Közélet, 1933 (5. évfolyam, 7-18. szám)

1933-02-12 / 7. szám

sei és politikai súlya révén sikerült neki keresztül vinni, hogy ezt a közel 2 milliót reprezentáló dekoratív és mo­numentális palotát Munká­cson felépítették. Az új intézet kitűnő orvos­karával az élén a tagok ja­vát és érdekeit fogja szolgálni a legmesszebbmenően, miért is párt és politikai szempon­tokon is felülemelkedve Picha igazgatónak elismerés jár, mert nélküle ez az intézmény so­hasem lett volna meg Mun­kácson. Mindenki használja ki az alkalmat! Olyan olcsón mint még soha!­ ­A régi, megbízhatóságáról közismert Schlüssel szőrme­kereskedő cég, mely üzleté­nek 10 éves fennállására büsz­kén tekinthet vissza és vevőit mindig szolidan és becsülete­sen szolgálta ki, most elhatá­rozta, hogy 10 éves jubileuma alkalmából, szőrmeüzletében, úgy Munkácson, mint a fiók­üzleteiben, egy jubileum hónapot rendez, mely 1933 február 1-től március­­­ig fog tartani. Ezen időre a cég árait mélyen leszállítja. A cég tulajdonosa, éppen most érkezett vissza lipcsei és párisi bevásárlási útjáról, ahonnan gyönyörű szép szőr­meárukat hozott magával, me­lyek a jubileum hónap folya­mán, feltűnő olcsó árban lesznek elárusítva. A cég elsőrangú párisi és bécsi szücs-művészeket is be­rendelt magának. Akar valódi jót és meg­bízhatót, mely olcsó is le­gyen , úgy keresse fel a „SCHLÜSSEL“ SZŐRMEÁRU céget. Mukacevlo, (a színházzal szemben) Lipcse (Leipzig), Brühl 61. Uzhorod, Rasin-ucca 10. Michalovce, Fő-ucca 40. Chust, Fő-ucca, Ven nyert béreket is. KÖZÉLET A munkácsi Keresk. Kör továbbra is megtartja eddigi kereteit A munkácsi Kereskedelmi Kör már hosszabb ideje anyagi zavarokkal küzd, me­lyekből sehogysem tud kilá­­balni. A van hírek is elhang­zottak több ízben, hogy a kereskedők székháza dobra kerül és a Kör megszünteti működését. E célból a Kereskedelmi Kör f. hó 5-én választmányi ülést tartott, melyen a Kör elnöke vázolta a mai gazda­sági helyzetet és azzal kap­csolatosan a Kereskedelmi Kör helyzetét is Az elnök megható szavak­kal utalt arra, hogy a Kör­nek 400 tagja van, a szék­ház évi 30.000 koronát hoz és mindezek dacára nem tud­ják a székházat megtartani, mert a tagok nagy része a mai viszonyok közepette annyira elgyengült, hogy nem képes retgálni. A választmány úgy döntött, hogy nem hagyja egyesüle­tét a tönk szélére jutni, mi­ért is úgy határozott, hogy új helyiségről fognak gondos­kodni, ahol a kereskedőség mint a múltban továbbra is a legkellemesebben szórakoz­hat majd Az új helyiségről már gon­doskodás is történt, amennyi­ben a nagy kaszinó termát fogják megszerezni ápr. 1-re. E cikk keretében felkéri a választmány a Kör igen tisz­telt tagjait, hogy legyenek elnézéssel, ha netalán közben valami hiány mutatkozna. Tartsunk össze továbbra is a mi 30 éves testületünkön keresztül, mert erre az össze­tartásra szükségünk van, mert csak úgy tudjuk jogain­kat megvédeni és kiverekedni, ha összetartunk. Engel kér­­tün, csak úgy tudom megvalósí­tani, ha a közönség munkám­ban támogatni fog.­ Mi is hisszük, hogy az üzlet­vezető úr megszerzi a közön­ség bizalmát, mert egy ke­reskedő ember, ki olyan ter­vek megvalósításán fáradozik, ki mindenek előtt a közön­ség érdekeit tartja szem előtt, ezt megérdemli. ­A Loits-féle hangszer­­üzlet új üzletvezetője A régi bohém üzletvezető helyett, ma egy új fiatal élet­erős, üzleti tervekben gazdag és agilis ember ,az üzletve­zető. Munkatársunk r­egritárja volta a nagy szaktudással rendelkező üzletvezetőt, aki a következőket mondotta: »Egyetlen kitűzött célom vevőimnek a pontos, előzé­keny és olcsó kiszolgálása. Az árakat a mai dekonjunk­­turális viszonyoknak megfe­lelően leszállítottam. — Új életet, gyorsabb vérkeringést, modern szellemet akarok üz­letünknek adni, hogy a n­­é.