Határszéli Ujság, 1928. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)

1928-07-01 / 27. szám

2. oldal. HATÁRSZÉLI ÚJSÁG Tizenegy ruszinszkói község lakói út nélkül! A román határ mentén fekvő Akii községbe csak úgy juthatunk el, ha másfél kilométernyi területet a román országúton teszünk meg. Persze erre engedélyt kell kapnunk s az átkelés időhöz van kötve. A román granicsárok akkor zárják le és nyitják fel a sorompót, amikor nekik tetszik. Ennek a másfél kilométeres országútnak kény­szerű használata gazdaságilag már eddig is meg­nyomorította a lakosságot. Ez faktum! De ami gazdaságilag tönkre is fogja tenni: az a saját szekérútja, amely Akis községből Akishegyre vezet. Ez az út ugyanis szekerek számára teljesen járhatatlan. Olyan, amelyről elmondhatni: „itt tengely törik, ló döglik“ Pedig ehez az úthoz tizenegy község lakóinak gazdasági érdeke fű­ződik. A többszáz hold területű szőlőhegy gazdag termése, finom gyümölcse, a rossz út miatt alig értékesíthető. Az érdekelt községek lakóinak minden kérése, küldöttségben való járása hiábavalónak bizo­nyult,­­ az állam semmivel sem akar hozzá­járulni az útjavítás költségeihez, holott ezt meg­tenni kötelessége volna, mert évenként súlyos ezreket hajt be fogyasztási adó címén e szőlő­hegy bortermelőitől. A magyar állam méltányolta e szekérút gaz­dasági fontosságát és 1913—14-ben állami tá­mogatással hozzáfogtak az ut jókarbahozásához. Az ut erős alapkövezést kapott s a feltöltéshez 120 vagon kő és kavics is megérkezett már Halmiba, — de minthogy időközben kitört a háború, a kő befuvarozására nem kerülhetett a sor. Azóta az út igy áll kövezetlenül s termé­szetesen járhatatlant. Ezen a lehetetlen állapoton akart segíteni­ Akis község képviselőtestülete, amidőn az 1927. évi november hó 10.-én tartott gyűlésén elhatározta, hogy az érdekelt szőlő- és földbirtokosok be­vonásával és költségére kijavíttatja a hegyaljai szekérutat. Az érdekeltek készséggel vállalták a hozzá­járulást s türelmetlenül várták a munkálatok megkezdését. Végre a napokban ez is bekövet­kezett, amiről az érdekeltek az alábbi felszólí­­tásban vehettek tudomást: A kis község elöljárósága s képviselőtestülete 1927. évi nov. 1 -én 10. sch. 927. sz. alatt elhatározta a hegyaljai út kijavítását. Tekintettel arra, hogy a munkálatok már eléggé előre vannak haladva s a költségvetést előre megállapítani lehetetlen, azért kérjük, hogy ezen mun­kálatokra szőlőjéért előlegként fizessen be a községi bírónál.... Ké­t, figyelmeztetem, hogy ha ezen felhí­vásnak ne­m tenne eleget, úgy az út további javítását be fogjuk szüntettetni s azt csak a költségvetés végleges jóváhagyása után fogjuk folytattatni. Az Egeren át vezető gyalogjáró, illetve szekérút felállítása is tervbe van véve s ez is az előlegek befizetésétől függ. Akis, 1928 junius hó körjegyző községi bíró. E felszólítás után az érdekeltek közül a leg­többen — csupa kíváncsiságból — kimentek az útépítés előrehaladottságáról meggyőződni — és elképedve látták, hogy amit a felszólítólevél út­javításnak nevez, az a legnagyobb megtévesztés és visszaélés az ő bőrükre. Az útjavítás ugyanis abból állott, hogy