Kárpáti Lapok, 1898 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

f­eh­ér csipkévé törött habjaik lelphinek futnak versenyt a ha­­ormátlan fejüket kíváncsian lök­tél, majd lebukva az áttetszővé­­tétzöld olvasztott üveggé változott izébe.­­— A hajszák serege újra körülöttünk, lecsapva, és hun­­habok fölött, egy veréb-féle jön valahonnan oózunkra száll; no lám hisz ez jelent-­tt, üdvözlégy, te kedves, kis madár, a látóhatár aljára száll a nap, f­in yo*­- ak terjednek el a tenger azok a rég várt epedve - A bibor és a tűzláng , megaranyozva a nap­ot a felhők közül még re, melybe nem sokára­­­m más az itt, mint , nem olyan ragyogó, hogy­ bele lát tekinteted, csak valami földöntúli­­be öltözött, és amint a köréből kettőztetve látod tüneményt, önkéntelenül aШ, hogy semmi vagy égben, és mintha az Isten d, az ő erejének egy pa­­ttkedbe; mert másként ió fogni, hogy jelen van Ó, élenvaló­s égbolton feltűnnek a csilla­­з olyan ismeretlenek, egyiket '­k szokott helyén.­— Amott üstökös tűnik fel, meg elbu­­nam­ar ; — de ez már nem égi, csillag; new-yorki világitó to­­ez tulajdonképen a szabadság óriási a, egy női alak, kezében fáklyával, nek lángja forogva világítja meg a uolson folyó torkolatát. Egy álmatlanul töltött éj­ reggel csil­­agos lobogója, aranysasos kis furcsa for­májú hajó lapul hozzánk; az egészség­­ügyi vizsgálat. — Végig léptetik az uta­sokat a doktor urak előtt, és „all right“ minden. Ú«І. Furcsa vizsgálatok lesz ezek, de leg­furcsább, hogy nem a doctor úr hozott orvosságot a mi hajónkra, hanem­­ neki szállítottak le néhány tuc­at üveget az ő hajójába. A rosz nyelvek azt mondják, hogy azokban jó féle Kümmli, Cognac és egyébb csempészett itóka­­van, de hát ilyesmit én nem hiszek. Váljon te sem édes unatkozó olvasóm? ! No de nem sokára elválunk, csak ki­raknak benünket Hobokenban vagy Bro­­oklynban, felnyittatják és megkrétázzák a bőröndjeinket, holmi „kékbeli“ embe­rek, aztán egy nagy bolond kompba haj-De te Isten kegyelmével fölvilágosítva vissza kiáltottad: Nem ! én Isten gyer­­ee­meke, vagyok! Ő rendelkezik velem! és én tudom, hogy velem semmi rossz nem történhetik! S Te, aki sokat tűrtél az elmúlt évben , sokat szenvedtél a Krisztus kereszt­inek árnyékában, ám azon szenvedések te dicsőséged s üdvösségeddé változ­nak át. De ne gondoljuk, hogy minden szeren­cse átkozott, és hogy minden szerencsét­­lenség­ az Isten áldása. Lehet örvendez­ni Istenben is a szerencsének; lehet szenvedni Istenen kivül is. Tegyünk azért erős és szentfogadást ezen évre, hogy soha sem fogunk eltérni Istentől s mind az kedves lessz nekünk, a mit Isten velünk teend; hogy mind azt a mit reánk bocsát, mi örömmel és alázattal, szívesen és szeretettel, mint Atyánk kezéből fogjuk elfogadni. És kér­jük meg őt, hogy szilárdítsa meg hitün­ket, erősítse reményünket az örök életre! tanak be, a­melyiknek két nagy karja­­ úgy hadonáz, mint egy neki bolondult óriás, egy Szigeten újra ki és bekerget­nek a „készé gárdába“. Az első amint a szabadság ho­nába érsz, az, hogy két korlát közzé szorítanak, s a végén