Görög katholikus szemle, 1915. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-03 / 1. szám
4. oldal. * A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük, akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző hivatal Budapest, Váczi utca 38. A posta ingyen szállítja. * A trónörökös Ungváron. Károly Ferenc József főherceg, trónörökösünk személyesen járja be a harctér egy részét, hogy jelenlétével buzdítsa hős katonáinkat s egyúttal őfelsége, a legfelsőbb hadúr megelégedését adja tudtul csapatainknak eddigi hősies és bátor magatartásuk felett. Az uzsoki harctérre december hó 30-án ment fel őfelsége. Az ungvári állomásra 30-án reggel 4 óra 35 perckor érkezett meg kíséretével, melynek tagjai között ott volt René pármai herceg, Pflanzer Baltin tábornok, Báró Gyula ezredes, Lorx alezredes, Redlich őrnagy, Asbóth százados s még több katonai személyiség. Elkísérték még Ő fenségét gróf Schönborn-Bucheim Ervin, báró Perényi Zsigmond belügyi és Karátsonyi Lajos honvédelmi miniszteri államtitkárok. Ungváron a trónörökös nem szállt ki a vonatból, csak kísérete töltött néhány percet, mialatt megreggeliztek. Gróf Sztáray Gábor főispán is csatlakozott a kísérethez s a vonat elindult az uzsoki harctér felé. A trónörökös egészen a lövészárkokig ment fel, mindenütt szóba ereszkedett a katonákkal, a kitüntetettek nagy részének maga tűzte mellére az érmeket, lelkesítette, bátorította a katonákat és iparkodott új harci kedvet önteni beléjök. Ebédjét a tisztikarral együtt töltötte el s visszautazott Ungvárra. Itt az állomáson Lőrinczy Jenő alispán fogadta a trónörököst, ki az alispán beszédére néhány szives szóval válaszolt, fogadta a rendőr- és határszéli kapitányok jelentéseit, majd a tisztikar ott levő tagjait szólította meg. A város ünnepi díszt öltött, a házak fel voltak lobogózva s az ablakok kivilágítva. Mindenütt nagy néptömeg az utcákon s lelkesen tüntettek az automobilon érkező trónörökös mellett, kinek e meleg ováció és lelkesedés szemmel láthatólag jól esett. A trónörökös gróf Sztáray Gábor főispánnál szállt meg. Rövid ottlét után a trónörökös a vármegyeháza nagytermébe vonult, ahol az egybegyült küldöttségek, hatóságok s előkelő közönség élén Lőrinczy alispán fogadta s a törvényhatóság, a város közönsége, a vármegye és város összes hatóságai nevében üdvözölte. A főherceg szívélyes szavakkal megköszönte a fogadtatást s elismerését fejezte ki az alispánnak a fogadtatás rendezéséért. Ezután lakosztályába vonult s megkezdte a fogadásokat. Elsőnek megyés püspökünket fogadta a káptalan tagjaival. A központi papság pár tagja is részt vett a fogadáson. Azután Tahy főesperes vezette a latin szerz. kath. papok küldöttségét, majd a református, evangélikus és izraelita lelkészek illetve hitfelekezetek járultak Őfensége elé. A hitfelekezetek után a vármegye, a város, főerdőhivatal, az államépítészet, a pénzügyigazgatóság és a kir. bíróság tisztelgését fogadta. A magyar kisgazdák küldöttségét is fogadta Ő Fensége s hosszasan elbeszélgetett velük. A főherceg előzékenységével s leereszkedő modorával s minden iránt tanúsított érdeklődésével a küldöttségek tagjait teljesen megnyerte. A fogadások után a főispán Őfensége tiszteletére 16 terítékes ebédet adott, melyen a trónörökös és kíséretén és a házigazdán kívül csak Papp Antal püspök és Lőrinczy Jenő alispán vettek részt. Az ebéd a legjobb kedélyhangulatban folyt le, a trónörökösön a fáradság legkisebb nyomai sem látszottak