Kárpátalja, 1926 (1. évfolyam, 1-21. szám)
1926-02-07 / 1. szám
2. oldal „KÁRPÁTALJA“ I. évfolyam. A „Podkarpatska Rus“ éles támadása Volosin képviselő és Zseltvai igazgató ellen Kramár lapja menti a hazát. A nemzeti demokraták uzshorodi csehnyelvű sajtó köpködője, amely mézes madzagként a ruszinok részére néhanapján 5-6 soros cirill betűs hírecskét is elhelyez, durván esik neki Volosin képviselő és Zseltvay igazgató személyének. A cikk sugalmazójának nem hihetjük el, hogy pozitív adatai lennének, hanem úgy látszik minden alap nélkül általánosan rágalmaz. A sorok mögött állítólag igen érdekes egyének rejtőznek. Az egyik úr, amint azt egy előkelő ruszintól megtudtuk, a politikai hangszerelés zseniális fregolija. Volt már magyar huszár, „Pali bácsi“ benfentese, ,,Prosvita alapító“, később agrár végül most, nemzeti demokrata. De ha a konjuktúra úgy kívánja Isten bocsá, még a III. Internacionálénak is híve lesz. Jelenleg egy kultur társaságban fejt ki rendkívül áldásos uszító működést. Ezen bokros teendői között azonban nem feledkezett meg a cseh rezsim alatt tanári oklevelet szerezni — Magyarországon csak azért, hogy ezt azután Prágában nosztrifikáltathassa. A másik úr pedig, mondja informátorunk igen szépen tudta énekelni a magyar himnuszt kórusban, amikor fogadalomtételre szólították fel. Azóta azután egész más nótát fut Kramár karmestersége alatt. (Szegény magyar himnusz). A többi besúgók is igen jó ruszinok. Ugyanis itt mentik a Szlovenszkóban hagyott ruszin testvéreiket azzal, hogy a Cyrillika bajnokait segítik ütni, a testvéreknek. Mi a magunk részéről csak annyit óhajtunk fűzni a dologhoz: Derék fiúcskák vagytok! Csak továbbra is igyekezzetek ! Klió már sok Efialteszt jegyzett be lapjaira. Ki a farbával urak. A fal alól már nagyon sokan lövöldöznek. Gyepre legények! A parlament sürgős összehívását követeli az ellenzéi! Az ellenzék valamennyi pártja (a magyar képviselők kivételével) aláírta a parlament sürgős összehívása iránti kívánságot. A Hlinka-párt is. Miért írta alá a Hlinka-párt is ? A Hlinka-pártról az a hír terjedt el, hogy hajlandó a kormánybalépésről tárgyalni, azért azt hitték sokan, hogy a Hlinka-párt tartózkodni fog az ellenzékre közös ak-Hítrsz1 - „Lidove Listy“ jelentése szerint a Hlinka-párti képviselők többsége tényleg nem írta alá sajátkezűleg a jelzett kérvényt, nevüket mások írták alá, úgy látszik a párt vezetőségének tudtával. Jellemző, hogy ez ellen több képviselő tiltakozott. A vezetőség a „Slovák“ állítása szerint azért döntött az aláírás mellett, mert nem akart „két szék között a földre ülni“. Ez azt jelenti, hogy tényleg szó lehet a kormánybalépésről, de mert a tárgyalások nem indultak meg, azért nem akarta a Hlinka-párt az ellenzéket cserben hagyni. Politikai megfigyelések A keresztény néppárt a választásokból megerősödve került ki. Csehhiában több mint 100 000, Szlovákiában több mint 100.000 szavazattal kapott többet, mint a megelőző választások alkalmával. Nálunk Ruszinszkóban minden előzetes szervezkedés nélkül 8000 szavazatot kapott. A keresztény világnézet e politikmelaiStörése a vallástalan politikai frakciók gyöngülését jelenti. Ezért a keresztény politika ellenfeleinek irigysége és gyűlölsége is megnövekedett. A keresztény nepártnál Tszametnia kell ma~irl~i főkép a kommunisták és szocialisták gáncsvetéseivel. Ezidőszerint különösen arra törekszenek, hogy a szlovák keresztény néppártnak (Hlinka-párt), a csehszlovák-ruszin keresztény néppárttal (Sramek, Micula, Volosin) való egyesülését megakadályozzák, mert akkor az egyesült keresztény néppárt volna a parlament legerősebb pártja. Nuller Méhl fővárosi sachter nyilatkozik a právoszláviáról! Kínos megrettenést gerjesztett Ruszinszkószerte az a hír, hogy a právoszlávia ügyét korlátlanul intéző Dr. Homicskó (nagy ,,G“-vel) Wladimir műfogász, egy történelmi ismertetést közölt az „Új Közlöny“ hasábjain „A pravoszláv mozgalom, történelmi megvilágításban“ címmel. A történelmi tévedésekkel teli cikksorozat elolvasása után, felkerestem a gör. kath. püspöki rezidencia hűvös boltivei alatt állandó permanenciában levő Sztojka Sándor püspöki titkárt, hogy a megjelent cikkre vonatkozólag a véleményét kikérjem. A szimpatikus fiatal pap váláig begombolta előttem a reverendát, s csak anynyit mondott: — Keresse fel kérem Nuller Méhl fővárosi sachtert, a „der Gotfrager’ szaktudósát. Meghajtottam a térdkalácsom és rohantam a Sachter úrhoz, hogy az „új pravoszláv keresztes hadjárat“ tekintetében nyilatkozattételre bírjam. Mi tagadás benne a sommásan reánk szakadó ügy egy kicsit idegesített, s amikor a sachter úrhoz beléptem, bizonyára úgy nézhettem ki, mint aki a fogorvostól jött, mert rögtön azt kérdezte: — Talán csak csupán, nem Gamicskó dakter hozta ki az ép fagát a rossz helyett, nodj történelmi elfoglaltságában ! — Oh nem, de egy interjút kérek a Sakter úrtól erre az uj történelmi földrengésre vonatkozólag. — Csak annyi! Nodjon szívesen nyilatkozom magamot a goj kérdésben. O právo- vodj levő szláva, kezdte beszédét a sachter ur, nem edjék, mint ahodj a modjor ember mondja: Gumis. Eljütt ide Palyákországból egy nehány politikai handlé, szereztek itt magoknak „honfoglaló nadrágt“, s mert látták, hodj itt Ruszinszkojban eres zsebbel, poczér pofával nem lehet baldagolni — hozzáfogták és megcsinálták a csizmát. Persze, ha már nadrág van, csizma is kell! O Szerkesztő Oreság ne hidje, hodj o Reb. Hamicsko et kümpeni által terjesztett právoszláv mozgadalomtól, talán a Füld az Egyenlítő irányában két félgümbre szokod széjjel. Nem, a világért se nem! De nem akarom előre mondani, ami hátul van, tehát csak annyit kijelentem, hodj: Potom Áron binderem zsíros kaftánjában is csak akkor ugrált a palaska, amikor nodjon jól ment a dalga, azonban mikor világoságt tartott az orra alá, rögtön kussolt! Én osztot hiszem, hody ha a mienk nép is világos fejjel nézne be a nodja. В. C. tanulásával elfoglalt némelyik bátyoska monkájába, rügtön volna — csend! Mindjárt nem ugrálnátok, mint Hosenslitz Hersu az apjáé nadrágban. — Miért növesztenek a pravoszláv papok bajuszt és szakált? — Nah ? Mi nálunk udj van bevezetve, hogy akinek nincs szokás és bajosz,onnek: Hitel nincs! Nekik meg hitelre szökség van! Panktüm! — Mi a véleménye a Dr. Homicskó ,történelmi cikkéről? — Reb dachter Gomicskó történelmi világitója gyengébb az istáló mécsesnél és ha a dakter Oreság annyit tudna csak az orvosi tudományból, mint a históriából, akkor kénytelen lennék elhinni a róla, hogy a sebészetet összetéveszti a zsebészettel, a vakbélgyulladást a lokbél gyulladással, a hasmarsot a demarssal, az operációt pedig a fuserációval. Eszembe jót különben adj anekdót a történész Oreság cikkéről. Edy alkalommal a tanító modjorázza a gyerekeknek, hogy a természet milyen közönyen és bölcsen rekompenzál. A süketnémának a látása éles, a vak nádszerűen tapint és szagol. Nüh fiók, ki tudja mondani még edy ilyen példát. Móric Fettglanc rögtön jelentkezik és mondja: — O sántánok egyik lába rövidebb, a másik hosszabb. Diridáré hopp ! Dokter Gomickót is rekompenzálta a természet. O nodjon gyenge dogmatikai tudását pótolta egy sokkal gyengébb történeti tudással, ami modjarul annyit jelent, hogy bizony nadjón kell a pravoszláv éceszgéber! Amint olvasom a lapokból Dr. Homicskó görög-katolikus, hogy írhatott a pravoszlávia mellett? Nah! Erről meg eszembe jut Dávid Lágyin, aki egyszer idj szólt Móric Gyengekopfhoz: — Tudod mi, ebben az antiszemit világban, kénytelen az ember a vallásából kitérni, mert kölönben gescheftet csinálni képtelenség ! Elhatároztam hodj kitérek, loteránosnak. És csakogyan elment, a loterános paphoz és áttért. Egy hét múlva megintele találkoznak és oszt mondja a Lágyin: — Meggondoltam a dologt és most átlépek katolikusnak. — Te Jehovatagadó, hady tehetsz ilyet, a múlt héten lettél csak csupán leterános és most már katelikos akorsz lenni — vág