Bereg, 1898. (25. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

BERE ír 1. szám. — XXIV. évfolyam. Beregszász, 1898. január 1. Az esküdtek kötelesek a tárgyalásokon pontosan megjelenni és elnöki engedély nélkül nem szabad távozniok. Igazolatlan elmaradás 5 írttól 250 írtig terjedhető pénzbüntetéssel suttatik. Minden esküdt a szolgálattétel idejére a bűnügyi általány, tehát az állam terhére — nem a vádlottéra — felszámítandó napdíjakban részesül; a vidéken lakó esküdt pedig ezen felül utazási költségeket kap. Az új törvény által alkotó esküdt íróság hivatva lesz nemcsak — mint eddig — sajtóvétségekben dönteni, hanem bűnügyekben is, mint: Felségsértés, király-bántalmazás, hűtlenség, lázadás eseteiben, a személyes szabadság elleni bűntett meghatározott eseteiben, gyermek kitétel vagy elhagyás, halált okozó súlyos testi sértés bizonyos eseteiben. A közegészség elleni bűntett, a gyermekrablás, közönséges rablás, gyújtogatás, vízáradás okozása, vaspályák, hajók, távirdák közveszélyű rongálása esetében, a hivatali megvesztegetés bizonyos eseteiben, a törvényes intézkedések elleni izgatás eseteiben. Továbbá nyomtatvány útján elkövetett bűntettek, vétségek és kihágások meghatározott eseteiben. Végre a törvény 16. §-a szerint — mely oly fenséges törvénybírói vita és eszmecsere után jött létre — a nyomtatvány útján elkövetett becsületsértés, rágalmazás eseteiben csak akkor jár el az esküdtbíróság, ha a jogellenes cselekmény a törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségei, tagjai ellen, közhivatalnok, kb. közjegyzők, nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója vagy tisztviselője ellen, vagy közmegbizatásban eljáró egyén ellen hivatalos tetteire vonatkozólag volt elkövetve. A jogellenes cselekmények ezen részletezéséből kitetszik, hogy az esküdtek a haladás és a közszabadság fejlődésével, az igazságszolgáltatás oly magasztos tényezőivé lettek, miáltal az esküdtek egyeteme az igazság, a jogrend, a becsület, a vagyon és közvetve a társadalom őrzője, megerősítője, és fentartója lett. Az esküdtek egyéni tulajdonságai, gondolkozása, igazságérzete döntéseiben fog visszatükröződni; helytelen felfogással, a lelkiismeret figyelmen kívül hagyásával torzképet csinálnak ezen fenséges intézményből, megbénítják a jogrendet, a bírói hivatást sárba tiporják és átlépnek adott ezen jogot, az emberiség ezen tökéletes vívmányát megsemmisítik, ellenben józan felfogással, rendíthetlen lelkiismerette, a tapasztaltság helyes felhasználásával, a tárgyilagossággal, az igazság és szabadság érzetével az emberi méltóságot tetőpontra emelik, a nép józanságát és érettségét igazolják és beválik azon közmondás: a nép szava, Isten szava! Beregszász, 1887. deczember 24 én. Roth Gábor: \V V\\\VV\V\V\\\XV\A\ V\ \\V\V\V\\\V\V \ — Nincs idehaza a nagysága, de mindjárt megjön. Jöjjön be addig a szobámba, ott megvárhatja. Károly bejött utánam a komorna szobájába. Leültettem s megkérdeztem tőle, hogy mi járatban van. Eleinte tartózkodó volt, de aztán elbeszélte, hogy ajánló levele van hozzám, egy régi ismerősömtől, a kinél évekig nevelősködött, hogy a vőlegényem révén, mert a gróf akkor még csak vőlegényem volt, ajánjam be valamelyik miniszterhez akármilyen állásra. — Ez kezd érdekes lenni, szólt közbe a kegyelmes ur barátja, a ki őt ide hozta. A kegyelmes úr végig simította brilliáns gyűrűkkel megrakott, finom kék eres, fehér kezét szép szőke bajuszán s figyelemmel leste a művésznő minden szavát. — Szóval az ifjú protekcziót keresett szálam a nélkül, hogy tudta volna, hogy velem beszél. Szegénynek nem igen volt akkoriban színházra való pénze, mert különben megismerte volna a komornában a népszerű művésznőt. A leány még mindig késett, én pedig tovább játsztam szerepét. Mulattatott engem a dolog. Künn egész csinos hóvihar keletkezett ez alatt és én teával kínáltam meg a vendégemet — épen, mint most önöket — egy kis harapni való is akadt s egy-két pohár bort is megütünk