Határszéli Ujság, 1925. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1925-07-05 / 27. szám

2. oldal. sünk a végletekig fokozódik majd és kér­lelhetetlen ellenfeleivé leszünk azoknak a szuronyokra támaszkodó hatalmasoknak, akik minket Körmendy-Ékes Lajostól meg­fosztottak! Ám jöjjenek a választások! Ott leszünk mindenütt, ahol elnyomottat látunk és fel­tárjuk mindenkinek sebeinket, hogy lássák: így bánik velünk a prágai kormány!... és jelszavunk lesz: buktassátok meg szava­zataitokkal ! Körmendy-Ékes Lajos szelleme a miénk, s ha őt elvették tőlünk, ezt el nem veheti semmiféle hatalom! HATÁRSZÉLI ÚJSÁG Hogyan gondolkodik az erdélyi zsidóság a magyarsággal való együttműködésről? „Nem akartunk tolakodó módon részt venni a magyarság szervezkedésében...“ Elsősorban is azt állapítjuk meg, hogy a ruszinszkói zsidóság Mózes nélkül bolyong a politikai élet pusztájában. Oka ennek az, hogy a ruszinszkói zsidóság hamarabb indult el politikai vándorútjára, mint ahogy Mózese megszületett volna. Azzal a ténnyel, hogy a ruszinszkói zsidóság egy része nemzeti alapra helyezkedett, más része pedig a nemzetközi „polgár“ elnevezés alatt tömörült, megszakította azt az ezeréves kapcso­latot, amely a magyarsághoz kötötte Azon — egy cseppet sem liberális gondol­kodásra valló — jelszóval, hogy „miként szavaz­hatna zsidó olyan listával, amelyen két­ szoc. párti jelölt neve is szerepel“, a zsidóság egy része a magyar pártok szövetségétől elvált és külön, — kormányhű — utakra tért. A kormánytámogatás azonban nem hozta meg azokat a reális eredményeket, amiket a zsidóság várt. A kiábrándulás még nem következett be, de a szerelmi álom hajnala rohamosan közeleg. A teljes kiábrándulást elősegítendő, szükséges­nek tartjuk az erdélyi zsidóság egyetemének poli­tikai felfogására és elveire rámutatni, valamint azon indokokat ismertetni, amik az erdélyi zsidóságot is a magyarságtól eltérő utakra terelték. A Zsidó Nemzeti Szövetség vezetője egy nagyfontosságú nyilatkozatában őszintén vallotta be, hogy: „A kisebbségek együtttműködése a leg­természetesebb folyamat volna mind­azon kérdésekben, amelyek a kisebb­ségeket ebben a minőségükben egy­formán érdeklik“. De aztán bevallotta, hogy mivel: „az eddig uralkodó magyar nemzetből nemzeti kisebbség lett, azt a történelmi sorsfordulatot a magyar nemzetnek könyedén elviselnie és abba máról­­holnapra belehelyezkednie nem lehe­tett. A többi nemzeti kisebbség ezt a sorsfordulatot természetszerűleg kö­­nyebben viselhette el és előbb alkal­mazkodhatott az események által elő­hívott realitásokhoz, így hát a zsidó­ság is...“ Mi sohasem kárhoztattuk azt, hogy a ruszin­szkói zsidóság nemzeti alapra helyezkedett, mert kezdettől fogva teljesen osztottuk a zsidóságnak azon elvét, hogy joga van nemzeti alapon önálló kisebbségi politikát űzni. Éppen ez okból elfogadjuk az Erdély­i Zsidó Nemzeti Szövetség azon mentegetőzését, hogy: „Ezért lettünk mi nemzeti kisebbség és nem azért, hogy a hallatlan törté­nelmi tragédiát végigszenvedő, mély­ségesen sújtott magyar nemzetet ne­héz óráiban elhagyjuk, hisz a magyar­sággal szemben a zsidóság örökké csak hálát érezhet, az 1918 előtti lelki készségért, midőn a magyar nemzet a zsidóságot az állampolgár­­sági jogok egyenlőségében és szabad­ságában részesítette“. Ilyen szívből jövő, hálatelt nyilatkozatot a ruszinszkói zsidóság sohasem hagyott búcsúzóul a ruszinszkói magyarságnak, hanem ahelyett annak úgynevezett „liberális“ és „polgári“ része odaállt a kisebbségi jogokat lábbal taposó kormány mellé és a magyar egység megbontására törekedett és törekszik ma is. Még az a szemérem­érzet sem volt meg ezek­ben a kormánytámogató urakban, mint amit az erdélyieknél tapasztalunk, akik egyenes őszin­teséggel jelentették ki, hogy: „nem akartunk tolakodó módon részt­­venni a magyar nemzetnek, mint kisebbségnek romániai szervezkedé­sében, mert a magyarság sorsát maga a magyarság kell, hogy intézze...