Közélet, 1933 (5. évfolyam, 7-18. szám)
1933-02-12 / 7. szám
sei és politikai súlya révén sikerült neki keresztül vinni, hogy ezt a közel 2 milliót reprezentáló dekoratív és monumentális palotát Munkácson felépítették. Az új intézet kitűnő orvoskarával az élén a tagok javát és érdekeit fogja szolgálni a legmesszebbmenően, miért is párt és politikai szempontokon is felülemelkedve Picha igazgatónak elismerés jár, mert nélküle ez az intézmény sohasem lett volna meg Munkácson. Mindenki használja ki az alkalmat! Olyan olcsón mint még soha! A régi, megbízhatóságáról közismert Schlüssel szőrmekereskedő cég, mely üzletének 10 éves fennállására büszkén tekinthet vissza és vevőit mindig szolidan és becsületesen szolgálta ki, most elhatározta, hogy 10 éves jubileuma alkalmából, szőrmeüzletében, úgy Munkácson, mint a fióküzleteiben, egy jubileum hónapot rendez, mely 1933 február 1-től márciusig fog tartani. Ezen időre a cég árait mélyen leszállítja. A cég tulajdonosa, éppen most érkezett vissza lipcsei és párisi bevásárlási útjáról, ahonnan gyönyörű szép szőrmeárukat hozott magával, melyek a jubileum hónap folyamán, feltűnő olcsó árban lesznek elárusítva. A cég elsőrangú párisi és bécsi szücs-művészeket is berendelt magának. Akar valódi jót és megbízhatót, mely olcsó is legyen , úgy keresse fel a „SCHLÜSSEL“ SZŐRMEÁRU céget. Mukacevlo, (a színházzal szemben) Lipcse (Leipzig), Brühl 61. Uzhorod, Rasin-ucca 10. Michalovce, Fő-ucca 40. Chust, Fő-ucca, Ven nyert béreket is. KÖZÉLET A munkácsi Keresk. Kör továbbra is megtartja eddigi kereteit A munkácsi Kereskedelmi Kör már hosszabb ideje anyagi zavarokkal küzd, melyekből sehogysem tud kilábalni. A van hírek is elhangzottak több ízben, hogy a kereskedők székháza dobra kerül és a Kör megszünteti működését. E célból a Kereskedelmi Kör f. hó 5-én választmányi ülést tartott, melyen a Kör elnöke vázolta a mai gazdasági helyzetet és azzal kapcsolatosan a Kereskedelmi Kör helyzetét is Az elnök megható szavakkal utalt arra, hogy a Körnek 400 tagja van, a székház évi 30.000 koronát hoz és mindezek dacára nem tudják a székházat megtartani, mert a tagok nagy része a mai viszonyok közepette annyira elgyengült, hogy nem képes retgálni. A választmány úgy döntött, hogy nem hagyja egyesületét a tönk szélére jutni, miért is úgy határozott, hogy új helyiségről fognak gondoskodni, ahol a kereskedőség mint a múltban továbbra is a legkellemesebben szórakozhat majd Az új helyiségről már gondoskodás is történt, amennyiben a nagy kaszinó termát fogják megszerezni ápr. 1-re. E cikk keretében felkéri a választmány a Kör igen tisztelt tagjait, hogy legyenek elnézéssel, ha netalán közben valami hiány mutatkozna. Tartsunk össze továbbra is a mi 30 éves testületünkön keresztül, mert erre az összetartásra szükségünk van, mert csak úgy tudjuk jogainkat megvédeni és kiverekedni, ha összetartunk. Engel kértün, csak úgy tudom megvalósítani, ha a közönség munkámban támogatni fog. Mi is hisszük, hogy az üzletvezető úr megszerzi a közönség bizalmát, mert egy kereskedő ember, ki olyan tervek megvalósításán fáradozik, ki mindenek előtt a közönség érdekeit tartja szem előtt, ezt megérdemli. A Loits-féle hangszerüzlet új üzletvezetője A régi bohém üzletvezető helyett, ma egy új fiatal életerős, üzleti tervekben gazdag és agilis ember ,az üzletvezető. Munkatársunk regritárja volta a nagy szaktudással rendelkező üzletvezetőt, aki a következőket mondotta: »Egyetlen kitűzött célom vevőimnek a pontos, előzékeny és olcsó kiszolgálása. Az árakat a mai dekonjunkturális viszonyoknak megfelelően leszállítottam. — Új életet, gyorsabb vérkeringést, modern szellemet akarok üzletünknek adni, hogy a né.közönség a legteljesebb mértékben meg legyen elégedve. Természetesen tervemet Koldusok