Kárpáti Magyar Gazda, 1934 (9. évfolyam, 3-30. szám)
1934-06-24 / 3. szám
Vasárnap, 1934 junius hó 24. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Berehovo—Beregszász, Kálvin-tér 2. szám. Megjelenik minden vasárnap. — Telefon : 88. Dr. Török Miklós Levius Hirlapbélyeg engedélyezve posta és távírdai^ wowgvpsice szám: 75493—IV—30 feladási postahivatal Berehovo. VIII. évfolyam, 3. szám Szerkesztő-bizottsági elnök : EGRY FERENC. Főszerkesztő : Dr. POLCHY ISTVÁN. Egészévi Felelős szerkesztő : Dr. BODÁKY ISTVÁN. Félévi ELŐFIZETÉSI ÁRA: ------36 Kő. Negyedévi--------9 Kő. -------18 Kő. Havi -------3 Kő. Ki mint vet, úgy arat... Ez a régi magyar közmondás igen nagyon ráillik most azokra a magyar kisgazda testvéreinkre, akik a beregszászi járási hivatal gazdasági felügyelőségének szakavatott jóvoltából borsos áron tavaszi búza vetőmagban részesültek. Kisült, hogy ezen a tavaszon a kisgazdák vezettek ugyan, de aratni a csehagrár párt érdekkörébe eső ungvári Obchodni Jednota aratott, amikor a tavaszi búzának elkeresztelt őszi búzamagért métermázsánkint a 112 K-t bezsebelte. Ebből az egy esetből láthatják kisgazda testvéreink, hogy a csehagrár párt úgynevezett gazdasági szervezetei milyen jól értenek a gazdálkodáshoz és milyen nagyszerűen meg tudják különböztetni például a kolompárt a kölestől. De hát itt nem is a hozzáértés a fontos, hanem az, hogy a cseh agrár érdekeltségű jednoták szép pénzeket keressenek a szegény magyar kisgazda bőrén. Az aratás mellékes nekik, hogy az a búza, amit ők potom pénzen vásároltak és drága pénzen adtak tovább, tavaszi-e, vagy őszi, mert hiszen nem is ez a fontos, hanem az, hogy elmondhassák: segítettünk az árvízsujtotta magyar kisgazdákon, szavazzatok hát a csehagrár pártra! Csakhogy hát ha a magyar kisgazdákon ki is lehet fogni, a jó Istenen nem lehet. A jó Isten a csehagrárok kedvéért nem fog csodát csinálni és nem fogja az őszi búzát azon módon tavaszi búzává változtatni. Ezért nem lett kalásza a »tavaszi« búzának és ezért sült ki a turpisság. A cseh agrárok azonban nem olyan fiúk, hogy ha már kisült a turpisság, azon valamiképpen segítsenek is. Hiszen akkor vissza kellene adni a kisgazdáknak a búzamagért kifizetett drága pénzt. Igen ám, de így az ungvári Obchodni Jednota károsodnék. Már pedig inkább csak károsodjék a magyar kisgazda, mint ez az állami szubvenciókkal agyon támogatott csehagrár érdekeltségű intézet... Ezt nem mi állítjuk, de bizonyítják a tények. A járási választmány bizonyítja, ahol a cseh agrárok egyszerűen leszavazták azt az indítványt, mely a magyar nemzeti párt részéről hangzott el és amely arról szólt, hogy küldjön ki a járási választmány a saját kebeléből kárbecslő bizottságot, mely a helyszínen állapítsa meg a vetőmaggal megtévesztett gazdák kárait. Van-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a cseh agrároknak a magyar kisgazda csak arra kell, hogy szavazataival a cseh agrárokat támogassa! A többi aztán mellékes. Az Obchodni Jednot híres buzavására is mellékes. Az is mellékes, hogy ki csapta be az Obchodni Jednota »szakértő« urait, no meg a járási gazdasági felügyelőség még »szakértőbb« vezetőit. A csehagrárok a legszívesebben el szeretnék tusolni ezt a »kellemetlen« ügyet és valamivel befogni a magyar kisgazdák száját, hogy ne méltatlankodjanak és ne követeljék káruk megtérítését, de ez ám nem fog a csehagrároknak sikerülni még akkor sem, ha többségben ülnek a járási választmányban. Ha a becsapott kisgazdáknak nem akadt szószólója a cseh agrárok között, ott volt Korláth Endre dr. magyar nemzeti párti szenátor, aki azonnal Prágába utazott és felszóllította a minisztériumot, indíttasson szigorú vizsgálatot ebben az ügyben és intézkedjék, hogy a kisgazdákat mindenképpen kártalanítsák. Mi ebből a tanulság, kedves magyar testvéreink? Nem az, hogy lehet az a leghatalmasabb és legnépesebb párt, amely választások idejére a lelketeket megveszi, ha egyébként nem érez együtt veletek, ha nem részese bajaitoknak, gondjaitoknak, ha nem a véretekből való vér vezeti azt a pártot; ha nem őseitek törzsökéből származik, sohase lesz az a ti pártotok! Csak politikai párt lesz az, mely a hatalom árnyékában, minden sújtó eszközzel felszerelten terel benneteket táborába, de ha bajba vagytok, ha nektek valami fáj, ha értetek szót kell emelni, csak a saját fajtátok lesz az, aki önzetlenül megteszi! Nem mi mondjuk ezt, bizonyítják a tények és az a viselkedés, ahogyan veletek szemben megnyilatkoznak azok, akiknek kezében csak szavazó alanyok vagytok és egyebek semmik! Azért hát kedves magyar testvéreink, gondoljatok a régi magyar közmondásra: »Ki mint vet, úgy arat.