Határszéli Ujság, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-04 / 1. szám

2. oldal, nagyság érdekéből, — melynek nélkülöz­hetetlen alapja a nemzeti együttérzés és a nemzettársadalmi egybeforradás, — min­den néven nevezendő köztevékenység első és fő célja legyen a magyar nemzeti res­tauráció nyelvben, érzületben, szokások­ban, törekvésekben, tudományban és mű­vészetben egyaránt. Első­sorban tehát mindenki nyelvi, felekezeti, politikai felfo­gásbeli és társadalmi helyzetbeli különb­ségre való tekintet nélkül lelke teljes he­­­­yével a nemzeti célok szolgálatába álljon, mindennemű törekvésére fényt, meleget a nemzeti szellem hintsen, sugározzon, min­denben első­sorban és csakis magyar le­gyen, Így aztán lehet buzgó, tevékeny, lel­kes tagja különféle társadalmi avagy er­kölcsi közületeknek avagy egyesületeknek, társulatoknak; természetesen sohasem fe­ledve szem elől, hogy egy haza­fiai, egy nemzet testvéregyedei vagyunk, akiknek éppen a nemzeti nagyság, mint édesmind­nyájunk szent törekvése érdekében egy­más iránt készséggel, tisztelettel, szeretet­tel, türelemmel kell viseltetnünk. Minden téren azt kell keresnünk és erősítenünk, ami egybefűzhet minket még a társadalmi és erkölcsi sajátos vonatko­zásaink közepette, sőt annak ellenére is, és mindent gondosan kell kerülnünk, ami szétválaszthat bennünket ez úgyis annyi ütközőpontoknak, annyi széthúzó törekvé­seknek klasszikus (nem-e inkább: szeren­csétlen) földjén. És ezt a nélkülözhetetlen nemzeti hitvallást egyaránt vallja és tettek­ben kövesse is, ne­ csak hirdesse, mindenki akár szerény, szürke, közkatona, akár ve­­zérkedő kiválóság. Sőt első­sorban az utóbbiaknak kell jól megszívlelniük és tel­jesíteniük. Hiszen az ő szavukra figyelnek a tagok, az ő lelkesedésük ragadja magá­val a tömeget, övék tehát első­sorban a felelősség is a nemzeti békés fejlődés, a nemzeti egybeforradás, a társadalmi béke megóvása dolgában. Az eddig előadottak azonban mind csak elvi kijelentések. Legfeljebb a nem­zeti restaurációnak, mint célnak a kitűzé­sét és szükségét hangoztatják. A módok, eszközök és részletek dolgáról a jövő köz­lemény fog szólani. TÁRCA. NÁSZ. — A „Határszéli Újság“ eredeti tárcája. — Irta: Kovássy Elemér. Zsuzsi néne, a falunak Tán száz éves vén banyája, Két botjára támaszkodik Az eszterha alatt állva. Ezer ránc is van az arcán Barázda, barázdát szántván. Legény, lány, kiváncsi asszony A boszorkát körül állja, És hallgatja bámész arccal, Mit motyog fogatlan szája? „Rózsi Julist esküvőre, Most viszi a Csákány Imre! Kackiás lány, te cickendős, Babos szoknyás, kél amoda ! Te is jártál ugy­e bizony Máté László, tollfosztóba? Ki volt Julis szeretője? „Bot Pali!“. Most a vőfénye. És mert Pali csupán fecske, — Gyütt­ ment ember a faluba, — Imre pedig veréb itten, Apja Julist ehbe adja. Haj pedig muszáj házasság Lelkeim gúzs, örök rabság ! Uram ne vigy kísértetbe, Ép éjfélkor — megvigyázom — Kuvik szólalt Rozsiéknak Pléh fedeles, cifra házán. Haj pedig a kuvik szólás Halált jelent. Uram bocsáss!“ Keresztet vet jó magára A hallgatók pápistája . .. És mind siet. Hátha Julis Lakodalmát még meglátja ? Amottan jön ép a násznép, Oltár elé jegyes pár lép. * * * Jaj de hangos Rozsiéknak Pléh fedelű házatája. Benne vig muzsika mellett Vidám násznép tánca járja. Számos üveg tele borral, Dús asztalok minden jóval. Csábítóan szép menyasszony Színig tölti a poharát, Tüzes szemmel, erős borral Úgy kínálja férje urát. — Vőfélyével ezen közbe Titkon, lappal összenéze. — Jámbor, józanéltü Csákány Nem lévén italhoz szokva, Hova inkább kezd elázni, Amint iszik sokat sokra. Uram fia és csodát lát: Egy szál helyett két szál gyertyát. És dadogó nyelvvel mondja: „Lába nincsen a gyertyáknak, Mégis, mintha illegnének, Billegnének, táncolnának.“ Julis szólal: „Igyunk rája! De’ tréfás kend, Isten áldja!“ Esmeg oly szépen biztatja : — Más ne hallja, olyan halkal — „Menjen ki a kútra kelmed.“ Ezt súgja a mézesajkkal. „Verejtékez szép homloka, Jó ha vízzel borongatja.“ Mikor legnagyobb a cécó Megfogadja a szót Csákány, Szétnéz, senki sem ügyel rá, Megy a lépést kicifrázván. Utána osont vőfélye, S észrevétlen visszatére. Egyszerre csend a szobában, „Angyal repül“ — mondták régen. Szép menyasszony szól először: „Jézus Mária! hol a férjem ?