Mindennap látjuk őket amint kálváriájukat járva ajtóról-ajtóra mennek és kéregetnek. Látjuk a mindennapi gondoktól összeaszott arcukat, melyre a szenvedés és a nélkülözés mély barázdákat vágott. Látjuk révedező , a végtelenségbe tekintő és bizonytalanságot kifejező szemeiket. Látjuk megrokkanva ésejrehajtva őket amint sokszor az ajtók előtt megállva, várják a részükre megváltást jelentő pár fillért, avagy darabka kenyeret Ezek a szerencsétlen páriák, ezek a társadalmi rend minden osztályának kiközösi- tettjei a világnak deportáltjai, az élet törvényszékének legsúlyosabb elitéltjei, kik a létért való küzdelemben hősihalált halnak. Az ő részükre nincs tavasz és napfény, nekik nem nyílnak virágok, madarak énekét ők nem hallják. Az élvezeteknek és szórakozásoknak ők nem résztvevői, csak szemlélői. Ők nem ábrándozhatnak selyemről és bársonyról, színházról, moziról, autóról és kocsiról. Ők megelégednek, ha naponta egy darab száraz kenyeret kapnak. Ők a teremtés mostoha gyermekei, kik az élettől csak egyet kaptak, de abból aztán egy egész életrevalót, s robotot és szenvedést. І És embertársaik nem akarják őket maguk közé emelni, nem akarják elismerni, hogy ezek velük egyenrangú emberek, hogy ők éppen olyan teremtményei a Mindenhatónak mint azok, kik selyemben és bársonyban járnak és autón utaznak. Miért van ez így? Miért nem akarják ezek a nagyurak tudomásul venni, hogy ezek is emberek, kik élni akarnak, mert az élethez joguk van? Miért nem szabad nekik az élet szép és jó oldalairól tudni? Miért ne lehetne nekik is élni ? ... Vagy talán nekik nincs joguk az élethez ? •. h. - Olvassuk a közéletet!! HÓNAY KÁROLY Bécs város tanácsosa Hogyan támogatja Bécs a művészetet? A háború utáni idők mélyreható átalakulásai, továbbá a középosztály elszegényedése és a hosszantartó gazdasági válság folytán, tudvalevőleg, nagyon megcsappant a különböző műgyűjtők és egyéb vásárlóképes személyek száma. Mecénások manapság már, jóformán, nem is léteznek. Azok a körök, amelyek még a szükséges anyagiakkal rendelkeznek, a művészetet sajnos »inproduktív luxusnak« tekintik. A művészetek pártolása így már évek óta a különböző hivatalos intézmények kizárólagos feladatává vált. Bécs városnak vezetősége mindig kötelességének tartotta az exisztenciájukért nehezen küzdő művészeket a lehető legmesszebbmenőleg támogatni, amit a különböző művészkörök mindenkor el is ismertek. Rengeteg azon képzőművészeti alkotások száma, amelyeket Bécs városának vezetősége az elmúlt évtized alatt összevásárolt és amelyek most a különböző városi parkokat, fürdőket és az újonnan épült nagyszámú városi lakóházakat díszítik. A város vezetősége pályadíjaival lehetővé tette, hogy a város a zene, irodalom és képzőművészet elsőrangú termékeivel gazdagodhasson. Az egyes művészegyesületek évi kiállításaira a városi tanács állandóan nagyszámú tiszteletdíjakat ajánl fel ma közvetett úton is, de ugyancsak teljes egészében a különböző művészekhez kerülnek vissza a városi gyűjteményeknek juttatott szubvenciók is. Az elhunyt művészek hátramaradottjainak, valamint azoknak a művészeknek, akik öregség, vagy betegség következtében nem képesek művészi munkát kifejezni, nyugdíj címén tekintélyes összegeket utal ki Bécs város vezetősége, amely egyébként még 1927-ben elhatározta, hogy a belföldi művészek részére külön kiállítási épületet emeltet. Bécs város hajlandó lett volna az összes költségek fedezésére, a terv azonban a számbajövő művészek elhatározása következtében meghiúsult. A művészek ugyanis azt kérték, hogy Bécs városa inkább időről-időre vásárolja meg alkotásaikat, minthogy hatalmas összegeket egy kiállítási épület felépítésére és karbantartására fordítson. Az osztrák művészet súlyos anyagi helyzete arra indította tehát a város veze