a szekérút két oldalán húzódó vízlevezető árokból a lerakodott sarat, iszapot, (amit tulajdonképpen a földbirtok tulajdonosá­nak, Glück Ernőnek lett volna kötelessége a saját költségén kitakarhatni) az úttestre hányták s ezzel töltötték ki az utat. Természetesen a legnagyobb felháborodással tiltakoztak az ilyen útjavítás ellen s megtagadták a költségekhez való hozzájárulást. Így a felszólítólevélben kilátásba helyezett m­unka­­beszüntetés valószínűleg meg is fog történni és ez így helyesen is lesz,­­ mert inkább semmi, mint egy ilyen út. De kiváncsiak vagyunk, hogy az eddigi költsé­geket kik és honnan fogják fedezni? Azoktól semmiesetre sem követelhető ez, akik jóhisze­műen szavazták meg a hozzájárulást és járható szekérutat nem kaptak mai napig. Ennek igazságos eldöntését és az egész út­javítási ügynek sürgős megvizsgálását a ható­ságtól várjuk. Panaszok a husztr betegsegélyző pénztár ellen Sok oldalról hallunk mostanában panaszokat a betegsegélyző ellen, sőt a pénztár orvosai ellen is, bár az orvosok — eltekintve sok esetbeni goromba és nemtörődöm viselkedésüktől — tu­lajdonképen a pénztár intenciói szerint dolgoz­nak. A panaszokból most csak egy párat! A pénztár hivatalnokaitól állandó szekatúrát kell, hogy elszenvedjen a munkaadó, a be- és kijelentések elismervényszelvényeit, bár válasz­bélyeget is csatoltak ahoz, nem küldi vissza a pénztár. Az orvosoknak megtiltja a pénztár, hogy házi­látogatásokat eszközölhessenek (a lehetőséghez képest csak akkor, amikor a munkás a halállal vívódik, mint ahogy az utóbb Bocskón történt, hogy az orvos kezei között halt meg a beteg.) A pénztár könyörtelenül hajtja be követeléseit, de ami utóbb Bocskón történt, az példátlan! Ebben a lehetetlen esetben felhívjuk a pénztár vezetőségét, hogy a vizsgálatot azonnal vezesse le, orvosolja és kárpótolja a károsultat, valamint a nagyzási viszketegségben szenvedő hivatalnokát fékezze meg. Az eset a következő: Mazes Jakab, bocskói lakos, a „Klotild“-gyárnak alkalmazotra mintegy 35 éve. Most májdaganat és vesebántalmai kö­vetkeztében ágyban fekvő beteg (nem szállítható), pénztári orvosi kezelés alatt áll még ma is. Az utóbbi időben a pénztár orvosa elrendelte, hogy sétáljon, amit a beteg meg is tett éspedig nap­közben, udvarán, vagy kis házikertjében ülve, élvezte a friss levegőt. Most jött a pénztár ellen­őre, ki a beteget feljelentette, hogy fenn jár s így táppénze elvonandó. A pénztár be is szün­tette a heti járulék kifizetését. Kérdjük Williger igazgató urat, kinek hisz? Az orvosnak, avagy az ellenőrnek, mert tudo­másunk szerint az orvos megbotránkozott az eseten s el is várjuk az igazgató úrtól, hogy jelen esetben osztozni fog az orvos megbotrán­kozásában és hitelt ad az orvosnak Reméljük és el is várjuk Williger igazgató úrtól, hogy ez ügyben igazságosan fog intézkedni és a beszün­tetett táp­dijat Mazes Jakab munkástestvérünk részére minden további nélkül folyósítani fogja. Viszont ellenőrét, Krásza urat, kioktatja a jövő­beni megfelelő eljárásra. (Félős, hogy véletlenül megdicséri!) — Magyar gyermek magyar iskolába való! Minden gyermek elvész a magyarság szá­mára, aki nem