Bereg, 1893. (20. évfolyam, 1-54. szám)

1893-03-26 / 13. szám

13. szám. XIX. évfolyam. Beregszász, 1893. márczius 26. BE­RE­G Beregvárr­­egyei r­­agyar közm­­űvelődési egyesület. Meghívó. A »Beregvármegyei magyar közművelődési egyesület« központi igazgató-választmánya s évi márczius hó 29-én (szerdán) délutáni */13 óra­kor Beregszászban a vármegye székházának kistermében ülést tart, melyre a választmány tagjai ezennel tisztelettel meghivatnak. Az ülés tárgyai: 1. Az előléptetés folytán üresedésbe jött szent­miklósi kisdedóvónői állomásnak választás utján történendő betöltése. 2. A honfoglalás ezredéves ünnepének előkészítésére kiküldött bizottság kiegészítése. 3. Főispán ur ő méltóságának átirata az egyesület levelezésére engedélyezett portamen­tesség tárgyában. 4. Igazgatói vegyes előterjesztések. Beregszász, 1893. márczius hó 20-án. Hunyady Béla, Matavovszky Béla, egyesületi elnök, egyesületi igazgató. .­­V •V­V v.wwww - Hírek. — Egyházi kinevezések. Man­di­cs János végzett r. k. papnövendék Mező-Kaszonyba segédlelkészül, Z­é­k­á­n­y János nagy-ábránkai g. k. ideiglenes lelkész ugyanoda helyettes lel­­készszé neveztetett ki. — Adományozás. Ő Felsége a múlt évi ok­tóber hóban Perekrasznán dühöngött tűzvész károsultjainak felsegélésére egyszáz irtot, és a leányfalvi róm. kath. hitközségnek iskola átala­kítási czélokra 80 irtot adományozott. — Eljegyzések­ Dr. Méray Ádám munkácsi uradalmi ügyész múlt vasárnap, e hó 19-én vál­tott jegyet Borzsay Margittal, Borzsay Gyula nyugalmazott kir. törvényszéki bíró és ügyvéd leányával. — Dr. K­remer Gyula ungvári járás­­birósági albiró e hó 21-én váltott jegyet szent­­miklósi és óvári özv. Pongrácz Béláné leányá­val Évával. — Gratulálunk. — Főigazgatói látogatás. Szieber Ede kir. tanácsos, kassai tankerületi kir. főigazgató, a helybeli állami reáliskolában a múlt héten, folyó hó 20—23. napjain végezte hivatalos látogatását. Miután ez idő alatt az intézet anyagi és szellemi ügyeit behatóan megvizsgálta, tanácskozmányt tartott a tanári testülettel, mely alkalommal az intézet működése, a növendékek fegyelmi álla­pota és előmenetele felett teljes megelégedését fejezte ki. — Kinevezések. Ő Felsége Görömbey Balázs szegzárdi kir. törvényszéki jegyzőt a keszthelyi kir. járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Gö­römbey csak pár hó előtt lett a beregszászi törvényszéktől, hol huzamosabb ideig mint jog­gyakornok s majd mint aljegyző működött, jegy­zővé kinevezve, igy újabb előlépése gyorsan történt, mihez számos barátaival mi is gratulálunk. —­ A belügyminiszter a főispán előterjesztésére a beregszászi kir. pénzügyigazgatóság területére alakítandó adófelszóllamlási bizottsághoz elnökké Ekkel György ügyvédet s elnökhelyettessé Varga Sándor vármegyei főügyészt nevezte ki. — Jókai a magyarosodásért. Jókai Mór »a­ki egymaga többet tesz a magyar géniusz elis­mertetéséért, mint két-három emberöltő vala­mennyi kormányférfia«, most tollának szerény jövedelméből is áldozatot tett a magyarosodás oltárára. Három, az oraviczai kerületben mű­ködő tanító számára 200—200 koronás jutalmat tűzött ki, kik vallásosság, hazafiság és magyar nyelvoktatás tekintetében kitűnnek.