Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Ungvár, 1898. januá] 1. szám. Negyedig évfc V KÁRPÁTI •• LAPO EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Eg-ész évre..............................................4 frt. Fél évre .............................. З Negyed évre і frt. Néptanítóknak előre fizetve féláron adatik. KIADÓHIVATAL : JÄGER BERTALAN könyvnyomdája UNGVÁRT. SZERKESZTŐSÉG : TB.EBUSA, Máramarosvármegye. TáviPÓállomás : Fejérpatak. Felelős-szerkesztő : ROMANECZ ALADÁR. Központi munkatárs: ZSELTVAY EMIL. PÁL YÁZATOK, hirdetések, sürgős tudósítások ás előfizetési dijjak a kiadótulajdonos JÄGER BERTALAN címére Ungvárra küldendők. Kéziratok l v;.532„ Névtelenül beküldött к öblein &Ц у e к, ^Jk A mi újévünk. A tengereket járónak hajója sokfelé veheti útját, de iránytűje mindenkor a földsarka felé van fordulva: épp úgy az ember cselekedeteit is sok­félekép irányíthatja, de a hetyes tett­nek mindenkor csak az igazság ad­hatja meg a kellő irányt; mert „mi­ként a hajó, hacsak a viz, mely cseppenkint beszivárog, mindennap el nem távolittatik, végre elmerül: úgy az ember“ . . . céltudatlan cse­lekedetek súlya alatt nagy körülte­kintés és előrelátás hiánya miatt előbb- utóbb összeroskad. Ilyen léket kapott hajó a mi j u- 1 і á n і naptárunk,- időszámításunk ! Most, a mikor ismét egy uj esztendő küszöbére értünk, mintegy önkénte­lenül is elébünk tolul a sokszor meg- hányt-vetett kérdés: a naptár- egy es it és eszméje. , Mert az idők folyását megállítani nem lehet, megmutatta a történelmi­leg nevezetes év, melynek ötvenedik fordulójára értünk. Nagy tettek kés­hetnek, váratnak magukra, de élet­képes nemzetek életében el nem ma­radhatnak, mert „a derék egyedüli célja nemes tett“ és „mert minden munka hiú, mely célunk elérésében nem segit előbbre ! “ 1898-ikszor fordul az idők kereke, mióta Megváltónk e világra jött s örök emlékű születésével fényt hin­tett és dicsőséget árasztott az em­beriségre, tanaival megvilágositotta milliók értelmét, hogy ismerjék fel az igazságot, mely egyedül képes üdvöt nyújtani halandónak! Azóta sokat haladtak, talán néha tévedtek, sokszor mulasztottak, de mindig előre mentek az emberek, lévén „az em­beriség rendeltetése az örök haladás és sohasem elégíthetvén ki bennün­ket a pont, melyen állunk.“ Ma egyesegyedül Krisztus tana áll változatlanul, de az ember már e tan erejénél fogva is fejlődik, töké­letesedni kíván; jól tudva, hogy az irás szavai szerint: „senki, a ki ke­zét az ekére tevén, hátra néz, nem alkalmas az Isten országára.“ Min­den ami él, természetszerűleg előre megy, előre kell törnie, már csak annálfogva is, mert minden, a mi fölfelé nem hág, lefelé kell, hogy sülyedjen. így kell az emelkedni megszűnt embernek is sülyednie, ha tespedésbe hanyatlik. Az eperjesi és munkácsi egyházmegye előtt egy nagy fel­adat áll, mely mindannyiszor, amikor az idő kereke egyet fordul, mint egy élő szemrehányás áll szemeink előtt: a naptáregyesités kérdésének megoldása ! S ha őseinkben meg volt a bátorság, hogy egy ennél sokkal nagyobb feladat áll, mely mindany- nyiszor, amikor az idő kereke egyet fordul, mint egy élő szemrehányás áll szemeink előtt: a naptáregyesi­tés kérdésének megoldása ! S ha őse­inkben meg volt a bátorság, hogy ennél sokkal nagyobb feladatot, a katolikusok missióját keresztül­vigyék, bennünk nem lenne az meg e sokkal kisebb dolog kivitelére, mely sem rítusunkat, se vallásunkat nem érinti, se ezeknek nem képezi integ­ráns részét ?! Hiszen