Kárpáti Lapok, 1899 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Ungvár, 1899. márczius 26. 13- szám. Ötödik évfolyam. KÁRPÁTI LAPOK EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI LVT: Egiszivre...................................................4 írt. Fii ivre .......................................................a frt. *»gryma ívre...................................і frt. Néptanítóknafc előre fizetve ffilkron adatik. KIADÓHIVATAL : JÁNER BERTALAN könyvnyomdája UNBVÁRT SZERKESZTŐSÉG : TREBULA, Máramarosvármegye. Távíróállomás : Fejérpatak. Felelős szerkesztő ROMANECZ ALADÁR. Központi munkatárs: ZSELTVAI EMIL. PÁLYÁZATOK, hirdetések, sürgős tudósítások és előfizetési djjak a kiadótulajdonos JAUER BERTALAN címére Tingvárra küldendők. Kéziratok és a lap szellemi részét illető közlemények Trebnnára intézendők, és ▼issza nem adatnak. Névtelenül beküldött közlemények ki nem adatna k kincstár és népe. Annak a mozgalomnak, amely Máramarosban a rutén nép érdekében indíttatott, a legközelebbi napokban ért véget az első fölvonása A tiszavölgyi nép létérdekét képező legeltetési kérdés egyelőre megoldást fog nyerni, amint ezt illetékes helyen kilátásba helyezték. E hó 20-án ugyanis az érdekelt községek nagyobb deputációja jelent meg Tomcsányi Gusztáv kir. erdőigazgatónál M.-Szigeten, hogy őt az eszmének ismételten megnyerje. A küldöttséget Pogány Zsigmond főszolgabíró vezette, ki rövid szavakban utalt a már régebben megindult mozgalom céljára s annak megoldását kérte. Tomcsányi erdőigazgató a megjelentek legnagyobb örömére határozottan megígérte, hogy a legeltetést a lehetőség határáig meg fogja engedni s az erdőségek 40—50 százalékát rendelkezésére bocsátja a községeknek. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez engedmények értékét e percben megítélhessük, de annyit már ezúttal is konstatálunk, hogy a kincstár hagyományos jóakarattal viseltetik népünk iránt, amit ezen alkalommal is nyilván tanúsított. Ez mindenesetre elsősorban Tomcsányi Gusztáv erdőigazgatónak az érdeme, mert a kiváló szakember, aki alig egy év óta van a máramarosi kincstári ügyek élén, nem merev bürokratizmussal, de a méltányosság kívánalmai szerint oldotta meg a gordiusi csomót. A jelenlegi viszonyok között e feladat kétszeresen nehéz volt, mivel az erdőtörvények betartása és a segítségre szoruló nép legvitálisabb érdekének megóvása ellentétesnek látszó kötelmeket hárított az illetékes férfiak vállaira s a kettő közötti ellentét kiegyeztetése kiváló tapintatot és energiát követelt az erre hivatott egyénektől. Szerencsére Tomcsányiban megvannak mindazok a tulajdonságok, amelyek őt az ily válságos helyzet minden irányban kielégítő megoldására képesítik. Ő rutén népünk között élte át eddigi pályájának legnagyobb részét, ismeri e nép bajait, másfelől pedig mint buzgó hivatalnok és bő szakismeretekkel fölruházott ember erős judiciummal ítéli a hivatásából származott követelményeket. Ennek tulajdonítható, hogy a fennforgó esetben is hivatásának magaslatára emelkedve s az emberiességi kivánalmaknak szem előtt tartásával megelégedésre oldotta meg a kérdést, mely közbejött félreértések miatt majdnem elmérgesedni kezdett. Népünk nevében köszönetet mondunk e helyen az erdőigazgatónak humanitásáért s csak arra kérjük legyen gondja arra is, hogy az általa kilátásba helyezett koncessziók a végrehajtásnál megfelelőleg érvényesüljenek, nehogy a kifejezésre juttatott intencziók az amúgy is legkissebb mértékére