Görög katholikus szemle, 1908. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
158. oldal. fergeteg, megjelent az örvendetes hir, Róma meghallgatta az Amerikában élő hithű gör. kath. híveknek kérelmét s részökre püspököt nevezett ki. A mily hirtelen kelt szárnyra az örvendetes hir, és oly hirtelen a legnagyobb lehangoltság ült a keblekbe midőn megtudtuk, hogy e püspök csak egy koronával fölékesitett báb, s hogy ama gör. kath. híveknek kiknek 85% Magyarországból vándorolt ki, kik mindenkor legtöbbet fáradoztak és küzdöttek az egyházak és templomok szervezése körül, kik csaknem 20 éven keresztül a legnagyobb anyagi áldozatok árán hazai lelkészeket tartottak maguknak, — mondom hogy ezeknek a gör. kath. hívőknek az élére Róma egy idegen lengyel szerzetest küldött ki, aki nyelvben ép úgy, mint szokásokban a legnagyobb ellentéte a mi népünknek. Fájt nekünk Róma ez intézkedése, hiszen mi ismerjük legjobban az Amerikában élő s működő, Galiciából kivándorolt népet, s lelkészeiket. A nép legnagyobb részt, mondhatni vallástalan, templomát, hitét csak külsőleg szereti s annak oltárára csak némi áldozatot is hozni legnagyobb részt nem szeret, (állításomnak azt hiszem elég bizonyítéka hogy Orlinszky püspök eljövetele előtt alig volt e népnek 10 — 12 temploma s papja). A mi e nép papjait illeti — nem akarom őket sérteni, de ki kell mondanom — nagyobb részt politikusok, kiknek szemei előtt nem a gör. kath. egyház felvirágoztatásának szent eszméje s a nép vallási oktatása lebeg, de a nagy és dicső Vikraina kiépítése, összekötve gyakran a vallással homlokegyenest ellenkező radikális elvekkel. Eme népnek fia, eme papságnak egy tagja s a Vikraina eszméjének egy főelőharcosa lett kiküldve ide püspöknek. Kérdem már most, nem joggal jajdultunk e fel mindannyian, nem joggal féltünk e mi ettől az embertől, hogy hasonlóan véreihez a vallás helyett a politikának fog szolgálni, az egyházi ügyek rendezése helyett a dicső Vikrajna kiépítése lesz majdan célja. S valóban ! Előítéletünkben nem csalatkoztunk. — Alig hogy megérkezett Amerikába — bárha a magyarországi nép összegyűjtött fiilléreiből fényes fogadtatásban részesült, sőt e pénz maradékával meg is ajándékoztatott — csak lengyel vérei voltak előtte kedvesek, népünket s papjait pedig már első naptól negligálta s föltétlen megadást követelt tőlük. Első naptól fogva megmutatta hogy a magyarországi papság nem kedves előtte; körülvette magát lengyel véreivel s hogy port hintsen népünk és papjaink szemébe, megtisztelt föltétlen barátságával Balogh Mihály akkori windberi lelkész urat ki mint a schismának hajdani hőse beillet ugyan a grémiumba, de kinek kitüntetésén népünk s papságunk legkevésbbé sem örvendett. Látva azonban e disz püspöki környezetet többször szeretettel figyelmeztették a püspököt távolítsa el e környezetet, mely sem a népnek sem a papságnak nem kedves, de mindhiába ; a híres new-yorki kongressus után pedig, midőn a magyarországi nép, sőt több galíciai egyház is megtagadta a püspök részére az egyházi jövedelem brutó 5%-át mint havi fizetést, megtagadta templomának s egyéb egyházi vagyonának minden ellenérték nélkül a püspök nevére »introst« való átíratását kitört a veszedelmes háború. Fenyegetés fenyegetést követett, jelentés ment Rómába, jelentés a hazai két gör. kath. püspöknek, jelentés a világi kormánynak