Görög katholikus szemle, 1910. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-02 / 1. szám

4. oldal, viselkedésre alkalmat szolgáltasson a gyerme­keknek. Akadályozzák meg a tanítók, hogy a tan­kötelesek között erkölcsmételyező ponyvairodalmi termékek forogjanak kézen, e helyett igyekez­zenek közöttük erkölcsös, vallásos, hazafias tárgyú olvasmányokat meghonosítani, azokat velük megkedveltetni, esetleg őket ily épületes tárgyú olvasmányok felolvasásával szórakoztatni. Ily alkalmakkor levonván a felolvasott tör­ténetekből a gyermekek számára az erkölcsi ta­núságot is és azt nekik értelmi fejlettségi fo­kuknak megfelelő modorban megmagyarázván, igyekezzék a kir. tanfelügyelő úr iskolalátoga­tásai alkalmával a tanítókat, tanítónőket szigo­rúan ellenőrizni, hogy az általam fentebb vázolt népnevelő kötelességeiket teljesítik-e ? Végül pedig teljes szigorral hasson oda a kir. tanfelügyelő úr, hogy a mely iskolánál ez keresztül vihető, a fiúk a leányoktól elkülönítve taníttassanak. A tanítási órák közötti szünetekben, kirán­dulások alkalmával, úgy a leány, mint a fiú gyermekek tanítójuk, illetőleg tanítónőjük ál­landó felügyelete alatt legyenek. Az iskoláknál úgy a fiuk, mint a leányok részére, külön és egymástól kellő távolságban elhelyezett illemhelyek legyenek. A tanítók pedig szigorúan utasítandók, hogy oda a leányokat és fiukat sohasem egyszerre, hanem mindig egyiket a másik után bocsás­sák ki. Felhívom végül kir. tanfelügyelő urat, hogy a jelen rendeletem értelmében teendő intézkedé­seinek lelkiismeretes végrehajtását kisérje éber figyelemmel és az eredményről az 1909/10. tanév végén tegyen kimerítő jelentést. Buda­pest, 1909. október hó 7-én. A miniszter he­lyett : Tóth államtitkár. Verh­ovináról. — Iskolázás. — Rengeteg — itt a Verhhovinán — az analfabéták száma. Többnyire a felnőtt emberek között. Fogalmuk sincs a betűvetésről. Élnek, mint a barmok. S mi az oka ennek? Az iskolázás hiánya. Érdekes egy ily felnőtt ruthénnek a gondolkodás­világa. Csak az Istenre és a falura terjed ki . . .no meg a szomszédos városkára. Ott van neki a világ vége. Hogy aztán is következik valami, azt ő esetleg tudja, mert talán hallotta, — de nem képes felfogni. — S mi ennek oka? Ismétlem, — az iskolázás hiánya. Ne menjünk messzire . . . csak azelőtt 15—20 esztendővel is kevés faluban volt tanító. Ha valamelyik iskolában állami tanító volt, az az előírás szerint taní­totta őket magyarul s mi volt az eredmény? Sem magyarul meg nem tanultak, sem pedig nem tudtak semmit. A ruthén, ha tud valamit , anya­nyelvén tud . . . mert a Verh­ovina egyes vidékein még most sem tudnak semmit magyarul. De azért ők hűek a magyar állameszméhez. Nem tudják ugyan felfogni — ismétlem, iskolázás hiánya miatt — a magyar államiságot, de kalap levéve emlegetik az 1848-iki magyar hősöket, — mert tudják kik voltak azok, mert hallottak gyönyörű meséket nagy­apáiktól ama daliás időkről. Emlékeznek arra, ama daliás időkről. Emlékeznek arra, amint nagyapáik, — mint kis gyermekeknek, — a közeli havasi csúcsokat kereső, elmélázó szemekkel beszéltek: »Mikor én harcoltam Kossuth seregében ...» De régen maguk a tanitók, az úgynevezett »gyákok« se tudtak magyarul s mégis magyarul tanítottak. Olyféle nyelven, amilyen most a zsidóknál a zsargon . . . csakhogy a zsidóké német zsargon, ezt pedig magyar zsargonnak lehetett volna nevezni. No de amint eltűnik, elmúlik minden, úgy eltűnt, elmúlt ez a korszak is. Csodás korszak volt, tele káp­rázatos mesével, nemes egyszerűséggel . . . kevés tudással. De azért a levegő tisztább volt akkor, mint most. Mert a féltudás megmételyezi az elméket. A Verh­ovina nagy része civilizálódik. A bocskort felváltja a csizma, bakkancs, sőt a félcipő, a gubát a pitykés zekke ... de legnagyobb részében még mindig nagy a sötétség. S mégis ott jobbak az emberek, hol nagyobb a sötétség, mert ott még ismert fogalom a felsőbbek tisztelete, még szűz a gondolkozás. Nagy feladat vár most a tanítói karra itt a Verh­ovinán. Meg kell menteni a tanulni vágyó ruthének veleszületett nemes hithűségét és erkölcsi érzékét. (hiány, igazán szép tehetség