mindenben a latinokat vesz- szük irányadónak, miért kullogunk csak ebben utánok. Aztán ez a do­log már régen kezdeményezve van s a mit ők századokkal előbb meg­tettek, mivel belátták annak helyes­ségét, igazságát és célszerűségét; váljon mi még ma se tudtunk volna odáig felemelkedni, hogy ebben is egyenlőkké legyünk velők? іVölt idő, a mikor már meg is indultunk e té­ren, hozzákezdettünk buzgón és még­sem mentünk sokra, pedig azt mond­ják, hogy „halad aki megindult“, aki azonban azt mondja: „elég“, már hanyatlott, mert az erény nem tűr tespedést! Lássuk csak, mennyi ok kardos­kodik a mellett, hogy véffig» ^шЦЬДга komolyan hozzálássak: €. megvalósításához ? fééhét, піф -eze­ket sokan elmondtál»? mgr,., de.azúrt nem lesz feleslegesViitt ismétlem! kezeibe hozni. * іугавФ­Legelébb is azon к«в|Щ^рі^у némely helyen, mint például Zemplén vármegyében híveink, a római és görögkatolikus hívek 50 percentje egymásba házasodott, amiből a je­lenlegi különböző naptár mellett mind­járt az a baj kerekedik, hogy a több­nyire mindkét ünnepet megtartó né­pek igen sokat pauzáinak, henyélnek; időt veszítenek s ezáltal önmaguknak anyagi és erkölcsi hátrányokat idéz­nek elő. Másik részök urasági szolgá­latban, konvenciós viszonyban lévén, a legnagyobb munkaidőre eső sáto­ros ünnepének oda sem néz; ez ott, a hol néha a fél falu népe kepéske- dik az uraságnál, rendkívül sokat árt az ünnepek megtartásának, mert az a kepés nem szalasztja el az egye­dül alkalmas időt, amikor magának és családjának télire valót beszerez­het, hogy éhen ne haljon, és ezt jól teszi, de ezzel az ünnep betartása szenved hiányosságot és ez megint megbotránkoztató! Vannak vidékek, mint például a máramarosi Tiszavölgy, a hol híve­ink nagy része kincstári munkából tartja fenn magát. Itt ha egy ünnep­nap a hét közepére esik, akkor a népre és munkaadójára nézve az egész hét elveszett, mert hétfőn még nem siet a munkás munkájába, néha a ház körül saját elvégezni valói is vannak, s ha az ünnep szerdára esik, kedden már azért nem megy, mert a rendszerint távoli erdőségekben lévő telepekre nem is érdemes ki­mennie, csütörtökön menne talán, de küszöbön van a péntek, szombati nap, a melyeken saját háza népe ré­szére szokott eleségről, fáról gondos­kodni s igy lassan egész heti’ ideje oda lesz. És hogy mennyi kára, kellemetlensége van e miatt magának a kincstárnak, vállalkozóinak, s vég­eredményben összmagának a népnek, az önként értetődik, mert magából a dologból következtethető ! Azt is többször hallottuk már, hogy vegyes vallásu községekben, kivált Szabolcs vármegyében élesen kidomborodik a különböző naptárak hátránya; megtörtént, hogy papot törvény elé idéztek egy nagy ünne­pen s midőn ünnepére hivatkozott, azt semmibe se vették és a megnem jelenésből kifolyó következményekre figyelmeztessék. Egyik görögkatholi- kus templommal szemben egész nyá­ron a legnagyobb ünnepeken is pihe­nés nélkül zakatolt a más vallásu ember cséplőgépe, nagy mértékben zavarván ezzel az isteni szolgálatot s a hivek ájtatoskodását. A hol meg гог^чі kflth., görög kath рч rpformá- tus hivő van együtt, a református megütődve figyelmezteti és óvja gyer- rgekét attól a másik vallástól, mely­ünk kétféle követői egymással még a nézve sem tudnak megegyezni, ogy mikor támadt fel nekik Krisztus. Van rá eset pedig, hogy tiz évig sincs együtt a husvétünk, mint pél­dául jelenben, a mi vegyes vallásu vagy felekezetű családokban visszás helyzeteket idéz elő; nem is említve a szegény iskolás fiukat