Kárpáti Lapok, 1900 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

Ezen szomorú esetek elég okot képeznek arra nézve, hogy népünk közzé oly intézményeket vezessünk be, melyek a megszorult szegény ember nyomorán segíteni volnának hivatva, hogy ne kerüljön uzsora kézre. Ezen czél szolgálatában állanak a magas kormány által a beregi felvidéken létesített „hitel-, valamint fogyasztási szövetkezetetek, de ezeknek jótékony hatását csak egy kis terület érzi meg. Meg aztán, ne várjunk mindent a kormánytól, hanem magunk is tegyünk valamit a magunk fölsegítéséért. Létesítsünk kölcsön magtárakat! Szegénységünk nem engedi, hogy szövetkezeti utón juthatnánk ily magtárakhoz; de van egy módja a gyűjtésnek, mely gyűjtés által minden község kölcsön magtárhoz jut, ha a lelkész az eszmét magáévá teszi. A dolog igen egyszerű. A földkerekség minden zugában karácsonykor dívik a kántálás. A kántálók majd minden házban részesülnek némi ajándékban, a mi népünknél rendesen terménybeli ajándék járja. Azért is a mi kántálóink zsákkal házalják végig a hóba temetett falvakat. Némely vidéken, igy a máramarosi verhovinán is a templom javára szoktak kántálni. Hogy pedig a begyülendő ajándék ellen legyen őrizve; rendesen a számadó gondnok vezeti a muzsikusokkal is megpótolt kántáló bandériumot, melynek hátvédjét rendesen az erősebb legényekből álló „zsákczipelő“ csapat képezi. Az igy begyült kukoricza, zab s egyébb termény a templom egyik jövedelmi forrását képezi, mely a legkisebb községben is 4—6 köbölre rúg fel. Ezen dekántált terményt óhajtanám én a kölcsön magtárak csirájává alakítani. Lehetetlenség nincs benne, csak az egyházak gondnokságai mondjanak le 1—3 évre a létesítendő kölcsön magtárak javára a kántálás jogáról. Ezt annál is inkább tehetik, mert annak idején a kölcsönmagtárak jövedelme az ő tulajdonuk lehetne, azonban az ebből származható erkölcsi haszon egyelőre mérhetetlen. Ahol a kántálásnak e „hivatalos“ neme nincs szokásban, ott a szószék hatalmával be kellenne hozni. Hiszen a czél szentesíti az eszközöket! E módon minden községünk egy jól szervezett s magasabb erkölcsi tekintély, az egyház védnöksége alatt álló kölcsön magtárral dicsekedhetnék, miáltal tán eltűnnék népünk jellemzéséből az „éhező“ epitheton. Van a máramarosi verhovinán község, mely e sorok hójának kezdeményezésére már a múltakban létesítette a kölcsön magtárt, melynek jelenlegi szervezete a következő : alaptőkéje 50 köböl zab, kezelője a templom első gondnoka, kinél a kölcsönre jelentkeznek; de a kölcsön megszavazására van egy külön bizottság, mely áll a lelkész s tanítóból, meg 4—5 földmivelő bizottsági tagból. A lelkész az ülés elnöke, a tanító jegyzője s egyúttal könyvelője a kölcsön magtári intézetnek. A jelentkezőket a gondnok szombaton az elnöknél bejelenti, ki vasárnap délutánra bizottsági gyűlést hív össze; e bizottság szavazza vagy tagadja meg a kért kölcsönt. A megszorult, becsületes viseletű embernek kérését csak a magtár teljes kiürülése esetén, de a pazarlók, részegesekét rendesen elutasítják. Kevés ember is van a községben, ki kenyér hiányában vakaróznék ott hol nem is viszket! Az eszme, gondolom, életrevaló, csak őszinte jóakarat s egy kevés buzgóság szükséges hozzá, a minek népünk buzgó lelkészi és tanítói kara bővében van. Én pedig elégedett lennék, ha ez eszme nem volna pusztába való kiáltás. Radomszky Mihály, sitja a válságos helyzetről, de nem fogott a tolla, sírni kezdett, nem látta a betűket, tehetetlenné vált. Az orvos megszüntette pár nap alatt a lázat és biztatta a fiatal anyát, hogy a járványos betegségek közül egy sem hatalmasodott el a szegény gyermeken, de úgy ki van merülve, hogy ereje gyors hanyatlásától fél. Csak jönne közbe valami örvendetes esemény, mely jóra fordítaná a nem biztató helyzetet, felvidítaná a levert gyermek szívét. * * * A sok baj közepette megfeledkezett a mama még arról is, hogy karácsony estéje van. Nem törődött se fával, se ajándékkal, csak epedve várta a férjét és ócsárolta saját gyámoltalanságát. Mily örömöt okozott volna, ha szerez valahol egy kis fenyőfát, telerakja aranydióval, mogyoróval, cukorkával s az aljába helyezi a kis lovashuszárt .... Most pedig semmi, semmi. A kis Bandi körültekintett. Az apát kérdezte, aztán kérdéseivel faggatta a mamit, hogy „Mit hoz a Jézuska? s hogy nemsokára ide érkezik-e ?