hogy az amerikai magyar papság anarchista, socialista vallástalan schismatikus elveket terjesztő gárda, sőt a mi legfőbb lázisja a népet a magyar haza ellen, vagyis hazaáruló. S mindez a hajsza miért történt? A nép nem adott sem pénzt sem templomot s ezért a papság lett Ortinszky püspök szemében felelős. Pedig pedig nagyon jól tudja azt mindenki s főkép maga Ortinszky hogy Amerikában a pap ily dolgokban a néfiet nem kényszerítheti ; eltekintve azonban ettől kérdem én miképen adjon is az a nép oly rengeteg mennyiségű pénzt (legkevesebb 25.000 dollár) fizetésképen oly püspöknek kinek semmi hatalma, ki mindenben az angol kath. püspöknek van alávetve; miképen adjon ily horribilis fizetést akkor, midőn magoknak az angol püspököknek is fél annyi fizetésük sincs. De menjünk tovább , kérdem hogyan adja oda e nép templomát s egyházi vagyonát annak a püspöknek ki — bármennyire is tapadja a szégyenletes meggyalázó bullát magával hozta, annak keresztül vitelére vállalkozott ; ki Amerikában való léte óta 36 mond harminchat papot hozatott ki Galíciából mig huszonnégy magyarországi papnak — nem létező okok alapján — hazahívását kérelmezte. Mikép nyújtson segédkezet e nép ama püspöknek, ki adott szavát — hogy csak oly helyen enged meg uj parochiát szervezni hol legalább 200 család van — meg nem tartotta, sőt ellenkezőleg a parochiákat szétszaggatta hogy a Galíciából hozott véreinek kenyeret adjon s pozitióját erősítse. Miképen adja oda vagyonát e nép oly püspöknek, ki az egész gör. kath. egyházat meggyalázó bulla ellen fölhívta ugyan a papságot a protestálásra, de ő mint feje e papságnak e protestet a világ kincséért sem akarta aláírni ; ki nyíltan a szószékről Vikrainecnek nevezte magát megkockáztatva még azt is, hogy népünk is csak akkor lehet boldog ha szintén Vikrainec lesz. Igazán megáll az ember esze, hogy egy ily nagytudásu nagy műveltségű ember mint Orlinszky püspök képes volt népünket ily korlátolt elméjűnek hogy ne mondjam butának tartani s még álmodni is, hogy ily viszonyok között népünk képes volna vagyonát, önmagát s papjait is egy ilyen embernek kiszolgáltatni. Mindezek dacára Orliszky remélt, s nem nyugodott. A papság akarta a békét a rend megteremtését; kérte hívjon össze Pittsburg vidékén a mint azt megígérte egy érvényes kongressust s egy pásztor levél kíséretében nyugtassa meg a nép felizgult kedély hangulatát. S mi történt? A pásztor levél megérkezett, telve gyermekes piszkolódásokkal s az atyai szó, figyelmeztetés és tanítás helyet nem foglalt magában mást, mint választ az egyes újságcikkekre, de minden bizonyítás nélkül, míg az érvényes kongressus összehívásáról szó sem esett, hanem a helyett a new-yorki értekezlet — mert így nevezte azt maga Orlinszky — egyszerre érvényesnek lett kimondva, s annak határozatait mindenkire kötelezővé tette. Ily radikális eljárás még a legjobb érzelmű elemeket is a legvégső fokig fölizgatta, megtagadtak mindent s kijelentenék hogy ily püspöknek — ki szavát meg nem tartja — nem hajlandók engedelmeskedni. Másmódról kellett tehát gondoskodni. Az erőszakot hízelgéssel kellett fölcserélni ami Ortinszkynak nem ment nehezen. A néphitt behízelgő szavainak de midőn észrevette hogy őket papjaik ellen akarják fölizgatni, kedvesebbeknek tartották papjaikat kik velők együtt küzdöttek és fáradoztak éveken keresztül, s igy Orlinszkytől