rá. Az ifjú később már nem volt olyan bátortalan, sőt vallomást koczkáztatott. A kis szobában vigan pattogott a kandalló tüze, a mint azt a novellákban írják s minthogy kumornám egyáltalában nem jött aznap haza, átvettem Károlyi és a folyamodványt, megígérvén neki, hogy mindent el fogok követni érdekében. A diva pár pillanatra elhallgatott. A szomszéd szobából a Dóra ezüst csengésű kaczagása hallatszott át. Közben a huszár sarkantyúja pengett. Aztán a nevelőnő szólt valamit hozzájuk angolul. — Az én pártfogoltam ezután is többször eljött hozzám s én mindig mint a művésznő komornája fogadtam őt. Rendesen előre tudtam látogatása idejét s olyankor Lujzát elküldtem hazulról. Az ifju nem óhajtott már a művésznővel találkozni, megelégedett a komorna protekcziójával is. Nekem meg hízelgett, hogy az a naiv, szőke legény nem a művészetemért rajong, hanem tisztán a saját személyemért. Világért sem árultam volna el magamat előtte. Régen volt... fiatal voltam . . . és . . . akkoriban azt mondták rólam, hogy csodaszép vagyok. Kérem! ne szakítsanak félbe, semmi udvarias bókolásra nincs szükségem, mert önöknek most halvány fogalmuk sem lehet arról, hogy milyen voltam én akkor. S a diva a kis rokokó szekrény fiókjából lázas sietséggel keresett elő egy fényképet. • Nézzék ezt, aztán beszéljenek. A kép kézről kézre járt a társaságban, miközben csak a meglepetés moraja hallatszott. Egy eszményi szép fiatal lányt ábrázolt az, aki franczia pórnőnek volt öltözve. A kerekre nyílt, sötét szemek ártatlan tekintete bájos ellentétet képezett a félig nyílt ajkak pajkos mosolyával, apró fogainak fehérsége a képen is szinte vakító volt. A kegyelmes úr megigazította szemüvegét és feltűnő mohósággal nézte az édes leányarezet. A diva folytatta: — Nos, uraim! ezután következett az a bizonyos régi történet, mely mindig új marad. Az ifjú szenvedélyes szerelemre gyuladt a komorna iránt. Sőt olyasmit is forgatott a fejében, hogy elveszi feleségül. Jegyezzék meg uraim, hogy a komorna sem volt fából s komolyan zavarba jött volna, ha kenyértörésre kerül a dolog. Az egész ismeretség azonban nem tartott tovább egy hónapnál. Mert Károly urat, a komorna pártfogására csakugyan kinevezte a miniszter. Messze a fővárostól, valahová a hatodik vármegyébe innen. A fiatalok búcsúja szívszaggató volt, de az okosság azt tanácsolta nekik, hogy el kell válniok. Elég az hozzá, hogy az én hősöm úgy megfeledkezett a komornájáról — pedig neki köszönheti karrierjét is, mert az igénytelen szőke ifjút ott a vidéken öt év múlva képviselőnek választották s aztán fényes nagy karriert csinált — tehát, a mint mondom, úgy megfeledkezett róla, hogy soha többé nem adott jelt magáról előtte. Persze, mai napig se tudta meg, hogy ki volt az a komorna. A szép asszony láthatólag meghatva az emlékek alatt, elhallgatott. Aztán utána tette meg. Hogyan magyarosítsuk a vezetékneveket? A vezetéknevek magyarosítása annyira megindult, hogy Telkes Simon, a központi névmagyarosító társaság elnöke egy, csaknem nyolc évre terjedő füzetet írt e tárgyról a fentebbi czím alatt. A füzet megírására azonban nem csak a névmagyarosítás fellendülése adott okot, hanem azon gyakori tapasztalat, hogy egyesek nem választanak maguknak minden tekintetben kifogástalan magyar nevet. Nem helyes, például oly nevet választani, amelynek képzése a magyar nyelvtudomány újabb vívmányai alapján ellenkezik a tisztult nyelvérzékkel. Híres férfiak neveinek felvétele ellen is sokszor hallunk kifakadásokat. — A Rákóczi, Hunyady stb. neveket hagyjuk meg a kegyelet számára. Kerülni kell a gyakori vezetékneveket, minek : Kis, Nagy, Fekete stb. Az y használata a név végén csak a régi helyesírást jelenti, a mai orthographia szerint a szó végén i betűt írunk. Miért is a szóvégi y-ra ma jogosan senki sem számíthat. A mai kor embere köteles a mai orthographiával megelégedni. Kerülni kell az élő családok neveit is, nehogy a családtagokban visszatetszést keltsünk. E