meg, mindenre kiterjedt figyelme s a pályaudvarra való elindulása előtt főispánunknak is kifejezte a szives fogadtatás feletti megelégedését s 1 9 órakor a legjobb benyomásokkal távozott Ungvárról. * Lelkészi kinevezések. Főpásztorunk megbízta Seregélly Sándor dávidvágási lelkészt a gálszécsi kerület esperesi hivatalának vezetésével. Terebess István munkácsi II. s. lelkészt Tőketerebesre s. lelkészül és Boksay Emil ujdonszentelt áldozópapot Munkácsra II. s. lelkészül nevezte ki. * Kántortanitói kinevezések. Főpásztorunk kinevezte Rimák István oki. k.-tanitót Bükköspatakra és Czurkó István oki. k.-tanitót pedig Felsősáradra. * Szamovolszky Ödön meghalt. Egy fiatal szobrászművész kezéből hullott ki a véső, hogy soha föl ne vehesse többé. A kifürkészhetlen Gondviselés a szobrászművész gárda egy fiatal, rokonszenves és nagy reményekre jogosító tagját, Szamovolszky Ödönt szólította el a múlt év december 28-án az élők sorából. Fiatalon, harminchat éves korában halt meg. Tehetségével, szorgalmával rövid pályafutása alatt is az elsők közé küzdötte fel magát. Munkásságát siker koronázta minden alkalommal. Kivívta magának az elismerés babérkoszorúját. Igazi, vérbeli művész volt. Tehetségét, a művészi pályára való rátermettségét mindenki elismerte. Éste tavaszán halt meg. Amily kevés ideig élt, művészete oly hosszú emlékezetet biztosított neki. Alkotásai hirdetik az ő nagyságát. Ezek közül az első az ungvári Dayka szobor volt. Ezután Rozsnyónak gróf Andrássy Dénesné szobrát készítette el. Nagyobbszabásu műve a kassai honvéd emlék volt, melyet Horvay Jánossal készített. Neve ekkor kezdett ismertté lenni. Az eddig elért sikerei nem kábították el. Tudta, érezte, hogy haladnia, tanulnia kell. Minden idejét felhasználta a továbbképzésre. Elnyerte a budapesti szabadságharc-szoborra hirdetett pályázaton az első díjat. Sok nagynevű művész versenyezett e pályázaton a borostyánért és Szamovolszky Ödönnek Gách Istvánnal készített terve került ki győztesen. Neve ekkor országoshírűvé lett. Őket bízták meg a kivitellel is. Korán bekövetkezett halála nem engedte elérnie azt, hogy a legelső szakértők által is kidicsért művét teljesen kidolgozhassa. Szamovolszky Ödön városunk szülötte és hitsorsosunk volt. Atyja Szamovolszky Lőrincz itteni ügyvéd volt, kitől szellemi képességét is örökölte. Fájdalommal veszünk tudomást haláláról s méltán emlékezünk meg róla: igazán megérdemli. Halála nagy veszteség nemcsak reánk nézve, de az egész művész világra, melynek legdédelgetettebb és legtehetségesebb tagja volt, kiről mesterei is elismerték, hogy a tanítvány őket felülmúlta. * Esküvő. Minay István ungvári főszolgabíró múlt évi december 31-én vezette oltárhoz Minay Juliska tanítónőt az ungvári ref. templomban. Falunk alatt folyik az ütközet. A falu végén egy dombon ágyuparkunk okádja a tüzet, szembe vele a magaslaton vezérkarunk helyezkedett el s a két domb között az országúton az automobilos s az ordonánctisztek unatkoznak. Dolguk egyelőre nincsen. A kötözőhelyről az orvosokkal egy kis diskurzusra közéjük megyünk és áll a kaszinó. Az egyik autós tiszt csörget egy marék aprópénzt: »Kompár!