Bereg, 1893. (20. évfolyam, 1-54. szám)

1893-01-01 / 1. szám

1. szám, XIX. évfolyam. B E NI E Gr Beregszász, 1893. január 1. kor, — bár még pirladó hajnalban — futott a hivatalnok-sereg elfoglalni íróasztalait. — Egy hivatalfőnük türelmetlenül várta a reggeli pos­tát s már kilenczet ütött mindkét toronyóra, midőn lihegve fut a postát hozó szolga. —­ A várakozó főnök, persze, szánva drága idejét jól ellátta szóval a késedelmezőt. Az aztán hiába mentegetődzött azzal",, hogy a postán a zónaidő és nem beregszászi drága toronyóra a hivatalos. Mig a hivatalfőnök a postára várt, ez alatt be­járta a dolgozó­szobákat is. Epen ekkor­­ már későn érkezett három fiatal hivatalnok kiknek órái a zónaidő szerint jártak. Ezek aztán a főnök csatározása után a toronyórához igazí­tották óráikat. — De ki hinné a büvészi tüne­ményt? Midőn a tornyokban tizet ütött az óra már 3/41l-et mutattak, így aztán megesett, hogy deczember 29-én minden hivatalnok teljes háromnegyed órával többet dolgozott a rendesnél. Miért? Mert a város által fizetett órás­. Rubin Nuszer úrnak úgy tetszett. Egy törvényszéki bírónak a délutáni órákra sürgős teendője akadt. Otthon úgy intézkedett, hogy pontban 12 órakor ebédelhessen. Az ebéd idejére készen volt, de el is romlott mert a családfő épen 3/41 órára érkezett haza (zónaidő szerint) s neje csodálkozva kérdezé, hogy miért épen ma késett teljes háromnegyed órát? — Miért? Mert Rubin Nuszer úrnak úgy tetszett. Tudunk még számos hasonló esetet, melyek mind igen mulatságosaknak tűnnének fel, ha a hátterük nem volna oly komolyan szánalomra méltó. .Szegény, jó Beregszász! Megye, törvény­szék, pénzügyigazgatóság székhelye, bizony sze­gény, nagyon szegény vagy te hogy még egy becsületes toronyórád sincs. De most már tudjuk hányat ütött az óra. Terjedelmes körökben beszéltük meg a sok kellemetlenséggel járó helyzetet és mivel tapasztaltuk, hogy a városi hatóság már több­szöri számos felszóllalások daczára sem szán­dékozik fizetett óváját megrendszabályozni, fel­hívjuk az ügyre vármegyénk alispánjának figyel­mét, hogy hathatós intézkedése folytán e tart­hatatlan állapotoknak, már csak a vármegye reputatiójának érdekében is, végre-valahára vé­get vessen. -v -V v x. .v .-v- .-v-v -v -v \x.\>.v\\^\\x\\v\\vx\x\\'v\\v\\v\\v\\v\nv x -v w.wwmv Hírek. — Boldog uj­ évet kívánunk lapunk olvasói s munkatársainak! — Kitüntetés. — Felsége Lónyay Géza föld­­birtokos és országgyűlési képviselőnek a cs. és kir. kamarási méltóságot díjmentesen adomá­nyozta. — Esküvők. Kölcsey Zoltán csekei földbirto­kos Hetében e hó 27-én vezette oltárhoz néh. Péchy Endre özvegyét szül. Horváth Anna úr­nőt, Bereregszászban pedig Vass Géza trencséni pénzügyigazgatósági fogalmazó e hó 29-én es­— Siess elé!.. Aztán mond, hogy várjon kissé az előszobában. . . azaz ne mondj semmit — szólt a legnagyobb izgatottsággal. Aztán az ifjúhoz fordult: — Fuss szerencsétlen még nem késő!... Jöjj ide az oldalszobába ... de nem !.. . ott az ablak, azon keresztül talán menekülhetsz ! . . . Fuss !. . fuss!.. — Már késő! szólt egy mély hang s a benyílóból erőteljes