­­ A beregmegyei irodalmi és műpártoló egye­sület alapszabályainak megvitatására Kóródy Sándor e hó 25-ére értekezletet hívott össze. A meghívottak az értekezletre szép számmal jelentek meg. Az értekezleten Kóródy Sándor elnökölt s mint előadó Benécs Gusztáv szere­pelt. Elnök az értekezletet rövid lelkesítő sza­vak kíséretében megnyitván, tárgyalás alá vé­tettek az e végből kiküldött bizottság által el­készített alapszabályok s azok a tagok minősége, jogai és kötelességeire vonatkozó néhány mó­dosítást kivéve, elfogadtattak.­­ Ha az alap­szabályok a módosítások értelmében jóváha­gyatnak, jóváhagyás végett azonnal fel fognak terjesztetni, s így remélhető, hogy az egyesület, mely oly üdvös czélt tűzött maga elé, rövid idő alatt megkezdheti működését. — Vármegyék pénze. Egész csendben, minden nagyobb feltűnés nélkül jön most vármegyéről­­vármegyére egy kis bizottság. Nem fogadja őket senki sem hivatalosan. Pedig nagy urak a vár­megyék vendégei és a belügyminiszter megbí­zásából utaznak csakhogy a legnagyobb — inkog­nitóban. Jönnek, hogy a vármegyék pénzét fe­lülvizsgálják Eddig három vármegyében voltak : Ugocsában, Liptóban és Bács-Bodrogban. — Többé-kevésbé mindenütt »sikerrel« járt az ut­­juk. Az ugocsai állapotokat tudjuk; Liptóban a pénztárt ugyan rendben találták, de mint a félhivatalos kőnyomatos mondja: »bizonyos ke­zelési alakszerűségekben hanyagságot konsta­táltak.« Bács-Bodrogban »némely visszásságot találtak a pénztárak kezelése körül.« — A bi­zottság folytatja érdekes körútját. — Második zarándoklat Rómába. Április hó 5-én igen válogatott magyar társaság fog in­dulni Rómába, Dessewffy Sándor Csanádi püs­pök vezetése alatt, hogy a pápát jubileuma alkalmából üdvözölje. A zarándoklatban az elő­kelő világi körökből igen sokan vesznek részt. A rendezőség, melynek élén Dr. Kiss János, a Szent-István társulat igazgatója, Dr. Várady Ár­pád, a Csanádi püspök titkára, továbbá a magy. kir. államvasutak városi menetjegy irodája ál­lanak, még néhány nappal meghosszabbították a jelentkezés határidejét. Menet­árak oda és vissza az I. osztályban 140 frt, a II. osztályban 110 frt, a III. osztályban 75 frt, mely összegben a teljes ellátás és kalauzok díjai is ben fog­laltatnak. Jelentkezések Dr. Kiss Jánoshoz (Bu­dapest, Lövész-utcza 13. sz.) Várady Árpádhoz (Temesvár) vagy a menetjegy irodához (Buda­pest, Mária-Valéria-utcza) intézendők, a­hol ma­gyar és német nyelvű részletes programmok akárhány példányban kaphatók. — Szerencsétlenség. Maga Miter famunkást e hó 18-án a szászókai határhoz tartozó H Oszsza­ völgyben, társai vétkes gondatlansága folytán rönkő-csúsztatás közben egy lecsúszandó tőke agyon ütött. — Betörés. Kirschenbaum I. szolyvai kereskedő üzletébe f. hó 17 és 18-adika közötti éjjel ismeretlen tettesek a falon ejtett résen be­hatoltak s onnan állítólag 30 frt készpénzt s több bolti czikket elemeitek. —­ Bolond idő. Most már az idő is megérdemli a »bolond« jelzőt. —Pénteken— 17-én­­este 11 óra tájban, a közelgő tavasz előjeleként va­lóságos nyári zivatar vonult el városunk felett villámlással és jégesővel s tartott körülbelül jó félóráig. —■ A­kik ébren vagy lefekvés előtt