anyanyelvén tanul! Nyílt levél Kubicek, főállamügyész úrhoz Mélyen tisztelt főállamügyész úr! Már harmadik hónapja kérem hogy a letartóz­tatásomkor nálam levő irataimat, tárcámat és noteszeimet származtassák vissza. Két ízben sze­mélyesen kerestem fel főállamügyész urat ezen ügyben, de mind a kétszer azzal érveltek, hogy nincs idő a kinti ügyekkel foglalkozni, mivel a letartóztatásban lévők ügyei elsőbbek. Nem is az ellen van nekem kifogásom, hanem a mindennapi szükséges igazolványaim is ott vannak, amiből nekem hátrányom van s azon­kívül ki vagyok téve a legnagyobb kellemetlen­ségnek, ha igazoltatni találnának mondjuk egy utazásom alkalmával. Ezenkívül szabadjegyem is ott hever, miáltal megkárosodom. 1928 Július 1. Kérdem tisztelettel, hogy ki fogja mindezekért vállalni a felelősséget? Vagy ezekből akarják meríteni ellenem a bizonyítékokat? Állok elébe mindenféle bizonyításnak és be­csületesen vállalom is minden cselekedetemért járó felelősséget. Azt hiszem, jogi szempontból semmi kifogásolni valót nem lehet találni abban, hogy ezeket a lefoglalt, de Önök részére semmi értékkel nem bíró igazolványaimat, noteszeimet visszaadják. Vagy talán ezen fordul meg, hogy félnek a megszökésemtől? Megnyugtathatom efelől főállam­­ügyész urat, hogy ha ez lett volna szándékom, úgy ezen irataim nélkül is meg tudtam volna tenni De mivel én csehszlovák állampolgár va­gyok, nemcsak hogy nem akarok, de nem is mehetnék sehová sem, mert ideköt apám, test­véreim sirkantja, de elsősorban feddhetetlen éle­tem, becsületes, tiszta magyarságom és az a magyar becsületem, mely megkívánja, hogy ha meggyanúsítottak, meghurcoltak — egy aljas agent provokateur besúgására —, meg is kapjam az elégtételt. Tisztelettel kérem Önt, főállamügyész úr, vizs­gálja felül azonnal kérésemet és intézkedjen, hogy irataimat mihamarabb megkaphassam, Walla Elemér. Mi van a Her­nád folyó szabályozásával? A ker.-szoc. párt ismételt közbenjárása ebben az ügyben Fedor Miklós ker.-szoc. nemzetgyűlési kép­viselő 1927 április havában interpellációt intézett a közmunkaügyi miniszter úrhoz a Hernád folyó­­nak Csány, Zsadány, Nádasd, Gönyü, Abauj­­szina, Kenyhec, Migléc­­ szakaszon való szabá­lyozása tárgyában. A közmunkaügyi miniszter 1927 november 24-én 2725 prez.­ai, 1927. sz. alatt arról értesítette Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselőt, hogy a közmunkaügyi miniszter már 1925 ben hozzá akart fogni a Hernád folyó ezen szakaszának a szabályozásához, az érdekelt köz­ségek azonban a szabályozáshoz a miniszter ál­tal kért hozzájárulást megtagadták. Az érdekelt községek 1927-ben újból kérvényezték a szabá­lyozási tervezet elkészítését s az állam által fel­állított feltételeket elfogadták. A miniszteri válasz szerint a minisztérium utasította a kassai kultúr­mérnöki hivatalt, hogy a tervezet elkészítéséhez azonnal fogjon hozzá. Miután ez év tavaszán, illetve az elmúlt na­pokban a Hernád ezen a szakaszon újból elön­tött körülbelül 5000 hold kultúrföldet, Fedor Miklós két­ szocialista nemzetgyűlési képviselő ezen tényállást közölte a közmunkaügyi minisz­ter úrral és felhívta a figyelmét arra, hogy az