férfi lépett a szobácskába. — Férjem! — sikolta a szép asszony. — Igaz, az voltam a világ előtt, de előt­ted nem ! — mondá az szomorúan. — Mit vé­tettem ellened Margit, hogy e gyalázatot hoz­tad fejemre?! Majd a lesújtott ifjúhoz fordult: — Takarodjék nyomorult, míg indulatai­mon uralkodni tudok ; holnap majd számolunk ! — Igen, számolunk — válaszolá az, mialatt a legnagyobb gyűlölettel nézett végig a férjen. Aztán lassan távozott. A szerencsétlen férj hosszasan tekintett utánra. Talán mérlegelte a fájdalmat és szé­gyent, mit szívén és becsületén ütött a köny­nyelmű ifjú. Vonásain azonban nem ömlött el semmi harag, hanem inkább a legmélyebb fáj­dalom, minőt csak Ádám érezhettett, midőn a paradicsomot elvesztette. Sokáig állt szótlanul a szobácska közepén, aztán­ nagyot sóhajtott és távozni készült. — Károly! édes férjem! — csengett a magához tért feleség. — Bocsáss meg, feledj el mindent, én ... én ártatlan vagyok ! küdött örök hűséget Bercsényi László kir. taná­csos törvényszéki biró leányának Idának. Mindkét esküvő szoros családi körben lett megtartva. Áldást és szerencsét kívánunk az uj pároknak. — Kinevezések. A m. kir. igazságü­gyminiszter Nizsalovszky Emire "beregszászi kir. törvény­­széki aljegyzőt a Szegedi Törvényszékhez jegy­zővé, dr. Gulácsy Pál beregmegyei közigazga­tási gyakornokot pedig a beregszászi kir. Tör­vényszékhez aljegyzővé nevezte ki. Gratulálunk. — Uj tisztikar. A beregi ev. református egy­házmegye tisztviselőire beadott szavazatokat de­czember 28-án bontotta fel az e végre kinevezett egyházmegyei küldöttség. Összesen 63 egyház­­község részéről adatott be szavazat. Ezek közül kettő szabálytalanság miatt megsemmisíttetett, mivel azokban a választottak név szerint előso­rolva nem voltak. A választás eredménye a kö­vetkező: Esperes: Peterdy Károly, főgond­­nok: Uray Imre. Tanácsbirák, egyházi részről: Nagy Sámuel, Kallós Tivadar, Sütő Kálmán, Janka Gyula és Papp Károly. Világi tanácsbirák: Hunyady Béla, Horthy Gyula, ifj. Lónyay Sándor, Gulácsy Dezső és­­Kóródy Sándor. Főjegyző: Sütő Kálmán. Alj­e­gy­z­ő : Szentimrey József és Vajas Sándor. Világi jegyzők: Kovács Lajos és id. Lónyay Sándor. Közpénztérnok: Varga József. Gyám­­pénztárnok: Bánóczy Endre. — Vármegyei kinevezések. A főispán kinevezte: Papp Imre végzett jogászt közigazgatási jog gyakornokká végleges minőségben. — I. oszt. utbiztosokká. Király Bélát Som székhelylyel véglegesen. Nagy Jánost Sztrabicsó székhely­lyel véglegesen. Naupauer Miklóst Csaroda szék­helylyel véglegesen. Deattárcsek Gusztávot köz­ponti utbiztossá ideiglenes minőségben. II. oszt. utbiztosokká. Szarka Vinczét Beregszász szék­helylyel ideiglenesen. Nagy Gusztávot K.