“ Száz szál gyertya fénye mellett Holt tetemet kútba tettek. Virradatkor vén boszorka Odakint áll a pitvarban. Baljós hangon ekként szólal: „Kuvik szólalt, úgy­e baj van?! Jesszusom, de hogy is esett Valójában a rémeset ?“ HATÁRSZÉLI ÚJSÁG BOROSS TÉLI DIVAT ÚJ­DONSÁGAI SZÉPEK JÓK ÉS OLCSÓK Megoldás előtt. Irta: Burgyán Aladár orsz. képviselő. Az uj esztendő nagy problémák előtt állva találta a magyar nemzetet. Mintha csak közjogi és közgazdasági életünknek egy uj korszaka következnék,­­ olyan nagy eseményekkel terhes az egész politikai láthatár. Az a kibontakozás, amelyet 1906. tavaszán kényszerűségéből fogadott el, mint megváltoztat­hatatlan kész tényt, a magyar nemzet,­­ csak egy bizonytalan, ideiglenes állapotot teremtett meg, korszakalkotó munkát senki sem várt, és senki nem is remélhetett. Csupán függő kérdések, — az útból félre tolva; ezek jellemezték az akkori kibontakozást; pedig mindenki tudta, már akkor, hogy ezeket a függő kérdéseket, előbb vagy utóbb, igy vagy amúgy, — de feltétlenül meg kell oldania a nem­zetnek, ha végleges és békés állapotokat akar teremteni. Az ideiglenes kibontakozás feltételeiből ki­vették szándékosan a katonai kérdéseket, é­s a­­ végleges kibontakozás, első­sorban megoldandó­­ feladatai éppen a katonai kérdések lesznek! Beszélhetnek az osztrák, elfogult politikai körök Lueger úrral egyetemben, amint nekik tet­szik, a katonai kérdések küszöbön levő meg­oldása mégis csaak a magyar nemzet és királya között elintézendő olyan ügy, amihez Ausztriának­­ éppen semmi köze nincsen. Azzal már régen tisztában lehet Ausztria is, s a legfőbb hadúr is, hogy az osztrák és magyar, az úgynevezett közös hadseregnek, további fejlesz­tésébe, Magyarország csak az esetben hajlandó belemenni, ha ennek a hadseregnek magyar jel­lege, a szolgáltatások arányában érvényesülni tud, és ennek az érvényesülésnek nincsen semmi akadálya. Ha a mutatkozó jelek nem csalnak, megoldás előtt áll ez a kérdés, még­pedig már a közelben és így, első alapkövét fogja képezni a végleges kibontakozásnak, mely létre fog jönni a nemzet és királya között. A másik függő kérdés, a­melynek kielégítő megoldása egyik előfeltételét képezi a végleges kibontakozásnak, — a bankkérdés, amely aktuá­lissá csak ebben az uj esztendőben válott. Még abban az időben, amikor az alkotmány­­ellenes és törvénytelen darabont kormány ülte itt orgiáit — szállóigévé vált Magyarországon, hogy a király gazdasági kérdésekben szabad kezet enged a jövendő kormánynak. De ha a király nem is tett volna ilyen kijelentést, — Magyar­­ország szabad elhatározását úgy a bank, mint egyéb gazdasági kérdésekben tételes törvények biztosítják. Már nem hónapok, — csupán csak hetek választják el a nemzetet attól az időponttól, amikor a bank kérdése is megfelelő megoldást fog találni úgy, hogy Magyarország egy nagy lépéssel előre fog haladni egyik legfontosabb létfeltételéhez, gazdasági önállóságához. Az a negyvenéves babona, mely az önálló magyar nemzeti jegybank kérdését annyi éven keresztül lenyűgözve tudta tartani,­­ oszladozó­­ban van és az érdekcsoportok intrikáin, a kis­hitű, egyoldalú látkörű felfogáson maholnap diadalmaskodni fog az élni akaró nemzet, aka­dályt nem ismerő, minden áldozatra kész ener­giája! Az annexió kérdése időközben egészen vá­ratlanul nyomult előtérbe a politikai láthatáron, mint az a fekete felhő, amelyről a szántóvető ember nem tudja az első pillanatban, hogy áldást, átkot hordoz-e méhében! Évszázados tradíciók, történelmi múlt, meg­dönthetetlen alkotmányjogi vonatkozások , meg­erősítve koronázott királyok, ország-világ előtt elhangzott esküje által; nemzedékről nemzedékre, egyik királyról a másikra átháramló kötelezett­ségek, ünnepélyes fogadalmak, — Magyarország szempontjából, egészen tiszta képet tárnak a világ elé. Az annexió kérdése, — maga magát kell hogy megoldja, olyan irányban, amelyhez semmi kétség nem férkőzhetik, mert a jogalap, amelyre helyezkedik , megdönthetetlen. Az új választói jog megalkotása, előfelté­tele volt és ideiglenes és elengedhetelen kelléke a végleges kibontakozásnak is. Hogy ezt a vállalt nagy feladatot fúzióval, vagy fúzió nélkül tudja-e a kormány megoldani, 1. szám.

Next