Keleti Ujság, 1933. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1. szám. KELETI ÚJSÁG Miért foglal állást Beszkid kormányzó a kormány ellen ? Rendás külügyminiszter, magyarázatot fog kérni a kormányzótól­­ politikai nyiatkozataiért A podkarpatszkaruszi politika szenzá­ciós eseménye Beszkid kormányzó nyilat­kozata a Podkarpatszka Rusz című­ lapban. A kormányzó nyilatkozatában állást foglal Prága podkarpatszkaruszi kormányzati po­litikája ellen és úgy tünteti fel a kormány­zati politikát, mintha az csebesíteni akar­na s ukrán-barát lenne. Bizonyos, hogy a kormányzó nyilatkozata nem fog vissz­hang nélkül maradni, mert a kormány nem hagyhatja szó nélkül, hogy egyik magas közjogi méltóságot viselő főhivatalnoka nyilvánosság előtt támadja a csehszlovák kormány politikáját. A K. U. munkatársa­­i­nak alkalma volt ez ügyben egy vezető po­litikai egyéniséggel beszélni, aki Beszkid kormányzó különös nyilatkozatáról a kö­vetkezőket mondta nekünk: — Először meg kell állapítani, hogy a Kormányzó­ nyilatkozata túllépi az objekti­vitást, amikor Podkarpatszka Rusz csehe­­sítéséről beszél. A csehesítés —­­ minden oppozíciós politika fel-felbukkanó jelszava, amelyet kommunisták, szlovák néppártiak és keresztényszocialisták egyaránt előszere­tettel hangoztatnak.­­ — Ez a jelszó olyan régi , amilyen az­­ oppozíciós politika, s legutóbb Ehrenfeld­­ volt alkormányzó használta fel eszközül.­­ A legérdekesebb azonban, hogy amikor csehesítésről beszélnek, mindig általános­ságban beszélnek róla s adatokat sta­tisztikai számokat mellőznek. — Még kevésbé helytálló a kormányzó­­ ama megállapítása, hogy a kormány Pod-­j­karpatska Ruszban ukrán-barát politikát űz.­­ Van ugyan az ukranofil politikának pro­­j­­ektora a kormányban, de ez nem a hiva­talos kormánypolitika. Tudvalevő, hogy , a kormány agrárpárti tagjai, élükön a mi­niszterelnökkel — következetesen és állan­dóan a ruszin nép nyelve és kulturális ha­gyományai mellett küzdenek. Ha pedig a kormányzó Rozsypal országos elnök kor­mányzati politikáját gondolja ukranofilnek, akkor ez a legsúlyosabb tévedés. Mert mindenki előtt ismeretes, hogy az Országos Elnök a legnagyobb megértéssel viseltetik a ruszin nép kulturális és nemzeti törek­vései iránt. — Nem szenved kétséget, hogy a kor­mány szántónkén a kormányzótól — ezt a nyilatkozatot. Utóvégre is nem szokás, hogy a kormányzó a nyilvánosság előtt kri­tizálja a kormányzati politikát. — Úgy tudom, hogy Benes külügyminiszter — ez­­irányban magyarázatot is fog kérni. S ez annál gyorsabban fog bekövetkezni, mert Beszkid kormányzó nem első ízben kritizálja a kormány ponkarpati­karuszi politikáját. A közel­jövő meghozza a döntést. Politikai körök számolnak azzal, hogy a kormányzó rövidesen lemond. Ez termé­szetes következménye a kormány és kor­mányzó közt fennálló feszült viszonynak. Mielőtt azonban ez megtörténne, a kor­mányzó felelős és magas pozíciójából mol­­ja el véleményét a nyilvánosság előtt, hogy ekként igazolja magatartását és több évi kormányzói működésének eredménytelen mérlegét. A csehszlovák kormányzati poli­tika ellen való nyílt állásfoglalás tehát be­vezető akciója a kormányzó demissziójá­­nak, amely elkerülhetetlen folyománya a politikai eseményeknek.­­ A kormányzó, mint gerinces »meg­mondtam a magamét« politikus akar tá­vozni a kormányzói székből. Ez a gesztus azonban nem von le semmit abból a tény­ből, hogy a kormányzó több éves műkö­dése alatt az alkotó munka terén nem tud semmi jelentősebbet felmutatni. Beszéljünk a kivetendő adókról Az 1932-es évet az adózás történetének szempontjából sokáig fogjuk emlegetni. Minden mulasztás, félreértés, mely akár a hatóságok, akár az adózó részéről az el­múlt években adódott,­­ most megbosz­­szulta magát- Fizetni kellett. Aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy tudott fizetni, az bizonyára meg is tette azt. Aki pedig nem képes fizetni, az továb­bárja a maga kálváriáját, próbálkozik részfizetés­sel, adótörléssel szabadulni a rémes adóte­­h­ertől. Itt állunk azonban egy új adózási év küszöbén, már telve vannak a lapok a pénzügyi hatóságok felhívásával: a forgal­mi adóvallomást januárban, a jövedelmi adóvallomásokat február végéig adjuk be. Még el sem intéztük tehát régi adóinkat és már ifjabb adózási tételekkel fogják terhelni lapunkat. Akaratlanul is a legtöbb kereskedő, iparos eszejárásával kell szólnunk. Ugyan miféle új adó érhet bennünket, amikor 1932-ben nagy általánosságban alig lehet beszélni jövedelmező kereskedelemről vagy iparról. Mi el is hisszük kereskedőinknek, iparosainknak, hogy az 1932-es üzletév ka­tasztrofális eredménnyel zárul. Ez azonban