Kárpáti Hiradó, 1926. április (3. évfolyam, 40-50. szám)
1926-04-04 / 40. szám
4 oldal. Egy félkezsi, 70 százalékos hadirokkant nyomora. A rokkantsegély kiutalását minden indokolás nélkül beszüntették. Nagyszöllösi tudósítónk jelenti: Salambria János csornatói lakos a „Kárpáti Híradó“ útján kéri abbeli nagy sérelmének nyilvánosságra hozatalát, hogy az éveken át rendszeresen élvezett rokkantsegélyét minden értesítés nélkül egyszerűen bevonták. Qalambleát, aki félkezű hadirokkant, 70 százalékban mondották ki munkaképtelennek. Magát és családját a csekély összegű rokkantsegélyben tartotta fenn folyó évi februárg, ettől az időponttól kezdve azonban egyetlen fülért sem kapott, minek következtében úgy, mint családja megsemmisítő nyomornak vannak kitéve. A súlyos rokkantsága miatt munkára képtelen, szerencsétlen ember már arra is gondolt, hogy koldulni megy, de nem tudja magát rászánni erre a megalázó megélhetési módra. Pedig ha az őt megillető segély kiutalásáról rögtönösen nem intézkednek, mégis csak kénytelen lesz magát — a szociális gondoskodás nagyobb dicsőségére — rászánni a koldulásra, mert 70 százalékos rokkantsága dacára is a mindennapit csakúgy megkívánja, mint bármelyik más ember, akinek 100 százalékban egészséges gyomra van. És emellett családját is el kell tartania. A szociális gondozó hivatal ungvári referátusának eljárása, mellyel a rokkantsegély kiutalását minden előzetes értesítés nélkül beszüntette, teljesen érthetetlen. Elvárjuk, hogy a rokkantak körében méltó megbotránkozást és nagyfokú izgalmat keltett sérelem okozójának kipuhatolására és megbüntetésére s a segély kiutalására haladéktalanul megteszik a kellő intézkedést. — Csak tessék. Olyan természetes és egyúttal valószínűtlen volt minden. Ezen az estén történt, hogy ismét ugyanegy társaságba kérett a nővel. Valahogy a könyv, az antiquarius sok száz éves kódexe még nála volt; haza akarta vinni, hogy dolgozószobája csendjében tanulmányozza Mert valami érzés arra ösztönözne, hogy kivegye zsebéből és megnézze, Xörü.Stie vidáman beszélgettek, egy leány a zongorát nyaggatta, néhány fiatalember és nő foxtrottozott, őrá senkire figyelt. Ez elmerült a kódex gothikus írott betűiben. Egyszerre csak azt érezte, hogy hátra kell fordulnia. Valaki a lába mögött mélyen előrehajolva belenéz az ódon könyvbe. És ekkor, először, az érzése nem volt képzelgés. A háta mögött csakugyan ott állt valaki, mélyen előrehajolt s két fátyolos szem tüze villant a koda sárgult lapjaira. A nő felt. -- Végre !s mondta a férfi megkönnyebbülten. — Találkoztunk. — Hogy érti ezt? — kérdezte a nő. — Hiszen talán már ismerjük egymást. Néhány év óta. — Igen — felelte szinte önmagának is idegenszerűen a férfi. — De most találkozunk először. — Ezt magyarázza meg. — Míg a hónapok előtt már egyszer ott állt a hátam mögött és belenézett abba a régi könyvbe, amelyet forgattam. Még korábban egy éjjel az ágyam mellett állt és hos- 3zan nézett a hát rejtelmes nagy szemével engem. Máskor ott siklott fel szélhoátteje a múzeumi könyvtárszoba sarkában. Maga sokszor volt velem, de még nem találkoztunk. Mert nem tudom, hogy ki az, aki velem van, aki a hálószobám, a a könyvtárhelyiségem magányába belesuhan, aztán eltűnik, elfosztik. i Most tudom. Maga az. j A nő rábámult a férfira. Aztán ő maga is szinte idegenszerű hangon mondotta: ■ — Hát maga érezte ezt ? 