Bereg, 1902. (29. évfolyam, 1-52. szám)

1. szám. — XXVIll. évfolyam. H­D írt k­­i Beregszász, 1902. január 5 szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott em­ber gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren tengődni. A beállott balesett 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyo­morban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek ké­relmét és minden egyes esetben 400—400 koro­nát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segély­pénztár tizenhat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, min­denkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az ese­tekben a központi igazgatóság szintén a legmél­tányosabban és a legnagyobb gyorsassággal in­tézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag­ élete fogytáig részesül a törvény által előírt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egy­­től-egyig hirdetik­­ ennek az emberbaráti intézmény­nek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fönnállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbe­eséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonynyal az oka annak, hogy a segélypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVI. t.-cz. 8. § a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cse­lédek száma mintegy 500.000, a segélypénztárba beiratkozott rendes és rendkívüli tagok száma is már elérte a 13.000-et. A segély­pénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a királyi herczegeket, főrendeket, a képviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturális pénzintézeteket, a várme­gyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segélypénztár alapító tagjai sorába. És bizonynyal ez az oka annak is, hogy az év végéig beiratkozott 1000 alapító tag 150.000 koronával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támo­­gassa, istápolja. Lehullott a rezgő nyárfa . . . . Szomorú látvány a derékban kettétört fiatal tölgy, a repkénytől befutott csonka oszlop, szo­morú méla akkordokat zendít meg a szív húrjain az erdő homályában elrejtett bokorból kicsattogó madárdal hirtelen félbeszakadása, a párjavesztett kis madár zokogó panasza, a rezgő nyárfa suso­­gása, aranyszínű levelének lehullása. „Lehullott a rezgő nyárfa arany színű le­vele­­ . . .“ Igen, ismét lehullott egy levél az életfájáról, hogy egygyé legyen a föld porával. Mint már oly sokszor, ismét kialudt egy fiatal élet férfikora reggelén, a pálya kezdetén, az Solymár­osön ez az ördöngős, ezerszer át­kozott fickó, a­kit itt ma is még csak jött-ment­­nek neveznek, erre a tekintetre is felelt. Elmondta, hogy van Kerekháza városának egy épülete, a melyben három szoba van s a mely jelenleg üres­­en áll; elmondta, hogy azt az épületet szeretné kibérelni. És ajánlott érte évenként száz forint­nyi bért. A bíró erre megszólalt, kijelentve, hogy az ajánlatot a tanács elé terjeszti, a­mely ez ügyben határozni fog. Solymár Ödön ekkor írásban bélyeggel el­látva adta be ajánlatát, kérve annak gyors elinté­zését. Azután a bírótól jőve, hozzám jött és ebé­det rendelt magának. Én persze még ekkor nem tudtam, hogy kinek főzettem és hogy kinek hozat­tam föl pincémből legjobb boromat. A bíró, mikor az ügyvéd eltávozott nyom­ban összehivatta a városi tanács tagjait, s azok előtt először is a kancsal jegyző olvasta fel az ajánlatot, előbb is, utóbb is keresztet vetve ma­gára. A tanács miután meghallgatta a bíró és jegyző véleményét, a­mely szerint ez az ügyvéd, ki rosszabb száz fegyveres haramiánál, három év alatt tönkre teszi úgy a polgárságot, mint Kerek­háza városát, kimondotta, hogy a lakást nem adja neki bérbe. A határozatot a biró a tőlem odahívott ügy­véd előtt gyönyörködve hirdette ki, ajánlva neki, hogy mielőbb hordja el magát városunkból, mert ellenkező esetben kénytelen lesz eltoloncoltatni. (Folyt, köv.) élet teljében, kettétört a tölgy, mielőtt kifejthette volna a maga teljességében, a magasban napfény­ben fürdő büszke koronáját, elszakadtak a hede­­raként hozzáfűződő remények is. Kiesett a nyirettyű a kézből, mely téged, oh bus nóta: „Lehullott . . .