“ Megeredtek a könnyei a szegény aszszonynak, a nap végső sugarai tűntek el és jelezték a szent este bekövetkezését. Maga a doktor mondta, hogy gondoskodni kellett valamiről, ami a gyermeknek nagy örömet okozna. Örömről gondoskodni az aggódás közt, ajándéktárgyon törni a fejét, mikor minden gondolata a temetőhöz, a kétségbeeséshez, az őrülethez sietteti. Szegény asszony a pamlagra vetette magát, míg a szegény gyermek elaludt és álmodott mennyországról, boldogságról, angyalokról, aranyos dióról és lovas kis huszárokról, amiből aztán arra fog ébredni, hogy nincs semmi!.................... Most megkopogtatta valaki az ablakot. »Kop! Köp!“ hangzott újra. — Ki az ? — kiáltott aléltságából felocsúdva a mama és rendbeszedte magát, ha talán a doktor érkeznék e szokatlan órában, mert már az éjfélt is elütötte az óra. „A Jézuska megérkezett!“ — kiáltott örömmel a gyermek és szinte ki akart ugrani az ágyából. A mama az ablakhoz futott s látta, hogy férje érkezett haza.г- Nyissátok fel a kapu ajtót! A fiatal asszony meg futott ki és ráborult férjére zokogva. — Mi baj ? — kérdezte aggódva a férj. — Bandika nagyon rosszul volt. — De már jobban van? — Várja a Jézuskát és semmim sincs. Elvesztettem a fejemet. A férj megmutatta a kis fenyőfát, amelyet hozott. Rátette a kis bundát. Ezt is az apuka hozta. Meggyujtották a kis viaszgyertyákat. Rátették az ágra a dobot, sípot, a mi az apukának eszébe jutott s odaállították a fát a gyermek ágyához. Amint meglátta, elsikoltotta magát örömében s összevissza csókolt mindent, amit az ágyába tettek. Az öreg doktor pedig azt mondta: »No ez többet használt, mint akár menynyit orvosság! . . . . Megmentette a Jézuska!“ Fölajánlás. (Folytatás.) Hogy ez igy van, kimagyarázhatjuk minden liturgiából. Szent Ambrus miséjében, midőn a pap a szent ostyát megtöri és a kehelybe bocsátja egy részét, igy imádkozik: »Megtöretik a te tested Krisztus, a kehely megáldatik; legyen nekünk a te véred, mi Istenünk, mindig az örökéletre és lelkünk üdvösségére. A mi Urunk Jézus Krisztus megszentelt teste és vérének összekeverése adja meg nekünk az örökéletet s a menynyei örömek örök élvezését.“ Az ostya, mely megtöretik már Krisztus valódi teste, a kehelyben pedig már az Ő valódi vére van. A kehely tehát, melyet a pap megáld, midőn abban Krisztus teste s vére összekeveredik, csakis a hivő népet jelentheti. Ugyanezen liturgia szerint nagycsütörtökön az ostya megtörése és a kehelybe keverése után a pap ezeket mondja: „Az Ő (Krisztus) parancsa az Uram, amit most teljesítünk; az ő jelenlétében kértünk téged: áldd meg az áldozatnak szerzőjét, hogy teljes legyen az ez iránti hit a titok magasztosságában; hogy amint igazán a mennyei áldozatot mutatjuk be, úgy a maga valóságában vegyük magunkhoz az Úr testét és vérét.“ Ezen áldozat alatt a hivő nép értendő, mely magát az oltáron Jézus Krisztussal szellemileg felajánlja. Az áldozat szerzője a Szentlélek, kihez a góth liturgia szerint pünköst napján a pap igy imádkozik: „Fogadd el mindenható Szentlélek Isten ezen általad alkotott s rendelt áldozatot.