f­el­fognak, mint a juhász a birkát, mikor számozza, neked is már kezedben van a numerus, annál fogva kivallatnak ki fia hornya vagy, van-e pénzed, ha van, váltsd be itt azonnal, sürgönyöztetnek is veled ha kell, h­a nem, marad-e „szen­ted“ vagy sem az nem kérdés, keríts, magadnak majd ha tudsz. — Ha azon­ban görbe az orod, könnyen visszatarta­nak és visszaküldenek. — És minthogy itt fő a virtus, (szinleg), a­melyik leány gyanús abban, hogy megismerkedett a hajón egy férfiúval, azt összeesketik, van e otthon már hitvestársa, ahoz Ameriká­nak nincs köze ; — végül ha mindeze­ken túl estél, bekü­ldenek egy ketreczbe mig a többi társad át nem jut a purga­­tóriumon, aztán feltesznek egy kimust­rált vasúti kocsiba és most már „hurry­­up“ (harn­ap), mehetsz. De már ha szabadság, van hát bizony én megyek a magam óra után. — Hogy milyen is az az Amerika azt elmondták már mások sokszor s majd elmondom én is máskor, ezúttal csak annyit árulhatok el, hogy jó itt, de azért jobb otthon. — Ezt előre mondom. Én. Egy kivándor­olt. t­v. Fordította : KOVÁCS JÁCZINT sz. nagy Vazul r. áldozópap. Úti emlékek Oroszországból. Közli: Dr. Demjanovich Emil, fővárosi orvos, Máramaros vármegye tb. főorvosa, a XII. nemzetközi orvosi congresszus magyar nemzeti bizottságának titkár-pénztárosa. A Neva. Az állatkert-éjjel. Életmód. Egy kis falusi idyll a nevszki Prospekten. Rosz viz, egészségtelen klíma. — Az orosz templom. Az orosz papok és barátok. Papok képzése. A fa­lusi pap. Az orosz paraszt életmódja. Alkoho­lizmus. A nagy oroszok. Egy mise az Izsák templomban. (Folytatás.) A házszentelés, a halottak emlékének kultiválása Oroszországban nagyon dívik. Ez némileg emelné a jövedelmet, ha a nép Oroszország legnagyobb részében nem küzdene éhínséggel. Földmivelő nép A m.-pécsi kerület papságának a múlt év október 27-én tartott gyűlésének jegyző­­könyvi kivonata. 1-er. Állapittassék meg a paróchiák 4 rendbeli osztályozása ; a végből, hogy en­nek alapján az e. m. papözvegyek 40 írttal fölemelt illetékét minden egyes áldozatra aránylagosan ki lehessen vetni. Határoztatok, hogy ezen kerületben ala­pul kívántatik vétetni a congrua felül­vizsgálóbizottság által kimutatott tiszta­jövedelem, — és így az I-ső osztályú pa­­rochiák volnának a 800 frton felül tisz­tajövedelemmel bírók, a II-ik osztályúak 600-től 800 írtig, a III-ik osztályúak a 400-tól 600-ig a IV-ed osztályúak a 400 frton aluliak. Ezen osztályozás ellen Sereghy János, nyir­baktai lelkész külön véleményt adott be, mely szószerint igy hangzik : Hogy az egyházmegyei papözvegyek nyugdijának 40 írttal fölemelt illetékét — minden egyes e. m. áldozátra arányo­lévén, ha a nyomorult krumpli és zab egy évben meg nem terem, kész az éh­ínség s az evvel járó éhtyphus. Gyár, ipar az országban kevés, a napszám nevetsé­ges. Egy felnőtt férfinek 15—25 képek naponta s ha csak legalább ez meglenne! De a biztos kereset ott kevés, a kor­mány újabb időben fejlesztvén a vasúti hálózatot, munkát és keresetet akar a népnek nyújtani. Már most nem érdektelen, ha elmon­dom azt is, hogy miből él, illetőleg ho­gyan táplálkozik az orosz paraszt Előbb megjegyzem, hogy ez az úgynevezett vörös oroszokra vonatkozik, a fehér­oro­szokról majd később. Itt akarom megjeg­y­gyyezni, hogy a vörös meg fehér elneve­­­­zés­e az ingtől ered. Varsótól kezdve Szt.