég túl adott, nagyvilági gavallér Csudányi Elemér udvarol, kit inkább Dárdásyné kedvel, mint leánya. Hon emlékét még mindig lekötve tartják a gyermekévek játszi napjai, miket unokatestvérével Keveházi Zsigával együtt töltött el. A végrendelet folytán az öreg Keveházi és fia bejelentik Dárdásiéknál látogatásukat. Ez a leánynéző az asszonyt arra indítja, hogy felvegye a harczot Évával a nagynénivel, ki ugyanekkor érkezik hozzájuk látogatóba. Kalangyási Éva, bár 50 éves kora daczára hajadon, nem a biablonszerű bogaras és nevetséges vénleány alakok közül való, hanem egy helyes gondolkozása, okos, nyiltszivü és munkás nő, kinek czélja az asszonyt kiábrándítani s a „gyerekeket“ boldogokká tenni. Ő képviseli a darabban az egyszerű józan felfogást. Magában véve eredeti eddig még színpadra nem hozott alak, aki nem tud, nem is akar megbarátkozni a szalonok légkörével, mert tudja, hogy ez csak ködlétra a képzelt légvárak kapujáig és aki egyszer onnan lebukik, annak vajmi nehéz aztán az újrakezdés. Dárdásiné és Éva a fészer