1 - Mit? I — Hogy én magával vagyok. Hogy éjszakánként, amikor a test már öntudatlan, elmegyek magához. Ott fekszem mereven az ágyamban, de azért mégis megyek, megyek. És megállok maga mellett, hosszan nézem. Felkeresem munkája közben és figyelem. Hogy évek óta, amikor először megláttuk egymást, én egy pillanatra sem szakadtam el magától. Hogy ez évek alatt én hányszor beszéltem magához. Egyedül, ágyamban fekve, éreztem, hogy mellettem van, ül az ágyam szélén és mi beszélgetünk. Én kérdeztem magát s maga milyen szép, drága feleleteket adott. Oh, ezek a mi beszélgetéseink... Ha maga tudná, hogy miket mondok én magának... Hogy mennyire egyformán gondolkozunk... Tudja-e ? — Tudom Most, hogy találkozunk. Hogy féltem ettől a találkozástól! Féltem, mert a képzeletemen keresztül maga olyan néggyé, különössé, rejtelmessé nőtt. Olyan kivéle küldték tárgyalni a választói névjegyzék összeállítása tekintetében. Az alapszabályok 23. §-a pedig kimondja, hogy a választói névjegyzék összeállítására és végérvényes elintézésére csak a képviselőtestület van jogosítva. Ez az autonómia keretébe tartozó ügy, amit sem a kormányzóság, sem a pártok nem befolyásolhatnak s csakis a hitközségi tagok befolyásolhatják azt az alapszabályok által adott felebbezési és felszólamlási joggal. Mikor a névjegyzék kérdésében a vezetőség belement egy pártok közötti tárgyalásba és a képviselőtestület eldöntötte a névjegyzékeket s megválasztotta a választási bizottságot, ismét a kormányzóságnál kilincseltek ismert kijáróik utján és keresztülvitték, hogy a kormányzóság ismét kiküldte dr. Beszkidet a választási bizottság kérdésében való közvetítésre, holott a 24. § szerint a képviselőtestület véglegesen, felebbezés kizárásával van jogosítva és kötelezve a bizottság megválasztására. Mikor a bizottság választásának jogkörébe való beavatkozást a Mermelstein-párt viszszautasította, a Várt párt aláírásokat gyűjtött a választók körében és azt kérte, hogy vagy 4 tagjukkal teles lélek, székem volt. És féltem, hogy ha találkozunk, elmúlik minden. Féltettem a maga tündöklő, eszményi, finom aakját, amelyet a lelkem sugaraiból szőttem, a valóság borúiéból. Meg akartam tartani olyannal, aminőnek a lelkém formáira s a szivem érezte. Féltem attól, hogy ha találkozunk, soha többé nem találkozunk. Ég most és most... Föléje borultak az ódon könyvek, az arcuk tüze szinte perzselte a másikat, a lehelletük mintha egy létekből áradt volna, az agyuk, a szellemük gondolatidegei összefonódtak, a szívük összedobbant , a nő szinte lehelletszerűen suttogta el a kérdést: — És most... milyen századból való ez a régi könyv ? — Talán hét-nyolcszáz éves. Ma éjjel végigolvasom. Talán megmdom állapítani. — Ott leszek a háta mögött... — Körülöttük nevettek, táncoltak. Zongora-hang, zsibongóé, terefere, tréfálkozás lármája mintha messzire eltávolodott volna tőlük, a lelkek mély csendje borult rájuk, találkoztak. A brutalitás és durvaság az atavisztikus ösztönöket kielégíti, de megöli az Élet minden szent és mosolygó világát. Ma a kultúra álkultúra, mert nem a Mindenséget felölelő szereteten épül fel. Rozsgpálék ismét súlyos baklövést követtek el Három kormánylap felvonult Vári mellett, akinek morésba ütköző, elintézetlen ügyei vannak. Alapszabály- és autonomiaellenes cselekedetek. A választási harc szenzációja. — Hogy győztek Váriék? — A hitközség orth. jellege veszélyeztetve van. Beregszász város zsidósága fdő elsején választotta meg az új hitközségi vezetőséget. A választás megrendezése teljesen a kormányzóságnak a képviselőválasztások idejéből jól ismert receptje szerint történt. A hatósági presszió nem respektálta sem a hitközség jóváhagyott alapszabályait, sem pedig a hitközségi autonómiáját, mert a Rozsopal kegyencei jelöltjének győznie kellett. Vári Sándor pártja sem kimért semmit, hogy a hitközségi tagok nagyobb részét megnyerje s szerencséje volt, hogy a cionisták ismert fegyelmezettségükkel és buzgalmukkal mellé állottak. Mégis legtöbbet köszönhet Vári a kormányzóság leibz°urnáljának, a »Keleti Ujság«- nak, amelyet három napon át ingyen osztogattak Beregszászban a templomokban is, a amely a választási napon rendkivsüli kiadásban a »Podk. Hlasy* és a »Novoje Vremja c. kormánylapokat is felvonultatta a hitközségi