Kárpáti Magyar Gazda, 1933 (8. évfolyam, 7-37. szám)
1933-02-19 / 7. szám
Vasárnap, 1983 febr. 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BEREHOVO—BEREGSZÁSZ, KÁLVIN-TÉR 2. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — TELEFON: 88. hiilw«« blwoHaágt daSki EGRT FERENC. Whirfc—itli Dr POLCHY ISTVÁN. F»!«16a ммгкмжМі Dr. BODÁKY ISTVÁN. »*>»*«*«* 75493—IV—3Bl sz. alatt. УДІ. évfolyam, 7. uián. is®іШтштт hwzetí йме в ганиш жт нтш/С ELŐFIZETÉSI ARAi Egészévi----------------36 Кй. її Negyedévi-------------9 . Félévi — 18 . І Havi ‘ 3. Apponyi Albert gróf utolsó üzenete a halálos ágyról: „Kitartás... Legyen bátor a magyar... Ütött a győzelem órája...“ Apponyi Albert gróf nincs többé. Nemcsak a magyar nemzet véghetetlen vesztesége ez, de veszteséget érez egész Európa, sőt az egész művelt világ. Halála hírére Paul Boncour volt francia miniszterelnök az újságírók előtt a következő magasztaló szavakat mondotta Apponyiról: »Apponyi Albert gróf valóban a harctéren, ütközet közben esett el. Akárhányszor álltunk egymással szemben, akár a lefegyverzés, akár a kisebbségek ügyéről volt szó, nála becsületesebb, úribb, előkelőbb ellenféllel ritkán találkoztam.« Ugyanígy magasztalták Apponyi emberi nagyságát Van Brokland holland külügyminiszter, Motta svájci fődelegátus és még számosan, kik könnyekig meghatva emlékeztek meg róla. Elliot angol földmívelésügyi miniszter Apponyiról úgy emlékezett meg, mint aki nagy és fontos szerepet játszott Európa életében és halála nagy csapás a nemzetek szövetségére. Apponyi jó és rossz időkben egyaránt megőrizte nemzete hagyományait. A magyar képviselőház gyászülést tartott, melyen Almásy elnök Apponyit a magyar nemzet legnagyobb alakjaként dicsőítette, aki három emberöltőn át küzdött Magyarországért. Gömbös Gyula miniszterelnök meghatva emlékezett meg Apponyiról, aki minthős katona a harc mezején esett el a Magyarország igazságáért folytatott küzdelemben. Ebben a harcban teljes lélekkel, szívvel, becsülettel küzdött utolsó lehelletéig. Az ő példája lebegjen előttünk« — fejezte be gyászbeszédét a magyar miniszterelnök. Eckhardt Tibor az ellenzéki pártok nevében búcsúztatta a nagy halottat, mint a magyar géniusz megtestesítőjét, aki fanatizmussal szolgálta a magyar jövőt. »Nem veszhet el az az ország, melyért olyan hatalmas ember küzdött, mint Apponyi« — fejezte be a szónok és igazat adott annak a külföldi újságnak, amely azt írta Apponyiról, hogy ilyen embertípust csak ezer év kultúrája tud kitermelni. De nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban, még a legmagyarellenesebb lapok is nagy elismeréssel írtak Apponyiról. A részvéttáríratok ezrei és a levelek százai bizonyítják már eddig is, hogy Apponyi Albert gróf a jelenkor legnagyobb magyarja volt. És mi, összetört lelkű magyarok csak a néma gyász mérhetetlen súlyával vállunkon állunk koporsójánál. Azzal a kérdéssel a gondolatunkban : miért vette el tőlünk Isten a legválságosabb időkben? Miért hagyott itt bennünket, magyar kisebbséget éppen most, mikor a titokzatos jövő az idő méhében vajúdik? És mindezekre a bennső kérdésekre a haldokló Apponyi, a magyar nemzet gondos atyja, utolsó pillanatában is a lelkesítés, a buzdítás, a remény örök szavaival felel. Hangja már nincs, akadozva beszél, de azért elküldi utolsó üzenetét a földön elszórtan élő minden magyarnak, minden kisebbségi sorsban élő magyar testvérnek : »Kitartás... Legyen bátor a magyar... Ütött a győzelem órája...« Ennyi volt. Kevés, de mégis benne van mindenre a felelet, amit a lelkünk mélyén kérdeztünk tőle, a mi pátriárkánktól. Mi is kellene ebben a rettenetes gazdasági bajokat termelő időben, mint: kitartás? Apponyi, a nagy próféta üzente ezt nekünk, magyaroknak, akik a nyomorúság súlya alatt már-már roskadozunk. Második üzenete az volt, hogy : »legyen bátor a magyar !... Valahogy a szívünkbe vág ez az üzenet. Mintha éreznők, hogy nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy a sors csapásaival szembe nézzünk és helyzetünk javításán dolgozni tudjunk. Mintha párologna belőlünk a bátorság ahhoz, hogy megvalljuk mindenkor és mindenki előtt a legszentebb igazságot , magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni! Harmadik üzenete elhaló ajkainak legszentebb igéje volt: »ütött a győzelem órája !