« No még így sem mulattunk soha. Egy tüzértiszt leghurrogja s azt ajánlja neki, hogy ha már mindenáron hazárdérozni akar, úgy kössön fogadást az orosz srapnelekre, felrobbannak-e, vagy nem ? Általános helyeslés fogadja az indítványt s engem mindjárt bankadónak neveznek ki. Elhelyezkedünk egy 80 H. p. autón s egy hatost ajánlok fogadásul, hogy a legközelebbi orosz srapnel nem robban fel. Két hatost vetnek ellene. Szinna felől egy tompa : Bum hangzik s 3—4 másodpercre rá sziszegve, sisteregve jön az orosz „fehér holló“. Néma csend, nem robbant fel, a bank az enyém. Nagy gaudiumra hol nyerek, hol veszitek. Közbe egy trénkadétot, ki orosz kopejkákat csúsztatott az osztrák-magyar hatosok közé, kizavarunk a társaságból. A hatosokból lassan koronák lesznek, a bankban sokszor már tekintélyes summák vannak s erős a reményem, hogy az orosz srapnelek jóvoltából mihamar kárpótolva leszek a kozákok által elfogyasztott szénáért. Általánosan tetszik a mulatság, már kibicek is akadnak. A bankban tekintélyes summa van s megfogadom, hogyha ezt a kasszát is behúzom, úgy laufolok. De hát a pap tervez s az orosz szpnel végez ! Egyszerre csak egy egészen más irányból, mint ahonnan vártuk, erős sziszegéssel egy ,,fehér holló“ húz el előttünk. Nem robbant fel, de meglepetésemben elfelejtettem behúzni a kaszát. Rögtön utána egy másik jött, ez azonban már olyan dörrejjel robbant fel éppn az ordonánc lovak felett, hogy riadtan ugráltunk le az autóról. A srapnel tehát felrobbant, felrobbantotta persze a társaságot is, de ami a legsajnálatosabb, felrobbantotta a bankot is. Most már egy szanitéckocsi fedezete alatt nyugodtan mehettem előre a harcvonalig. * Kinevezés. A debreceni kir. tábla elnöke Dr Buday István ügyvédjelölt, nagybereznai lakost a debreceni kir. ítélőtábla kerületébe díjas joggyakornokká nevezte ki. * Halálozás. Széchenyi Imréné grófnő, szül. Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő december 30-án Budapesten elhunyt. Gróf Sztáray Gábor főispán benne nővérét gyászolja. * tanügyi értesítés. Az ungvári gör. kath. tanitónőképző I—III és a polgári leányiskola I—IV. osztályaiban a tanítás megkezdése január 11-re volt kitűzve s a helyi lapokban igy jeleztetett. Mivel azonban a harctéri események a helyzetet ismét bizonytalanná tették, felkérem a t. szülőket, hogy gyermekeiket csak akkor hozzák be, ha erre nézve külön értesítést kapnak. Ungvár, 1915. január 4. Melles Gyula igazgató. * Az e. m. főhatóság ezúton is figyelmezteti azon lelkészeket, akik a hadvezetőség vagy közigazgatási hatóság felhívása folytán parochiájukat elhagyták, hogy tartózkodási helyüket sürgősen jelentsék be a püspöki kormánynak. * „Mária Kongregáció”. A szeplőtelen sz. Szűz és szent Alajos pártfogása alatt az ungvári kir. gör. kath. k.tanítóképző-intézetben fenálló Mária Kongregációs Egyesület 1914. évi dec. hó 29-én tartotta első választmányi ülését, melyen a tisztikar a következőképen alakult meg: főfelügyelő: Papp György IV. é. tj., segédfelügyelő: Kruj József IV. é. tj., titkár: Kalocsay Sándor IV. é. tj., főjegyző: Dohá László IV. é. tj., aljegyző: Medre Endre III. é. tj., főkönyvtáros: Hrács Mihály IV. é. tj., alkönyvtáros: Pauisinecz Jenő III. é. tj., háznagy: Haszinecz Sándor IV. é. tj., szekrestyés: Papp György IV. é. tj., felolvasó: Gólya Elek III. é. tj., pénztárnok: Szudej Viktor IV. é. tj. P. Szkiba Teotán prézes. * Király és cár. Revizornak a Gk. Szemle 51. számában fenti cím alatt megjelent közleményére legyen szabad egy-két észrevételt tennem, a mennyiben a zempléni főesperes úr cikkét a B. H.