Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

37. szám. XVIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1891. szeptember 11. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ­LETI LAP. BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET­ ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 írt. negyedévre 1 írt. — Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. Felelős szerkesztő: Belmunkatárs: dr.Belényesy András Kóródy Zoltán Szerkesztőség: Beregszászban, Félszer-utcza 512-513. sz. Kiadóhivatal: Beregszász, Namény-utcza 503. sz. Előfizetés, hirdetés és nyílttéri dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. 597/1. i. 1892. szám. Beregvármegye főispánja. Beregvármegye állandó választmánya tisztelt tagjaihoz! A vármegye törvényhatósági bizottságának f. évi október hó 4—5. napjaira kitűzött őszi rendes közgyűlésében törvényszerüleg elintézendő ügyek közül az 1883. évi XV. t. ez. 4. § a és az 1886. évi XXI. t. ez. 17. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest, a jövő évi vármegyei költségvetés, úgy a nemesi pénztár jövő évi költségvetése, valamint a „Beregvármegye­ ma­gyar közmivelődési egyesület,“ továbbá a vár­megyei „betegápolási alap“ javára 1883. évi XV. t. sz. 9. §-a alapján kivethető pótadók iránti javaslatok meghozatala végett a f. évi szeptember hó 16­­ . napján d. e. 10 órájára Beregszászba, a vármegyei székház kistermébe, állandó választmányi ülést hirde­tek s arra az állandó választmány t. tagjait ezennel meghívom. Kelt Beregszász, 1892. szept. 9-én. Az áll. választmány elnöke: Lónyay, főispán. \X\\X\\X\\X\\V\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\X.\X\\X\'X'.\X\\XVX.\X\\X ^\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\'X\\X\\X\\X' Közgyűlés előtt. A beregmegyei vízszabályozó és ármen­­tesítő társulat e hó 15-re összehívott köz­gyűlése — mint a tárgysorozatból látható — felette sok fontos tárgyat fog felölelni, az ártéri birtokosságra nézve. Már magában véve azon emlékirat, mely a közgyűlésből a Minisztériumhoz fel­terjesztetik, nagyon közelről érinti a tár­sulat tagjainak legvitálisabb érdekeit, mivel annak sikerétől függ, hogy váljon a társulat a kormánybiztosi működésből kifolyólag szen­vedett óriási károsodásaiért fog-e nyerni kárpótlást ? és ha nyer, milyen mérvű lesz az ? A választmány által előterjesztett ügyek között is — melyek e lap hasábjain ismer­tetve voltak — több érdekes tárgy fordul elő. Azonban a közérdekeltség — előre láthatólag — a jövő évi költségvetés körül fog csoportosulni, melynek, a dolog termé­szeténél fogva, a jövő évi munka­program­­mat is magában kell foglalnia. Ebből fogjuk megtudni, hogy mely irányban terjeszti ki a társulat jövő évi működését? Különösen érdekli pedig az adózó közönséget, hogy az ártéri terü­­leteknek haszo­n-a­rány szerinti osz­tályozása fel lesz-e véve a munkatervbe s annak költségei az 1893. évi költségve­tésbe benfoglaltatnak-e? Nagy érdekeltséggel várja ezt az ártéri adózó közönség, mely évtizedek óta min­den aránykulcs meghatározása nélkül terü­leti holdak után fizeti az ártéri adókat, holott az adózásnak — törvény értelmében, de az igazság követelményei szerint is — haszon arányában kellene történnie. Hogy az ártérbe eső területeknek az érdekeltség szerint való osztályozása s ehez képest a becs­holdak megállapítása és az ártéri adótelekkönyv elkészítése a kormány­­biztosi működés ideje alatt meg nem történt, azt még értjük, hisz ennek húzása-halasz­­tása alkalmas eszköz gyanánt szolgált arra, hogy kiküldetése minél hosszabb időre ter­jedjen ; de hogy mostan, midőn az osztá­lyozás alapmunkálata — a műszaki ártér­fejlesztés, mely több mint 160.000 ezer forintba került — 1887. óta teljesen készen van, miért késnék a társulat a további munkálatok elkészítésével, azt egyáltalában nem látnák indokoltnak. Hiszen a munkálatnak éppen azon ré­sze van kész, mely nagy költséget igényelt t. i. a műszaki rész, meyet az 1885. évi XXIII. t. sz. 107. §-a értelmében nyom­ban kell követnie a területek érdekeltség szerinti osztályozásának s a hozzájárulási kulcs megállapitásának, melyet a társulatnak a közgyűlés által választandó 5 tagú bizott­ság által kell végrehajtania s ezeknek munkálatából készíttetni el az ártéri adó­telekkönyvet. Ezen munkálatok megindítása lenne — nézetünk szerint — a társulat legfon­tosabb feladata a jövő évre, melynek költ­ségeit az 1893 évi költségvetésbe múlha­tatlanul fel kell venni. Ennek