Határszéli Ujság, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-04 / 1. szám
2. oldal, nagyság érdekéből, — melynek nélkülözhetetlen alapja a nemzeti együttérzés és a nemzettársadalmi egybeforradás, — minden néven nevezendő köztevékenység első és fő célja legyen a magyar nemzeti restauráció nyelvben, érzületben, szokásokban, törekvésekben, tudományban és művészetben egyaránt. Elsősorban tehát mindenki nyelvi, felekezeti, politikai felfogásbeli és társadalmi helyzetbeli különbségre való tekintet nélkül lelke teljes heyével a nemzeti célok szolgálatába álljon, mindennemű törekvésére fényt, meleget a nemzeti szellem hintsen, sugározzon, mindenben elsősorban és csakis magyar legyen, Így aztán lehet buzgó, tevékeny, lelkes tagja különféle társadalmi avagy erkölcsi közületeknek avagy egyesületeknek, társulatoknak; természetesen sohasem feledve szem elől, hogy egy hazafiai, egy nemzet testvéregyedei vagyunk, akiknek éppen a nemzeti nagyság, mint édesmindnyájunk szent törekvése érdekében egymás iránt készséggel, tisztelettel, szeretettel, türelemmel kell viseltetnünk. Minden téren azt kell keresnünk és erősítenünk, ami egybefűzhet minket még a társadalmi és erkölcsi sajátos vonatkozásaink közepette, sőt annak ellenére is, és mindent gondosan kell kerülnünk, ami szétválaszthat bennünket ez úgyis annyi ütközőpontoknak, annyi széthúzó törekvéseknek klasszikus (nem-e inkább: szerencsétlen) földjén. És ezt a nélkülözhetetlen nemzeti hitvallást egyaránt vallja és tettekben kövesse is, ne csak hirdesse, mindenki akár szerény, szürke, közkatona, akár vezérkedő kiválóság. Sőt elsősorban az utóbbiaknak kell jól megszívlelniük és teljesíteniük. Hiszen az ő szavukra figyelnek a tagok, az ő lelkesedésük ragadja magával a tömeget, övék tehát elsősorban a felelősség is a nemzeti békés fejlődés, a nemzeti egybeforradás, a társadalmi béke megóvása dolgában. Az eddig előadottak azonban mind csak elvi kijelentések. Legfeljebb a nemzeti restaurációnak, mint célnak a kitűzését és szükségét hangoztatják. A módok, eszközök és részletek dolgáról a jövő közlemény fog szólani. TÁRCA. NÁSZ. — A „Határszéli Újság“ eredeti tárcája. — Irta: Kovássy Elemér. Zsuzsi néne, a falunak Tán száz éves vén banyája, Két botjára támaszkodik Az eszterha alatt állva. Ezer ránc is van az arcán Barázda, barázdát szántván. Legény, lány, kiváncsi asszony A boszorkát körül állja, És hallgatja bámész arccal, Mit motyog fogatlan szája? „Rózsi Julist esküvőre, Most viszi a Csákány Imre! Kackiás lány, te cickendős, Babos szoknyás, kél amoda ! Te is jártál ugye bizony Máté László, tollfosztóba? Ki volt Julis szeretője? „Bot Pali!“. Most a vőfénye. És mert Pali csupán fecske, — Gyütt ment ember a faluba, — Imre pedig veréb itten, Apja Julist ehbe adja. Haj pedig muszáj házasság Lelkeim gúzs, örök rabság ! Uram ne vigy kísértetbe, Ép éjfélkor — megvigyázom — Kuvik szólalt Rozsiéknak Pléh fedeles, cifra házán. Haj pedig a kuvik szólás Halált jelent. Uram bocsáss!“ Keresztet vet jó magára A hallgatók pápistája . .. És mind siet. Hátha Julis Lakodalmát még meglátja ? Amottan jön ép a násznép, Oltár elé jegyes pár lép. * * * Jaj de hangos Rozsiéknak Pléh fedelű házatája. Benne vig muzsika mellett Vidám násznép tánca járja. Számos üveg tele borral, Dús asztalok minden jóval. Csábítóan szép menyasszony Színig tölti a poharát, Tüzes szemmel, erős borral Úgy kínálja férje urát. — Vőfélyével ezen közbe Titkon, lappal összenéze. — Jámbor, józanéltü Csákány Nem lévén italhoz szokva, Hova inkább kezd elázni, Amint iszik sokat sokra. Uram fia és csodát lát: Egy szál helyett két szál gyertyát. És dadogó nyelvvel mondja: „Lába nincsen a gyertyáknak, Mégis, mintha illegnének, Billegnének, táncolnának.“ Julis szólal: „Igyunk rája! De’ tréfás kend, Isten áldja!“ Esmeg oly szépen biztatja : — Más ne hallja, olyan halkal — „Menjen ki a kútra kelmed.“ Ezt súgja a mézesajkkal. „Verejtékez szép homloka, Jó ha vízzel borongatja.“ Mikor legnagyobb a cécó Megfogadja a szót Csákány, Szétnéz, senki sem ügyel rá, Megy a lépést kicifrázván. Utána osont vőfélye, S észrevétlen visszatére. Egyszerre csend a szobában, „Angyal repül“ — mondták régen. Szép menyasszony szól először: „Jézus Mária! hol a férjem ?