elnökségre megát nyilatkozatában méltónak tartó Vári mellett ás Mermelstein régi elnök ellen. A kormányzóság beavatkozása akkor kezdődött, amikor Váriék Rozsypal kreatúráinak segítségével keresztülvitték, hogy dr. Beszkidet egészítsék ki a bizottságot, vagy küldjenek ki hatósági biztost. A kormányzóság döntését Váriék azonnal megtudták és korteseszköznek használták ki azzal, hogy a bizalom mellettük van és ők a kormányzóság kis emberei. A »Keleti Újság» c. kormánylap osztogatása, a »Novoje Vremje* és a »Podkarp, Hlasy* cikkei is ezt a célt szolgálták. A választási bizottság elnöke, Kaz Jakab, aki az egész város előtt köztiszteletben áll, a Vári-párt machinációi folytán nem látta biztosítva személyével szemben a kétely nélküli bizalmat s ezért lemondott, a bizottság pedig az elégtétel-kérést határozta el az autonómiát és a bizottságot sértő intézkedés miatt. Az új elnök, Reismann Simon dr. javaslatára pedig úgy határozott, hogy autonóm jogai és saját elhatározása alapján az áll. közjegyzőt kérik fel közreműködésre. Váriék a leghevesebb és legalaposabb agitációt folytatták, amikor a választási napra virradó éjjel Vári tudomására jutott, hogy egy súlyos tartalmú röpcédula készül ellene. Azonnal a rendőrbiztosság vezetőjéhez ment, hogy a röpcédula megjelenését megakadályozza, de Jakubec, a rendőrbiztosság vezetője megállapítva, hogy a nyomdában a tulajdonosok maguk dolgoznak, egész korrektséggel csupán azt szögezte le, hogy a röpcédulát reggel 8 ig, amíg a cenzúrához azt be nem nyújtják, nem lehet terjeszteni. A röpcédulát Markovics Móricz adta ki a szegény hitközségi tagok nevében s főbb részei a következők : „Vári Sándor, a tréfli soldó, a Kesztenbaum és Schwarci-féle érdekeltség képviselője, hatalmas mozlyalmat indított, hogy ő legyen a bitt községi elnök. A hitközség vezetését a kezébe akarja kaparintani, hogy üzleti számítását itt is megtalálja. Érdek vezeti, piszkos üzleti érdek, nem pedig a hitközség sorsa. Hiszen érdek vezette akkor is, mikor a beregszászi bíróság előtt folyt perekben megjelent és eskü alatt, bíró előtt hazugságot mondott. Szemébe mondta neki a Casinóban Mermelstein Márton tagunk, hogy megesküdött hamisan és kényszerítve lett úgyszólván, hogy a Casino elnökségéről mondjon !*, mert különben kizárták volna. És a mi elnökjelöltünk még csak rágalmazási pert se szállott. Hát mit várjunk egy ilyen embertől, aki most ugyan szépnek, jónak, becsületesnek és vallásosnak mutatkozik? Mindent ígért, hogy mennyie jó lesz a szegény zsidókhoz, mert jól tudja, hogy a választók többsége szegényekből kerül ki. Ígéri, hogy csak úgy fog csepegni a jóságtól s puhára bízott keblére fogja ölelni a szegénységtől csontvázzá aszott szegény zsidó tesvéreit, úgy mint eddig tette, hogy tu valamit követelni fogtok, csendőr bőrtűzzel fog jóllakatni benneteket is. Ha haszon nem nézne ki a hitközségi elnökség után, akkor nem törtetne utána. Zsidók!—Ortodoxok!— Csobráki Megakarjátok tsigadni vallástokot, egy trennyi, disznóimat evő, szombaton kocsikázó, evező és dohányzó, templomba nem járó, vallását tehát semmibe sem vevő embert akartok a hitközség élére állítani ? — Aki sokszor bebizonyította, hogy pera érés veletek és vallásával? Akármit fogadott, nem fogja betartani. Kutyából szalonna sörcse lesz. Most képmutatóskodik, hogy bennünket meg tévesszen.“ Vád a röpirat tartalmát rágalomnak nevezte ” dr. Reismannak, mint értelmi szerzőnek támadt, mire dr. Reismann a következő nyilatkozattal felelt : KÁRPÁTI HÍRADÓ m Okvetlenül győsódjd® saeg f s* l nw Ps?*// viK wveslf* * ahová megérkeztek a leg- Vg I SAitiÁfiiiiT HI-IiTCA 19 «HMBagsk | Uj tat olcsóságáról ér&tsiséf J.aäILF®„ Jm a Si U A Vtl */• gjgp* óriási választékban. j|| W) Férfi és sél vglaante^« Iftgfobb kfyfeoffl m 9 n wasssagyl kslsgjylkbss aQasde aagf raktári jjj