Görög katholikus szemle, 1916. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1916-07-02 / 27. szám

1916. július hó 2. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 3 oldal, vér mellett 25-én d. e. ment végbe. Halálát kiterjedt ro­konsáig gyászolja. Homicskó Elek papnövendék, Homicskó Jenő pe­­recsenyi lelkész fia, június hó 26-án, a szentségek több­szöri buzgó felvétele után életének 23-ik évében Pere­­csenyben meghalt. A m­egh.­szelíd lelkületű ifjú az önfe­gyelmezés mintaképéül szolgált. Gerinczoszlop tuberku­lózisban szenvedett másfél éven keresztül; a kínos fáj­dalmakat minden zúgolódás nélkül a legnagyobb lelki­erőt feltételező türelemmel viselte. Teljes megnyugvás­sal várta a megváltás óráját s istenbe vetett bizalom­­­mal a Gondviselés intézkedésében megnyugodva, adta vissza lelkét Teremtőjének. Temetése junius 27-én volt. Szülein s hat testvérén kívül széleskörű rokonság gyá­szolja. Az ö. v. f. n.­­ * Tanitógyülés. A husz.t­­g. kath. egyházkerület lelkészei és kántor-tanitói Dudinszky Iván esperes lel­kész és tanfelügyelő elnöklete alatt tavaszi gyűlésüket i. é. junius hó 13-án Huszton­­tartották meg. A tanítói gyűlés egyetlenegy tanügyi tárgya : Mihalovich Sándor gernyesi el. isk. k.-tanitó „Kulturélet Gernyésen és vi­dékén“ című munkájának Vll. cikke a „Községi fa­skola­­ügyünk és az elöljáróságok közönye“ című tanügypoli­­tikai értekezése volt. Konkrét eseteket sorolt fel érteke­zésében az egyes elöljáróságok kerékkötő „közönyéről, vétkes mulasztásairól és a nép közhasznú művelődésék vagyonosodására, jólétére károsan ható nemtörődö ítsé­géről és ez állapotok megszüntetése szempontjából azon meggyőződésének adott spontán kifejezést, hogy : „Gyors és kellő jogorvoslatot, elintézést csak úgy és akkor nyer­hetnek majd minden a népoktat­ásal kapcsolatos ügyek) ha a kir. tanfelügyelő a törvényt végrehajtó közigazga­tási hatóságokkal szemben a vármegyéjében önálló, auto­­nomikus, közvetlenül rendelkező hatáskörrel ruháztatik fel, mint a­hogy ez pld. az igazságügy-, hadügy-, pénz­ügynél van . . . És, mert értekezését már eleve is hir­­lapi közleménynek szánta, egyben felhívja a kultuszmi­­niszter úr figyelmét arra, hogy : „Boldog emlékű Kármánn Mór egyetemi tanügyi publicistánk látnokilag ihletett szavainak: „A tanügy a közigazgatással és igazságszol­gáltatással egyenlőjogú közügy“ végre szerezzen ér­vényt ; és pedig legeslegelső­sorban a kir. tanfelügyelők hatáskörének a fentebb említett kiterjesztésével, vagyis önállósításával ; annál is inkább, mert ezzel a népoktat­ás ujj is­.filié-Gt, gy­or­­f­­i lendülését és megizmosodásét másrészt a tanügy vezéreinek, intézőinek, sőt minden­­t egyes köztisztviselőjének — a többi országos, illetve nemzeti ügyek tisztviselőével egyenrangú, kellő és méltó nívóju presztizsét fogja elősegíteni. Végre is, — úgymond — a tanügy nem vármegyei specialitás, hanem — Kármán Mór szavai szerinti értelmében is, — külön egészet képező, különálló országos, azaz az egész nagy nemzet legszentebb közügye. Miért fullasztják hát bele — kérdi, a vármegyei közigazgatás útvesztőjébe, mostoha gyámkodásával; miért rendelik alá annak , miért, miért ? ? Ezen változtatni kell !