“ Hát ez az! Nálunk —amellett, hogy „polgári“ politikát űznek ezek a kormánytámogatók, „libe­rális“ és „Keleti“ sajtóorgánumukban „tolakodó módon“ vesznek részt a magyarság politikai szervezkedésében, arcátlanul diktálnak és köve­telnek. Ők akarják meghatározni, hogy kiket válasszunk vezéreinkül és képviselőinkül. Ők állapítják meg milyen formában és mikor köve­teljük autonómiánkat; ők csinálnak népszámlálást párttagjaink között; ők adnak tanácsokat, mely szétzeillesztésünkhöz vezet; ők mutatnak új utakat, amelyek nemzeti megsemmisülésünk mélységéig visznek ... És mindezt csak azért, hogy azokat a sovány ígéreteket, amiket ezért a kormánytól kapnak, egyszer már megvalósulni lássák! Mit mond ezekkel szemben a becsületes kisebbségi küzdelmet folytató erdélyi zsidóság? Azt mondja, hogy: „ha a Magyar Párt revízió alá veszi a maga politikai állásfoglalását, a szászokhoz és zsidókhoz való viszo­nyát illetően,... úgy rájön arra, hogy célkitűzéseket csak együttes és közös világváros forgalmát. — Ma azonban ez meg­háromszorozódott. Auto auto hátán, még az itt divatból kiment landsverek is előkerültek a kocsiszínekből s jönnek rendesen 20-an, 30-an egymásután. — Tele a várost megtekintő zarán­dokokkal. Auto, kocsi számozva s mindegyiken a zarándok csoport felírása: „Essener Pilegrfahrt“, Reserved for Cleveland and Cinncinnati Roman Pilgrimage, „Peregrinaggi Milanesi“, „Peregrina­­ción de Barcelona*­ stb. stb. S mehetsz utánuk a katakombákba, a Kolosszeumba, Szent Pál templomába, a S. Maria-Maggioreba, a Vaticani Múzeumba, a Missiós kiállításba: mindenütt ugyanez a tömeg, ugyanez a tarkaság, ugyanez a hit és lelkesedés. — A tömegkvártélyokban és a legelőkelőbb szállodákban, ahol 200 líra egy szoba egy napra... a katholicizmus hihetetlen nagysága, egyetemessége s életereje, dobban itt ma lépten-nyomon az ember szeme elé. Aki pedig egyenesen a szentté avatások egyikén is jelen lehetett, az olyan látvány emlékét viszi magával a szívében, melyet elfelejteni nem fog soha, aminél már nagyobat, magasabbat, lélekbe­­markolóbbat ezen a földön az ember nem láthat. Már a tér látványa megdöbbentő. A Szent Péter­­tér szinte feketéllik a tömegtől. Autók, kocsik ezrei. Szigorú igazoltatás: A Szent Péter temp­lomba ilyen alkalommal csak jeggyel lehet be­menni, mert „csak“ vagy 60.000 embernek van hely benn. A templom hajómezői óriási keretekbe osztva, mindenüvé más-más szinti jegy szól. A szertartás 8-kor kezdődik és 2 órakor végződik, de már reggel 6-kor ott van majdnem mindenki, hogy lehető jó helyet kapjon a maga csoport­jában. Egyesek kis vadász­székeket hoznak, a többi többnyire áll ellen szomjan 6-tól délután 2-ig! S oly nagy mégis az érdeklődés a jegyekért, hogy bár tilos az árusítás, kéz alatt bizony 1000 lírát is adnak egy-egy jó jegyért. (Szóval „Zugliget“ itt is van, akárhogy tiltják.) Nyolc óra elmúlt: bezárják a kapukat. Míg a felvonulás tart, lélek az ajtón se be, se ki! Ez a felvonulás eltart vagy másfél óra hosszáig: a legimpozánsabb crescendo, amit képzelni lehet. Elől a pápai szemináriusok, az alsó papság véget nem érő, lassú menetben. Egy óra is el­telik, míg felfejlődtek és elhelyezkedtek. Aztán a szentté avatandó óriási képe, melyet zászlón hoznak. Taps fogadja és kíséri végig a roppant területű templomon; a messzeállók csak a taps közeledtétől sejthetik merre haladnak, mennyire közelednek a zászlóvivők. Jön a Ritus kongregáció, tagjai égő gyertyát hordanak. Gyertyával, mise­ruhában, vonulnak fel a Szent Péter peniten­­ciárusai, köztük a magyar is. Utánuk a főpapság, püspökök, érsekek szinte vég nélkül, a fehér mitrák ekkora tömegét csak régi zsinati képek metszetein látjuk. Bevonulnak a szentélybe, mert ilyenkor a Confessio-oltártól az abszisig, a Szent Péter kadettájáig terjed: ott van a pápai trón felállítva; két oldalt hatalmas tribünök, a Postu­­larok, énekesek, majd a római főnemesség, a Máltai lovagrend s a Szent Sír lovagok, a dip­lomácia és a pápai udvartartás tribünjei. (Folytatjuk.) 