Bereg, 1892. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
37. szám. XVIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1891. szeptember 11. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜLETI LAP. BEREGVÁRMEGYE, A BEREGVÁRMEGYEI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 írt. negyedévre 1 írt. — Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. Felelős szerkesztő: Belmunkatárs: dr.Belényesy András Kóródy Zoltán Szerkesztőség: Beregszászban, Félszer-utcza 512-513. sz. Kiadóhivatal: Beregszász, Namény-utcza 503. sz. Előfizetés, hirdetés és nyílttéri dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltetnek. 597/1. i. 1892. szám. Beregvármegye főispánja. Beregvármegye állandó választmánya tisztelt tagjaihoz! A vármegye törvényhatósági bizottságának f. évi október hó 4—5. napjaira kitűzött őszi rendes közgyűlésében törvényszerüleg elintézendő ügyek közül az 1883. évi XV. t. ez. 4. § a és az 1886. évi XXI. t. ez. 17. §-ában foglalt rendelkezésekhez képest, a jövő évi vármegyei költségvetés, úgy a nemesi pénztár jövő évi költségvetése, valamint a „Beregvármegye magyar közmivelődési egyesület,“ továbbá a vármegyei „betegápolási alap“ javára 1883. évi XV. t. sz. 9. §-a alapján kivethető pótadók iránti javaslatok meghozatala végett a f. évi szeptember hó 16 . napján d. e. 10 órájára Beregszászba, a vármegyei székház kistermébe, állandó választmányi ülést hirdetek s arra az állandó választmány t. tagjait ezennel meghívom. Kelt Beregszász, 1892. szept. 9-én. Az áll. választmány elnöke: Lónyay, főispán. \X\\X\\X\\X\\V\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\X.\X\\X\'X'.\X\\XVX.\X\\X ^\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\X\'X\\X\\X\\X' Közgyűlés előtt. A beregmegyei vízszabályozó és ármentesítő társulat e hó 15-re összehívott közgyűlése — mint a tárgysorozatból látható — felette sok fontos tárgyat fog felölelni, az ártéri birtokosságra nézve. Már magában véve azon emlékirat, mely a közgyűlésből a Minisztériumhoz felterjesztetik, nagyon közelről érinti a társulat tagjainak legvitálisabb érdekeit, mivel annak sikerétől függ, hogy váljon a társulat a kormánybiztosi működésből kifolyólag szenvedett óriási károsodásaiért fog-e nyerni kárpótlást ? és ha nyer, milyen mérvű lesz az ? A választmány által előterjesztett ügyek között is — melyek e lap hasábjain ismertetve voltak — több érdekes tárgy fordul elő. Azonban a közérdekeltség — előre láthatólag — a jövő évi költségvetés körül fog csoportosulni, melynek, a dolog természeténél fogva, a jövő évi munkaprogrammat is magában kell foglalnia. Ebből fogjuk megtudni, hogy mely irányban terjeszti ki a társulat jövő évi működését? Különösen érdekli pedig az adózó közönséget, hogy az ártéri területeknek haszon-arány szerinti osztályozása fel lesz-e véve a munkatervbe s annak költségei az 1893. évi költségvetésbe benfoglaltatnak-e? Nagy érdekeltséggel várja ezt az ártéri adózó közönség, mely évtizedek óta minden aránykulcs meghatározása nélkül területi holdak után fizeti az ártéri adókat, holott az adózásnak — törvény értelmében, de az igazság követelményei szerint is — haszon arányában kellene történnie. Hogy az ártérbe eső területeknek az érdekeltség szerint való osztályozása s ehez képest a becsholdak megállapítása és az ártéri adótelekkönyv elkészítése a kormánybiztosi működés ideje alatt meg nem történt, azt még értjük, hisz ennek húzása-halasztása alkalmas eszköz gyanánt szolgált arra, hogy kiküldetése minél hosszabb időre terjedjen ; de hogy mostan, midőn az osztályozás alapmunkálata — a műszaki ártérfejlesztés, mely több mint 160.000 ezer forintba került — 1887. óta teljesen készen van, miért késnék a társulat a további munkálatok elkészítésével, azt egyáltalában nem látnák indokoltnak. Hiszen a munkálatnak éppen azon része van kész, mely nagy költséget igényelt t. i. a műszaki rész, meyet az 1885. évi XXIII. t. sz. 107. §-a értelmében nyomban kell követnie a területek érdekeltség szerinti osztályozásának s a hozzájárulási kulcs megállapitásának, melyet a társulatnak a közgyűlés által választandó 5 tagú bizottság által kell végrehajtania s ezeknek munkálatából készíttetni el az ártéri adótelekkönyvet. Ezen munkálatok megindítása lenne — nézetünk szerint — a társulat legfontosabb feladata a jövő évre, melynek költségeit az 1893 évi költségvetésbe múlhatatlanul fel kell