“ Midőn magunkat Krisztussal szellemi áldozat gyanánt felajánljuk és a méltó áldozásra elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, a dolog iránt hitteljes lesz a titok magasztosságában. Nagy szent Bazil liturgiájában erre vonatkozólag a következő imát találjuk: „Istenünk, ki elfogadtad tőlünk ezen ajándékodat, te tisztíts meg minket a lélek és a test minden szennyétől és taníts meg minket, hogy a megszentelést véghez vigyük a te félelmedben, hogy lelkiismeretünk tiszta bizonyságában vévén magunkhoz megszenteléseid részét, egyesüljünk Krisztusod szent teste és vérével, és hogy méltón véve azt, bírjuk az élő Krisztust szivünkben, és a Szentélek templomává legyünk.“ A római liturgia szerint a pap az ostyát három részre töri és egy résszel a kehely felett háromszor keresztjeit tesz, mondván: „az Úr békéje legyen mindig veletek.“ Amint szent Ambrus liturgiájában e szavakkal: „a te lested megtöretik Krisztus, a kehely megáldatik“, az alexandriaiban pedig: „ki akkor megáldottad, most is áldd meg, ki akkor megszentelted, most is szenteld meg“ — úgy a római liturgia ama szavaival: „az Ur békéje legyen mindig veletek, a pap kéri a békét a híveknek, kik az Ur Jézus kelyhében lelkileg, szellemileg egyesülve vannak. A mint szent Ambrus miséjében az Ur testének megtörése és a kehelynek, vagyis a népnek megáldása után e szavakat mondja a pap: „a mi Urunk Jézus Krisztus megszentelt testének és vérének összekeverése adja meg nekünk, kik magunkhoz vesszük s azoknak, kik azzal táplálkoznak az örök életet s a mennyei örömök örök élvezését,“ — úgy a római liturgiában is megvan a könyörgés: „a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vérének összekeverése legyen nekünk, kik abban részesülünk, az örök életre.“ E szót: „összekeverés“ a szent atyák következőkép értelmezik: „Hogy pedig nemcsak a szeretet folytán, de magából a dologból kifolyólag is összekevertettünk ama testtel, ez azon táplálék által történik, melyet nekünk adott, ki akarva mutatni a szeretetet, melylyel irántunk viseltetik. Ezért keverte össze magát velünk, hogy egy legyünk ő vele, mint a fej a testtel.“ (Ar. sz. Ján. in evang. Joann., thorn. 46. n. 3). „A mit az angyalok remegnek nézni, a mire nem mernek félelem nélkül tekinteni az abból kitörő villámlás miatt, mi azzal táplálkoztunk, azzal kevertetünk össze és leszünk Krisztussal egy test és vér.“ (Ar. sz. Ján. thorn. 82. n. 5. Mathuem.) (Folyt köv.) É.-tanitói kinevezések. Polyák Mihály mihálkai é.-t. Tereselpatakra éneklész-tanitóul; Popovics Endre kis-almási é.-t. Lakártra éneklész-tanitóul neveztetett ki. a XIV. Kimutatás azon adományokról, melyek a létesítendő munkács-egyházmegyei „Erzsébet-leányárvaház“ javára újabban tétettek: 1. Dr. Mikita Sándor . . . 100 frt — kr. 2. Bányay János szerencsi esp.-lelkész........................50 frt — kr. 3. Sereghy Emil, kalocsahorbi lelkész....................10 frt — kr. 4. Csepey Miklós, perecsenyi segédlelkész Popovicsféle Bibliáért................ 5 frt 1 kr 5. Mátyás Mihály t.-adonyi tanító............................ 1 frt 05 kr. Összesen: 166 frt 05 kr. A már előbb nyugtázott összeggel 1318 frt 47 krral tesz: 1478 frt 52 krt. Ezen összeg a ft. szentszék utján az e. m. alapkezelőséghez tétetett át. Ungvárott, 1899. decz. 28-án. WLADIMIR JÁNOS, volt pénztáros. b) I. Kimutatás. A kántor-tanítói fiárvák tápintézeti alapjára adományoztak: 1. Szima Gyula, nyir-baktai k.-tanitó ... . 2 frt 1 kr. 2. Mátyás Mihály, t.