elfordultak. Ortinszky még most sem ijedt meg. Keresett gyenge jellemű, könnyen kapható papokat és pedig a magyarországi részről, hogy a félrevezetés annál könnyebb legyen. — Csakhamar akadt is nehány gyász vitéz, ki részint jó parochiáért, részint más okból eladta magát, sőt akadt még egy lapszerkesztő is ki jó fizetésért Ortinszkyt a legnagyobb magyarnak tüntette fel, s meggyalázott, sárral megdobált mindenkit, ki nem úgy gondolkozott mint a volt franciskánus barát Kovács Kálmán a »Magyar Zászló« hírneves szerkesztője, valamint két hű barátja a schismatikusból hirtelen magyarrá vedlett Balogh Mihály és a híres Tiszaista Gorzó Bálint. Megindult a hajsza. Szebbnél szebb cikkek jelentek meg Ortinszkyról, mint a magyar szeretet mintaképéről, míg a magyarországi, különösen pedig a munkácsi papság egyszerre schismatikus, pánszláv lett, s özönével mentek, a hivatalos s kevésbbá hivatalos jelentések a magyar kormányhoz e papság pánszláv üzelmeiről. Szegény Kovács ur! A magyarországi illetve a munkácsi papságot teszi felelőssé a schismáért, főképen pedig a Wilkesbare-i schismáért. Valóban ha Balogh Mihály jelenleg pittsburgi újból gör. kath. vedlett lelkész képviseli a magyarországi illetve a munkácsi papságot, úgy a wilkesbare-i schisma csakugyan őket teszi felelőssé, mert hiszen ő volt az ki hogy boldog emlékű Ghánát Nicefor jóságát — kis kenyeret adva neki az akkor szervezett Wilkesberei parochiára tette — meghálálja, rövid egy esztendő múlva az egész hitközséget orosz rubelekért a schismára vitte, s ő lett annak első hittagadó papja. Balogh úr volt az első s utolsó hitagadó munkácsija őt terheli tehát a felelőség még akkor is ha ma ez a Balogh úgy Ortinszkynak mint Kovács Kálmánnak leghivebb barátja. Ki felelős azonban a Gonemaugh, Brooklyn, Pattan, Mr. Cormelele. schismáért a mely már Orlinszky püspöksége alatt keletkezett magával ragadva számos hitközséget? Ezért is a magyarországi illetve munkácsi papság felelős, holott e schismának tagjai csaknem kivétel nélkül galíciaiak . Pánszlávoknak nevezi Kovács ur továbbá mindama magyarországi papokat kik nem úgy gondolkoznak mint ő, s e szégyenteljes bélyeget reányomja különösen a munkácsi papságra. Ha nem Kovács írná ezt s ha nem éppen arról a papságról melyet éppen Amerikában magyaroknak neveznek talán szükséges volna hosszadalmasabben védekezni ; a munkács egyházmegye ősi fennállása azonban mindenki szemében elég bizonyíték eme arcátlan vád ellen, hiszen ennek az e. m. úgy népe mint papsága mindenkor tündöklő képe volt a hazaszeretetnek s még a legnagyobb ellenségei is ez e m. kénytelenek voltak elösmerni hogy a panslavismusnak még halvány szikrája sem található fel e népben s annak papjaiban. Kovács ur talán azt hiszi hogy mindenki úgy változik mint ő ? Igaz még nemrégibben Czubay Sándor leizenringi lelkész ur volt Kovács ur előtt az egyedüli méltó ember az amerikai püspöki székre, ő volt a legnagyobb magyar, s ma ugyan ez az ember Kovács ur előtt a legutolsó gazember s lapjában mint olyan szerepel ki a pánszláv eszmék főterjesztője s annak előharcosa. Nevetséges vádak ezek nélkülözve minden igaz alapot, melynek megdöntésére elég csak gyönge tekintet e megvádolt papság munkájára, a mely mindenkinek megmutatja, hogy e papság mindenkor hivatásának magaslatán állott mindenkor a népnevelés ragyogó eszméje