Kárpáti Hiradó, 1926. augusztus (3. évfolyam, 88-100. szám)

1926-08-01 / 88. szám

2. oldal és rovarok szállnak ki s ennek tulajdo­nítják azt, hogy 300 sertés már elhul­lott. Az, aki a gödör deszka-ajtaját időnként felnyitja, minden felnyitás után pár napig fekszik. Ilyenek történnek évek óta Podk. Rus négy községében a „konszolidáció" jegyében! A pápa után a canterbury-i érsek az elítélte az antisze­mitizmust Londonból jelentik. A kereszténység két nevezetes vezéralakjának, a római pápának és az angol államegyház­­jé­nek, a canterbury-i érseknek a zsidó kérdéssel foglalkozó és az antiszemitiz­­mu erősen elítélő nyilatkozatáról ad­nak eyidejűleg hírt az angol lapok. A­ angol lapok római tudósítóinak jelentései szerint a pápa a közelmúlt na­pokban fogadta Monsignore Alrodai­­kot, az Ursel Ba­rátái Egyesülete nevű katolikus társaság megalapítóját és el­nökét. Az audiencia folyamán a pápa kije­lentette, hogy ő a legteljesebb mérték­ben elítéli az egyes katolikus országok­ban az utóbbi időben sajnálatosan el­­­terjedt antiszemiizmust és teljes elíjé-­­vel támogatja azt a felvilágtartó művi­kát, amit az Izrael Barátai Egyesületek ez ellen a veszedelmes és káros moz­galom ellen folytat. — A katolikus lélekkel, ha a katoli­kus vallás szellemével is ellenkezik az antiszemitizmus — jelentette ki szósze­­rint a pápa. — A zsidók mély és ko­moly vallási érzéssel bírnak, noha két­­ségtelen, hogy a maguk intelligenciája miatt igen hajlamosak a racionalista javak elfogadására. Elmondotta azután a pápa, hogy an­­­­nak idején maga is egy rendkívül nagy­­tudású rabbinál tanult héberül, akire mindig nagy szeretetű­ és becsűsébe! gondol viasza. Lengyelországi tartózkod­ása alatt pedig, ahol tudvalevőleg pá­pai nunciosként működött, szintén élénk érintkezést tartott fenn a zsidóság ve­zetőivel. — Én egészen nyíltan megmondom, hogy sokra becsülöm a zsidóságot — mondotta a pápa, aki felhatalmazta Monsignore Alsedonkot, hogy nyilatko­zatát nyilvánosságra hozza s egyben áldását küldte az Izrael Barátainak Egyesülete tagjai számára. Angliában viszont ugyanekkor a Blurh of England feje, a cantarbury-i érsek hangoztatta a metodista egyház jubileumán tartott beszédében az ösz­­szes egyházak összetartásának szüksé­gességét az egyre hatalmasabb mérték­ben elterjedő felforgató tanok ellensú­lyozásának érdekében. — Ebből a munkából azonban nem szabad kihagynunk a zsidó egyházat sem — mondotta, — amely a maga mély vallásosságával és komoly isten­­hitével mindig egyik legfőbb támasza volt a vallásosságon alapuló emberi Podk. Rus bortermelői körében óriási a felzu­ I­­dalás a borhamisítás miatt­­; hamisítás, melynek leleplezéséről most számunkban megemlékeztünk, egész Podk- Rus bortermelői kö­rében óriási felháborodást keltett. Fokozza az izgalmat, hogy Podk. Rus több helyen általános véle­mény szerint vígan folyik a bor­hamisítás. A bortermelők aug. elején ismét országos gyűlést tar­tatnak s ismét követelni fogják a borellenőrző­ bizottság azonnali ki-,­nevezését. Jellemző, hogy Schön­­­feld József borkereskedő, akit már szabadon bocsátottak, bérelt pin­cében követte el a hamisítást. A borhamisítások leküzdésére szakértők szerint külön hatalmas apparátus lenne szükséges.