vissza Gyengekopf. — Nézzél csak! Én bejüvök egy hivatalos személyekbe, látja, a pájeszt rojtom és a gürbe orrt. Kérdezi: Milyen vallású ? Fogok mondani: katelikos! Persze kételkedik és megkérdi: Mi volt ezelütt ? Válaszolni fogok: laterános! Ősz pasz! Gamicskó mikor látta, hodj a právoszlávoknak van edj kis szó, arra gondolt, ha megkérdezik tüle milyen vallása, akkor legalább mondhassa, hodj must görög katelikos, ezelütt právoszláv! Vodj pedeg, ha kell, fordítva ! Én azt hiszem, csak nem mondom, hodja már ezelütt is egész más volt. (Tessék találni mi vált? Nem nehéz kijötni!) Mi indíthatta Dr. Homicskót történelmi cikk írására? Pravoszlávia vagy katolicizmus ? Egyben válasz Dr. Homicskónak. Boksay Emil. A pravoszlávia (sizma) terjedését Podk. Ruszban nemcsak a meggyőződéses és buzgó görög és római katolikusok nézik fájó szívvel, hanem úgyszólván minden intelligens kulturember. Mert a két vallás között nemcsak dogmatikai, hanem nagyfokú kulturális különbségek is vannak. A kath egyháznak mindig kiváló gondja volt a két nép kulturális igényeit is kielégíteni, emelni a tudományt, művészetet, orvosolni a társadalmi bajokat s a nép gazdasági jólétét előmozdítani. Ezzel szemben a sizmatikus vallás lehetőleg távol tartotta magát ezektől a kérdésektől; nagyobb gondját képezte az egyházi előírások pontos megtartása, egyházi szertartások végzése s inkább a szemlélődő, kontemplatív életben látta a keresztény élet tökéletességét, mint a szorgalmas társadalmi és kulturális munkálkodásban. Szolovjev, az oroszok kiváló filozófusa, szintén ebben látja a két egyház közti főkülönbséget. Egyik munkájában (Oroszország és az egyetemes egyház) egy a nép ajkán élő legendát közöl, amely a két egyház kulturális erejének illusztrálására szolgál.. „Egyszer szt. Miklós és szt. Kaszszián földi vándorlásuk közben találkoztak egy emberrel, akinek szekere bentrekedt a sárban. — Gyerünk — mondja szt. Miklós — és segítsünk neki kihúzni a szekeret ! — Én nem megyek, — mondja Kasszián — mert sajnálom bepiszkolni a tiszta, fehér ruhámat. Hát akkor csak eredj előre s én majd utolérlek, így is történt. Szt. Miklós kihúzta a szekeret és nemsokára utolérte Kaszsziánt. Mikor később mindketten megjelentek az égben, szt. Péter nagyon elcsodálkozott szt. Miklós bepocskolt ruhájának a láttára. — Hát te hol sároztad úgy be a ruhádat ? — kérdi tőle. Szt. Miklós elbeszélte mi történt a földön és hogy segítette meg a bajbajutott embert. — És te Kasszián miért nem akartál segíteni. — Én kérem nem akartam bepiszkítani az én hófehér ruhámat és külömben is megvallva az igazat, nem szeretek beleavatkozni a más dolgába. — Úgy? Mondja szt. Péter. Hát tudjátok meg, hogy te Miklós, amiért nem sajnáltad az embertársad javáért bebiszkolni a ruhádat, a te nevednapját kétszer fogják ünnepelni az emberek. A tiedet Kasszián pedig, mert te nem siettél a bajbajutott embertársad segítségére, csak minden negyedik évben.“ És valóban úgy is van. Szt. Miklósnak az ünnepét dec. 19-én üljük, de azonkívül hamvainak elszállítására is van egy egyházi ünnep, máj. 22-én. Szt. Kassziának a névünnepe pedig febr. 29-ére esik, így tehát csak minden negyedik évben (szökőév) fordul elő. Szolovjev szerint szt. Miklós jelképezi az egyetemes egyházat, szt. Kaszszián pedig a keletit. Szerinte az „egyetemes egyház nem félt begázolni a történelem sorába is az emberiség érdekében. Hosszú időn át az ő vállain nyugodott Európa barbár népeinek megtérítése és nevelése; e nehéz munkájában sokkal többet törődött az emberiség tényleges szükségleteivel,, mint a maga külső tisztaságával“. Szolojevnek eme szavait igazolja a világtörténelem is. Ki ne tudná, hogy Európa műveltségének szülőanyja az egyház volt? !: A római pápák egymaguk csak a reformációig hatvan egyetemet alapítottak... Herder prot. történetíró szerint: „A római pápák nélkül Európa ma a morrgei pusztákhoz volna hasonló“. És ki tudná elsorolni azt a sok kulturális ál-