-ból Revizor csak kivonatban olvasta, nekem pedig szerencsém volt azt eredeti kéziratban látni s a magam részéről úgy a cikk tartalmát mint intenzióját helyeselni. Igen jól jegyzi meg Revizor, hogy a főesperes úr indítványa a mai lelkes időknek szülöttje s én hozzáteszem, hogy ez az indítvány a főesperes úr hosszú éveken át tartó, a legmagasabb körök által is elismert és honorált kiválóan hazafias működése által bebizonyított s kipróbált hazaszeretetének s minden — a muszka önkénnyel vagy annak ortodoxiájával csak távolról vagy látszólag is vonatkozásban álló — arra emlékeztető kifejezés iránt is érzett ellenszenvének a szülöttje. Épen azért nem hiba, hogyha tényleg indítványával a főesperes úr nyelvtani — lingvisztikai szempontból „túl lett volna a célon“, amint Revizor állítja, mert még ha hiba lett volna is, — hazafias szempontból ítélve — erénnyé vált volna. Azonban indítványában szó sincs arról, hogy összes egyházi énekeink, imáink fölbolygatásával töröljük ki egyházi nyelvünkből a cár szót, vagy az ebből, mint alapszóból létrejött synonim kifejezéseket, mert célja az indítványnak egyesegyedül az, hogy a mindenkori uralkodó nevének említésénél hagyjuk el a sokak által félremagyarázott cár kifejezést s használjuk ott az épen olyan helyes —ha nem is az ó-szláv nyelv szempontjából! „koroly“ szót. Tudja azt a főesperes úr épen oly jól, akárcsak Revizor vagy jómagam is, hogy a „koroly“ szó nem ó-szláv nyelv szülöttje — de hát talán csak nem követünk el égbekiáltó bűnt egyházi nyelvünk ellen, ha kilökjük belőle a cárt s beleplántáljuk a „károly“-t? Hát kedves Revizor, mit szól ön a galíciai gör. kath.-ok eljárásához, a kik „imperatort“ emlegetnek — pedig ez sem ó-szláv szó; vagy mit mond a Lengyel királyság idejében 1640-ben a pocsajevi zárdában kiadott liturgikonra, amelyben az uralkodó következetesen „komoly“ kifejezéssel kapcsolatban említtetik ? Talán a pocsajevi barátok nem bírták az ó-szláv nyelvet? vagy ha igen , a minthogy nagy a valószínűség, hát akkor miért kellene nekünk „katholikusabbaknak lennünk a pápánál“?! Jól mondta tehát a főesperes úr, hogy ne grammatizáljunk, ne legyünk szőrszálhasogatók, hanem egyszerűen hagyjuk el a veresposztóként szereplő ominózus cár szót, mert van helyette elég jó hangzású elfogadható kifejezésünk. S hogy a „komoly“ szó használata miatt valaki azzal gyanúsítson meg minket, hogy a szerb királyért imádkozunk, hát ennyire őrült valakit a bolondok házainak mai zsúfoltsága mellett sem képzelek, ha azonban mégis akadna — tudja Revizor is azt a jó régi német közmondást, hogy: gegen die Dammheit kämpfen selbst die Götter umsonst. Különben nem a félelem vezérel minket, kik ezt az indítványt helyeseljük, hanem tisztán csak az az elv: nem adni alkalmat „a nem gondolkozó hazaffyak“nak — sem a nem gondolkozásra Kapor. * Háború idején végzendő és a munkácsegyházmegyei püspök ur őméltósága által körlevélileg elrendelt szent szertartás és könyörgő imádság teljes szövegét tartalmazza az Unió Könyvnyomda R. T. kiadásában megjelent kis Paraklisz füzetbe. A főtiszt, papság és a hívek lelki használatára lett egybeállítva és a püsp. főhatóság által jóváhagyva e füzet, melyet nagyon ajánlatos tömegesen elterjeszteni híveink között. Fordulópostával küldhetünk belőle a pénz előleges beküldése vagy utánvét mellett, 20 koronán aluli rendelésnél 10°/o, 20 koronán felüli rendelésnél 15% és 50 koronán felüli rendelésnél 20% engedmény mellett, utóbbi két esetben portamentesen. 1 Paraklisz cyrill betűkkel fűzve ... 20 fillér. 1 „ magyar „ kötve ... 24 „ 1 „ magyar nyelven fűzve... 20 „ Hazafias tisztelettel: Unió Könyvnyomda R. I. Ungvár. GÖRÖG KATOLIKUS SZEMLE 1915. január hó 3.