“ oly édesen, fájón tudott kicsalni abból a száraz fából! Most végső­hajként elhangzottál immár fölötte is ! Gribovszky Pál, a törekvő, a művészetek nem egy ágában, s az irodalom terén is, mint a „Bereginek éveken át tevékeny munkatársa, nem közönséges tehetséget eláruló, fiatal közigazgatási tisztviselő felett csendült meg ma a halotti ének ! Az új év reggele vált reá nézve örök, sötét éj­szakává. Új év reggel­én a nap első feltörekvő sugarai a megyeház ormán szomorúan lengő gyász­lobogót pillantanak meg ! Jan. 2-án kisérjük ki őt hosszú útjára. Te­metésén a gyászba borult nagy kiterjedésű rokon­ságon kívül a tisztelők, barátok serege jelent meg. Megjelentek többen a város legelső notabilitásai közül is. A temetési szertartást fényes papi assistenti­­ával D­u­d­i­t­s Endre gör. kath. esperes végezte, kinek remek gyászbeszéde gyógyírként hatott a fájó sebekre, vigasztaló, megnyugtató hatással volt a fájó lélekre, midőn a megsemmisülés kétségbe­ejtő gondolatát elűzve, egy szebb, jobb hazában a viszontlátás édes reményét keltette fel a bús hitves, a „párjavesztett madár“ szivében. A gör. és róm. kath. dalárdák külön-külön énekeltek gyászdalokat, mig a menetben az ének­kart időnkint megható gyászindulóval Bánók Ferenc és József jól szervezett zenekara váltotta fel, mely zenekar a simán mély érzéssel, megha­tóan játszotta el még egyszer utoljára az elköltö­ződnek egyik legkedvesebb dalát, a „Lehullott a rezgő nyárfa arany szinű levele“-t A derék zenetársulat, bár felfogadva volt, semmi díjat nem fogadott el munkájáért, evvel csak az egykori kitűnő dilettáns muzsikus iránti tiszteletadóját kívánta leróni. A koporsót a koszorúk nagy halmaza lepte el, közöttük az egykori „zeneköré“ is, melynek évek hosszú során át kitűnő prímása volt az el­költözött. Elhangzottak a gyászdalok, a koporsódra hullott rögök tompa dübörgése! Beköltöztél az örök béke, a mély csendesség honába. Porhüve­lyed immár az anyaföldé, emléked azonban sokáig élni fog közöttünk! -V -V -V V. X. N.'V. XWV .Xn'X- V -X.SW . -V . ■-V ■-v .\-X. - -V .■'V.-'V.n -X.. V. V . -•''h ^ V. -V X. -V VEGYES HffiEK. — Felhívás előfizetésre. Lapunk a folyó 1902. évvel pályafutásának XXVIII. évfolyamát kezdte meg. Az elmúlt évek hosszú sora alatt mindig az volt főtörekvése, hogy a közügynek, vármegyénk s városunk javának szolgáljon híven, teljes erejéből. Ezt fogja feladatának tartani a jö­vőben. Az új év alkalmából tehát tisztelettel kér­jük fel lapunk jóakaróit s barátait, hogy minket e törekvésünkben támogatni s előfizetéseikkel nagy és terhes feladatunk teljesítését lehetővé tenni szí­veskedjenek. Az előfizetési feltételek lapunk hom­lokán olvashatók. A „BEREG“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — Uj év. Az 1902. év­forduló napja az elmúlt hét szerdáján a legszebb, tavaszias fényű, enyhe, meleg időjárás mellett köszöntött be hoz­zánk. A kellemes időt a szokottnál számosabban is használták fel, hogy barátaiknak, ismerőseiknek az új év alkalmából jó kivánataikat személyesen adják át Hangzott a „b­­u. é. k.“ minden lépten­­nyomon. Jókivánat vivő ifjak serege csoportostól volt látható az utcákon, kocsikon és gyalogjában, és az idősebbek sem restelték a fáradságot, hogy egymást e nevezetes napon — legalább egyszer egy esztendőben — felkeressék s üdvözöljék. Az egyes hivatalokban a hivatalfőnököket testületileg üdvözölték a hivataltársak, azután következtek a magán­látogatások az egész nap folyamán. Hiába­ ez már így megy folyvást. És ez nem rosszul van így. Azonban nagyon helyesen tették sokan, hogy az új évi gratulációk avult és költséges szokását, a levélbeli üdvözlést, pénzzel váltották meg, polgármesterünk felhívására a jótékony célt, a szegények gyámolítását is elősegélve ez által, így még helyesebb a dolog! Azért kívánhatunk jót egymásnak. S kívánunk is a magunk részéről mi is minden jóakarónknak s barátainknak a fel­derült uj év alkalmából örömmel teljes, szerencsés és boldog uj évet! — Személyi hír. Kazy József cs. és kir kamarás, a ruthén kirendeltség újonnan kinevezett vezetője, a múlt hó végén Munkácson járt, hogy hivatalát átvegye s egyszersmind a tisztviselői karral és a szövetkezetek vezetőivel is érintkezésbe lépjen. Katy úr gyakran fog Munkácson s az akció más gócpontj­án tartózkodni, de állandó la­kása a fővárosban