Bereg, 1907. (34. évfolyam, 52. szám)
1907-01-01 / 52. szám
1»2 szám. — XXXIII. évfolyam. B E R E G Beregszász, 1907. január 1. jén nagy feladatokra. Ha aztán a munkaszeretet, nagy feladatok eredményében az ország sorsának nagy jelentőségét látja, ha a haza boldogságának kíséretében nagyobb lesz a haza iránti szeretet, akkor lesz csak igazán boldog új esztendőnk. Mindehhez azonban az Isten áldását kérjük. Adjon énekes, dalos mezőt, hol dús kalászos földön hálát ad a paraszt, termékenyítse be a búzavirágos térségek szélmalmainak lapátjait, vidítsa fel a hegyes-völgyes szép határ gyeppel ékesített erdejét, szántóföldjét, adjon be szőlő termést szőlőhegyeinkre, óvjon meg bennünket az éhségtől, betegségtől, háborútól, az országos herce-hurcától, adja meg, hogy király a népével, nép a családjával tudjon örülni az új esztendőnek, tudjon örülni azért, mert maga is közreműködött az új esztendő boldogságában. Ilyen érzelmek hatása közben kívánunk mi olvasóinknak boldog új évet. * A porcellán és tűzálló téglagyár ügyében. A városunkban felállítandó porcellángyár ügyében a szakminiszter a központi agyagipar felügyelőt küldte ki oly célból, hogy a kérdést tanulmányozza a helyszínen és adja meg az érdekelteknek a szükséges felvilágosítást, s útjának eredményéről a miniszternek is tegyen jelentést. A gyár, az üzeméhez szükséges caolin földet a város bányájából fedezné, amely most nevetségesen potom összegért, évi 200 forintt mind kétszáz forintért — van bérbe és ezért a csekélységért engedi meg a város a bányáját kizsarolni. Megközelítőleg évenként 100 vaggont aknáznak onnan ki, tehát kap a város egy vaggon agyagért 2 fitot, vagyis egy métermázsáért 2 krt, 4 fillért, de ha élelmes, vagy szerencsésebb vállalkozó kezébe kerül, vagy 200 vagyonnal, vagy többet is aknázhat.* *) Azon könnyen lehetne segíteni, ha a város is vagyon számra adná el, mint ezt a többi kaolinbánya tulajdonosok teszik. Szerk. Várjon akadna-e városunkban egy ember is — ha ily kevéssel rendelkeznék —, hogy azt ily potom összegért kizsarolni engedné ? mert ha most mindjárt nem tudná értékesíteni tisztességes árban, úgy várna jobb jövőt, de el nem potyázná , csak községi vagyon lehet közpréda, Csáky szalmája! Erről más alkalommal többet, most térjünk vissza tárgyunkhoz. A caolin a ritkábban előforduló ásványnemekhez tartozik és sűrűen hallani panaszokat, hogy az külföldön veszélyes módon fogy és azért a külföld figyelme, mind inkább a magyar caolin felé irányul, a magyar caolint, jelesen a beregszászit, a kori ipar fejlődésével, napról-napra mindinkább veszi igénybe. Éppen ezen körülmények adták meg az impulzust egy Beregszászban létezsítendő gyár iránt, mert ha idegen, innen távol eső keramikai gyárosoknak u. m. budapesti, herendi, borossói, pécsi, szegedi stb. stb., sőt külföldi wielhelmsburgi és újabban varsói oroszországi gyárosoknak konveniál — a horibilis szállítási költségek mellett — a beregszászi caolin, nem természetes, hogy annál inkább prosperálhatna az itt. A jelzett belföldi gyárak csak fuvardíj fejében 100 métermázsáért középértékben 140 koronát fizetnek, az agyagért 130 koronát, tehát egy vagyon agyagért 270 koronát, addig ha a város bányájából termelt agyagot használná a létesítendő gyár, úgy a termelési költség és fuvart leszámítva, ami nemlehet több 60 koronánál, vagyononként100 kerülne kevesebbe 210 koronával, mint az idegen gyárosoknak, a minimum 100 vagyonra tehető egy ilyen gyárnak az évi szükséglete, de lehet 200-nál is többet — így az agyagnál kerek 21.000 korona összeget takarít meg. Azonkívül az állam is igen jelentékeny hozzájárulási összeget fog biztosítani, úgy, hogy a gyárba befektetett tőkéje már így is biztosítva látszik. A porczellán gyártás egyik fő előnye, az is, hogy nem von el a gazdasági ágaktól munkaerőt, amennyiben a nyers előtt és versenyt sóhajtott a páviánnal, melynek nyugalmát, úgy látszik, borneói reminiszcenciák zavarták meg. Egyszerre csak fogcsattogás hallatszott a közelségben. Stern fölriadt. Azt hitte, hogy valami kiszabadult fenevad feni rá a fogát. De nem az volt, hanem az apa, az öreg Spitzer Salamon, aki a lánya helyett jelent meg az utolsó légyotton. — Maga akarja egy kettős öngyilkosságot elkövetni s a leányomat megölni, förmedt rá az öreg, egy vastag bottal bökdösve feléje. — Hát adja nekem a Jettit, akkor nem fogok meghalni. — Ezzel az ábrázattal akarja maga elvenni az én lányomat ? — De mikor nem tudok nélküle élni !