vész el, marad parlagon!) A valláserkölcsi nevelésre nagy hátrány az állami iskola, hová akárhányszor zsidó vallású tanítót vagy tanítónőt nevez ki a kormány. A ruthén először tilta­kozik ellene, de csak belsőleg, gondolatban. (Hol is találna meghallgattatóra ?) Majd közönnyel nézi. Végre elkeseredésében vallási közönybe esik. Gyermekei semmi vallásos dolgot nem hallanak az iskolában, ők sem (a szülők) tanítják vallásos dolgokra gyermekeiket. Minek ? Ott a zsidó tanító vagy tanítónő — lerontja úgyis taní­tásukat . . . S igy terjed azután itt a Verh­ovinán a vallástalanság, melynek aztán kifolyása lehet — a görög katholikus papság minden erőfeszítése ellenében is — a szocializmus elterjedése. S akkor jajj lesz a nadrágos embernek. Mert ez a nép, amilyen szelíd, oly véreng­zővé válik akkor. Százados szenvedéseinek okát a nad­rágos emberekben fogja keresni s látni ... De abban­­hagyom ezen fejtegetésemet, mert a jövőbe néző szemem könyekben úszik s könyeimen keresztül megjelenik előttem Dózsának, a nagy népdemagógnak harciasan vérengző alakja s körülötte a halálosan megsebesített hörgő emberáradat . . . * Nem az lenne most itt a fő, hogy magyarul ta­nuljanak a gyermekek, hanem az, hogy tanuljanak, olvas­sanak. Ha nem tudnak magyarul, gondolkodást s erköl­csöt nemesitő ruthén nyelven megirt munkákat, ruthén nyelvű népiratkákat. Erősödjön hitbeli s erkölcsi érzékük, magyarul megtanulnak, ha nem előbb, de utóbb . . . ami késik, el nem múlik. A kormánynak Budapesten avagy Ungváron az egyházmegye »Unió« nyomdájában százezer számra kellene nyomtattatnia ruthén és magyar népiratkákat s azokat a lelkészeknek (úgy a görög, mint római katho­­likusoknak) szétküldeni, hogy osszák ki a nép között. . . elkelne millió is. De igy . . . igy hallgatagon rohanunk a veszély felé. Késő bánat, eb gondolat ... az már igy szokott lenni. Legújabban Galíciából hoznak be orosz és lengyel szocialista agitátorok a Sztavropig társulatban nyomta­tott szociáldemokrata népiratokat. A nép mohón kap utána, úgy sem hall soha semmit ... ha csak akkor nem, mikor aratásra, vagy famunkára megy idegenek közé, avagy Amerikába . . . Ott aztán mohón szítja magába a valláserkölcste­lenséget. Lelke nem tud ellentállani, mert műveletlen. Mikor szóba jött a Szent­ Bazil-rend reformálása, szerzeteseinket félleltük a kisorosz jezsuitáktól . . . né­pünket pedig nem féltjük a kisorosz és lengyel szocia­­lizmustól. Csodálatos . . . * Nagy szolgálatot tennének az egyháznak és a ha­zának a lelkészek és tanítók, ha népmentő működésüket még kiegészítenék azzal, hogy vasárnap délutánonként a »vecsernyék« után egybehívnák a népet s tartanának neki előadásokat a világ folyásáról s a dolgot erkölcsi vonatkozásaiban mutatnák be s vonnák le belőle a konzekvenciákat. Itt említem meg még, hogy a tanítók örök érdemet szereznének maguknak, ha a fent jelzett időben még kiegészítenék működésöket azzal, hogy oktatnák az írás­­olvasásban a felnőtteket is. Hány választópolgár fog el­esni — ellenesetben — a természetadta jogától, a szó erejének hatalmától. Majd tapasztalni fogjuk ezt a vá­lasztásoknál . . . az új választási törvény szellemében megtartott választásoknál. Ha energiával dolgoznánk, a katholicizmusé volna a jövő. Én hiszem, szavaim nem hangzanak el a semmi­ségbe, szavaim nem a pusztákba kiáltanak szavai, mert a lelkészekhez és a tanítókhoz szólnak, kiknek én jól isme­rem érzelmeit és gondolkodásvilágát ... S ha igazán így történik, ha feltevésemben nem csalódtam, derengést látok a jövőben. Vultur. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1910. január hó 2. TANÜGYI HÍREK. Kántortanitói kinevezések. Kontratovics Péter bedői kántortanitó Drugetházára tanítóul, Kozák Elek Beregdarócra, Cinkó György Széleslonkára, Németh József kenézpataki kántortanitó Ivaskófalvára kántor­­tanítóul kineveztettek. Kinevezések: Lévai Mária és Lendvay Vilma ungvári áll. polg. leányiskolai helyettes tanítónők, rendes tanítónőkké lettek előléptetve. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Rhédey János udvarhely megyei tankerület vezetésével megbízott segédtanfelügyelőt kir. tanfelügyelővé nevezte ki. Könyvadomány. Musztyanovits Emil rókamezői s. lelkész az ungvári kir. gör. kath. tanítóképző-intézet­ben fennálló »Könyvsegélyző« részére saját műveiből 10 drb. „KopoTicaa HoTopia IJepKOBHaa“ című tanköny­vet adományozott. A nemesszivü adományozó fogadja ez után is a »Könyvsegélyző« hálás köszönetét. Felnőttek oktatása Kelecsenyben. Főpász­torunknak a felnőttek oktatását elrendelő körlevele folytán egyházmegyénk minden hitközségében kötelező a felnőtt lakosság oktatása a téli hónapokban. Eddigelé már több helyen megalakult a szabadtanítás, így Kele­csenyben Szabó Erászt helybeli lelkész szervezte 37 taggal. Az oktatást kívüle Bereghy György áll. el. isko­lai tanító és Mégis Bazil kántor teljesítik. A nép mele­gen érdeklődik a tanfolyam iránt, melyben nemcsak írni-olvasni tanul meg, hanem elsajátítja a legnélkülöz­hetetlenebb gyakorlati fogalmakat is. Válasz Balogh László poroszlói kántor úrnak. A kántori nyugdíj­alap ügyében hozzám intézett nyílt kérdésére azt válaszolom, hogy a közgyűlés megtartása után én, mint az ügy előadója, a javaslatot regott ki­dolgoztam, s a közgyűlés jegyzőkönyvével együtt az egyhm. főhatósághoz beadtam. E kérdés tárgyalása hosz­­szabb időt kíván, ezért a ft. Szentszék, nagy munkahal­maza miatt, bár foglalkozott vele, eddig még véglegesen el nem intézhette. Reményem van arra, hogy a nyugdíj­­alap a legrövidebb időn belül életbe lép és pedig abban az alakban, mint azt a közgyűlés kívánta. Ungvár, 1910. jan. 1. Volosin Ágoston: Newyorkban ugyancsak furcsa módját tervezik az iskolábajárás ellenőrzésének. Ott októbertől kezdve szá­mozzák az iskolás gyermekeket. A rendőrbiztos számba­­veszi Newyork iskolaköteleseit és mindegyiknek számot ad az iskolakerülők vagy olyan gyermekek ellenőrzésére, akik azért nem járnak, mert szüleiknek segítenek. Ha valamelyik rendőr iskolaköteles gyermeket talál az utcán a tanítás ideje alatt, akkor megállapítja előbb a számát és jelentést tesz, így az iskolakerülő »jó firmák« számai nem sokára ugyancsak ismert számok lesznek az óriási világváros rendőrsége előtt. Csak az a kérdés okozhat majd a tisztelt newyorkiaknak nagy fejtörést, hol vesznek annyi és olyan rendőrt, amennyi és amilyen az amerikai szabású iskolakerülők furfangján képes lesz kifogni. Helyi és vidéki hírek. Heti levél. Ungvár, jan. 1. Boldog újévet! Ez hangzik ma az emberek ajká­ról, tisztelgő testületek vezetőinek szavaiból. Feltételezem, hogy az áradó jókívánságok a szívekből fakadnak, leg­alább az igaz embertől megkívánjuk, hogy amit ajkára vesz, azt érzi is. Akár a közéletet, akár a társadalmi élet nyilvánulását és jelenségeit tekintjük, bizony ránk fér egy jobb jövő, amelynek megnyitója az 1910-dik év lenne. Hát ha még közgazdasági sínylődésünket s az ennek nyomában járó szegénységet vesszük. Az újévi jókivánságok teljesüléséhez legméltóbb volna, hogy ösz­­szes állami, társadalmi és magánéletünkben irányító pa­rancsként ragyogna előttünk a tiszta felebaráti szeretet törvénye. E törvény azonban csak szavainkban él, mert az önzés az ur a társadalomban s ki-ki annyit ér előtte, amennyire kihasználhatja. Elmúlt tehát a régi esztendő s most mindenki re­ményteljes bizalommal tekint az uj esztendő felé. Az ország, a mostani zavaros viszonyokkal küzdő ország új esztendeje még mindig bizonytalan. A poli­tikai pártok ádáz küzdelmet folytatnak egymással, az ország pedig a pártokba vetett bizalmát csökkenni érzi s igy teljes bizonytalansággal várja az egészségesebb állapotok bekövetkeztét. Január 1-ével ismét beköszönt az ex-lex, miután a törvényhozás a felhatalmazást meg nem szavazhatta az 1909. évi költségvetés keretén belül az időközi bevételekre és az állami kiadásokra. A még fel nem mentett Wekerle kormány, hogy az államház­tartás menete fönnakadást ne szenvedjen, intézkedett s ezt rendeletbe is foglalta, hogy január 1-től fogva az állami kiadások közül továbbra is teljesíttessenek azok, amelyeknek beszüntetése a köz-, az állam- vagy magán­­gazdaságra nézve nagy károsodással járna. Egyébként Lukács László kijelölt miniszterelnök tárgyal a pártok

Next