venni. Ennek elodázása nagy kárt okozna úgy a társulatnak mint egyeseknek, mert ennek elhalasztása által nagy előnyöktől esnének el. Nem is említve azon körülményt, hogy a műszaki átterjesztési munkálat a mérnöki nyomjelek elenyészése és az időközi birtokváltozások folytán az idő tovább haladtával mindig több és több kiigazítási munkát igényelne és hogy az abba fektetett 160.000 forintot meghaladó összeg az ártéri telekkönyv elkészítéséig holt tőkét képvisel, s nagy előnytől van megfosztva a társulat az által, hogy mindaddig rendes évi állami segélyre nem számíthat, míg ártéri adóügye a fent jelzett módon rendezve nem lesz. A fentebb idézett vízjogi törvény 115 §. szerint ugyanis meg van határozva az adózás azon météke, melynél többet a „közérdekből fentartandó társulatok44 — mint a mienk is — viselni nem tartoznak. A mutatkozó költségtöbbletet az állam viseli. Mi a törvény ezen kedvezményét még eddig nem vehettük igénybe, mert adózási rendszerünk megállapítva nem volt. Nem volt osztályozásunk, nem állapítottuk meg a törvény által előírt becsholdakat s hozzájárulási kulcsokat, tehát nem tudtuk kimutatni, hogy erőnk felett adózunk, pedig érezzük, tudjuk, hogy úgy van. Nem tudtuk kimutatni, hogy mennyivel fizetünk többet, mint amennyit egy-egy becsbold után (mely a törvény szerint 1000 forint értékemelkedést képvisel) jogszerűleg fizetni kellene. Mivel ezt nem tudtuk kimutatni, nem is követelhettük az államtól segélyképen a költség-többletet, mint azt más előrelátóbb társulatok tevék. Ezen segíthetünk a haszonarányra fektetett adózási rendszer behozatala által. Ezért kell nekünk az osztályozási munkálatot még a jövő évben végrehajtani s annak költségeit a költségvetésbe felvenni. Ha fel van véve a költségvetésbe, készségesen meg kell szavaznunk. Áldásosabb, gyümölcsözőbb helyre nem fektethetjük a társulat pénzét. Ha pedig nincs felvéve a költségvetésbe, fel kell azt vetetnünk, ha mindjárt egy másik gyűlést kellene is miatta összehívni. A kormány nem fogja erővel ránk tukmálni a segélyt, ha ki nem tudjuk mutatni, hogy arra érdemesek vagyunk. Magunknak kell itt a résen állani. — Ha valahol, itt érvényesül az a régi közmondás: segíts magadon, az isten is megsegít! (K.) \X\\X X\\-Vs\X\NX\\X\\X\\X\\X\\X\XX\\X\\X\\X\\X\\X\\X\\XV X' X X :XV\X\\Xx\X\\X\\X\\X .WWW vX'.-XWXWX' Vármegyei ügyek. (Vége.) A kir. tanfelügyelő előterjesztése az 1892/3. tanévi tanköteles gyermekek beiratása és pontos iskoláztatásának ellenőrzése tárgyában a községi elöljáróságok felhivatnak, hogy ahol az, az 1886. évi 157/175. sz. a. kelt közig, bizottsági határozattal kiadott utasítás értelmében még meg nem történt volna, e határozat vétele után azonnal hirdettessenek ki és magyaráztassanak meg az 1868. évi 38. népokt. t.-cz. 1—6. §§-ai, melyek szerint minden szülő, gyám vagy gazda köteles úgy a saját, mint a gondozása alatt levő vagy nála szolgáló gyermekeket 6 évük betöltésétől kezdve, 12 évök befejeztéig a mindennapi, 15 évök betöltésig az ismétlő iskolába beíratni s a tanév kezdetétől annak végéig az egész tanéven át az iskolába rendesen feljáratni. Figyelmeztetendők a szülők, hogy ha gyermekeiket szeptember hó 15. napjáig önként be nem íratják, a be nem irt s a tankötelesek 1892/93. évi kimutatásába bejegyzett gyermekek szülei a mondott t.-cz. 4. § a értelmében fokozatos pénzbírsággal fognak sujtatni. A f. évi szeptember 15 éig beíratott tankötelesek névjegyzéke a községi elöljáróság által az állami iskolai gondnokságtól vagy a községi és hitfelekezeti iskolaszéktől átveendő, ennek alapján névről-névre megállapítandó, hogy a községi elöljáróságnál levő 1892/93. tankötelesek kimutatásába feljegyzett gyermekek küzzül kik vagynak, illetve még kik nincsenek beíratva ; a be nem irt tankötelesek névjegyzéke a körjegyzőség utján egy példányban a kir. tanfelügyelőhöz f. évi szeptember 20 ig beterjesztendő, másik példányban pedig a községi bírónak i-fő fokúlag büntetés, azaz megdorgálás végett kiadandó. Miután a szeptemb. 15-éig be nem írottak szüleinek megdorgálása azonnal személyenként foganatosítandó, a nevezett hónap 25-én a községi bíró az illető tanító (tanítók) segítségével megállapítja, hogy a dorgáslással büntetett szülők tankötelesei közül még kik nincsenek beírva s ellenök azonnal a II. fokú büntetést, fejenként 50 krt alkalmazza ? október hó 1-ig tett eljárása eredményéről (kimutatva szám szerint a tény .