­­ Szörnyű halált haltak egy talált rozsdás fegyvertől Rettenetes tragédia történt jul. hó 25-ikén a máramarosi Tisza­­bogdánban. Pávlyuk Petra 30 éves férfi a tűzhely körül fogla­latoskodott, amikor a tűzhelybe állított régi szerkezetű, gyutacs»« fegyverben, amelyet az erdőben találtak s kellőleg át nem vizs­gáltak, a lőpor felrobbant. A robbanás Pávlyuk gyomrát szét­­roncsola s azonnali halált okozott. A durranást halló Krev­lyuk Jura 70 éves egyén benyitott a szo­bába, ebben a pillanatban ex oki­déit a másik löveg is, mely Krevlyuk alsótestét találva, azonnali halált okozott. Még szerencse, hogy Pávlyuknak a tűzhely közül ját­szadozó négy gyermeke közül egyik sem sérült meg. A két ál­dozatot nagy részvét mellett jul. 27-ikén temették el. TÁRCA : Floridorból Cilesztia lesz !: Irta: Balázs József Esténként külvárosi tánctermek zon­goráit verte, hogy fentarthassa magát, nappal a Zeneakadémiára járt. Szexi , mentál!«, enyhén Cinikus pesti fiú volt. Tudott megalázkodás nélkül alkalmaz­ ! keddi és tisztelettel!*a mienk­ciákat mon­dani. Amikor oklevelét elnyerte, minden kínálkozó állásra ajánlkozott. Zilált, bi­­zott dián életének fix pontja az opa-j­rett volt, melynek bizarul dallamos muz­ája ott zsongott a homloka mö­gött s a mellében. Részleteit ott inpro­­visálta sz­aporodott levegőjű táncte­remben, míg az örvénylő párk verej­tékezve hullámzottak előtte. Er­dél­­áu­conként valamely fü­vös kávémérés­ben írta a hangjegyeket, lármásan kár­tyázó facér mesterlegényekkel és hely-­­ nélküli cselédlányokkal körülvéve, akik sanda tekintettel méregették a »tinta­­nyalás« . Már a hamardk felvonásnál tartott, amikor meghívták orgonistának a csen­des pa­taki városba. Kissé sajnálta a színesen fanyar pesti éjszakákat, a tánc­ban örvénylő tarka tömeg ringató lát­ványát, de azért rezignáltan nyugodott bele, hogy rendes emberré váljék. Már elfáradt kissé. Af­gariai kanonok lakosztályának Tigéré­n kapott egy kis szobát, melyben­ *$­­eiangett pimtoói ín télált.­­ Vasárnap ült először az orgona elé s s akkor látta meg Máriát is, a karnagy tsodálatosan tiszta tekintetű, madonna­­irca leányát. Mária tömör, bársony­­nezzoszopránja simán, szélesen szár­­nyait a dóm monumentális kupolája alatt... A karnagy családjában a dóm fel­épülése óta apáról fiára szállt ez az i­v­án, a régi ház egyházi zenébe kö­tekedett hagyományaival együtt. E ház­akói az egyházi zenének szentelték éle­iket és irtózattal góc­dolták a profán muzsikára. Iván felismerte a helyzetet és éjsza­­ránként lopva, alig érintve a piánina­­negsárgult billentyűit, inprovizálta mfi-f­rónék bef­­útó részeit, titkos kéjjal ál- , lóivá e pogány oltáron. A felfedeztetés­­ veszélyének lázas izgalmai felfokozták a képzelőerejét. Tüneményes gyorsaság­gal fejezte be művét s elküldte egy színházi ügynökségnek. Azután átenged­­e magát érzéseinek. Mária átszellemült arca s a dóm misztikuma csakhamar eljesen hatalmába kerítette fogékony