« Talán abban a pillanatban, amikor az ő utolsó órája ütött? Talán az ő élete árán váltotta meg a magyar sorsot a megsemmisülés kárhozatából a Gondviselés? Talán az ő elvesztése az utolsó veszteségünk a veszteségek sorozatában? Nem tudjuk ! Lehet, hogy ha még el nem száll belőle a fennkölt lélek, üzenetét folytatni is tudta volna... De ennyi is elég, örökségül tőle, a jelenkor legnagyobb magyarjától. Köszönjük neki s ahogy ott fekszik a magyar föld ölelte kriptájának falai között, zokogó lélekkel hajtunk fejet nagy emléke előtt és úgy rebegjük az érzelmeink kifejezésére mindig gyarló szavakat: köszönjük neked, Apponyi apánk utolsó üzenetedet! Megszívleljük és megfogadjuk ! Isten minket úgy megéljen! Ámen! Hogyan lehet Középeurópát a végleges összeomlástól megmenteni? Törköly József magyar nemzeti párti képviselő nagy beszéde a prágai parlamentben. Lapunk legutóbbi számában röviden jelentettük, hogy Törköly József szlovenszkói magyar nemzeti párti képviselő a prágai nemzetgyűlésen nagy beszédet mondott, melyben a Duna körüli államok végleges gazdasági összeomlásának megakadályozására a kölcsönös megegyezésen alapuló békerevíziót jelölte meg. A képviselő beszédének e részét a következő szavakkal kezdte : — A csehszlovák köztársaság és Magyarország egymást kiegészítő gazdasági területek, amelyek természeti adottságok folytán predesztinálva vannak arra, hogy mint egy nagy gazdasági egység területrészei a valódi gazdasági együttműködésükkel az egész nagy gazdasági egység jólétét, kulturális, gazdasági és nemzeti fejlődését biztosítsák. — Azt a munkamegosztást, azt a kívánatos árucserét, azt a belső fogyasztási piacot, amelyet az osztrák-magyar monarchia mint gazdasági egység képviselt, a mai állapotok között lehet igazán értékelni. — Ezt a gazdasági egységet vissza kell kívánnia minden középeurópai józan koponyának, sőt annak kiterjesztésére kell törekednie. Egy, a Duna medencéjében kialakuló gazdasági együttműködés Csehszlovákia, Ausztria, Magyarország, Románia, Jugoszlávia és Bulgária között, a gazdasági összeomlástól mentené meg mind a hat államot. — Ez a gazdasági szövetség nem érintené az egyes államok szuverenitását. Ennek a kialakulása nélkül azonban mind a hat állam, de Európa is elpusztul. — A köztársaság nem nélkülözheti már a gazdasági közeledés politikáját a szomszédaival, az ellenséges atmoszférát tehát minden energiával ki kell küszöbölni, mert különben a további gazdasági romlás az államot létalapjaiban támadja meg. Törköly képviselő azután így folytatta : — Vavrecska volt budapesti és bécsi csehszlovák követ megírta, hogy a köztársaság, alakulásának kezdő idejében, a boldogság szigete volt és ma a hajótöröttek szigete. Megírta azt is, hogy a segítség csak a Magyarországgal és Ausztriával való gazdasági megegyezésben lehet. — Hiába, meg kell hajolni a köztársaságnak azon tény előtt, hogy nincs más út az elpusztulástól való megmenekülésre, mint a középeurópai gazdasági együttműködés. — Ezért az együttműködésért áldozatot is kell hozni, hiszen a lét, az állami lét kérdése forog kockán. — Ellenséges népek és országok gazdasági együttműködése alig képzelhető el. A köztársaságnak igenis, rá kell lépnie a revízió békés utón és közakarattal történő álláspontjára. — A lelki béke, a barátságos atmoszféra megteremtését kell szolgálni, mert az meghozza a szomszéd népek testvériségét, igazi békéjét, gazdasági boldogulását, általános jólétét. Ezután rátért Benes külügyminiszter külpolitikájának bírálatára. A külügyminiszter álláspontját mindig változtatja. Nemrég hivatkozott a brucki álláspontjára s kiegészítette, hogy az 1921 -ik évi álláspontját ma is állja. Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter megállapította, hogy 1921-ben Benes politikai, területi és gazdasági engedményeket ajánlott. A költségségvetési bizottságban most már ellentétes álláspontot foglalt el Benes. Cinikusan azt mondta, hogy nincs igazság a nap alatt s oly határt megállapítani nem lehet, amelyet mindkét fél igazságosnak ismerjen el. Ekkor azonban elfeledkezett arról Benes, hogy 1916-ban írt »Csehország joga és önállósága« című könyvében, melyet a nagyantantnak írt, azt bizonyította statisztikával, táblázatos kimutatásokkal, hogy Csehország, Morvaországgal együtt képes egy önálló államot alkotni, melyben egyrészt a két ország mindenben kiegészíti egymást és nincs szüksége más, idegen területekre és azok hozzácsatolására. — Ez a valódi igazság, igazság ma is. Tehát a külügyminiszter Benes is kell, hogy elismerje Benes igazságát —! De kell, hogy ismerje Benes a köztársasági elnök úr könyvéből kiszivárgott álláspontnak és Tusor volt miniszterelnök álláspontjának az igazságát is, amely megállapította, hogy a magyarságnak a köztársasághoz való csatolása antidemokratikus, igazságtalan és a köztársaságra veszélyes. El kell ismernie Benesnek, Tiegy Borah, az Egyesült Államok külügyi bizottságának elnöke, MacDonald angol, Mussolini olasz kormányfő, Herriot volt francia miniszterelnök és sok-sok francia kitűnőség, a világgazdasági konferencia előkészítő bizottságának elnöke, mind a revízió álláspontján vannak szerinnt ki is jelenti, hogy a békeszerződés egyoldalú megváltoztatásáról nem lehet szó, de kétoldalú megegyezéssel nincs semmi akadálya, hogy a revízió megtörténjék. — Titulescu román külügyminiszter már ajánl.