­Almás székhelylyel véglegesen. Varga Gyulát Nagy Bégány székhelylyel, Bárdos Bélát Szolyva székhelylyel és Kerekes Jánost Ilosva székhely­lyel ideiglenes minőségben. — Egyházi kinevezés. Firczák Gyula ungvári püs­pök Stefán Emil ujdonszentelt áldozópapot t Bereg Kövesdre segédlelkészül nevezte ki. ■ — Egyházbál. A beregszászi református egy­ház szokásos tánczvigalmát január 29-én fogja megtartani. Ezen egyházbirtok jó hírneve váro­sunk közönségének minden rétegében az idők folyamán már annyira meg van alapítva, hogy előre is fel kell tételeznünk, miszerint e tárcz vigalom az idén is egyike teend a legsikerül­tebbeknek. — Választások. A kis­bégányi egészségügyi körben e hó 28-án tartatott meg a körorvos választás, mely alkalommal dr. Meizels Herman orvostudor választatott meg egyhangúlag a kör­orvosává. —, A megyei bizottsági tagok vá­lasztása e hó 3- án ment végbe. Eddig a kö­vetkező eredményekről van tudomásunk : meg­­válasz­tattak a beregszászi I. kerületben Lit­­ner Bertalan és Dudits Endre, a II. kerületben A férj szomorú mosolylyal nézett a bűnös asszonyra. — Megbocsátok, elfeledek mindent — mondá tompán hiszen tudod mennyire szeretlek. Az asszony megragadta a férj kezét. — És mindent elfeledtél? . . . megbocsát­­nád vétkemet? — lihegte lázasan. Amaz csendesen ismétlé : — Megbocsátok . . . elfeledek . . . min­dent ... . — Óh Istenem! — tördelte kezeit­ a szép bájos nő — miért nem átkozol? miért nem vetsz el magadtól ? óh ! óh ! ezzel a jóságoddal ölsz meg engemet! Azzal ájultan rogyott össze. II. A kaszinóban már nyolcz órakor együtt voltak a tagok, csupán Szántó Károly tanácsos úr hiányzott. Tollasi aljegyző ur a terem egyik abla­kánál állva, néhány bajusztalan ficsurnak épen egy finom, pikáns történetet beszélt el, midőn Pirula Ambrus orvos nesztelen léptekkel köze­ledett a félrehúzódott csapathoz. — Sohasem láttál olyan ostoba „pech“-et — szólt Tollasihoz, — mint ma Arthur grófnak van. — Folytonosan veszt. — Bizonyosan szórakozott — jegyzé meg nagy szerényen egy szálkahajú gyakornokocska. Tollasi egy félfordulatot tett, miközben szemeit a kártyázók arczára függesztette. (Folyt. köv.) Balázs János és Ricsey Sámuel, a III. kerü­letben Almásy Sándor, a gergelyi választóke­rületben : Koncz Pál, Simon József jándi, Simon József rákosi, és Baráth Károly a muzsalyi választókerületben Berzsenyi András és Bánó­­czi Endre ; a barabási választókerületben Szabó Albert, Szabados Mihály, Veress László és Ho­moki János ; a n.-bégányi választókerületben­­ Bodáky István, Gönczy László, Berecz Jenő. — A többi kerületekből az értesítés még nem érkezett be. — Lehoczky könyve. Adatok hazánk „ar­­chaelogiájához, különös tekintettel Beregmegyére s környékére,“ a napokban hagyta el a sajtót. — A 480 ábrával díszített s csínnal kiállított kötet különösen Beregmegye ókori emlékeinek képmását, a leletek részletes ismertetését "adja ; a csinos ábragyüjtemény (Lehoczky saját régi­­ségi múzeuma) érdekes s tanulságos csopor­tozatát adja az ezredév előtti házi és gazdasági eszközöknek s egyéb felszereléseknek. Becses példányai ezek az egykor dívott sajátságos ék­szereknek, a csodás alakzatai és szokásban volt fegyvereknek, melyek együttvéve, élénken tük­rözik vissza azok hajdani birtokosának lelküle­tét s igy bizonyára hiv segédeszközeiül s ada­taiul tekinthetők a hazai ős- és ó­kori a­rcheolo­­giának. — Melegen ajánljuk a kiváló régész­et érdekes kötetét nemcsak vármegyénk, de már tartalma s vonatkozásánál fogva is a