leszállított várakozásokat is kielégítetlenül hagyják. A jövőre nézve pedig óhajtjuk, hogy amennyire lehetséges, a folyton sulyosodó anyagi helyzet figyelembevételével mindenkor tegye meg azt az erdőigazgató, amit tőle tanúsított méltányossága után reménylhettünk s a mi e marhatenyésztő nép exisztenciájához feltétlenül megkivántatik. Addig is az ügynek ilyetén befejezését első stádiumnak vesszük és elismerjük, hogy az adott helyzetben helyesebb megoldást nem lehetett volna találni! Köszönet és hála érte a derék igazgatónak s a kincstár áldozatkészségének, melyet méltányolni kötelességünk, minthogy azt sohase is vontuk kétségbe. S köszönet mindazoknak, akik ebben segítségükre voltak és támogatásukkal, fáradozásukkal, kitartásukkal megkönnyítették a cél elérését ! Az erdőigazgatónak végül még csak azt kívánjuk itt emlékezetébe hozni, amit a bölcs mondott egykoron és ami ő reá is alkalmazható ez esetben, hogy „a jó férfiú azt, amit helyesnek ítél, cselekszi akkor is, ha nehézséggel, akkor is ha bajjal jár . . . “ Vezéreszmék a falusi lelkészkedés mezejéről. Minden egyes embernek életcélja és föladatai vannak, melyekkel tisztában kell lennie, ha hivatását kellőképen betölteni s e földön magasabb rendeltetésének megfelelni akar. Ehhez azonban mindenekelőtt céljának világos ismerete szükséges, mert csak igy rendezheti be célszerűen életét valaki, aki csak némikép is igényt tart arra, hogy eszes ember, állásának jóra való művelője s a társadalomnak hasznos tagja legyen. Az élet változó körülményei közepette minden állásnak megvannak a maga nehézségei, melyekkel még a leghelyesebb elvek mellett is bajos megküzdeni, ám okszerű elvek mellett berendezett háztartással legalább téves utakra nem kerül az ember. Leginkább mondható ez a lelkészi pályán lévőkről, kiknek működésétől rendszerint igen sok ember jóléte, boldogsága s üdve függ, s ha az illető lelkész életének valódi céljára törekszik és arra, hogy a gondjaira bízott hívek egyenkint és együttesen boldog és hasznos tagjaivá le■gyenek a társadalomnak , akkor lehet mondani, hogy föllelte a helyes életmódot és megérte minden kötelmének indító okát, végcélját. Különösen nálunk görögkatolikus lelkészeknél kellene azon erős elveknek birtokában lenniök a lelkészkedés terén foglalkozóknak, melyek a helyes pásztorkodás és egészséges népéleti viszonyok egyedüli alapjait képezik. Napjainkban kétszeresen kívánatos e vezéreszmék megismerése, foganatba vétele s fensőbb emberi és szellemi hivatásának helyes betöltése, mert az újabb műveltség az emberi lét célját tévesen értelmezi s az igazság világosságának hiánya miatt letér és letérit az igazság útjáról. Hozzájárul ehhez, hogy mi többnyire családos kedvezőtlen anyagi körülmények között levő emberek vagyunk, kik a dolog természeténél fogva kevesebb alkalommal, móddal és idővel bírunk az élet céljára ügyelni, vagy hosszasabban fontolóra venni azokat az eszközöket, melyek segítségével sokkal hamarább és könynyebben lehetne az emberek cselekedeteinek és törekvéseinek irányt szabni. Hogy pedig csak épen éljünk, azt utóvégre is alig tarthatja valaki életünk valódi céljának, azért tehát hálás feladatot teljesítünk, ha azokkal a lényeges eszmékkel bővebben foglalkozunk, mely életünk rendszerének vezérelveit, tartalmazzák, öszszefoglalja, hogy így életcélunk és mindennapi feladataink fogalmával, eredetével, céljával és rendszerével világosan tisztába jővén, ez mintegy előcsarnokául szolgáljon életünk