­közönség a legteljesebb mér­tékben meg legyen elégedve. Természetesen tervemet Koldusok Mindennap látjuk őket amint kálváriájukat járva aj­­tóról-ajtóra mennek és kére­­getnek. Látjuk a mindennapi gondoktól összeaszott arcu­kat, melyre a szenvedés és a nélkülözés mély barázdákat vágott. Látjuk révedező , a végtelenségbe tekintő és bi­zonytalanságot kifejező sze­meiket. Látjuk megrokkanva és­­­ejrehajtva őket amint sok­szor az ajtók előtt megállva, várják a részükre megváltást jelentő pár fillért, avagy da­rabka kenyeret Ezek a szerencsétlen pá­riák, ezek a társadalmi­ rend minden osztályának kiközösi-­ tettjei a világnak deportált­jai, az élet törvényszékének legsúlyosabb elitéltjei, kik a létért való küzdelemben hősi­halált halnak. Az ő részükre nincs tavasz és napfény, nekik nem nyíl­nak virágok, madarak éne­két ők nem hallják. Az élve­zeteknek és szórakozásoknak ők nem résztvevői, csak szem­lélői. Ők nem ábrándozhat­nak selyemről és bársonyról, színházról, moziról, autóról és kocsiról. Ők megelégednek, ha naponta egy darab szá­raz kenyeret kapnak. Ők a teremtés mostoha gyermekei, kik az élettől csak egyet kaptak, de abból aztán egy egész életrevalót, s robotot és szenvedést. І És embertársaik nem akar­ják őket maguk közé emelni, nem akarják elismerni, hogy ezek velük egyenrangú em­berek, hogy ők éppen olyan teremtményei a Mindenható­nak mint azok, kik selyem­ben és bársonyban járnak és autón utaznak. Miért van ez így? Miért nem akarják ezek a nagyurak tudomásul venni, hogy ezek is emberek, kik élni akarnak, mert az élet­hez joguk van? Miért nem szabad nekik az élet szép és jó oldalairól tudni? Miért ne lehetne nekik is élni ? ... Vagy talán nekik nincs jo­guk az élethez ? •­­. h. - Olvassuk a közéletet!! HÓNAY KÁROLY Bécs város tanácsosa Hogyan támogatja Bécs a művészetet? A háború utáni idők mély­reható átalakulásai, továbbá a középosztály elszegényedése és a hosszantartó gazdasági válság folytán, tudvalevőleg, nagyon megcsappant a kü­lönböző műgyűjtők és egyéb vásárlóképes személyek szá­ma. Mecénások manapság már, jóformán, nem is léteznek. A­­zok a körök, amelyek még a szükséges anyagiakkal ren­delkeznek, a művészetet saj­nos »inproduktív luxusnak« tekintik. A művészetek pár­tolása így már évek óta a különböző hivatalos intézmé­nyek kizárólagos feladatává vált. Bécs városnak vezető­sége mindig kötelességének tartotta az exisztenciájukért nehezen küzdő művészeket a lehető legmesszebbmenőleg támogatni, amit a különböző művészkörök mindenkor el is ismertek. Rengeteg azon képzőmű­vészeti alkotások száma, a­­melyeket Bécs városának ve­zetősége az elmúlt évtized alatt összevásárolt és amelyek most a különböző városi par­kokat, fürdőket és az újonnan épült nagyszámú városi lakó­házakat díszítik. A város veze­tősége pályadíjaival lehetővé tette, hogy a város a zene, irodalom és képzőművészet elsőrangú termékeivel gazda­godhasson. Az egyes művész­­egyesületek évi kiállításaira a városi tanács állandóan nagy­számú tiszteletdíjakat ajánl fel ma közvetett úton is, de ugyancsak teljes egészében a különböző művészekhez ke­rülnek vissza a városi gyűj­teményeknek juttatott szub­venciók is. Az elhunyt mű­vészek hátramaradottjainak, valamint azoknak a művészek­nek, akik öregség, vagy be­­tegség következtében nem képesek művészi munkát ki­fejezni, nyugdíj címén tekin­télyes összegeket utal ki Bécs város vezetősége, amely egyéb­ként még 1927-ben elhatároz­ta, hogy a belföldi művészek részére külön kiállítási épü­letet emeltet. Bécs város haj­landó lett volna az összes költségek fedezésére, a terv azonban a számbajövő művé­szek elhatározása következ­tében meghiúsult. A művészek ugyanis azt kérték, hogy Bécs városa inkább időről-időre vá­sárolja meg alkotásaikat, mint­hogy hatalmas összegeket egy kiállítási épület felépíté­sére és karbantartására for­dítson. Az osztrák művészet súlyos anyagi helyzete arra indította tehát a város veze­

Next