szom­szédos Ung, Ugocsa és Máramaros és Szatmár megyék közönségének figyelmébe. — Ára 1 fo­rint. — Kapható Munkácson a „Kárpát“ könyv­nyomdában. — Halálozás. Zsíros Sándor városi főjegyzőt súlyos családi veszteség érte, neje, Háda Juli­ánna e hó 28-án hosszas szenvedés után elhunyt! — A család gyászjelentése a következőleg hang­zik : Zsíros Sándor, — Zsiros Piroska, férje Kádár Ignácz, gyermekei István és Sándor, — Zsíros Barna, felesége Osváth Kata, gyermekei: Sándor, Erzsike, Gizella, — Zsíros Lajos, Zsíros Károly, — Háda Sándor és gyermekei; — Háda Erzsébet, férje és gyermekei, a saját, valamint a nagyszámú rokonság nevében is, fájdalommal­­teli szívvel jelentik a szeretett feleség, illetve­­ édesanya, nagyanya és testvérnek Zsíros Sán­­dorné született Háda Juliánnának 1892. évi de­czember hó 2- án esti f/al0 órakor életének 54-ik, házasságának 34 ik évében hosszas szenvedé­­után történt elhunytét. A megboldogultnak hült teteme folyó deczember hó 30-án délután 2 óra­kor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugatomra helyeztetni. — Beregszász, 1892. deczember 29. Béke honoljon a sokat szen­vedettnek porai felett. — Temetése pénteken délután a ref. dalárda közreműködésével nagy részvét mellett ment végbe. . — Adományok a Baross-szoborra. A debre­­czeni kereskedelmi- és ipar­kamarához . A Ba­­ross-szobor alapja javára eddig következő ado­mányok folytak be: »István« gőzmalom ivén Debreczen 100 frt, Népbank ivén Szatmár 5 frt, Antal Dániel ivén Szatmár 29 frt 50 kr., Szat­mári gőzmalom ivén Szatmár 2 frt, Termény és hitelbank ivén Szatmár 20 frt, Takarékpénztár egyesület ivén Szatmár 26 frt, Grödl testvérek czég ivén M.-Sziget 50 frt, Segélyegyesület szö­vetkezet ivén Sz.-Váralja 20 frt, Részvénytaka­rékpénztár ivén N.-Bánya 2 frt, Debreczeni I. takarékpénztár ivén Debreczen 100 frt, Mura­­közy László ivén Debreczen 30 frt 30 kr., Jász­­ker. népbank és takarékpénztár ivén Jászberény 10 frt, Kölcsönpénztár ivén Jászapáti 10 frt, Mezőgazdasági előlegegylet ivén Karczag 16 frt 40 kr., Szabolcsmegyei takarékpénztárivén Nagy- Kálló 39 frt 50 kr., Weisz Mózes és fia czég ivén Debreczen 5 frt, Népbank ivén Mezőtúr 10 frt, Részv. takarékpénztár ivén H.-Böszörmény 17 frt 20 kr., Önsegélyező egylet ivén Nagy- Bánya 5 frt 20 kr., Erber Vilmos czég ivén Debreczen 17 frt., Légszeszgyár ivén Debreczen 61 frt 40 kr., Kálmándi István ivén Debreczen 8 frt 80 kr., Lukács Sándor ivén Török-Szt- Miklós 6 frt, Dr. Balkányi Miklós ivén Debre­czen 5 frt, Örvényi Ottó ivén Debreczen 2 frt, Ipar- és kereskedelmi bank ivén Debreczen 30 frt, összesen 628 frt, 30 kr.­­ A midőn a gyűj­tés eddigi eredményéről beszámolunk, a fent irt kamara nevében figyelmeztetjük s kérjük mindazokat, kik a mondott czélra gyűjtőiveket elfogadni szívesek voltak, az adományokat a fentirt kamarához mielőbb, de legkésőbb e hó végéig eljuttatni szíveskedjenek. — Felhívás a magyar közönséghez az Ungvá­­rott felállítandó Dayka-emlék ügyében. Ma holnap száz éve, hogy Ugvárott örökre bezárta szemeit és fiatalon költözött el az élők sorából s belé"

Next