Határszéli Ujság, 1928. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1928-07-01 / 27. szám
2. oldal. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG Tizenegy ruszinszkói község lakói út nélkül! A román határ mentén fekvő Akii községbe csak úgy juthatunk el, ha másfél kilométernyi területet a román országúton teszünk meg. Persze erre engedélyt kell kapnunk s az átkelés időhöz van kötve. A román granicsárok akkor zárják le és nyitják fel a sorompót, amikor nekik tetszik. Ennek a másfél kilométeres országútnak kényszerű használata gazdaságilag már eddig is megnyomorította a lakosságot. Ez faktum! De ami gazdaságilag tönkre is fogja tenni: az a saját szekérútja, amely Akis községből Akishegyre vezet. Ez az út ugyanis szekerek számára teljesen járhatatlan. Olyan, amelyről elmondhatni: „itt tengely törik, ló döglik“ Pedig ehez az úthoz tizenegy község lakóinak gazdasági érdeke fűződik. A többszáz hold területű szőlőhegy gazdag termése, finom gyümölcse, a rossz út miatt alig értékesíthető. Az érdekelt községek lakóinak minden kérése, küldöttségben való járása hiábavalónak bizonyult, az állam semmivel sem akar hozzájárulni az útjavítás költségeihez, holott ezt megtenni kötelessége volna, mert évenként súlyos ezreket hajt be fogyasztási adó címén e szőlőhegy bortermelőitől. A magyar állam méltányolta e szekérút gazdasági fontosságát és 1913—14-ben állami támogatással hozzáfogtak az ut jókarbahozásához. Az ut erős alapkövezést kapott s a feltöltéshez 120 vagon kő és kavics is megérkezett már Halmiba, — de minthogy időközben kitört a háború, a kő befuvarozására nem kerülhetett a sor. Azóta az út igy áll kövezetlenül s természetesen járhatatlant. Ezen a lehetetlen állapoton akart segíteni Akis község képviselőtestülete, amidőn az 1927. évi november hó 10.-én tartott gyűlésén elhatározta, hogy az érdekelt szőlő- és földbirtokosok bevonásával és költségére kijavíttatja a hegyaljai szekérutat. Az érdekeltek készséggel vállalták a hozzájárulást s türelmetlenül várták a munkálatok megkezdését. Végre a napokban ez is bekövetkezett, amiről az érdekeltek az alábbi felszólításban vehettek tudomást: A kis község elöljárósága s képviselőtestülete 1927. évi nov. 1 -én 10. sch. 927. sz. alatt elhatározta a hegyaljai út kijavítását. Tekintettel arra, hogy a munkálatok már eléggé előre vannak haladva s a költségvetést előre megállapítani lehetetlen, azért kérjük, hogy ezen munkálatokra szőlőjéért előlegként fizessen be a községi bírónál.... Két, figyelmeztetem, hogy ha ezen felhívásnak nem tenne eleget, úgy az út további javítását be fogjuk szüntettetni s azt csak a költségvetés végleges jóváhagyása után fogjuk folytattatni. Az Egeren át vezető gyalogjáró, illetve szekérút felállítása is tervbe van véve s ez is az előlegek befizetésétől függ. Akis, 1928 junius hó körjegyző községi bíró. E felszólítás után az érdekeltek közül a legtöbben — csupa kíváncsiságból — kimentek az útépítés előrehaladottságáról meggyőződni — és elképedve látták, hogy amit a felszólítólevél útjavításnak nevez, az a legnagyobb megtévesztés és visszaélés az ő bőrükre. Az útjavítás ugyanis abból állott, hogy a szekérút két oldalán húzódó vízlevezető árokból a lerakodott sarat, iszapot, (amit tulajdonképpen a földbirtok tulajdonosának, Glück Ernőnek lett volna kötelessége a saját költségén kitakarhatni) az úttestre hányták s ezzel töltötték ki az utat. Természetesen a legnagyobb felháborodással tiltakoztak az ilyen útjavítás ellen s megtagadták a költségekhez való hozzájárulást. Így a felszólítólevélben kilátásba helyezett munkabeszüntetés valószínűleg meg is fog történni és ez így helyesen is lesz, mert inkább semmi, mint egy ilyen út. De kiváncsiak vagyunk, hogy az eddigi költségeket kik és honnan fogják fedezni? Azoktól semmiesetre sem követelhető ez, akik jóhiszeműen szavazták meg a hozzájárulást és járható szekérutat nem kaptak mai napig. Ennek igazságos eldöntését és az egész útjavítási ügynek sürgős megvizsgálását a hatóságtól várjuk. Panaszok a husztr betegsegélyző pénztár ellen Sok oldalról hallunk mostanában panaszokat a betegsegélyző ellen, sőt a pénztár orvosai ellen is, bár az