voltak, megriadva tekintettek ki, mint egy ellen­ség jöttére, majd megelégült mosolylyal ajkukon nézték a dühöngő vihart, mely a tavasz félel­metes, de biztos jele. Szél nélküli, valóságos nyári fergeteg volt az. Mikor aztán elvonult, az eső megszakadás nélkül omlott alá az égi csa­tornákon a hajnali órákig. Reggelre az aláhullott jég lehűtötte a levegőt. — Délelőtt aztán szé­pen megindult esni a­­­ hó. Vasárnapra viradó éjjel kemény fagy volt, mire reggel verőfény jött, majd délután hó esett, és ez így tartott egész héten. — A tavasz — a kalendárium sze­rint — márczius 20-án reggel 10 óra 24 perc­­­kor köszöntött be, de a valóságban még mindig tét van. Az időjóslat a jövő hetekre a követ­kezőleg szól: »Élénk észak-nyugati szelek mel­lett változó, hűvös, helyenkint csapadékra hajló idő várható, gyenge éjjeli fagyokkal.« — Van­nak azonban olyanok, a­kik nem hisznek ebben s azt mondják, hogy nemsokára jön a verőfény, jön a madárdal és az igazi napsugáros, kedves kikelet, mely ébredésre hívja a természetet és az emberek szivét. — A mai czimbóros világban szinte különös­nek látszik, hogy bolondnak tartják szegény Popovits Pál m.-jánosii lakost, a ki magát nagy­­ herczegségek nagyherczegének, isteni szellem­nek, dicsőséges apostoli királynak és világ meg­­­váltójának kiáltotta ki. Ezen czimek alatt irt­­ legközelebb egy hivatalos levelet a tekintetes fő- és­­alispáni hivatalnak a fő- és székvárosá­ból Makkos­ Jánosiból, és pedig közszolgálati ügyben portamentesen. A levélben több rend­beli meghagyások és rendeletek vannak a be­regmegyei és összes világrészbeli fő- és alispáni hivatalokhoz, a közigazgatási, törvénykezési ható­ság és bíróságokhoz, a magyar kir. postaigazgató­sághoz és a föld összes népeihez. A főispánnak és alispánnak szemökre veti hogy az ő resi­­dentiájáról a világnak még most sincs tudomása, mert Makkos-Jánosi a térképen nincs kiírva, azért elrendeli, hogy az egész világnak hozzák tudo­mására, hogy az apostoli király mint isteni szel­lem Makkos-Jánosiban lakik s minthogy még M.-Jánosiban sincs lakása — ennélfogva Makkos- Jánosit alakíttassák át, a balazséri Buday-féle birtokot pedig a legkitűnőbb építés­ekkel ré­szére rendeztessék be. — A postaigazgatósághoz küldött rendeletében constatálja, hogy Makkos-Jánosiban nagyobb az intelligentia, mint Nagy- Bégányban, igy helytelen, hogy a jánosii leveleket Bégányba viszik. Elrendeli, hogy Jánosiban és Nagy-Beregen főpostahivatal állíttassák fel s ezen felül még a megyei postahivatalok beosz­tásában több rendbeli javítást eszközöl. A föld összes népeinek elpanaszólja a zsidók hunczut­­ságait s kikel a beregszászi bankok ellen, el­rendeli azoknak bírói zár alá vételét s fő- és székvárosába leendő szállítását. — A szegény ember azonban őrültségben szenved s nagy szegénysége mellett is boldogítja az a tudat, hogy ő a föld összes népeinek parancsol. —­ Itt vannak ők ! A vadászati sport különböző nemei között aligha van egy is, mely annyi si­kerrel járna s épp azért oly általános felkaro­lásnak örvendezne, mint a szalonkákra való va­dászat. A tavaszi húzás alkalmával a vadász alig várja a délutáni szürkületet, hogy vállára vetve puskáját felkeresse az erdők magányát s nem törődve a tavaszi esti levegő élessége s a talaj nedvességével, kiállja azt a félórát, mely alatt a szalonka ismeretes hangját hallatva ide­­oda röpköd s gyakran a puska csöve elé be­­kerül. E ritka élvezet maholnap megkezdődik, mivel már »itt vannak ők!