— Akkor akaszsza fel magát egyedül, de ne csábítson el a lányomat is. Neki egy dupla öngyilkosság kell! Más baja nincs, de ? — Az én életem úgy sem élet, szólt lemondással a nemes férfiú és Jetti sem tud nélkülem élni. — Rosszul van informálva, kedves Stern úr, az én Jettim magát ki nem állhatja. Nem bolondult meg, hogy olyan emberhez menjen, mint maga. Aztán miből akarja eltartani egy asszonyt ? A hozományra spekulál ? Én nem ígérek a lányomnak hozományt, de nem is adok neki. Nost már mindent tudja. Stern kezdett kiábrándulni a szerelméből A Jetti nem szereti, hozomány nincs, akkor igazán kár a puskaporért. Hanem a sértést nem akarta magán száradni hagyni. — Kikérek magamnak, szólj önérzettel, hogy engem semmi embernek mondjon. — Még maga meri valamit kikérni magának, maga egy dupla gyilkos ? Ami ezután történt, azt megtudjuk az orvosi látleletből, mely „nyilván harapásból eredő“ sérülést konstatált a Spitzer Salamon bal karján. Több mint valószínű, hogy Stern is szenvedett egy visum repertumos sérülést, de ő elmulasztott róla hiteles bizonyítványt szerezni. Azért mégis megpróbálta a tárgyaláson, melyen könnyű testi sértésért ültek fölötte törvényt, hasonló vádat emelni Spitzer Salamon ellen. De hiába volt minden igyekezete, a biró két napi elzárásra ítélte Sternt. Apellál-e, kérdezte azután a járásbiró. — Az én életem úgy sem élet, minek apelláljak ? . . . Battyán Radó, munkát a gépek végzik, a többi újabb munkaerőt is — sajna — leginkább idegenek végzik, legalább egyelőre, míg nevelhetünkolyat itthon is. Az egész országban örvendetes mozgalom tapasztalható gyárak létesítése között csak itt pang a kereskedelem és ipar és ez mind csak azért, mert vezető embereinkben hiányzik a jó indulat a város fejlődése iránt, már pedig jó mód csak ott képzelhető, ahol a kereskedelem és ipar virágzik, tehát ezt kell megteremteni. VSJTACJKS.*s/jr//+//. Műkedvelői előadás. A Toros Sándor elemi iskolai igazgató, mint elnök vezetése alatt álló „Beregszászi Ifjúsági Egyesület" által dec. 26-án rendezett műkedvelői előadás a kedvezőtlen időjárás Macára is igen szépen sikerült Elég nagy számú közönség kereste fel a „Royal“ szállónak ez alkalommal először használt nagytermét és gyönyörködött a csakugyan élvezetet nyújtó előadásban. Mondhatni ez volt az első demokratikus összejövetel városunkban, mikor a polgárság mulatságán az intelligencia is oly szép számmal jelent meg. Vajjon egy egészségesebb szellem ébredésének előjele ez, vagy pedig a színházat sokáig nélkülözni volt kénytelen közönségünk már nagyon is megkívánta egy színdarabnak látását és ezért kereste fel a műkedvelők előadásának színhelyét, avagy csak azért sereglett itt össze oly szép közönség, hogy a fővárosi fénynyel berendezett új szállodánkkal, a „Royal-lal megismerkedjék, nem tudjuk. Hanem annyit bizonyítunk, hogy a megjelenteknek részük volt egy kellemesen eltöltött estében. Az ily sikerült műkedvelői előadások igazán pótolni tudnák a hivatott színészek előadásait is. Bérczik Árpádnak „Nézd meg az anyját“ című vígjátékét adták elő a jól elkészült és szerepükre nagy gondot fordító ifjú műkedvelők, oly ügyességgel, hogy az előadás megközelítette a művészi színvonalat. A közönség soraiból gyakran hangzott fel a taps, a tetszésnek nyilvánítása, a női szereplők pedig virágcsokrokat kaptak elismerésül. A női szereplők közül Szabó Mariskát már láttuk a színpadon és akkor is szinte meglepetést keltett művészi alakítása, most pedig még betetőzte akkori szereplését; olyan otthonosan érezte magát a színpadon, mint egy gyakorlott színésznő. Nem maradt azonban mögötte Kozma Margit sem, aki Edit szerepében valóságos lelke volt a darabnak. Látszott rajta, hogy megértette, átérezte és ennek folytán érvényesíteni is tudta szerepét Megnyerő alakja, hangja s mozdulatai a közönsség tetszését igen megnyerték. Ferenczy Mariskának és Szabó Annának szintén igen nagy része volt az előadás sikerének emelésében. Előbbi Homokyné szerepét adta élethűséggel, utóbbi pedig Izának, a szerelmét féltve titkoló leánynak megnyerő alakját testesítette meg. A férfi szereplők között az első helyet Csatáry Károly és Paksy Kálmán között oszthatjuk meg. Salamon Aladár alakítása is jó volt ugyan, sőt némely helyen kitűnő, de Csatáry és Paksy állandó tetszésben részesültek. Csatáry Viski Albertet, a családját szerető, de leánya miatt nejével Leontinnel (Szabó Mariska) ellenkezésbe jutott családfőt személyesítette, Paksy pedig típusa volt azoknak a régi jó világból való nagybácsiknak, akik sehogysem tudnak haladni a korral, hadilábon állanak a divattal, csupán a régi egyszerűségben találják örömüket. A főszereplők között volt Balog Imre is (Szeredy Alfréd), játékát sok igyekezett jellemzi. Kriss Ernő ügyes inas volt. A függöny utolsó legördülése után pár perc múlva már tánchelyiséggé változott a nézőtér. A cigánybanda pedig elfoglalván a helyzet magaslatát, reggelig húzta a talpalá valót a fiatalságnak. Törös Sándor büszke lehet rendezői mivoltára, mert oly szép sikert ért el, hogy méltán megérdemli elismerésünket. (R. J.)