-Pétervárig és Moszkváig minden orosz paraszt férfi, nő, gyermek, sőt a szolga­személyzet is paprikavörös inget hord A szláv nép nagyon szereti a vörös szint (krasznoje­v vörös , szép). Ha egy épülő házat megnéz az ember, a sok nap­számos, kőműves távolról oly benyomást gyakorol a szemlélőre, mintha pipacsok mozognának az épületen. Határozottan kellemesebb látvány a mi szurtos kőmű­­veseinknél és nagy kalapos tótjainknál. Az­­egész Orosz birodalomban az első reggelije a czártól lefelé az utolsó mu­zsikig mindenkinek a thea. Az orosz azonban a theát nem issza, hanem „kós­tolja.“ Az étel neve is „kusánya“, za­­kuszki­j beharapás, ezt akarja kifejezni. Hanem, hogy ez miért van így, azt is elmondom. A theát csak a kínaiak isz­­szák cukor nélkül, az oroszok azonban cukorral, esetleg citromszeletekkel. A cu­kor pedig drága. Egy odessai cukorgyá­ros tehát olyan cukrot készített és mu­tatott be III. Sándor cárnak, a­mely olcsó s a­mi fő, kőkemény, úgy, hogy nagyon nehezen olvad. A paraszt tehát a szürkés-kékes cukrot a b­eába mártja, azután meg szopja, ez által szája édes izt kap, s hegyébe hörpent egy jó korty b­eát, a mely édesnek ízlik. Ily módon egy darabka cukorral megihatik két po­hár csajt is. A cárnak ez annyira meg­tetszett, hogy az illető cukorgyárosnak megengedte a nagybani gyártást, s ő az egyetlen zsidó cukorgyáros Oroszország­ban. Az ebéd fő alkotó része a leves s­zupa. Nemzeti levesük a kelkáposzta leves , a­scsi, azonfelül a parasztok esznek bab (nem paszuly), krumpli és tatárka levest. Hozzá jön még a tatárkából készült kása-, zab- vagy árpakenyér, nagy ünne­pek alkalmával búzakenyér (kalács). Húst, tejet, vajat ritkán esznek. Vajat főzésre használnak, a disznóhúst besózzák és té­len eszik. No de annál több halat fo­gyasztanak. Ennek oka részben az igen sok böjt, melyet szigorúan betartanak, azonkívül az is, hogy ott temérdek a hal még pedig — valjuk be őszintén — olyan jó minőségű, hogy az a híres ba­latoni fogas, vagy a pisztránggal egyen­rangú. Az országban nagyon sok a tó, s azokban nagyon sok a hal. Másfélméteres lazacok, egy méter hosszú süllők, úton­­úton-útfélen láthatók. A halat szintén többnyire besózva vagy pedig szárítva és füstölve eszik. Gyümölcs — almát kivéve — alig te­rem, hanem annál több ugorka, a­mit nyersen, megsózva esznek. A kukorica — kukuriza — ott csemegeszámba megy, a káposzta savanyítva épp oly közkedvelt eledel, mint nálunk. Miután bor nem terem, a sör meg drága, tehát isznak azt, a­mi aránylag olcsó volt eddig, t. i. — pálinkát (vodka , vizecske.) Még a legelőkelőbb étteremben sem ül le az orosz addig ebédelni, a­míg egy kis pohár vatkit le nem hajt. Épp úgy tesz a paraszt is, csakhogy sehol annyi alkohol fogyasztó, mint ott. Részint a hideg klíma, részint a rosz táplálkozás okozta azt a nagy alkohol­fogyasztást, hogy