“ . . . A tanítói közgyűlés megje­lent tagjai érthető tetszéssel fogadták az értekezést; ér­tekező eszméjét — az egyes elöljáróságok letargikus pegyhüdségéről szerzett saját tapasztalataikat is számában egy gör. kath. magyar püspökség szüksége címmel követelt Dorognak püspöksé­get. A személyében is megtámadott papság te­hát formálisan bojkottálta a Hírnököt, amely emiatt Mészáros szavai szerint 1862 ik év­ben már nem jelent meg. A megye lakossága magyarok, rutének egyaránt, különben is erős 48-as érzésű volt, amit a 67-es események után tettek is megbizonyítottak. Már pedig az országgyűlésnek 1861. nyarán történt szétker­­getése után nem volt alkalmas az idő ilyen po­litikának laokban való propagálására. Ez volt a Hír­nök megszűnésének harmadik oka. Ami a nyomdanyomoruságot illeti, abban bizony igaza volt a nyakas hajdúnak. Meg volt ugyan Ungváron az a rozoga Eilinger-féle nyomda 61-ben is, mégis Sárospatakon nyomtatták a Hírnök első négy számát! Az 5-ik számtól kezdve, julius 14 iki dátummal, már Ungváron nyom­tatták. Innen kell számítanunk tehát az ungvári modern nyomdászat történetét. Mészáros ugyanis, bizonnyal szép pénzen, reábízta a sárospataki Forster-nyomda művezetőjét, Jäger Károlyt arra, hogy Ungvárra költözzék. Kettőjük költségén az Ellinger-romokat Tarnócy Ferenc házában úgy ahogy rendbehozták,­­s az 5 ik szám ilyen egybe vetve, — teljesen osztják, s ennek tanitó­­gyülésr\''n, tanügyi lapokban menni! 'szélesebb meder­ben valn propagálását,, —„mind a megvalósulásig !*• — kívánatosnak tartják és mondják ki. Gyűlés után a helybeliek barátságos ebéddel látták el vidéki kollégái­kat, őszinte, magyar vendégszeretettel. * Hadiárvákért. Kivonat a bodzásujlaki esperesi kerület 1916. év junius 13-án Rudabányácskán megtar­tott papi gyülésének jegyzőkönyvéből. 4. Kiss Pál ruda­­bányácskai lelkész örömmel üdvözli a gör. kath. had árvaalap eszméjét és indítványozza, hogy kerületileg járuljanak hozzá az alap növeléséhez. Határozat. Meg­jelentek őszinte lelkesedéssel ragadják­ meg az alkalmat, hogy ezen az Egyház és szeretett hazánk javát egy­aránt szolgáló nemes szándékú mozgalom iránt érzett lelkesedésüknek külsőleg is kifejezést adhatnak, a gyűj­tést elhatározták. Kér. esperes Kiss Pál lelkésznek ne­mes szívre valló indítványáért elismerését fejezi ki s a gyűjtést 30 koronával megnyitja. Hozzájárulnak még a gyűjtéshez Kiss Pál rudabányácskai lelkész 20 kor.-val, Simsa Tivadar kolbásai lelkész 20 kor.-val, Újhelyi Mi­hály nagytoronyai lelkész 20 kor.-val, Zseltvay Aladár lasztóci lelkész 10 kor.-val és Szabó Jenő velejtei lel­kész 5 kor.-val. Határozatilag kimondatik, hogy a be­gyűlt 105 kor. küldessék meg a Gör. Kath Szemle szer­kesztőségének jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett azon kérelemmel, hogy a pénzt illetékes helyére juttatva jegyzőkönyvi kivonatnak becses lapjában helyet szorí­tani szíveskedjék azon reményben, hogy a kerület sze­rény kezdeményezése a többi esperesi kerületnek buzdí­tásul és követendő például fog szolgálni. Itt az ideje, hogy az ősi gör. kath. egyházmegye papsága a tettek mezejére lépjen s ezzel is igazolja az ellenünk elhang­zott aljas vádak és gyanusitgatások alaptalanságát. K. m. f. Jelen kivonat hiteléül: Nagytoronya, 1916. junius 28-án. Újhelyi Mihály ker. jegyző. * Harmadik hadikölcsönre Hidegpatakon 19.000 k.-t jegyeztek ; ebből az egyház jegyzése 8.000 k, a többi a gkath. híveké. — A negyedik hadikölcsönre már 22.500 k-t jegyeztek, ebből az egyházra jut 11 ezer k. az izraelita vallásuakra 2.700 k, a többi pedig a gör. kath. hívekre esik. * Fertőtlenítő szer. A mostani j­árványos időben szolgálatot vélünk tenni paptársainknak, ha egy jó fer­tőtlenítő szert írunk le, ha őket ragályos betegekhez hívják. A kezet, mielőtt elmenne, meleg vízzel és szap­pannal, amelybe 80 fokos százalékos töménységű alko­holt önt, megmossa (spiritus). Czélszerű azonkívül szán­kat és orlyukainkat is kimosni oly