Határszéli Ujság, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1915-01-04 / 1. szám
VIII.évfolyam. Ungvár, 1915. január 4. 1. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve: Egész évre ............8 K . Negyedévre ...............2 K. Félévre .................... 4 K . Egyes szám..............10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér sormkint 40 ! A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. TELEFON 37. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. Felelős szerkesztő: Főmunkatárs, Lapkiadótulajdonos: Dr. TAHY ENDRE Dr. SZABÓ JÓZSEF FÖLDESI GYULA Szerkesztőség: Szobránczi-utca 17 sz. — Kiadóhivatal: Teleky-utca 1 sz. Újévi gondolatok. Egy 365 napból álló időbeli terminus alkonyán — egy másik ugyanolyan hosszú jövő előhajnalán, a kettőnek egymással való találkozása percében: gondolkozzunk! 365 nap a természet idejében, végtelenségében egy pillanatnak sem számít. Egy véges életű ember sorában végtelenséget jelent. 365 nap alatt világok pusztulhatnak, mások támadhatnak, nemzetek tűnhetnek el a történelem színpadáról, mások megerősödve, győzedelmesen vonulhatnak a rejtélyes jövőbe. A már átélt , ismert múlt és a kiszámíthatatlan rejtélyű jövő határmesgyéjén elfogul az ember lelke! Örvend, vagy busul a múlt történetein, remegve, kétségekkel szívében és lelkében gondol: mi lesz, milyen lesz a jövő? Öröm,bánat,reménység, kétségbeesés, szeretet, gyűlölet, békesség, harc, megnyugvás, kétely, pihenés, az életért, érdekeinkért való küzdelem, ezek közül vájjon melyikből mennyi és mekkora részünk lesz?! „Múltadban nincs öröm jövődben nincs remény, vájjon a költő sugallása kire,lányunkra lesz találó? 1913 és 1914 találkozása idején birálgattuk 1913-at. S szomorúnak, sivárnak, mostohának, végzetesnek mondottuk minden pillanatát s közben reménykedtünk az 1914 üdvözítő voltában. „Ember tervez—Isten végez“ mondja találóan a magyar közmondás. Méltán! Bizakodtunk a parlamenti béke helyreálltában, a gazdasági helyzet előnyös fellendülésében, az erkölcsök javulásában, a kultúra, tudomány fejlődésében, sok mindenben, sok mindennek elkövetkezésében. A sors kegyetlen végzése most határozott! Parlamentünk békéje megvan, a pártok meghasonlása megszűnt. A parlament házi perpatvarainál magasabb erő, szempont hatása alatt megszűnt a turáni átok! A nagy — a történelmi pillanatok során a magyar parlament önmagához — tradícióihoz, a nemzet Géniusza sugallásához és a vészterhes napokhoz méltóan viselkedett. Nemzeti létünk jövő biztosítékának eza legörvendetesebb záloga!! Gazdasági helyzetünk 1914-ben az 1913. vigasztalan alapjain ingott, sőt roszszabb volt amannál. Ámde erőtlenek vagyunk, de tehetetlenségünket tagadjuk. — Tehetetlenségünket a nemzet oltárára felajánlott egy milliárd cáfolja meg. A koldusok százasai, a vagyonosok ezresei és a dúsgazdagok milliói azt igazolják: a magyar nemzet előtt e szó : lehetetlensége nincs, ismeretlen fogalmak! Mint az Úr engesztelésül egyetlen fiát, úgy a magyar hon fia utolsó garasát is feláldozza, ha a haza érdeke azt úgy kívánja. Az erkölcsiek terén a magyar nemzet nemzetiségeivel együtt az újjászületés, a megújhodás útjára tért 1914-ben. Az egymást követő ütközetek, harcok eseményei, a milliárdos kölcsön, az itthonmaradottaknak a mindenféle áldozatok felajánlása iránti nemes buzgalma igazolja: az ősi erények, a szeplőtlen erkölcsök, az évezredes küzdelem és kísértetek ellenére a magyarban ugyanazok, mint amilyenekkel a szittya vitézek ékeskedtek. Lehetett volna ez a nemzet rabszolga, beolvadhatott volna más, nála erősebb nemzetekbe, de életfájának utolsó csepp vére ontásával dacolt. Legyőzték — de teljes erőtlenedésében is féltek tőle, mint a sebzett oroszlántól. Nem lett ozmánná, nem