elodázása nagy kárt okozna úgy a társulatnak mint egyeseknek, mert ennek el­halasztása által nagy előnyöktől esnének el. Nem is említve azon körülményt, hogy a műszaki átterjesztési munkálat a mérnöki nyomjelek elenyészése és az időközi birtok­változások folytán az idő tovább haladtával mindig több és több kiigazítási munkát igényelne és hogy az abba fektetett 160.000 forintot meghaladó összeg az ártéri telek­könyv elkészítéséig holt tőkét képvisel, s nagy előnytől van megfosztva a társulat az által, hogy mindaddig rendes évi állami segélyre nem számíthat, míg ártéri adóügye a fent jelzett módon ren­dezve nem lesz. A fentebb idézett vízjogi törvény 115 §. szerint ugyanis meg van határozva az adózás azon météke, melynél többet a „köz­érdekből fentartandó társulatok44 — mint a mienk is — viselni nem tartoznak. A mutatkozó költségtöbbletet az állam viseli. Mi a törvény ezen kedvezményét még eddig nem vehettük igénybe, mert adózási rendszerünk megállapítva nem volt. Nem volt osztályozásunk, nem állapítottuk meg a törvény által előírt becsholdakat s hoz­zájárulási kulcsokat, tehát nem tudtuk ki­mutatni, hogy erőnk felett adózunk, pedig érezzük, tudjuk, hogy úgy van. Nem tudtuk kimutatni, hogy mennyivel fize­tünk többet, mint amennyit egy-egy becsbold után (mely a törvény szerint 1000 forint értékemelkedést képvisel) jogszerűleg fizetni kellene. Mivel ezt nem tudtuk kimutatni, nem is követelhettük az államtól segélyképen a költség-többletet, mint azt más előrelá­tóbb társulatok tevék. Ezen segíthetünk a haszon­arányra fek­tetett adózási rendszer behozatala által. Ezért kell nekünk az osztályozási munkálatot még a jövő évben végrehajtani s annak költségeit a költségvetésbe felvenni. Ha fel van véve a költségvetésbe, kész­ségesen meg kell szavaznunk. Áldásosabb, gyümölcsözőbb helyre nem fektethetjük a tár­sulat pénzét. Ha pedig nincs felvéve a költség­­vetésbe, fel kell azt vetetnünk, ha mindjárt egy másik gyűlést kellene is miatta összehívni. A kormány nem fogja erővel ránk tukmálni a segélyt, h­a ki nem tudjuk mu­tatni, hogy arra érdemesek vagyunk. Ma­gunknak kell itt a résen állani. — Ha vala­hol, itt érvényesül az a régi közmondás: segíts magadon, az isten is megsegít! (K.) \X\\X X\\-Vs\X\NX\\X\\X\\X\\X\\X\XX\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\XV X' X X :XV\X\\Xx\X\\X\\X\\X .WWW vX'.-XWXWX' Vármegyei ügyek. (Vége.) A kir. tanfelügyelő előterjesztése az 1892/3. tanévi tanköteles gyermekek beiratása és pon­tos iskoláztatásának ellenőrzése tárgyában a köz­ségi elöljáróságok felhivatnak, hogy a­hol az, az 1886. évi 157/175. sz. a. kelt közig, bizott­sági határozattal kiadott utasítás értelmében még meg nem történt volna, e határozat vétele után azonnal hirdettessenek ki és magyaráztas­­sanak meg az 1868. évi 38. népokt. t.-cz. 1—6. §§-ai, melyek szerint minden szülő, gyám vagy gazda köteles úgy a saját, mint a gondozása alatt levő vagy nála szolgáló gyermekeket 6 évük betöltésétől kezdve, 12 évök befejeztéig a mindennapi, 15 évök betöltésig az ismétlő is­kolába beíratni s a tanév kezdetétől annak vé­géig az egész tanéven át az iskolába rendesen feljáratni. Figyelmeztetendők a szülők, hogy ha gyermekeiket szeptember hó 15. napjáig ön­ként be nem íratják, a be nem irt s a tankö­telesek 1892/93. évi kimutatásába bejegyzett gyermekek szülei a mondott t.-cz. 4. § a értel­mében fokozatos pénzbírsággal fognak sujtatni. A f. évi szeptember 15 éig beíratott tan­kötelesek névjegyzéke a községi elöljáróság által az állami iskolai gondnokságtól vagy a községi és hitfelekezeti iskolaszéktől átveendő, ennek alapján névről-névre megállapítandó, hogy a községi elöljáróságnál levő 1892/93. tanköte­lesek kimutatásába feljegyzett gyermekek küz­­zül kik vagynak, illetve még kik nincsenek beí­ratva ; a be nem irt tankötelesek névjegyzéke a körjegyzőség utján egy példányban a kir. tanfelügyelőhöz f. évi szeptember 20 ig beter­jesztendő, másik példányban pedig a községi bírónak i-fő fokúlag büntetés, azaz megdorgá­­lás végett kiadandó. Miután a szeptemb. 15-éig be nem írottak szüleinek megdorgálása azonnal személyenként foganatosítandó, a nevezett hónap 25-én a köz­ségi bíró az illető tanító (tanítók) segítségével megállapítja, hogy a dorgáslással büntetett szü­lők tankötelesei közül még kik nincsenek beírva s ellenök azonnal a II. fokú büntetést, fejenként 50 krt alkalmazza ? október hó 1-ig tett eljá­rása eredményéről (kimutatva szám szerint a tény .

Next