Görög katolikus szemle, 1929. március-december (1. évfolyam, 1-19. szám)
1929-03-31 / 1. szám
Budapest, 1929 március 31. I. évfolyam, 1. szám. A MAGYAR GÖRÖG-KRTLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IV., Apponyi-tér 1. sz., félélét. Megjelenik kéthetenkint. Főszerkesztő: GRÓH ISTVÁN Felelős szerkesztő: MIKULICH KÁROLY Előfizetési árak: Egész évre 8 P, félévre 4 P, Amerikában egész évre 16 P . , MAQOSz tagjainak egész évre 5 P. — 1929-re nemtagoknak 6 P Amerikában 12 P, tagoknak 3 75 P. Egyes szám ára 40 fillér, Amerikában 80 fillér. Hiszek egy Istenben — Hiszek egy hazan Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában,men. Lapot alapítottunk*. annak a kétszázezer görög-katolikusbernek, aki megmaradt ebben a csonkaorszáan. De magyarok ezek mind, nehezen felejtőks konok álmodók; úgy érzik, egyek azokkal,kik túlfelől maradtak s miattuk ugyan hiába övekelték ki a trianoni mesgyét. Hisz oda?vannak Ungvár, Munkács; odaát régi kultintézményeink, grékus iskoláink, internátusok, amelyek papokat neveltek, meg tanítókat, zenes nevelőit a népnek és jó magyarokat, meg a Nyírség homokján s a hajdúsági mencén munkálódik népünk és tőlünk várja, hogy kiépítsük, teljessé tegyük kultúrával lelki világ. Tekintélyre, társadalmi súlyra, eliserésre, görög-katolikus intézményekre van szüksünk; nem elégedhetünk meg az emlékezéssé cselekednünk, alkotnunk kell. Az akarásnak, a tennivágyásnak szelleme él bennünk úgy, mint az egész magyar társadalomban s úgy érezzük, ennek a társadalmnak értékes része a mi hűséges népünk. Gazdagok vagyunk eszmékben és önérzetesek szegénységünkben. A mai görög-katolikus intellektuell osztály — kevés kivéellel — papok gyermekeiből és unokáiból kerüi ki. Az oltárt szolgálták őseik, egész papi dnasztiák, talán azért oly makacs idealisták az utódok. Vagyonhoz nem jutott belőlük egy se, tisztviselők lettek és szolgálják a magyar államermét, különbkülönb rangosztályokban. Vajjon mire megyünk ezzel a renddel? építhetünk-e reájuk? Azt tartom, igen. A görög-katolikus társadalom immáron egy; papok és világiak, ifjak és öregek, vidékiek és fővárosiak fogtak össze, hogy munkásai legyenek annak a nagy renesszánsznak, amely a hajdúdorogi magyar püspökség felállításával indult meg. Soha még ilyen egyetértés át nem járta a lelkeket, mint mostanság ; a szeretet hevét érezzük egymás szavából, cselekedni akar mind és boldog az író, aki szót talál a közös érzések kifejezésére. A feltámadás nagy gondolata fog össze bennünket és nem látunk egymásban mást, csak jót. Tele hízással írjuk azért kicsiny lapunkat és bocsátjuk el széles Magyarországon. Mert nemcsak a mieinknek írunk, ebből kell jobban megismernie bennünket az egész magyar társadalomnak. Túlfelől maradt hittestvéreink felé pedig kezeinket nyújtjuk, melyek imádságra fonódnak, ha ők imádkoznak és ökölbe szorulnak, ha szenvedésük hangját halljuk. A grékus egység, a magyar egység hirdetői akarunk lenni. Gróh István: Köszöntés. Húsvétot, az Úr föltámadásának ünnepét üljük és ezen az ünnepen indul útjára a görög-katolikusok szemléje. Nehéz időket éltünk és élünk még most is. Mintha a mindenható Úristen az elmúlt hónapokban különös kemény és szigorú téllel akart volna sújtani bennünket, hogy azután végre enyhe, tavaszi idővel örvendeztessen meg. De ez a természetből vett hasonlat csak külső kerete, mintegy jelképe akar lenni annak a lelki követésnek, amelyet lapunk szeretne betölteni, amelynek teljesítésére vállalkozik, megjelenvén a közönség előtt. Feltámadás! Az Úr Jézust, az Istet fiák a világ Megváltóját sírba temették, a szent Istenszülő, néhány