utóbb az állam monopóliummá téve, méregdrágán árusíttatja azt. Hozzá­járul ehez még az, hogy csak palackokban kapható, egy palack ára pedig 2—4 ru­belbe kerül. Eleinte jól is ment a dolog, de most összeáll több paraszt, s vesz egy palack vatkit, s aztán közösen be­rúgnak. Kissé szokatlan és határozottan visszataszító látvány volt az utcán hem­pergő részeg asszonyokat látni, pedig — tekintettel az idegenekre — az alko­hol árusítását arra az időre eltiltották. Hogy hol szerezték az illetők, ez az ő dolguk volt, de hogy egy alkoholista rosszabb a chinai ópiumszivónál,­­ azt legjobban tudjuk mi, orvosok. A kon­­gresszuson is sokat tárgyalták az alko­holizmus elterjedésének kérdését s erről majd szólok alább. Már most szintén elképzelhetetlen, pe­dig igaz, hogy az orosz parasztok férfiak és nők kivétel nélkül majdnem éles em­berek. Mind tagbaszakadt, hatalmas csontú, vállas, széles.­­De nem szívós, hanem fá­radt és lusta. Energiája nincs, fatalista, egykedvű s mindig igen alázatos és szo­morú. Hosszú hajával és hosszú szakál­­lával vörös ingében, nagy csizmáiban le­­horgasztott fővel megy, minden templom­nál megáll, háromszor keresztet vet ma­gára, (ezt még a legintelligensebb ember sem mulasztja el) s­andalogva lassan lépdegél. Visszatérve Szent-Pétervárra, más­nap vasárnap lévén, magától értetődik, hogy elmentem misére az Izsák templomba. A mise fényes volt, a Sz.-Pétervári met­­ropolita szolgálta. Elmondom azt úgy, a­mint volt. Délelőtt tíz óra volt. Az Izsák temp­lom harang­tornyában beharangoztak mi­sére. A hívők ezrei tolonganak a temp­lom 4 bejárata felé. A bejáratoknál hosz­­szú sorokban könyörögnek alamizsnáért a koldusok és a „monaskák“ az apáczák. Ez utóbbiak többnyire valamely humánus czélra gyűjtenek, miután kolostoraik gaz­dag alapítványaiból mindenük meg van. Néhány képek odaadásával bejuthatnak a mysticus homályban levő templomba. (Folyt. köv.) II. Jegyzőkönyvi kivonato­ san ki lehessen vetni, — nem találom czélszerűnek, hogy a paróchiák IV. rendbe osztályoztassanak; már csak azért sem, mert az sem nem volna méltányos, sem nem volna igazságos a jelenlegi helyzet­ben és viszonyok között. Elfogadom a l­a­­p­u­l én is a congrua felülvizsgáló bizott­ság által kimutatott tiszta jövedelmet, — de a fentebbi osztályozáshoz hozzá nem járulhatok azért mert az egyes osztályza­toknál 200 frtnyi jövedelem különbség létezik. Például, — a fennebbi osztályo­zásnál a II-ik osztályú paróchiák azok,­ melyeknek tiszta jövedelme 600—800 frtig terjed; —ezek fizetnének az e. m. érte-­s kéziét határozata szerint 30 frtot, — már most a III-ad osztályú fizet 20 frtot, igen de azon III-ad osztályú parochia,­ melynek például tiszta jövedelme 599 frt 99 krt tesz, tehát a megvont határközt­­ 1 krnyi különbség mutatkozik, — s ezen 1 krnyi különbség miatt, — a III-ad osztályú 1000 krajczárral vagyis 10 fttal fizet kevesebbet mint a II-ad osztályú parochia, és viszont. — Ez már csak nem arányosság, pedig a körrendelet is ará­nyos kivetésről szól. — Azért nézetem szerint igazságosabb és arányosabb