1925 július 5. akarati és érzületi összefogással, előretörtető fronttal lehet sikeresen megvalósítani“. Ezt valljuk mi is és ezért nem voltunk és vagyunk ellene a zsidó nemzeti alapon szervez­­kedőknek, mert mi is elismerjük, hogy a zsidó­ság e területen is önálló népi kisebbséget alkot, amely — hogy ismét az erdélyi zsidó Nemzeti Szövetség politikai osztálya vezetőjének szavait idézzük —„mindig kész a Magyar Párttal való testvéri együttműködésre azokkal a sérelmek­kel szemben, amelyek pusztulást je­lentenek mindkettőnkre nézve!“ Kérdés! Várjon mikor fog a nemzeti alapon szervezkedő ruszinszkói zsidóság erre a — kény­szerű helyzet követelte — álláspontra helyezkedni és mikor fogja — az első választási kudarcon okulva — az ilyen közös kisebbségi ügyekben a magyarsággal való közös működés lehetőségét keresni ? Ez a kérdésünk egy pillanatra sem szól a „liberális“ és „polgári“ konjunktúra-zsidósághoz! Ez a kisded tábor már régen eladta minden jo­gát ahhoz, hogy — akár zsidónak is neveztessék! I SZOCIÁLIS HÍREK Szakszervezeteink erősbödnek (Saját tudósítónktól.) Hírt adtunk arról, hogy a munkácsi keresztény szocialista szakszervezet megalakult. Azóta mindig többen és többen je­lentkeznek felvételre, mert belátták azt, hogy a kommunista párt csak hitegeti őket de elhelyezve még mindig nincsenek. A keresztény szocialista szakszervezet titkársága már eddig is több mun­kást helyezet el. Az inteligens munkásság szép számmal gyűl össze s egymással mindent meg­beszélve együtt­ egyöntetűen járnak el az őket érdeklő dolgokban. Állandó összeköttetést fog­nak fönntartani a zwittaui szakszervezeti köz­ponttal is. A szakszervezet fiatal gárdája kultu­rális téren is működni fog, már­is a Cserszky parkban szép és sikerült kabarét rendezett. Kü­lönben is állandó tervük ez, mert 5.-én a Peruzzi étteremben fognak egy kabaré estét tartani. Re­méljük, hogy mindig többen fogják belátni azt, hogy a két. szo­c. szakszervezet rövid időn be­lül erős és megdönthetetlen alapokon fog állam­ s tagjai szép számmal növekedni. Adja Isten, hogy úgy legyen. Működésben a „Dunabizottság“ Mint hitelt érdemlő forrásból értesülünk, a prágai minisztériumhoz intézett beadványában a „Dunabizottság“ aziránt kereste meg az illeté­kes tényezőket, hogy a tőlünk délre fekvő álla­mok gazdasági és termő­viszonyainak okából a Ruszinszkóban hatalmas lendületet vett erdő kitermelést mérsékelje. Valószínűnek tartjuk, hogy ezen intervenció az amerikai társaság hatalmas kitermelési akciójával szemben született meg s annak akarja útját szegni. Kétségtelen, hogy a nagyarányú és gyors kitermelés még egyrészről enyhítené a nap-nap mellett mind jobban mutat­kozó nyomort, addig rövid pár év alatt egyik legjövedelmezőbb gazdasági erőforrásunktól fosz­tatnánk meg s évtizedekre kihatóan éreznék meg a pillanatnyi előny káros hatásait. A figyelmez­tetés mint halljuk, a kellő pillanatban érkezett, mert az amerikai fakitermelő társaság vállalt tervének megvalósítás­ra a legmesszebbmenő lépéseket már megtette. Hírek pártunk országos központjából Az országos pártvezetőség f. évi július hó 7-én d. e. 10 órai kezdettel Iglón (Spiska Nova Ves) a Városi Vigadóban ülést tart. Tekintettel a tárgysorozat egyes pontjaira hozandó határozatok rendkívüli fontosságára, megkérjük kerületünk pártvezetőségi tagjait, hogy az említett gyűlésen okvetlenül megjelenni, avagy magukat meghatalmazás alapján képviseltetni szíveskedjenek. * A szeptember hó - ra összehívni rendelt országos kongresszusig terjedő időtartamra meg­választott országos elnökség Schuszter János és Böhm Rudolf Kassa kerületi főtitkárokat szolgálat­tételre az országos központba rendelte. Nevezet­tek állásukat máris elfoglalták. Mindkét főtitkárnak kiváló arravalósága és legfőképen kipróbált két­ szoc. lelkülete reményt kelt bennünk, hogy az elnökváltság által megzavart általános párt­békét a kongresszus elkövetkező idejéig nagy mértékben segítik helyreállítani. Úgy legyen.

Next