és leányo­kat, kik e miatt igen gyakran éppen a saját ünnepeiket nem tölthetik a szülői házban, kivált görögkatholikus középiskolás gyermekeink, kiknek ka­rácsonyi szünidejük a mostani gim­náziumi rendszer szerint dec. 23-tól január 2-áig terjedván, karácsonyi ünnepeiket sohase tölthetik otthon. Fölhozhatnók itt a görögkatholikus tisztviselőket, kik a Gergely-naptár szerinti hivatalos szünetek alkalmával a saját templomaikat zárva találják, a maguk ünnepén pedig irodában kell görnyedniök. Mindezen okokat azonban — éppen e lapok hasábjain — érdeklődő munkatársaink számta­lanszor kimerítették, mint olyanokat, melyeket úgyis mindenki lát, mert úgyszólván mindennap beléjök ütkö­zik, előlök ki nem térhet, s ha más nem, de megtanítja azokra a tapasz­talás. Már pedig „a haladásnak egyetlen biztos ösvénye szintén csak a ta­pasztalás lehet“, a tapasztalás, mely megtanít reá, hogy eddigi naptárunk a gyakorlati életben csak hátrá­nyunkra szolgál, azt tehát mással kell kipótolnunk. Ki kell pótolnunk azért is, mert még a csillagászati igazság sincs mellettünk. Jól ismert dolog ugyanis, hogy az- év Júliái 365 nap és 6 óra, csak 365 nap, 5 "óra, másodperc, tehát áz ó- év minden évben 11 ( sodperccel hossszabb ságban. E különbözet a„, tényleges napéjegyei, 129 év után egy egész ría esett, úgy hogy a 16-ik s. felé az már teljgs 10 napi zetre nőt és ,1^00-ban mát fog tenni. . ' A mi tehát sem a .teóriába a gyakorlati: életben rfteg nerru azt ki kell küszöböltjl, mert esetben „a j'Lesedelen?. j veszedi A 2000-dik Óévben ugyanis ismét nappal hátrább kerül * ó-naptá később mindig többel s utóvégÍT eshetik majd, hogy egysájér kar táján fog ünnepeltetni^ djfgörö vét s több efféle visszásság! letkezhetnek e tarthatatlan álla' Úgy vagyunk értesülve, hog 11 é к e s helyeket! 'nem idegen! a reform behozatalától, mely I nvára mindenütt élénk visz találna, mert mai napségv már denki belátja és érzi egy ily tás szükségességét és égető - legfeljebb a niegcsontosodott , diság ragaáíkodhatik egy i ósdi intézményhez, melynek rozz< alkotmánya mindgn lépten csak! a)^i dályunkra szolgál és mindenképenL utunkban van. A niceai zsinat elfogadta a hús­véti időszámítást, XIII. Gergely pápt 1582-ben a nap tárj avitásd,' mi­ért késedéimeznénk 'tovább mi is’a naptáregyesités behozatalával, mikor az sem egyházi könyveinkké^ sem szertartásainkkal nem ellenkeznék^ mint azt lapunk egy jeles munkatársa múlt évben közölt nagyobb essay- ében oly érthetően bebizonyította ! Ha minden európai művelt népnek meg van már a Gergely-féle jó nap­tárja, melyet a folyó 1898-dik évben Románia, sőt a közel jövőben Orosz­ország, melynek a mostani*'12 napos időszámítás miatt teméntelen keres­kedelmi kára van, szándékozik oí re­formot elfogadni és azt életbeléptetni: akkor nem látjuk be miért kellene ezzel egyedül mi nékünk tovább ké- sedelmeznünk. Úgy tudjuk, hogy felsőbbhely­ről már a közelebbi időben kezde­ményezni fogják a dolgot s remél­jük — ezúttal nagyobb sikerrel, mint e század elején vagy a 70-es évek­ben, mert most széles körben meg van a kon ven і énei a ehez, ve­zetőségünkben úgy, mint papságunkban. S mindkét ténye­zőnek katolicitása és hazafiassága biztos zálogul szolgál a sikerhez. Kezdjünk tehát hozzá egyesült erővel, buzgón és ha a kezdet meg- meg lesz, már sokra mentünk! JÄGER BERTÄLAil kiadóhivatalában Ungvári kaphatóéi Orosz Naptárak: ТурІкквІ 30 kf. — és 20 kros kiadásban. 20 kr. — Szt. Miklós Naptára 15 kr.

Next

/
Thumbnails
Contents