igazi hivatása betöltésének. Isten ugyanis kitűzi az ember célját, meghatározó hivatását, mint azt a mélybölcsességű aquinói sz. Tamás mondja: „minden anyagi teremtmény az észszel biró teremtmény végett van; az észszel biró teremtmény célja pedig az, hogy az Istent megismerje“ ? De azért „az ember mindent csak önmaga szerint ismer és ítél meg“, életünk és hivatásunk speciális viszonyait és körülményeit magunk szerint lehet csak helyesen fontolóra venni és megítélni és bizonyára a legszarvasabb hibát az követi el, aki teoretice, bürokratikusan akarná az embereket dirigálni, anélkül, hogy az élet és hivatás ezer eshetőségeit és számbaveendő nehézségit latba vetné! Arra nézve, hogy helyes életfeladatainkkal tisztába jöhessünk és hivatásunk ideális teljesítésének előfeltételeihez hozzájussunk, legelőbb tudnunk kell, milyen legyen a pap otthona, a templomban és a társadalmi életben ? _________ Nem célja e soroknak oktatást adni papjainknak a Krisztus szíve szerinti pásztorkodás tudományából, melyet hivatott egyénektől már részletesebben megismertek, mint a papi előképzettség elmellőzhetlen feltételét ; inkább a praktikus lelkészkedés, az élet, különösen a falusi élet körülményeivel számolni tudó paposkodás teréről akarunk itt kalászokat összeszedni. r . . .. * És talán kissé arról is, amit az Írás ekként fejez ki: „ami igaz, ami tisztességes,ami igazságos, ami szent, ami szeretetre méltó, ami jó hirt szerez, ami az erényhez és dicséretes fegyelemhez tartozik, azokról gondolkodjatok. ..... azokat cselekedjétek és a békeség Istene leszen veletek.“ Az eszme ezen téma, vagy ha úgy tetszik szemelvények megirása** nem is tőlünk ered. Egy idő° paptársunk hívta föl egyszeri - ben figyelmünket, hogy gorikus lelkészeink ilyetén h. feladatait, a vidéki lelkészk térelveit szellőztessük. Végtére rászántuk magunk talán nem fogunk mondani, valaki olyat tűz ki magának, a vei némikép hasznára van, a kenek, akkor ha nem is vet fölszint csillogó gyöngyszemeket, de az életből merített igazságoknak elmondásával is szolgálatokat tesz az ügynek, melynek munkájává szegődött. S azonkívül, amint például a földművelőnek joga van az általa művelt mező minden kalászával, a kertészek kertje minden virágával rendelkezni, a munkásságára szánt térségnek minden irányát fölkeresni, megmunkálni, a kert, fáinak fattyúhajtásait lenyesegetni, hogy egykor gyümölcsözővé váljék az egész birtok: éppen úgy az egyik vagy másik hivatásban levő embernek joga van gondolatait kifejezésre juttatni, 4. amint az Istennek is szent joga van az ember szellemének minden gondolatára, szíve és keze minden mozdulatára befolyást gyakorolni, az embernek pedig joga van ezen szellem képzéséről, élethivatása felől elmélkedni s annak helyes, irányban való fejlesztését elősegíteni! Hány embernek jutna üdv e földön, ha az arra hivatott vezetők használni tudnák éltök napjait, — mert „mit ér Krisztust követni, ha nem igyekszünk őt elérni?“ ha el nem mondjuk minő életet hozott a földre, minők az élet isteni jellegei, ez isteni élet mikép száll a lélekbe s*'fejlődik ott és mikép támasztja föl a’szunnyadó lelki életet tökéletesebb buzgólkodásra; minő intézmények által támogatja Isten annyi veszély közt életünket, szellemi haladásunkat, melyeket az ő isteni tana vilá тнгггп пгпт и T и иг г * T,T » t у 'L „ l Tmnichím Tr Popovic»- és Homicskó-féle Ixborník, Danilovics összes kiadványai. JÄGER BERTALAN kiadonivatalanan Unpart Карпам, magyar.és orosz fVIW w^^^^