árvíz az érdekelt községek egész termését tönkre­tette s arra kérte a minisztert, hogy a Hernád szabályozását ezen a szakaszon a legsürgősebben rendelje el és hogy a szabályozási munkálatokat még ez évben fejezzék be. A cseh­agrárok és a bocskói lányok Vájjon mit akarnak az agrárok a ruszin lányokkal? (Bocskói levél). Kedves Szerkesztő úr! Itt nálunk Nagybocskón a prevrát óta minden „ro­hamos fejlődésnek“ indult. Még­pedig! Fejlődik az ukrán mozgalom, fejlődik a kommunizmus, rohamosan „fejlődik“ a munkanélküliek száma, emelkedik a tönkrement egzisztenciák száma, szaporodnak a­­ korcsmák. (Legutóbb maga az erdőkincstár üríttetett ki egy tisztviselői lakást, a csendőrséget tette ki, hogy egy újabb korcsma legyen, mert hiszen elsőbb az ital, mint a köz­­biztonság). Minden fejlődik itt kérem, előre és hátra, csak az agrárpárt nem akar fejlődni. Már a legelőn is csak azok jószágai legeltetnek, akik a cseh agrárpárt tagjai, még­sem fejlődik a párt, nem használ a terror, a kényszer sem. Nagyot gon­doltak hát a cseh agrárok és úgy látszik maguk akarnak párthadsereget nevelni. Körülbelül két hónapja, hogy mozgalmat indí­tottak a bocskói ruszin lányok között, hogy minél többen menjenek Cseh-Morvaországba a munkára. Négy hete ment el a fiatal ruszin lányok első „transzportja“, s már­is érkeznek az „elvándoroltaktól“ panaszos levelek, melyek­ben pénzért könyörögnek, hogy hazajöhessenek. Június 24 én ismét 16 ruszin lány hagyta el szülei földjét. Biztosak vagyunk benne, hogy sem az agrár­pártnak, sem a ruszin leányoknak nem fog di­csőséget hozni a morvaországi kirándulás. És nagyon félünk, hogy az „elszállított“ ruszin leányok legtöbbje a legszégyenteljesebb prosti­túció karmaiba fog esni, el fog sülyedni az erkölcstelenség fertőjében. Éppen azért már most hívjuk fel az illetékesek figyelmét a cseh agrárok ezen újabb dicső akciójára, a hatóságok köteles­sége, hogy utánanézzenek az egész ügynek. Mert úgy hisszük, bármennyire is korlátlan urak az agrárok ebben a kis, szerencsétlen ország­ban, azt talán még nekik sem szabad csinálni, ami fiatal lányok egész seregének erkölcsi lerom­lását hozhatja. Egy bocskói polgár. — A Csehszlovákiai Magyar Testne­velő Szövetség gyűlése. A M. T. Sz. igaz­gatótanácsa 24 én, vasárnap tartotta alapsza­bályai jóváhagyása utáni első igazgatótanácsi ülését, amelyen 20 tagegyesület képviseletében 22 tanácstag vett részt Ruszinszkóból Gulovics Tivadar, Holtky Károly, Rauch Károly dr. és Székely Gy. Levente voltak jelen az Ótátrafüre­­den megtartott gyűlésen. Egyidejűleg megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tennisz és Atlétikai Szövetség. A magyar Tennisz Szövetség elnöke Bárczy Oszkár (Besztercebánya) lett, alelnökök: Perhács Imre (Ipolyság), Wieland Albin báró (Kassa), Székely Gy. Levente (Ungvár) és Herzog György (Losonc). Főtitkár: Jelinek Ernő (Rima­szombat). Az atlétikai szövetség elnökévé Braun Bélát (Kassa) választották, alelnök Tomcsányi Béla (Ungvár). A SZALONNA legolcsóbb árban kapható „CON­­CORDIÁNÁL“ Mukacevo, róm. kath. parochia épüle­tében. Egy kg. 13 Ke 30 f. — Olvasztott, tiszta disznózsír 1 kg. 15 Kg.

Next