megszorításokon kívül azért nagy terei vannak az új név megválasztásának. Úgy magyarosítsuk neveinket, ahogy a régiek választottak maguknak neveket. Aki a hol született, élt, nevelkedett, ott számos olyan helynevet talál, melyet vezetéknevéhez alkalmazhat. Minden községnek a határában többféle apró elnevezésekkel találkozunk. A mezők, erdők, berkek, völgyek csaknem minden községben különféleképen vannak elnevezve. Temérdek nevet lehetne ezek alapján képezni, sőt nagyon sokat olyant is, mely nincs meg a közhasználatban. A községek nevei is sok anyagot szolgáltathatnak, erre nézve ajánljuk „Magyarország helységnévtára“ czimü terjedelmes könyvnek a forgatását. —y— (Folyt. köv.) Vegyes hírek. Előfizetési felhívás. Jelen számával a „BEREG“ a XXIV. évfolyamát kezdi meg. Lapunk kezdetétől fogva elsősorban a vármegyei és községi érdekeket szolgálta. Viszont lankadatlan buzgalommal hű tolmácsolója volt e lap a megyei, községi, egyesületi stb. társadalmi mozgalmaknak. Nem zárkóztunk el a magánügyek közlésétől sem, ha azok a közügygyel összefüggésben voltak. Hivatali kinevezéseket, áthelyezéseket stb. híven közöltünk lapunk hasábjain. HÍREINKBŐL hitelesen értesült. olvasóközönségünk a megyénkben történtekről. Távozóink tanúságot tesznek róla, hogy a tudományos és szépirodalomnak mindig lelkes terjesztői voltunk. Ebben az irányban fogunk működni ezután is. Csakhogy eddigi rovatainkat egygyel megszaporítjuk- „KÜLÖNFÉLÉK“ lesz e rovatnak ez íme. S amennyire terünk engedi, e rovatban tudományos apróságokat, hasznos vagy érdekes tudnivalókat fogunk közölni, avagy t. olvasóközönségünknek valamely mulattató anekdotával fogunk kedveskedni. Bátran állíthatjuk, hogy a „Bereg“ külső kiállítás tekintetében vidéki lapjaink elsői között áll. Az előfizetés ára marad a régi: egy évre . ... 4 frt negyedévre . ... 1 frt. Kérjük a közönség szives pártolását. Beregszász, 1888. jan. hó. A „Bereg“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Boldog uj évet kívánunk ez uj év hajnalán lapunk olvasóinak, előfizetőinek és munkatársainak ! — A munkácsi Árpád-bál rendező bizottsága megalakult s deczember 30-tól kezdve minden csütörtök és vasárnap délután 5—7 óráig, a »Csillag« szálló em. 3. sz. szobájában ülést tart. A bizottság a bál védnöknőjéül dr. Hagara Viktor főispánná a méltóságát volt szerencsés megnyerni. A bál tartásának határideje még nincs biztosan megállapítva , azonban előrelátható, hogy az az idén is fényes és látogatott lesz. A »Meghivó«-t annak idején közölni fogjuk. — A Karácsony ünnep ez idén szép, derült téli időben folyt le mind a két napon s e télies idő még folyvást tart, úgy, hogy mondhatjuk, miszerint egy hét óta igazi telünk van. A hideg legnagyobb volt a Karácsony két napján (13 — 14°), azóta kissé enyhült az idő, de a fagy még most is állandó. Ami kevés hó a Karácsony előtti napon lehullott a földre, az még most is állandóan tartja magát. — Szolyván a hideg már 18°, M.-Szigeten 20° volt. — Kinevezés. Láng Ernő, volt beregszászi kir. törvényszéki aljegyző, jelenleg homonnai kir. aljárásbiró, a beszterczebányai kir. törvényszékhez alügyészszé neveztetett ki. — Áthelyezés. Kiss Lász ló n.a bereznai kir. járásbirósági aljegyző hasonminőségben a beregszászi kir. törvényszékhez helyeztetett át. — Szilveszter esti irodalmi estélyünk tegnap este az intelligens közönség élénk érdeklődése mellett tartatott meg. Most jelenleg az estély erkölcsi és anyagi sikeréről lapunk zárta miatt bővebben nem írhatunk, azonban az estély érdekes műsorát egész terjedelmében időlegesen közöljük a következőkben : Mű o r . 11. Felolvasás a spiritizmusról, tartja: Steinkogler János ur. 11. Magyar Népdalok, énekli: ifj. Fedák István ur, zongorán kíséri: dr. Benda Béla ur. III. Gedővár asszonya, Kiss Józseftől, szavalja: Horváth József ur. — 2. IV. Hajnal uram, melodráma, irta E. Kovács Gyula, zenéjét szerzette Kelemen Lajosné, előadják : Fedák Sári k. a. és dr. Benda Béla ur. V. Költemény.