azonban nem elég. Az adóvallomásoknak olyan bázissal kell bírniük, hogy azokból az adó­kivető hatóság is meggyőződjön a fél üzletének eredménytelenségéről. És ha már annyit szidják a pénzügyi hatóságokat, lássuk be és ismerjük el, hogy a legtöbb kereskedő és iparos a múlt­ban e tekintetben nem járt el a szükséges alapossággal. Beszéljünk nyíltan. A legtöbb kereskedő és iparos nem vezet olyan köny­veket, melyekből hitelt érdemlően meg le­hetne állapítani akár eladási forgalmát, akár pedig üzletének jövedelmezőségét. A pénzügyi hatóság tehát ezen hiányokat a maga sokat kritizált becslési módszerével pótolja. A becslési módszer kiáltó tévedéseiről a fél kárára itt nem szólunk, de abból in­dulunk ki, hogy a pénzügyi hatóságoknak igenis sikerült pontosan megállapítani, mennyi árut szerzett be a kereskedő a gyá­r napokban munkatársunknak alkal­ma volt beszélgetést folytatni Bret dr. pénzügyigazgatóval, aki magához kérette a sajtó munkásait, hogy a lapok útján for­duljon a nyilvánossághoz. Bret dr. többek között a következőket mondotta: — Minden igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy a hivatal megkönnyítse az adózóknak az adófizetés terén fennálló kö­telezettségét. — Szívesen áll hivatalunk illetékes szakközege az érdekelt testületeknek ren­delkezésére, hogy szakszerű felvilágosítást nyújtson az adófizető tennivalóiról. — Nem akarunk minden áron bün­tetni, ellenkezőlen. Az az akaratunk, hogy pontos bevallásokkal és helyesen kitöltött rosoktól. A kivető hatóság ebből indul ki a forgalmi adó megállapításánál s a forgalomhoz viszonyítva a kiadások kalku­lációjával állapítja meg a tiszta jövedelmet. Itt a fél csak rosszul járhat, mert a pénzügyi hatóság nem ismeri a keres­kedő leltárát az év elején és év végén s bizonyos az is, hogy kiadásait sem tudhatja teljes összegükben megálla­pítani. Kellő könyvvezetés hiányában azonban a kereskedő sem tudja igazolni, hogy a pénzügyi hatóságok becslési adatai helyte­lenek s igy állnak elő a köztudatba át­ment igazságtalan magas adók. Mit tegyünk hát, hogy 1933-tól kezdve ne ismétlődjenek meg ezek az »igazságta­lanságok«? Lásson hozzá azonnal minden keres­kedő és iparos, akinek nincsenek könyvei, a most említett adatok beszerzéséhez hitelt érdemlő formában. Mindenekelőtt vegyen fel mindenki az év végén leltárt és állapítsa meg annak árait a beszerzési áron , amennyiben a beszerzés óta árcsökkenés következett be, a december 31-iki értékkel is. Ép­­gy össz kell állítania gondosan az üzletet terhelő minden kiadását, tekintet nélkül arra, várjon a kiadás tényleg meg­­ van-e már fizetve vagy sem s erről sze­­r­rezzen be bizonylatot. Pl. a betegsegélyző­­ járulékra össze­­kell gyűjteni a havi szám­­l­­ákat, szállítási költségekre vonatkozólag­­ a fuvarleveleket stb., szóval fáradságos , komoly munkát kell végezni, ha azt akar­­j­­ák, hogy a pénzügyi hatóság meggyőződ­­­­jék a fél igazáról. Nem elég tehát az, hogy veszteséges­­ adóvallomást adunk be, vagy minimális adókivetésre alkalmas vallomást. Az ilyen , vallomást hitelt érdemlő mellékeltekkel is , el kell látni s akkor biztos, hogy el fog ma­radni a túladóztatás kellemetlen meglepe­­­­tése. Más kérdés persze, vájjon ilyen gon­dos vallomást tud-e minden kereskedő, vagy iparos készíteni. Itt csak azt ajánlhat­­­­juk, hogy tessék hozzáértő szakemberhez­­ fordulni s annak munkáját megfizetni. Ez­­ még­ mindig olcsóbb módja az ügy el­­­­­ntézésének, mint megkapni a magas adó­­s kivetést és azután a felebbez­ésekért, vég-­­­rehajtások elhalasztásáért viselni a kétes­­ költségeket. A komolyan elkészített adóvallomással legnagyobb részben már el is vetettük az adózás gondját­ vallomási ívekkel, megkönnyítsük az adó­fizetést s ha a helyesen és lelkiismeretes gondossággal kitöltött vallomást idejében nyújtják be, úgy máris elvetettük a na­gyobb gondot.­­ Tekintettel arra, hogy az új tör­vény igen szigorú eljárást ír elő a hivatal számára, minden adózó saját érdekében cselekszik, ha az előírásoknak eleget tesz. Ne feledje el senki, hogy a forgalmi adó­­vallomások benyújtási terminusa január 31, a házbérjövedelemé január 15, a jövedelmi és kereseti adó­bevallás időpontja pedig február 28. — A költségvetésben előirányzott bün­tetési összeg elmaradásának első feltétele tehát, hogy mindenki idejében feleljen meg benyújtási kötelezettségének. Beszélgetés Bret dr.-al, az ungvári pénz­ügyigazgatóval 3.oldal. Az Ön egészsége életszerencséje nagy pénzáldozatok csupán a minőségtől függnek. Nem minden ajánlott áru, csak az évtizedeken keresztül az egé­s­z világban kipróbált minőség érdemli meg az Ön bizalmát. Kérjen CSAK „OLLÁT“!

Next