« — Mint lapunkat értesítik Dercsényi Ferencz vadőrje Mezei György lőtte az első erdei­ szalonkát f. hó 18-án a nagy-bégányi határban. — A fonóházak vége. A magyar romantikus népélet a mesék tanyája, a mindkét nembeli fiatalság érintkezési helye, a népdalokban oly sokszor és oly szépen megénekelt egyik ked­­venc­ találkozási helye: a fonóházak, maholnap már csak a mesékben fognak szerepelni. — A kihágási törvény alapján alkotott szabályrende­let a fonóházak tartását közerkölcsiség szem­pontjából tiltja, s a rendőrség e tekintetben a szabályrendelet betartását szigorúan ellenőrzi. — A boltok réme közeleg a husvét s ilyen­kor minden paraszt leány, minden menyecske czifra kendőre, s hacsak lehet selyemkendőre vágyakozik. Csakhogy igen gyakori eset, hogy az ilyen falusi szépségnek k­­enyves a keze. Tudják ezt jól a kereskedők s különösen meg­hagyják segédeiknek, hogy jól ügyeljenek a vevők ujjaira nevezetesen hetivasárnapján, ami­kor tömegesen tódulnak a bazárbeli úgyneve­zett paraszt­boltokba s amikor legjobb alkalom nyílik valamit a kebelbe, vagy a kötény alá rejteni.­­ A csütörtöki országos vásáron a csinos G. Lidi is selyem kendő, után áhítozott, bár csak karton-kendőre volt pénze. Ő aztán úgy akart magán segíteni, hogy válogatás köz­ben nem is igen kérdezte a selyem­ kendő árát, hanem midőn a kereskedő megfordult egyet szépecskén elrejtett s a tolongásban távozni akart. A gazda szeme azonban észre vette hogy a Lidl nem fizetett, s szépen el is csípték. — Most már se’ selyem, se’ karton a mivel szé­gyenkező arczát takarja. — Fogorvos városunkban. Dr. Gr­oszmán Adolf bécsi fogorvos —a mint ez lapunk hirde­tési­ rovatában olvasható —húsvé­t táján 4—5 heti tartózkodásra városunkba jön s a vasúti ven­déglőben fog rendelni. Bor­eladás. Horovitz Jakab beregszászi, rizling, dalmát-vörös és olasz-borokból (Bereg­szászban, a Namény-utczán, Kroó József házá­ban), nagy raktárt rendezett be, hol az említett s jó minőségű borok nagyban és kicsinyben kap­hatók. Az új raktárt ajánljuk olvasóink figyelmébe. A vármegyei közkórház javára ujjabban a követ­kező adományok folytak be: Balajthy Mór szolyvai főszolgabíró gyűjtése...........................15 frt V.-Atya községből.................2 frt 70 kr. Dr. Székely Kálmán, ig. főorvos. V összesen 17 frt 70 kr. előbbi gyűjtés 627 frt 21 kr. összeg 644 frt 91 kr.­ ­V\V\\\\ \ V V VWVWWVVW V -v V>\: VWXVWWVWAVW. V--V\W.\V«.X\\%. Irodalom. A „Fővárosi Lapok“ a napokban rendkívül érdekes külön mutatványszámot adott ki, melyet az érdeklődőknek kívánatra készséggel meg­küld a kiadóhivatal. A „Fővárosi Lapok“ rend­kívüli számában a szerkesztő és az újabb és régibb irodalmi gárdából kikerülő munkatársak egész serege a lap változatos rovataiban érde­kesen mondják el, hogyan, miképen készül nap­­ról-napra ez az egyetlen szépirodalmi és társa­dalmi napilapunk. A „Fővárosi Lapok“ előfize-

Next