« Vigyázzatok ezután, hogy jól vessetek! Másféléves moratóriumot kér • Korláth Endre szenátorunk a szociális terhek fizetésére Dr. Korláth Endre szenátorunk rövid törvényjavaslatot nyújtott be a szenátusba, melyben a szociális biztosítási terhek enyhítését hozza javaslatba olyformán, hogy a biztosítási illetékek fizetését a biztosítottak minden jogának fentartásával a jövő év végéig függesszék fel. A nagyjelentőségű javaslat szövege a következő: 1. cikk, 1. §■ Az 1928/184. sz. törvénnyel módosított 1924/221. sz. törvény 158. §-a szerinti rokkant- és aggkori biztosítási díjak fizetése 1935 december 31-ig szünetel, 2. §. A biztosításra kötelezett személyek ezen időben hat hónaponként 5 korona fenntartási díjat fizetnek, mely előre fizetendő. 2. tkk. A jelen törvény 1934 julius 1-én lép hatályba s azt a népjóléti miniszter hajtja végre a többi érdekelt miniszterrel. Az indokolás részletei: — Javaslatom indokolására idézem Mátal Ferencnek, a csehországi betegbiztosító pénztárak szövetsége felügyelő bizottsági tagjának a Venkovban 1933 február 3-án megjelent cikkét, amely a következő tartalmú: »Az aggkori és rokkantbiztosítási díjak, ahogyan azokat ma kivetik és beszedik, az egész termelésre elviselhetetlen terhet ró.« »A Központi Szociális Biztosító 1931-ben 588 millió 463 ezer koronát vett be, 140 milliót, 229 ezer 941 koronát adott ki. A végleges vagyonszaporodás 1931-ben a kamatok beszámításával 604 millió 98 ezer 24 korona. Ezeken a számokon nagyon gondolkodóba kell esni.« 1931-ben a termelés már erősen érezhető válsággal küzdött. A termelés az egész vonalon paszszívvá lett, de a Központi Szociális Biztosító 604 millióval szaporítja vagyonát, amely az 1931. év végére 3 milliárd, 603, millió 872 ezer 637 koronára szökött fel.« »Az 1932. év mérlegét még nem ismerjük, de biztos, hogy a Központi Szociális Biztosító tőkéje túllépi a 4 milliárdot. (4 ezer milliót.) És ez kérem, oly időben történik, amikor a termelés teljes csőd előtt áll s ez a lezüllő termelés annyit köteles áldozni, hogy a Központi Szociális Biztositó évi fél milliárdot félre tehessen. Ezt a termelés egyszerűen nem bírja el.« »Ha például 1932-ben a már indítványozott csökkentett dijakat szedték volna, ezzel az ipar s a mezőgazdaság helyzetét 400 millióval könnyítették volna. Ez a szám föltétlenül jótékony hatással lett volna a válság enyhítésére. Az a tény, hogy a szociális biztosítási díjak magasak, a foglalkoztatottság csökkenésének egyik oka, vagyis a szociális biztosítási díjak közvetlenül emelik a munkanélküliséget.« »A Központi Szociális Biztosítónak ma olyan vagyona van, hogy 1933-ban, tehát a gazdaságilag legkrízisebb időben, aggkori és rokkantbiztosítási díjat egyáltalán nem kellene szednie. A tőke kamatai teljesen elegendők a Központ kiadásainak fedezésére. 1933-ban egészen bátran be lehetne vezetni az úgynevezett igényfenntartási díjak fizetését, mely díj a törvény szerint alkalmazottanként évi 10 korona. Milyen megkönnyebbítés volna ez a közgazdaságnak, ha az üzemekben 400 millió korona maradhatna.« »A jelen állapot demoralizál. Miért kell a mai generációnak, amely oly keservesen küzd a létért, magas kamatokra kölcsönt felvenni, hogy megfizethesse a jogtalanul magas aggkori biztosítási díjakat, amikor a Központi Szociális Biztosító a kamatokból is fedezheti kiadásait.« »A szociális vívmányok csak akkor segítik elő a köz javát, ha a terheket produktív rétegek elviselni képesek. Ha a terhek a határt túllépik, úgy szerencsétlenséget jelentenek. A Központi Szociális Biztosító természete szerint a legkevésbé hivatott arra, hogy nyerészkedő vállalattá fajuljon a termelés katasztrófája idején, amikor a munkaadók a fizetésre képtelenek lévén, a betegbiztosítóknak súlyos milliókkal tartoznak (1931 december 31-én a mérleg szerint 190 millió 240 ezer 464 koronával tartoznak.) Avagy épen ebben jut talán kifejezésre bizonyos rétegeknek az állami szocializmusra irányuló kívánsága? Az talán nem! Sürgősen ki kell jutnunk a válságból, ezt a termelés terheinek csökkentésével érhetjük el.« — Ma már — folytatja Korláth az indokolást. — a szociális biztosítás gyökeres reformja égetően szükséges a teljes gazdasági csőd megelőzése érdekében. Addig is, amíg a szociális biztosítás gyökeres reformja törvénybe iktatható, gyorsan tehermentesíteni kell a magánvállalkozást a fentebb javasolt módon. * A javasolt törvény végrehajtása az állampénztárt nem terheli meg s igy pénzügyi indokolás fölösleges. Alaki szempontból indítványozzuk, hogy e javaslatot a kezdeményező bizottság, majd a népjóléti bizottság 14 napos határidővel tárgyalja. Prága, 1934 május 30. Dr. Korláth Endre szenátor.