németesedett el, maroknyi száma ellenére ma is magyar a magyar és szabad. Nemzeti ereje beolvasztó képességeivel felszívja magába a küzdelmek okozta emberveszteségek pótlására behívott nemzetiségeket s hogy ez minő eredménnyel, minő erkölcsi sikerrel jár, azt a hadi szintér krónikájának analeseiből tudhatjuk meg. 1914 második fele a harc kultúrájának, a haditudományok évszaka volt. Nyomán fog haladni — hogy meddig, ki tudná megjósolni? — az 1915. esztendő is. Stratégia, taktika, modern fegyverek, hadi segédeszközök alkotásában, intézésében ma a Monarchia hadvezetői, vitézei első helyen állanak. Szárazföldön, vizen, a levegőben egyformán urai vagyunk a helyzetnek. Múló kudarcok nem sokat ártanak az egyetemes, a végcélnál. Namur, Lürich és más belga erődök bástyáinak romjai a mi mozsaraink fensőbbségéről regélnek ; az orosz számbeli túlsúlya megtörésének lehetőségét a „vörösördögök“, „magyarszki" hősüknek köszönhetjük. Lassan-lassan megvagyunk. És még a magyarok Istene, nem hagy elvesznünk.— Lehet, mire a 365 napos időbeli terminusok ismét találkoznak — az egyiknek bucsúzásakor, a másiknak beköszöntésekor a hősök győzelmi harcairól, dicsőséges hadak útjáról fognak regélni. Lehet: a Belgrádban szőtt és Szarajevóban végrehajtott orgyilkosság a Nagy Magyarország megszületésének inditó oka leend. Karpinecz Emánuel: Lapunk mai száma 4 oldal. Katonák karácsonya. Csodálatos a magyar faj lelkülete. A háború nagy eseményei felszínre vetik a nép jellemének kristálytiszta gyöngyeit. A magyar katona, aki most hazájáért vérét ontja, nemcsak hősies lelki tulajdonságaival válik a világ legelső katonájává, hanem gyöngéd, nemes lelkületének költői modorban is tud kifejezést adni azokkal szemben, akik nagy küzdelmében segítségükre vannak, akik gondolnak vele, akik együtt éreznek vele. Már bemutattunk egy pár költeményt, amit a magyar baka agya, szíve termelt, — most még egy költeményt bocsájtunk közre. Aktuális a versezet, mert az őszinte hála hangja szólal meg benne azok iránt, akik az ungi Kárpátokat védő katonák részére a karácsonyi ajándékozás körül buzgolkodtak. Máskor prózai cikkekben újdonság alakjában adtunk a közérdek nevében kifejezést az egyes nyilvános eseményeknek, — most is a legilletékesebb helyről, a megajándékozott katonák egyikétől jövő versben fejezzük ki nyilvános elismerésünket a mozgalom lelkes embereivel szemben. A vers a következő: Nemes, Honszerető népe Ungmegyének, Tanujelét adta hű szeretetének, Hős fiaink iránt, akik a Kárpátokban Hazánk’ védelmezik a lövészárkokban. Akik éjjel nappal, bármilyen időben, Mint hősök harcolnak az ellenség ellen. Ezt szem előtt tartva, urak és urhölgyek, S e megyében lakó tehetősb pór népek. Örömet szerezni a hős vitézeknek Szekérszámra hozták a vöröskeresztnek A sok ennivalót s élvezett cikket, Melyből három vagyon egészen megtellett. Az egylet ezeket becsomagoltatja Lehetőleg úgy, hogy legyen az egyforma, Egy papir zacskóban egy vitéznek szánva, Kenyér, hús, szalonna, dió vagy szép alma, Kalács, dohánynemü, pipa vagy szivarka, Hozzá mellékelve pár skatulya gyufa S ehhez hozzáadva még egy üveg ital, Még pediglen jó bor, mit szeret a magyar. Hogyha látták volna ezt a jó vitézek, Hogy munkálkodtak itt finom női kezek, Még jobban buzogna a vér ereikben, De nem irom tovább, ott lesz a kezekben. Karácsony ünnepén, azt hiszem hogy áldják A kis csomagokat, ha kezükben látják. Hát hogyha majd eszik, biztosan gondolják, Az ellenségeinket mindet elpusztítják. Mivel a szeretet éreztette velek Földre áldást hozó Karácsony ünnepet. Vajha ez az ünnep hozna a számokra igazi örömet s ez egész világra, Látnák az ágyukat s gyilkos fegyvereket, Elnémulva mindent összetörve őket, kik idézték elő a nagy szeretetet.