vízzel, amelybe előbb néhány csep spiritust öntöttünk. * Méhcsípés ellen. Méhszúrás fájdalmát enyhíti az ammóniákkal (szalmiáklével) való mosás ; még jobb, ha kalodiummal ecseteljük a szúrástól dagadó helyet. A kalodium védőréteggel takarja a gyuladásba jutó bőrt s megszáradó rétegével nyomja, oszlatja duzzadását. * Értesítés. Alulírott tisztelettel értesítem az ér­dekelt köröket, hogy a középiskolai egyháztörénelmi tan­könyvemet az Uni­okönyvnyom­da Részvénytársaság raeg­typographiai jelzéssel jelent meg. ,,Nyomatott Ungváron“ — minden nyomdai név nélkül, sze­rényen. Rögtön meg is látszik a változás : éktelen, elmázolódott betűk váltják föl a pataki szép met­szésű tiszta betűket. Első lapunkról igen sok érdekest lehetne elmondanunk, ha ezt arányba tudnák állítani a többi lapokról mondandókkal. Minthogy azonban a többieknek történetét — éppen hiá­nyos lappéldányaik miatt — még nem ismer­­jük olyan jól, mint a Hírnökét, a részleteket együttes tárgyalás kedvéért máskorra kell ha­­lasztanunk. Most csak annyit, hogy Mészáros Hírnöke szokatlanul finom papiroson jelent meg és igen tartalmas lap volt. Ezt az utóbbit a szerkesztő élénk tollán kívül különösen egyik munkatársának dr. Turner Ferenc orvosnak (Ti­­szay Dezső színigazgató apósának) lehet kö­szönni, akiből szellemes cikkek egész sorában csak úgy ömlött a mélységekben járó philoso­­phicus humor. Rovatai egészen más beosztásúak voltak, mint a mai lapoknak. Itt jelent meg a szerkesztő tollából Ungvár története is tárca­folytatásokban, ezenkívül pedig igen sok politika­­történeti és kulturhistóriai tanulmány. Nagyon érdekes a ,,magyarországi oroszok kivánalmak­nak ismertetése és bírálata; helyiérdekű dolgok pedig százával is kerülnek éleshangú megbeszé­lés alá, vette s igy idevonatkozó mindennemű rendelést oda­­irányitani szíveskedjenek. Ungvár, 1916 junius 30. Dr Vargha, Gáza főgimn. histanár. * Ingyen könyv a szegény elemi iskolásoknak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet bocsá­tott ki valamennyi állami, községi és felekezeti elemi népiskolához a népiskolák szegény tanulóinak ingyenes tankönyvekkel való ellátása tárgyában. Rendeletében a miniszter arra kéri a tanítókat, hogy a tanítás utolsó napjain hívják föl az ifjú­ságot, hogy szüleik engedelmé­­vel az évvégi vizsgálatok után jó karban lévő régi tan­könyveiket adják át, hogy azok jövő tanév elején az arra rászoruló szegény tanulók között kiosztásra kerül­jenek. Megtiltja a miniszter a könyvek elfogadását olyan tanulóktól, a­kiknek családjában az elmúlt tanév folyamán fertőző betegség volt. Elrendeli az ajándékba kapott könyveknek a nyár folyamán való alapos kiszellőzttetését és dezinficiálását. A jövő tanév elején az ingyenes tan­könyvek kiosztásánál elsősorban olyan gyermekek jöhet­nek figyelembe, a­kiknek családjában a háború bármely oknál fogva olyan szűkös helyzetet teremtett, hogy még a tankönyvek megszerzése is nehézségbe ütközik. Az egyházi főhatóságok e rendelet közlésével hasonló eljá­rásra szólítják föl a feledkezeti iskolák tanítóit is. * Aki egyedül állta az orosz rohamot, Molnár Péter balmazújvárosi legény a debreceni 16. huszárez­rednél teljesített szolgálatot. Az ezred az oroszokkal vi­vott nehéz harcokban vett részt. A fronton, amikor az ellenség rettenetes ágyutüze a homokba épített állásokat elpusztította, az a parancs érkezett, hogy vissza kell vonulni. Az állásban lévő legénység Molnár Péter kivé­telével eleget tett a parancsnak. Molnár ott maradt, egyedül védte az állásokat. Mikor a rohamozó oroszok a drótakadályokhoz értek, Molnár