“ Száz szál gyertya fénye mellett Holt tetemet kútba tettek. Virradatkor vén boszorka Odakint áll a pitvarban. Baljós hangon ekként szólal: „Kuvik szólalt, úgye baj van?! Jesszusom, de hogy is esett Valójában a rémeset ?“ HATÁRSZÉLI ÚJSÁG BOROSS TÉLI DIVAT ÚJDONSÁGAI SZÉPEK JÓK ÉS OLCSÓK Megoldás előtt. Irta: Burgyán Aladár orsz. képviselő. Az uj esztendő nagy problémák előtt állva találta a magyar nemzetet. Mintha csak közjogi és közgazdasági életünknek egy uj korszaka következnék, olyan nagy eseményekkel terhes az egész politikai láthatár. Az a kibontakozás, amelyet 1906. tavaszán kényszerűségéből fogadott el, mint megváltoztathatatlan kész tényt, a magyar nemzet, csak egy bizonytalan, ideiglenes állapotot teremtett meg, korszakalkotó munkát senki sem várt, és senki nem is remélhetett. Csupán függő kérdések, — az útból félre tolva; ezek jellemezték az akkori kibontakozást; pedig mindenki tudta, már akkor, hogy ezeket a függő kérdéseket, előbb vagy utóbb, igy vagy amúgy, — de feltétlenül meg kell oldania a nemzetnek, ha végleges és békés állapotokat akar teremteni. Az ideiglenes kibontakozás feltételeiből kivették szándékosan a katonai kérdéseket, és a végleges kibontakozás, elsősorban megoldandó feladatai éppen a katonai kérdések lesznek! Beszélhetnek az osztrák, elfogult politikai körök Lueger úrral egyetemben, amint nekik tetszik, a katonai kérdések küszöbön levő megoldása mégis csaak a magyar nemzet és királya között elintézendő olyan ügy, amihez Ausztriának éppen semmi köze nincsen. Azzal már régen tisztában lehet Ausztria is, s a legfőbb hadúr is, hogy az osztrák és magyar, az úgynevezett közös hadseregnek, további fejlesztésébe, Magyarország csak az esetben hajlandó belemenni, ha ennek a hadseregnek magyar jellege, a szolgáltatások arányában érvényesülni tud, és ennek az érvényesülésnek nincsen semmi akadálya. Ha a mutatkozó jelek nem csalnak, megoldás előtt áll ez a kérdés, mégpedig már a közelben és így, első alapkövét fogja képezni a végleges kibontakozásnak, mely létre fog jönni a nemzet és királya között. A másik függő kérdés, amelynek kielégítő megoldása egyik előfeltételét képezi a végleges kibontakozásnak, — a bankkérdés, amely aktuálissá csak ebben az uj esztendőben válott. Még abban az időben, amikor az alkotmányellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit — szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdésekben szabad kezet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentést, — Magyarország szabad elhatározását úgy a bank, mint egyéb gazdasági kérdésekben tételes törvények biztosítják. Már nem hónapok, — csupán csak hetek választják el a nemzetet attól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb létfeltételéhez, gazdasági önállóságához. Az a negyvenéves babona, mely az önálló magyar nemzeti jegybank kérdését annyi éven keresztül lenyűgözve tudta tartani, oszladozóban van és az érdekcsoportok intrikáin, a kishitű, egyoldalú látkörű felfogáson maholnap diadalmaskodni fog az élni akaró nemzet, akadályt nem ismerő, minden áldozatra kész energiája! Az annexió kérdése időközben egészen váratlanul nyomult előtérbe a politikai láthatáron, mint az a fekete felhő, amelyről a szántóvető ember nem tudja az első pillanatban, hogy áldást, átkot hordoz-e méhében! Évszázados tradíciók, történelmi múlt, megdönthetetlen alkotmányjogi vonatkozások , megerősítve koronázott királyok, ország-világ előtt elhangzott esküje által; nemzedékről nemzedékre, egyik királyról a másikra átháramló kötelezettségek, ünnepélyes fogadalmak, — Magyarország szempontjából, egészen tiszta képet tárnak a világ elé. Az annexió kérdése, — maga magát kell hogy megoldja, olyan irányban, amelyhez semmi kétség nem férkőzhetik, mert a jogalap, amelyre helyezkedik , megdönthetetlen. Az új választói jog megalkotása, előfeltétele volt és ideiglenes és elengedhetelen kelléke a végleges kibontakozásnak is. Hogy ezt a vállalt nagy feladatot fúzióval, vagy fúzió nélkül tudja-e a kormány megoldani, 1. szám.