orvosok — eltekintve sok esetbeni goromba és nemtörődöm viselkedésüktől — tulajdonképen a pénztár intenciói szerint dolgoznak. A panaszokból most csak egy párat! A pénztár hivatalnokaitól állandó szekatúrát kell, hogy elszenvedjen a munkaadó, a be- és kijelentések elismervényszelvényeit, bár válaszbélyeget is csatoltak ahoz, nem küldi vissza a pénztár. Az orvosoknak megtiltja a pénztár, hogy házilátogatásokat eszközölhessenek (a lehetőséghez képest csak akkor, amikor a munkás a halállal vívódik, mint ahogy az utóbb Bocskón történt, hogy az orvos kezei között halt meg a beteg.) A pénztár könyörtelenül hajtja be követeléseit, de ami utóbb Bocskón történt, az példátlan! Ebben a lehetetlen esetben felhívjuk a pénztár vezetőségét, hogy a vizsgálatot azonnal vezesse le, orvosolja és kárpótolja a károsultat, valamint a nagyzási viszketegségben szenvedő hivatalnokát fékezze meg. Az eset a következő: Mazes Jakab, bocskói lakos, a „Klotild“-gyárnak alkalmazotra mintegy 35 éve. Most májdaganat és vesebántalmai következtében ágyban fekvő beteg (nem szállítható), pénztári orvosi kezelés alatt áll még ma is. Az utóbbi időben a pénztár orvosa elrendelte, hogy sétáljon, amit a beteg meg is tett éspedig napközben, udvarán, vagy kis házikertjében ülve, élvezte a friss levegőt. Most jött a pénztár ellenőre, ki a beteget feljelentette, hogy fenn jár s így táppénze elvonandó. A pénztár be is szüntette a heti járulék kifizetését. Kérdjük Williger igazgató urat, kinek hisz? Az orvosnak, avagy az ellenőrnek, mert tudomásunk szerint az orvos megbotránkozott az eseten s el is várjuk az igazgató úrtól, hogy jelen esetben osztozni fog az orvos megbotránkozásában és hitelt ad az orvosnak Reméljük és el is várjuk Williger igazgató úrtól, hogy ez ügyben igazságosan fog intézkedni és a beszüntetett tápdijat Mazes Jakab munkástestvérünk részére minden további nélkül folyósítani fogja. Viszont ellenőrét, Krásza urat, kioktatja a jövőbeni megfelelő eljárásra. (Félős, hogy véletlenül megdicséri!) — Magyar gyermek magyar iskolába való! Minden gyermek elvész a magyarság számára, aki nem anyanyelvén tanul! Nyílt levél Kubicek, főállamügyész úrhoz Mélyen tisztelt főállamügyész úr! Már harmadik hónapja kérem hogy a letartóztatásomkor nálam levő irataimat, tárcámat és noteszeimet származtassák vissza. Két ízben személyesen kerestem fel főállamügyész urat ezen ügyben, de mind a kétszer azzal érveltek, hogy nincs idő a kinti ügyekkel foglalkozni, mivel a letartóztatásban lévők ügyei elsőbbek. Nem is az ellen van nekem kifogásom, hanem a mindennapi szükséges igazolványaim is ott vannak, amiből nekem hátrányom van s azonkívül ki vagyok téve a legnagyobb kellemetlenségnek, ha igazoltatni találnának mondjuk egy utazásom alkalmával. Ezenkívül szabadjegyem is ott hever, miáltal megkárosodom. 1928 Július 1. Kérdem tisztelettel, hogy ki fogja mindezekért vállalni a felelősséget? Vagy ezekből akarják meríteni ellenem a bizonyítékokat? Állok elébe mindenféle bizonyításnak és becsületesen vállalom is minden cselekedetemért járó felelősséget. Azt hiszem, jogi szempontból semmi kifogásolni valót nem lehet találni abban, hogy ezeket a lefoglalt, de Önök részére semmi értékkel nem bíró igazolványaimat, noteszeimet visszaadják. Vagy talán ezen fordul meg, hogy félnek a megszökésemtől? Megnyugtathatom efelől főállamügyész urat, hogy ha ez lett volna szándékom, úgy ezen irataim nélkül is meg tudtam volna tenni De mivel én csehszlovák állampolgár vagyok, nemcsak hogy nem akarok, de nem is mehetnék sehová sem, mert ideköt apám, testvéreim sirkantja, de elsősorban feddhetetlen életem, becsületes, tiszta magyarságom és az a magyar becsületem, mely megkívánja, hogy ha meggyanúsítottak, meghurcoltak — egy aljas agent provokateur besúgására —, meg is kapjam az elégtételt. Tisztelettel kérem Önt, főállamügyész úr, vizsgálja felül azonnal kérésemet és intézkedjen, hogy irataimat mihamarabb megkaphassam, Walla Elemér. Mi van a Hernád folyó szabályozásával? A ker.-szoc. párt ismételt közbenjárása ebben az ügyben Fedor Miklós ker.