félénk asszonyok kísérték sírjába. Illatos kendekkel és drága gyolccsal rótták le szeretetüket iránta, ellenségei azonban örültek. Azt hitték, hogy övék a győzelem. A názáreti prófétát sikerült eltűntetni az emberek szeme elől, nagy sziklakövet tudtak a sírboltra hengeríteni és a hatalmas birodalom nagy katonai erejét tudták odaállítani a sír bejáratához. Emberileg minden megtörtént, hogy Jézust és tanítását végleg száműzzék a föld színéről. De írva vagyon: «Nincsen okosság, nincsen bölcsesség, nincsen tanács az Úr ellen». Hiába a kőszikla, az Úr Jézusnak megdicsőült teste kijön a sírból anélkül, hogy a nagy követ átütné. Hiába a négyszer négyes őrség, a katonák riadtan futamodnak meg, mikor meglátják az Urat dicsőségében, fényességében és meglátják az angyalt, amint elhengeríti a nagy követ. Mivelünk is hasonló történt, mint amilyen volt a jeruzsálemi temetés. Kettévágták a magyar görögkatolikusságot. Minket is elföldeltek, sírba tettek. A közöny és a rosszindulat sziklája nehezedett sírunkra. Az irigység állott őrt körülöttünk, hogy ne tudjunk új életre kelni. Ám az Isten irgalma határtalan, utai nem az emberek urai. Bármilyen választófalak válasszák is az embereket egymástól, törvények, szerződések színébe öltözködő határcsinálók munkája, bármilyen magasra építse őket az emberi ügyeskedés és bármilyen vastagon hordja egymás mellé a köveket, az Isten akarata át tudja törni. Mi is szeretnénk eljutni olyanokhoz, akiket most nem kereshetünk föl közvetlenül. Azokhoz, akik lélekben oly közel állnak hozzánk, de külsőleg oly messze esnek tőlünk, de ne csüggedjenek. Ha nem is jöhetünk mindig össze úgy, ahogy szeretnők, gondolatunk és imádságunk fölszállhat a mennyei király trónja elé és ott találkozhatik az övékkel. A mindenek Atyjának áldása pedig bő harmatként hull reánk és reájuk, nem ismer különbséget, nem ismer távolságot, nem ismer elválást, sem emberek csinálta, emberek kigondolta mesterséges akadályokat. Feltámadás! Az Isten fia húsvét reggelén újra egyesítette testét lelkével és kijött a sírból nagy hatalommal és dicsőséggel. Mi emberek is foglaljuk össze mindazt a sok kegyelmet és malasztot, amelyet Istentől kaptunk, foglaljuk össze a tanítást és kijelentést, a kegyelmeket és a szent titkokat, a hitet, reményt és szeretetet, az imádságot és jócselekedeteket, a buzdítást és példát prt és mindezt ajánljuk föl mennyei iránamnt alázatos szeretetünk kis tanu- Pamaszkodjunk hűségesen mindahhoz, amit örököltünk nagy eleinktől, az apostoloktól és atyáktól, a nagy tanítóktól és szerzetesektől, a vértanuktól, szüzektől és özvegyektől. Ezt a szent örökséget tartsuk állandóan lelki szemeink előtt és a magunk gyenge erejével iparkodjunk növelni, gyarapítani a lelki kincset. Mindenben vezéreljen minket a szeretet Isten iránt, szeretet testvéreink iránt, szeretet még azok iránt is, akik minket talán nem szeretnek, akik nem járnak közénk és testvéreink közé. Azt mondja az Úr Jézus, az Üdvözítő: «ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok leszen, nemde a pogányok is ezt teszik.» Jobbak akarunk lenni a pogányoknál, tökéletesebbek azoknál, akik Krisztust nem ismerik, nagyobb jutalmat akarunk érdemelni, mint azok, akik csak földi szempontok szerint gondolkoznak. Egészen Krisztuséi akarunk lenni, hogy vele együtt szenvedvén a földi megpróbáltatásokat, a közönyt és rosszindulatot, a meghurcoltatást és rágalmat, az erőszakot és üldözést, egykor azután az ő kegyelméből ünnepelhessük a boldog föltámadást. Htiszent napon pedig grékus testvéreimet nagy vállalkozásuk alkalmából szívből köszöntöm! Báró Vécsey I. Aurél dr.