kive­tés nem lehet más,­­ mint a congrua felülvizsgáló bizottság által megállapított tisztajövedelemnek bizonyos­­ kivetése. Az e­­. kormánynak jelenleg kezei kö­zött vannak a paróchiák tisztajövedelmei­nek kimutatásai, méltóztassék a­z­onos kulcsot ahhoz, — hogy az e­m. papöz­vegyek illetéke 40 írttal fölemelhető le­gyen, — alkalmazni. Ezen perczentuatiót azonban csek ideig­lenesen óhajtom alkalmazásba venni, va­gyis csak addig, m­ig a congrua rendezve lesz, azontúl azonban fizessen minden lelkész egyformán 21 frtot. Közli : SEREGHY JÁNOS, kér.­jegyző­­ ről-esetre — a vizsgálati d­ijat is köte­lesek lesznek fizetni. A dijak a vizsgála­tokat megelőzőleg fizetendők. Egyházmegyei ügyek. A nagy méltóságú vall. és közok­tatásügyi m. kir minisztérium a zugói tanító fizetését 400 forintig kie­gészítette. Tanítói kinevezés. Iván­cső Bazil n.-rosztokai é.-tanitó kineveztetett Nagy- Csongovára é.-tanitótr­. Magán tan­ülók tandijkötelezett­sége a tanitóképezdében. Az egyház­­megyei kormány múlt hó 24-én kelt elhatározásával kimondotta, hogy jövőre az ungvári kir. gör. kath. tanítóképzőben vizsgálatot tevő magántanulók — eset­kérelem. Lapunk szives tá­mogatóit tisztelettel kérjük, hogy mél­tányolva munkásságunkat, szíveskedjenek előfizetési hátralékaikat beküldeni és az előfizetéseket megújítani. — Tisztelettel felkérjük munkatársa­inkat, valamint mindazokat, a­kik szíve­sek voltak lapunk szerkesztéséhez úgy nagybecsű közleményeikkel, mint tudósi­társaikkal hozzájárulni, hogy tudassák a kiadóhivatallal a lap további szellemi támogatását nyilvánító elhatározásaikat, hogy a tiszteletpéldányok küldése aka­dályt ne képezzen. Rövidebb tudósítások könnyed eszközölhe­tésére címmel ellátott bélyeges levelezőlapot küld a kiadóhivatal a tudósítóknak és címmel ellátott boríté­kokat. Eziránt a kiadóhivatalt kérjük miheztartás végett mielőbb megkeresni. Bármily eseményről szívesen veszünk tudósítást. Lapunk támogatóit kérjük, szívesked­jenek ismerőseik körében a „Kárpáti Lapok“-at terjeszteni, ajánlani vagy oly címekről tudósítani a kiadóhivatalt, a­hová a lapot mutatványul megküldhetné. Egy hónapig ingyen küldjük mutatvá­nyul a lapot annak, a­ki eziránt a ki­­adóhivatalt megkeresi. A lap előfizetési dija negyedévre 1 frt., tanítóknak negyedévre 50 kr. Szegényebb javadalmazásu lelkészek és tanítók a lapot ingyen kapják. Tisztelettel : a „Kárpáti Lapok“ kiadóhivatala. ik­rek. І Lapunk mai számát a közbeesett róm. kath. kettős ünnep­napra való tekintetből egy nappal később adattuk ki. A szerkesztőség. Felség adományok. Őfelsége, kabinet irodája utján Zemplén vármegye főispán­jának felterjesztésére Krajcsik Viktor topolyai gk. lelkész részére 20 ftnyi., özv. Szoba Endréné sz. Jesztrebényi Erzsé­bet mernyíki lakos tanitó özvegye ré­szére 10­ ftnyi, Román István felső-cse­­binyei lakos tűzkárosult részére 20 ftnyi., végül özv. Szakula Jánosné sz. Oczilka Erzsébet agyagosi lakos részére 20 ftnyi kegyes adományt küldött; továbbá Oláh Péter t.-ujlaki g. kath. tanítónak magán­pénztárából 15 frt segélyt adományozott.

Next