m­­üvészlelkét. Ave Máriát irt, melyben j­­tt zokogott izzó, reménytelen vágyó­­j­­ásának minden fájdalma. A püspök] észrevette az uj dalt. Iván előtt meg-]­­yiltak a kanonokok durasztalu, patinás­­­­bédlői. Aranyló­mborokat ivott antik] velencei kristályokból s mélázva hall­' jatta a bölcs tréfákat, úgy elpihent romna zaklatott ifjúsága e langyos jó­módba, ha nem gyötrődött volna Má­riáért. Egyior csak híre járt, hogy a p fis­­tök őt déffh­ité­ki a karnagy utódjátl ti egy vasárnapi mise után a karnagy meg­hívta őt ozsonnára. Iván mellét a balsejtelem ütte meg, amikor a sötét bolthajtás alatt komo­ran terpeszkedő ónémat butrok közé lépett. De a régi spinéihez támasztott, gyöngyhúsintarziás héthúros hárfa mö­gül Mária mosolygott feléje: fölragyo­gott az arca-Ozsonna után a karnagy óva intet­te, nehogy lealjasodjék a profán zené­hez, mert a muzsika csak Isten dicső­ítésére való s aki ez ellen vét, az el­­edta lelkét az ördögnek. Ilyenek pe­dig nem léphetik át e ház küszöbét. Ivánnak a mellébe nyilallottak ezek a szavak. A darabja már a színházi ügynökség könyvespolcán porosodott. Azzal vigasztalta magát, hogy ott is marad örökre. Hónapok teltek. Iván minden vasár­nap a karnagyéknál uzsonnáit és jövet-­ menet lopva megcsókolta Mária ujja-­ hegyét is. Már nyilatkozni akart, amikor­ a pesti lapok tele lettek az új ismeret­len zenész nevével, aki a Pogány Dalt írta. Még aznap magához hívta a kar­nagy s eléje téve az újságot, szigorúan megkérdezte: — Ön az a pogány dalos ? — Én — felelt a szerző önérzeté­vel Iván. — Akkor ön megcsalt bennünket, mert ittlér muzsikát irt. Megmondtam előre, bekövetkezett. Ezt a küszöböt ön többé nem lépheti át. A hangja keményen, elmon­doin­tolott.­­ A függöny megrendült s Mária jelent meg az ajtó keretében, égfelé fordított szemmel s imádságra kulcsolt kezekkel, mondván: — ... És bocsásd meg a mi vétkes­ekét, valamint mi is megbocsátunk az illenünk vétőknek ... — De szabadu­l meg a gonosztól! — zengett a karnagy hangja komoran. Ivánban felágaskodott a megsértett művész gőgje és kemény léptekkel tá­­vozott. Egy héttel később halálos keserűség­gel ült a páholy hátterében, majd bó­dultan hajlongott a lámpák előtt, utóbb a hozzáférhetetlen, körülrajongott mű­vésznő ölelte magához a kulisszák mö­gött s a siker extázisában elkoncsókol­­ta. És Iván, miközben a rizsport porol­­gatta iraki­járól, Máriára gondolt, aki­nek finomrajzú szája körül az elérhe­tetlenség tiszta, hűvös mosolya vibrált. Reggel sikerült megszöknie a rögtön­zött bankettről. Bolyongás közben templom tájékára tévedt és bement. Le­térdelt a mellékoltár elé. A Szűz Anya dicsfénnyel övezett homloka alól Má­ria csodálatosan tiszta tekintete nézett le rá. A mellét szinte szétfeszítette a Iola, de a homl­oka mögött fájdalmas, komoran fő­séges pogány muzsika zen­­dült... Már­áért volt, akitől ez válasz­totta el mindörökre. Szeméből kibugy­­gyant a köny, arcán a minden akarást művészetté magasztorító örök szenve­dés szomorú, elégedett mosolya öm­lött el. A hársfaivas tragédia ügyében a csendőrség teljesen belezte a nyomozást. A „Kárpáti Híradó" számolt be elő-, szőr egész részletességgel arról a bor­zalmas tragédiáról, amely Ssósnokaj mellett játszódott le s amelynek áldo­­­­zata egy halott és egy súlyosan sebe­­ sült volt. Cikkeinkben erélyes v­zsgálati megindítására hívtuk fel az arra illeté­­­kes hatóságokat s rámutattunk azokra a momentumokra, amelyek valószínűt­lenné tették, hogy az áldozatok kiugrot­tak volna a vonatból. Dr. J­­akra ung­vári államfőgyész a napokban kijelen­­tette, hogy az ügyet így beállító lapok ellen vádat emel, mivel a csendőr­ nyomozás adatai szerint az áldozatok­ önként ugrottak ki. Sajtópert szándék­szik indulni, amint hallottuk, Zoufal kalauz is, akinek azóta ismét volt —m millió tag jól besörözve — egy aoidanse szolgálat közben. A p őrök mindenesetre a lehetőségig tisztázni fogják a hely­zetet, ami a felz üdült közvéleményre is megnyugtatólag fog hatni. Miután Szánt­hó László hírlapíró, a kér. aroc. port manka­éd titkára a nyomozás kiegészítése végért újabb ta­núkat jelentett be, munkatársunk meg­kérdezte a csendőrszárnyparancsnokság vezetőjétől, hogy meg­történt-e ezeknek a tanuknak kihallgatása és railyra ered- KÁRPÁTI SIRAPO ménnyel. A parancsnok kijelentette, hogy a Szánthó által megjelölt tanukat Sebaszta csendőralezredes intézkedése folytán már a tragédiát követőleg hala­dék nélkül, két ízben is kihallgatták s igy nem állhat fenn az a vád, hogy a csendőrség mulasztást követett volna el. Egyáltalában az egész nyomozás a legnagyobb körültekintéssel és objekti­vitással folyt le a csendőrség részéről, mely a nyomozás adatait felterjesztette az ügyészséghez. Ezzel a csendőrség a maga részéről kötelességének eleget tett. A csendőrszárnyparancsnok kijelen­tése nem sok bepillantást enged ugyan ennek a borzalmas esetnek vizsgálati adataiba, ebbe azonban a közvélemény­nek egyelőre bele kell nyugodnia, mi­után az ügy teljes tisztázásáig a nyo­mozást, vagy vizsgálatot intéző ható­sági szervek szigorú titoktartásra vannak kötelezve. Egy vagon romlott hús­ szál­lított Csehszlovákiába Mármarosszigetről jelentik. Sú­lyos természetű bűnvádi feljelen­tést adott be a megye állatorvo­si hivatala Berkovics Dávid kará­csonyfalvi húsexpotőr ellen, aki gyanús üzemek miatt már nagyon s­yakran adott munkát a törvény­széknek. Most az állatorvosi hiva­tal azért jelentené föl Berkovics Dávidot, mert hamisított állatlevá­gási bárcákkal igazolta a határ­­vámnál azt, hogy frissen vágott húst exportál. A hamisításra nem jöttek volna reá, hogyha korrekt csehszovák vámtisztviselők a ro­mán hatóságokat nem figyelmez­tetik. A napokban egy egész va­gon romlott húst koboztak el a csehek Berkovicstól. A román ha­tóságok hosszas nyomozás után rájöttek Berkovics turpisságára. BBsm^.wagggwaiKBgsHTffwy^^ — A ntaakácd gabeil&szról mait számunkban megjelent hírünkbe tévesen került a „leszállítás“ szó, mivel a ga­­beilák arányosítása a terv. A hitközségi vezetőség ellen egyébkátt szombaton röpiratot osztogattak, amely hamisan állítja be a gabella rendezés ügyét és súlyos vádakat emel, ami miatt a ve­zetőség rágalmazási pert indít.

Next