-szoc. nemzetgyűlési képviselő 1927 április havában interpellációt intézett a közmunkaügyi miniszter úrhoz a Hernád folyónak Csány, Zsadány, Nádasd, Gönyü, Abaujszina, Kenyhec, Migléc szakaszon való szabályozása tárgyában. A közmunkaügyi miniszter 1927 november 24-én 2725 prez.ai, 1927. sz. alatt arról értesítette Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselőt, hogy a közmunkaügyi miniszter már 1925 ben hozzá akart fogni a Hernád folyó ezen szakaszának a szabályozásához, az érdekelt községek azonban a szabályozáshoz a miniszter által kért hozzájárulást megtagadták. Az érdekelt községek 1927-ben újból kérvényezték a szabályozási tervezet elkészítését s az állam által felállított feltételeket elfogadták. A miniszteri válasz szerint a minisztérium utasította a kassai kultúrmérnöki hivatalt, hogy a tervezet elkészítéséhez azonnal fogjon hozzá. Miután ez év tavaszán, illetve az elmúlt napokban a Hernád ezen a szakaszon újból elöntött körülbelül 5000 hold kultúrföldet, Fedor Miklós két szocialista nemzetgyűlési képviselő ezen tényállást közölte a közmunkaügyi miniszter úrral és felhívta a figyelmét arra, hogy az árvíz az érdekelt községek egész termését tönkretette s arra kérte a minisztert, hogy a Hernád szabályozását ezen a szakaszon a legsürgősebben rendelje el és hogy a szabályozási munkálatokat még ez évben fejezzék be. A csehagrárok és a bocskói lányok Vájjon mit akarnak az agrárok a ruszin lányokkal? (Bocskói levél). Kedves Szerkesztő úr! Itt nálunk Nagybocskón a prevrát óta minden „rohamos fejlődésnek“ indult. Mégpedig! Fejlődik az ukrán mozgalom, fejlődik a kommunizmus, rohamosan „fejlődik“ a munkanélküliek száma, emelkedik a tönkrement egzisztenciák száma, szaporodnak a korcsmák. (Legutóbb maga az erdőkincstár üríttetett ki egy tisztviselői lakást, a csendőrséget tette ki, hogy egy újabb korcsma legyen, mert hiszen elsőbb az ital, mint a közbiztonság). Minden fejlődik itt kérem, előre és hátra, csak az agrárpárt nem akar fejlődni. Már a legelőn is csak azok jószágai legeltetnek, akik a cseh agrárpárt tagjai, mégsem fejlődik a párt, nem használ a terror, a kényszer sem. Nagyot gondoltak hát a cseh agrárok és úgy látszik maguk akarnak párthadsereget nevelni. Körülbelül két hónapja, hogy mozgalmat indítottak a bocskói ruszin lányok között, hogy minél többen menjenek Cseh-Morvaországba a munkára. Négy hete ment el a fiatal ruszin lányok első „transzportja“, s máris érkeznek az „elvándoroltaktól“ panaszos levelek, melyekben pénzért könyörögnek, hogy hazajöhessenek. Június 24 én ismét 16 ruszin lány hagyta el szülei földjét. Biztosak vagyunk benne, hogy sem az agrárpártnak, sem a ruszin leányoknak nem fog dicsőséget hozni a morvaországi kirándulás. És nagyon félünk, hogy az „elszállított“ ruszin leányok legtöbbje a legszégyenteljesebb prostitúció karmaiba fog esni, el fog sülyedni az erkölcstelenség fertőjében. Éppen azért már most hívjuk fel az illetékesek figyelmét a cseh agrárok ezen újabb dicső akciójára, a hatóságok kötelessége, hogy utánanézzenek az egész ügynek. Mert úgy hisszük, bármennyire is korlátlan urak az agrárok ebben a kis, szerencsétlen országban, azt talán még nekik sem szabad csinálni, ami fiatal lányok egész seregének erkölcsi leromlását hozhatja. Egy bocskói polgár. — A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség gyűlése. A M. T. Sz. igazgatótanácsa 24 én, vasárnap tartotta alapszabályai jóváhagyása utáni első igazgatótanácsi ülését, amelyen 20 tagegyesület képviseletében 22 tanácstag vett részt Ruszinszkóból Gulovics Tivadar, Holtky Károly, Rauch Károly dr. és Székely Gy. Levente voltak jelen az Ótátrafüreden megtartott gyűlésen. Egyidejűleg megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tennisz és Atlétikai Szövetség. A magyar Tennisz Szövetség elnöke Bárczy Oszkár (Besztercebánya) lett, alelnökök: Perhács Imre (Ipolyság), Wieland Albin báró (Kassa), Székely Gy. Levente (Ungvár) és Herzog György (Losonc). Főtitkár: Jelinek Ernő (Rimaszombat). Az atlétikai szövetség elnökévé Braun Bélát (Kassa) választották, alelnök Tomcsányi Béla (Ungvár). A SZALONNA legolcsóbb árban kapható „CONCORDIÁNÁL“ Mukacevo, róm. kath. parochia épületében. Egy kg. 13 Ke 30 f. — Olvasztott, tiszta disznózsír 1 kg. 15 Kg.