lebegett szemei előtt s fáradságot nem ismerő buzgalommal igyekezett a népet összegyűjteni s megvédeni ama szellem ellen melynek Ravnianek volt fővezére. Hogy ma ez a papság miért pánszláv, hogy ma még ennek a papságnak ősz püspökét is megbecsmérli egy ex franciskanus, erre a feleletet megfogja adni a közzel jövő. íme Ortinszky amerikai működése, s működésének gyümölcsei. Aki nem vak, az látja és látnia kell, hogy az Amerikában élő gör. kath. hívek ügye, többé nem tréfa, nem gyermekes dolog, de igen is egy fontos esetleg századokra kiterjedő. Aki nem vak, annak látnia és tudnia kell hogy ez a dolog többé nemcsak Amerikában élő gör. kath. népet s annak papjait, de az egész gör. kath. egyházat, püspöki kart, leginkább talán magát a magyar kormányt érdekli. Nincs talán elhagyatottabb nép, gör. kath. ruthén népünknél, kinek csak a szenvedés az osztályrésze ; üldözte, meggyanúsította mindenki de megismerni szívét, lelkét, szegény papságán kívül senki sem igyekezett. Bajaival senki sem törődött, s a szenvedések közepette nem volt ki segédkezet nyújtani. Szenvedett odahaza, a szenvedés koszorúja övezi itt is Amerikában a nehéz munkától gyöngyöző homlokát. Papjai két tűz közzé szorítva keveset lehetnek érték ; hazai püspökeink pedig összetett kézzel nézik a küzdelmet s mondhatni behunyt szemmel kisérik papjaiknak meggyalázását, népüknek ősi szertartásuknak nyelvéből jogszokásaiból való kiforgatását sőt talán .... megsemmisülését. Kit terhel itt a felelőség ? A népet, a papságot nem ; ők minden lehetőt megtettek. Felelősök azok, kik megengedték ama gyarázatot, hogy nagy többségben levő népek és papjaik fölött, egy lengyel barát uralkodjon mint püspök. Felelős maga a magyar kormány ki valóban bal kézzel dolgozik Amerikában ; ki hivatalos értesüléseit többnyire hamis kézből szerzi; ki a dolgok valló állását nem akarja vagy nem igyekszik látni. Most van a cselekvés legfőbb ideje s mi hisszük hogy püspökeink épen úgy mint maga a magyar kormány közös erővel karöltve dolgozva mindent elkövetnek, hogy Amerikába vándorolt véreik ne legyen kiszolgáltatva egy lengyel szerzetes ostoba politikájának. Mi hisszük és reméljük, hogy a magyar kormány minden lehetőt meg fog tenni ez ügy tisztázása érdekében, s információit nem egyoldalú sokszor járatlan félrevezetett emberektől fogja beszerezni, de minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy e fontos talán századokra kiterjedő ügy teljes világításban álljon előtte. Bátran néz elébe itt nép és pap egyaránt a legszigorúbb vizsgálatnak is mert erősen hisszük hogy e vizsgálat lemossa a sok sarat és piszkot melyet Kovács Kálmán a lengyel püspök két hű barátjával a magyar s különösen a munkácsi papságra reárakott, s akkor megfog győződni a világ kinek volt igaza e nagy keserves harcban, s meg fog győződni a világ, hogy a ruthén nép s annak vezetői még itt ez idegen földön is igaz gyermekei a gör. kath. egyháznak s igaz hű fiai a magyar hazának is. 1 Egy amerikai gör. katholikus. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1908. julius hó 5. EGYHÁZI HÍREK. Kinevezés. Püspök Urunk Ő Exellenkiája Novák István papnevelőintézeti prefektust a kath. legényegyesület alelnökévé, Sztripszky Aladár balsai lelkészt Szajkőfalvára h. lelkészül, Gauris Kelemen szt. Bazil r. atyát Velétére s. lelkészül, Maxim Athanáz szt. Bazil r. atyát Fábiánházára s. lelkészül nevezte ki. Egyházmegyei konkurzusi gyűlések. E hó 1-én és 2-án folytak le a munkácsegyházmegyei konkurzusi gyűlések Püspök Urunk a nagyméltósága elnöklete alatt. A budapesti központi papnevelőbe Ortutay Jenő I. é. pn. lett kiküldve. Informátorokká lettek a konviktusba : Medve Mihály IV. é. pn. és Simon György I. é. pn. ; segédinformátorrá Danielovics István; az alumneumba: Jankovics Sándor 11. é. pn. és Ulicsák Béla II. é. pn. ; segédinformátorrá Terebes István; a mármarosszigeti alumneumba : Sándor Ferenc. A helybeli papnevelőintézetbe I. évesnek Barna Miklós és Bicsánszky János vétettek föl. írnokok : Ferencsik Ödön, Hudáky János, Kaminszky Mihály, Kössey Gábor, Kovács István, Lyachovics Sándor, Orosz János, Sereghy Pál, Szoták Miklós és Tóth Miklós. A nyircsahelyi (Szatmár vármegye) gör. kath. uj templom megáldási ünnepélye. Múlt hó 28-án áldotta meg Papp Antal szatmármegyei főesperes, a nyíri kerület papságának részvétele mellett a nyircsahelyi újonnan épült remek méretű és csinos kiállítású templomot. Az aktus reggel 9 órakor kezdődött, mégpedig amennyiben fen nevezett hitközség a fábiánházai parochiának leányegyháza, a fábiánházai hívek élükön espereslelkészszel Tivadar Elekkel processiós menettel szép hordozható »Mária« képpel és fúvós zenekarral jöttek Gsaholyba, melynek határánál festői kinézésű két processió, t. i. a helybeli görög és római kath. hívek külön menetben fogadták előbbiek a két. esperes, Sereghy Sándor vezetésével s a kerületi lelkészekkel, utóbbi a helybeli róm. kath. plébános Kursinszky Zsigmond vezetésével, égő gyertyákkal és Mária szobor vitelével. Üdvözlés után a főesperes előrehajlott, hogy a szent miséhez készüljön. Az érkező és váró hívek csatlakozva permetelő esőben a közeli községek híveihez lassú, de szivemelő menetben fürűen betöltve az utcát a megáldandó templomhoz közeledtek fehér ruhás kislányok sorfalai mögött. A lobogós menet a papsággal megállt, rázendült a »Mennyei Király« éneke, mely után az előírásos külső és belső functiót a főesperes is elvégezte és kezdődött a szt.miseáldozat bemutatása. A szt. misét Papp Antal végezte, kinek Gorzó Sándor lelkész és orosz ,1. kispap segédkeztek. A szent beszédet az evangélium olvasása után Slepkovszky J. nyírcsászári lelkész mondotta nagy hatással és erős szónoki hévvel elmélkedve arról, hogy az »Isten hajlékát szentség illeti meg.« Szent mise végeztével háromszoros körménél tartatott. Most jött a zenekisérettel dörgő, de kenetteljes hangon felhangzott »Te Deum« a »jekteniákkal. A főesperes inzzonálta az éltetéseket és szép beszéd kíséretében elismerését nyilvánította a buzgó csaholyi és vidéki híveknek e szép mű keresztülviteléhez s egyúttal az elbocsátás után kiosztotta az áldást. .. Magyar ősi szokás szerint el nem maradhatott az »áldomás« is ezen öröm ünnepnapon, mely nemcsak a csaholyiaknak volt az, de a messze távolról is összesereglett híveknek. A közebédet lombos sátorban egy igen derék és buzgó hívőnk, kinek oroszlán rész jutott a templom felépítésében . Szemán József tekintélyes birtokos és jó gazda rendezte önköltségen. Sok köszöntő hangzott el a közebéden, melyek között kiemelendő a főesperes beszédje az egyház és a haza fejedelmeire. A kér. esperesnek Sereghy Sándornak eszmékben dús beszéde a szatmármegyei főesperesért, a