lesz. — Nagyszabású jótékonycélú adomány. Schönborn Buchheim Károly grófné, szül. Den­­ti­edi Frassó hercegnő, a munkácsi és beregszászi Fehér-Kereszt fiókegyesületek új véd­nökhelyettese, a karácsonyi ünnepek alkalmából a munkácsi nőegyesület részére 600, a munkácsi fehérkereszt­ egyesületi lelenczház és a bereg­szászi Fehér Kereszt egyesületi fiók részére 500—500, a munkácsi közkórház karácsonyi va­csorájára 50, s az árvaház karácsonyfájára 25 koronát adományozott. A Gondviselés áldása ki­sérte az árvák és elhagyatottak e nagylelkű fiatal Nemzőjét jótékonyságáért ! — jótékonyság. A beregszászi nőegylet fáradhatatlan buzgalmú elnöknője, Szeles Ká­­rolyné úrnő, mint minden évben, mióta az egy­let élén áll, úgy az idén is gondoskodott a sze­gény iskolás gyermekekről. Felhívására csakhamar oly szép összeg gyűlt össze, hogy azon 65 pár különböző nagyságú csizmát lehetett beszerezni, e csizmák a helybeli áll. elemi fiú- és leányiskola azon szegénysorsú, de szorgalmas, jó magavi­­seletű növendékei között osztattak ki múlt hó 21-én, akik különben a téli zord idő beálltával lábbeli hiány miatt nem járhatnának iskolába. A csizma­­kiosztást megelőzőleg — melyen Szeles Károlyné nőegyleti elnöknő, Va­rg­a Sándor gond­­elnök és a tanítótestület valamennyi tagja jelen volt — Serly Ferenc igazgató szép beszédet intézett az egybegyűlt iskolás gyermekekhez, lelkesen buz­dítva őket jómagaviseletre, szorgalomra s hálára azok iránt, kiknek szives adományaiból ily érté­kes karácsonyi ajándékban részesülnek. Mi a magunk részéről szintén a legnagyobb elismeréssel adózunk a beregszászi nőegyletnek s legkivált annak buzgó elnöknőjének, s kívánjuk, hogy ily jótékonyságot még számos éven át gyakorolhas­sanak. Isten áldása legyen humánus munkálko­dásukon. — Táncestély. A beregvármegyei Casino saját termeiben f. hó 1- án zártkörű t­á­n­c­es­té­l­y­t rendez, melyre a napokban a meghívók is szét fognak küldetni. A kedélyesnek ígérkező, családias jellegű táncestély iránt általános az ér­deklődés, annyival is inkább, mert ez lesz az idei farsang első mulatsága. — Az Andrássy­ utca megnyitása. Hosszú dolog volna beszélni e kérdésről. Valóságos tengeri kígyó volt már. Azt hisszük azonban e hírrel az utca kérdésének elméleti része befejezést nyert. A f. hó 3-án d.­­ 2 órakor tartott városi képviselőtestületi gyűlésnek az utca kérdése volt a főtárgya s a város polgármestere annál is inkább sürgette az ügy tárgyalását, hogy a vármegyei törvényhatóság még e hó elején megtartandó közgyűlésének tár­gyai közé felvehető legyen. A város képviseletének nagy többsége foglalt állást az utca megnyitása mellett s immár valósággá válik, hogy az ügy gyors financirozása mellett az utca készítésének munkálatai már a tavasz folyamán megkezdődnek. — Eljegyzés: D­o­s­­­á­k Károly, volt fővá­rosi hirlapiró, jelenleg szegedi kir. tanfelügye­­lőségi tollnok, múlt hó végén jegyezte el Kassán Szieber Margit kisasszonyt, Szieber Ede kir. tanácsos, tankerületünk köztiszteletben álló kir. főigazgatójának kedves leányát. — Az újonnan választott vármegyei tisztviselői kar múlt szombaton, dec. hó 28-án este a Beregvármegyei Kaszinó termeiben kedélyes társasestét rendezett, melyen kizárólag a tisztikar tagjaiból mintegy 50-en vettek részt. — Levélgyűjtő szekrényt az „Arany Já­nos“ utcának! Az eddigi Félszer­, most már „Arany János“­utca már az elmúlt időkben is egy nagy városrésznek élénk forgalmi és közlekedési vonala volt. E tekintetben azonban jelentősége még emelkedett azóta, mióta ott a főgymnasium díszes palotája felépült s már használatba is vé­tetett. A főgymn. tanári testület számos tagja és a főgymn. ifjúságnak vidékről való tagjai számo­san vennék igénybe az itt felállítandó levélgyűjtő szekrényt és arra itt a főgymn. épület tájékán ez okból a jövőben nagy szükség lenne, hogy ily módon a postahasználatát az említettek minél kényelmesebben vehessék igénybe. Több érdekel­tek óhajtásának adunk kifejezést tehát, midőn a helyi, posta- és távirdafőnök urat tisztelettel fel­kérjük, hogy ezen nagy forgalmi ponton még egy új levélgyűjtő szekrény felállítása iránt a posta­­igazgatósághoz javaslatot tenni s azt mielőbb hasz­nálatba helyezni szíveskedjék.

Next