kézigránátokat dobott oly gyorsan és ügyesen, hogy az ellenség sorában fel­bomlott a rend. Számos orosz katona maradt halva az akadályok előtt. Az oroszok a nagy kézigránáttűztől megijedve, hanyatt-homlok rohantak vissza. Az állást Molnár Péter mentette meg. Az ezred a derék katonát elkesen ünnepelte. Most kapta meg az arany vitézségi érmet és soronkivül léptették elő őrmesterré. * Hősi halál. Kürthy Jenő minaji földbirtokos a következő értesítést kapta a harctérről: Mélyen tisztel Uram ! Fájdalommal eltelt szívvel tudatom, hogy mn, Kürthy István hadnagy, a 7. század parancsnoka Vol­­hyniában Goroc­ov községtől éjszakra­­az oroszok elleni támadás alkalmával hősi halált halt. Kihűlt tetemét ott temettük el a harctéren egy erdő szélén. Emléke mint bajtársé és mint hősé örökké élni fog közöttünk. Kí­vánom, hogy az Úr fájdalmára vigaszt nyújtson. Gergely Miklós zászlós.« A család a következő gyászjelentést adta ki: »Kürthy Jenő és neje szül. Boross Ilonka úgy a maguk, mint Bertalan és Szilárd gyermekeik, a nagy­­anyja, nagybátyja, nagynénje s az egész rokonság nevé­ben mélységes fájdalomtól összetörve, szomorú szívvel jelentik, hogy feledhetetlen, kedves, drága (sák remény­ségük, büszkeségük Kürthy István tényleges hadnagy a 29. népf. gy. e. II. zljnál, s a 7. század parancsnoka f. évi junius hó második felében Volhyniában (a­hová Csak 1. évi június hó 15-én ment föl az olasz harctérről, ahol 7 hónapig hősiesen küzdött) Gorochov községtől éjszakra az oroszok elleni támadás alkalmával 20 éves korában hősi halált halt. Hős halottunkat bajtársai ott a harctéren temették el. Édes hazánkért, mindnyájunkért estél el, de az egész világ sem pótol ki nekünk Tégedet! Nyugodjál csendesen!« * Katonai diáktanfolyam volt az ungvári kir. kath. főgimmasiumban, azon növendékek számára, a kik a hetedik osztályból soroztattak be. A tanfolyam négy hetes volt, melynek végeztével a növendékek VIII. osz­­ályú vizsgát tettek s utána pedig junius 25-én írásbeli nélküli érettségit. A tanfolyamon 15-en vettek részt. A növendékek soha komolyabban nem fogták fel köteles­ségüket mint e hetekben, bár soha inkább nem számol­hattak kegyelemre mint most. A mi görög katholikus fiaink szerepeltek itt számban és eredményben is a leg­szebben. Az összes jeles érettek görög katholikusok, név­­szerint: Brascsajkó Antal (7 hónapja a harctéren), Fe­­dinecz Sándor (13 hónapja a harctéren), Legeza István, Szabados Mihály. Jó érettek voltak: Csurgovich Ernő (3 jeles 2 jó), Hrabár Emil és Suba Géza. Egyszerűen érettek: Ka­nyu­­k János, Mikita Sándor. Az érettségi vé­gén az igazgató szép beszédet intézett az ifjakhoz, kik nemes büszkeséggel, Istenbe vetett bizalommal és re­ménnyel indultak nagy hivatásuk teljesítésére. * Háborús segítség nyugdíjas tanítóknak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter mindazokat a taní­tókat és tanítóöz­vegyeket, a­kiknek nyugdíja 2000 ko­ronánál nem nagyobb, egyszers mindenkorra 100—150 ko­ron segítségb­en részesíti. A segítségért nem kell külön folyamodni. Az a tanító, vagy özvegy, a­ki ez évi áp­rilis 1-je óta lakást változtatott nemkülönben az is, a­ki nyugdíját most első ízben vette fel, lakását az Országos tanítói nyugdíj és gyám alap számvevőszékével (Buda­pest Hold­ utca 19) tudassa.­­) Dr. Demkó Kálmán szóbeli közlése szerint 1867-ben a Ji­ger-nyomda a vármegyeház utcában volt. Nem tudom, azonos hely-e ez a Tarnócy házzal. Később a Gyapjú (ma Teleky) utca aljára költözött, ahol a nyomda aztán uj tulajdonosának, id. Fésűs József­nek kezén tovább is fennállott (Folyt. köv.)

Next