-adonyi tanító...........................1 frt 05 kr. Összesen: 3 frt 05 kr. Egyházmegyei ügyek. A nagy méltóságú vall. és közoktatásügyi m. kir. minisztérium Gyulai Viktor vásárhelyi, Pávuk Antal alsósáradi, és Varga György nyíregyházi tanítóknak évötödös pótlékot engedélyezett. — Laskay Bazil kis-csongovai, Ricza Sándor kótaji tanítók fizetését 400 írtra kiegészítette. Hírek. A mi újévünk. Lapunnk a mai számmal hatodik évfolyamába lép s amit ezelőtt hat évvel ígértünk, annak betartásáról meggyőzhette olvasóinkat lapunk minden száma és az eddig elért eredmények, melyekről jelen számunk vezető cikkében emlékezünk meg külön. Amit akkor megígértünk, azt ezután is kétszeres erővel fogunk iparkodni megvalósítani, ehhez azonban olvasóközönségünk támogatása szükségeltetik. Midőn ezt az évszázad küszöbén, e nevezetes év hajnalán bizalommal kérjük, meg vagyunk győződve, hogy a kezdődő jelentős időszak egyházmegyénkre is korszakalkotó lesz megyés főpásztorunk hatalmas kezdeményezése és а пау у fontosságú akció révén, melyeknek lapunnk is terhetlen szolgálatában lesz mindenkoron. Adja Isten, hogy e célokat egyesült erővel elérhessük, amire lapunk minden rendű és rangú olvasójának, pártolójának és támogatójának erőt egészséget és boldog megelégedett ujesztendőt kívánunk s ha ezeket elérhetjük, akkor mindnyájunkra boldog lesz az ujesztendő, a mi újévünk is! Karácsonyfa ünnepély. Az ungvári kath. legény-egylet tagjai részére az elnökség a róm. kath. karácsonyi ünnep alkalmából karácsonyfa-ünnepélyt rendezett, melyen sorsolás utján alkalmi emléktárgyakat nyertek az egylet tagjai. A sorsoláson az elnökségen kivül több érdeklődő vendég is résztvett. A karácsonyfa ünnepélyre Hehelein Károly prépost-plébános, mint az egyesület védnöke 6 koronát, Melles Gyula egyházi alelnök 4 koronát, Jäger Bertalan világi alelnök 2 koronát, Dr. Jóna József elnök egy remek viaszkészítményt, mint első nyereményt adományozott, míg az egylet tagjai 8 korona 40 fillért adományoztak. Uj igazgató.A közoktatásügyi miniszter Kovásy Zoltán máraros-szigeti állami tanítóképző intézeti rendes tanárt ugyanezen intézet igazgatójává nevezte ki. Egyházi kinevezés. A király Müller Károly máramaros-szigeti róm. kath. esperes-plebánost káptalanon kívüli máramarosi főesperessé nevezte ki. Vidéki bizottság. A gör. kath. magyarok országos bizottsága a Miskolczon múlt hóban megalakult helyi bizottsággal ismét tágabb kört nyert, amennyiben ott Szaffka Pál kir. közjegyző elnöklete alatt, Hodobay Sándor egyházi elnök főesperes, és Balogh Bertalan vasúti üzletvezetőségi titkár mint jegyző megválasztásával a szervező bizottság már megalakult. A helyi bizottság fő czélja, hogy Alsó-Zemplén, Borsod, Sáros és Abauj vármegyék gör. kath. hívei közt a magyar liturgia és naptáregyesítés hazafias ügyét széles körben érvényesítse Államsegély a ruthén lakta vidék iparosszövetkezeteinek. Firczák Gyula püspök úr őméltósága, hogy minden irányban mily segélyt hozó kézzel működik, azt már számos alkalommal igazolták a tények. Meghozta az egyházmegye papságának a kongruasegélyt kiegészítő,az előző évekhez képest ez évben nagyobb összegű államsegélyt, mint karácsonyi ajándékot. Most újabban pedig az iparviszonyok fellendítésére 52,500 forint hitel alapot nyert három iparos szövetkezet, és pedig az ungvári 21,000 irtot, a munkácsi 15.000 irtot, a huszti 16.500 frtot.Ilyen értelemben irt le Szél Kálmán miniszterelnök, Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére Firczák Gyula püspök ur őméltóságához, hogy az érdekelt társadalmi tényezőkkel közölje, hogy a ruthén néplakta vidéken, Ungvár, Munkács és Huszt városokban létesült iparos szövetkezeteknél a kereskedelemügyi miniszter egyenként kétezer forint értékű üzletrész jegyzését engedélyezte, oly feltétel alatt ha a nevezett szövetkezetek a központi hitelszövetkezetbe az 1898. évi XIII t. sz. értelmében belépnek és annak megfelelően átalakulnak. Egyidejűleg értesítette az országos hitelszövetkezetet, hogy az általa jegyzett üzletrészek után ötszörös, a tagok üzletrésze után pedig kétszeres értékű hitelt nyújtson a szövetkezet segélyezésre. A kormányt ezen áldozatkészségéért, mint az ez ügyben fáradozó Főpásztort, mint az országos ruthén bizottság elnökét, a leg-