Munkácsi Közlöny, 1936. január-június (3. évfolyam, 1-147. szám)

1936-01-01 / 1. szám

4 oldal Gazdasági helyzet és gazdasági javulás írta: Gottesman Artur Ha az elmúlt évek­­gazdasági, po­litikai és társadalmi fejlődését fi­gyelemmel kísérjük, a felszínre ve­tett eszmeáramlatok, események, jelenségek, mozgalmak hatását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy­­ úgy életmódunkban, mint gondol­­­­kodásunkban, társadalmi és gazda­sági berendezkedésünk egész struk­túrájában mélyreható változások és átformálódások mentek végbe. і Az elmúlt évek a problémák egész­­ káoszát szülték, azokat eddig meg­­­oldani nem sikerült, sőt sorozatos­­ kísérletekkel, hibákkal, tévedések-­­­kel a dolgokat a normális fejlődés­­ ellenkező irányába terelték s ezzel súlyos helyzetbe sodorták és alap­­j­­aiban megingatták a gazdasági és társadalmi élet mai rendjét. A vez­e­zető államférfiak, kik régi eszközök­­­kel és módszerekké­ akarták irá­­­­nyítani a világot, nem számoltak a­­ körülményekkel, elveik és teóriá­­­­ik revideálásra szorultak. So­k ed­dig hitt érték és alapelv vitássá­­ vált, újakkal kellett azokat pótolni,­­ a meglévőket átdolgozni, átszervez­ni modernebb, racionálisabb alapon az idők szellemének, körülményei­nek és követelményeinek megfele­lően. A technika hatalmas és csodá і latos fejlődése a gazdasági téren і beállt racionalizmus, a bel- és kül- і politikai, főleg a gazdasági téren • lejátszódott események a gazdasá-­­ gi és társadalmi erők átorientálásá­­­hoz, átcsoportosításához, a terme-­­ lés átszervezéséhez, a tervgazdálko­­­dás és gazdasági tervek eszméjé- i hez végül pedig a mai zűr­zavaros­­ gazdasági hadiál­l­apot­okihoz veze-­­­tett. A vezető politikusok emésztő aggodalommal nézik az események nemkivánt fordulatát s hatalmas erőfeszítésekkel igyekeznek a meg­billent egyensúlyt fenntartani, rá­eszméltek arra, hogy a kibontako­zást más irányban kell keresni,mert az út, a­me­­lyen eddig haladtak, az eszközök és módszerek nem tudták meghozni az emberiség békéjét és anyagi jobblétét, sőt az évek fo­lyamán visszavezettünk a szegény­ségbe s a mindennapi kenyérért­­ folytatott küzdelem kezdetleges і állapotába. Közel két évtizedes­­ munka után megalapítható, hogy Európa politikai és gazdasági rendszere labilis alapon áll s a kon­szolidációt, і az állaim élet­­bizton­ságát a minduntalan fellépő válsá­gok és nemzetközi komplikációk zavarják. Legnagyobb bizonytalan­ságok közepette élünk, senki sem tudja, meddig tarthat ez az álla­pot és végeredményben mi fog kö­vetkezni. De nem csak a politikai és gaz­dasági viszonyok, hanem az ösz­­szes alapproblémák, melyek úgy az állam, mint a lakosság részéről a legnagyobb jelentőséggel bírnak kritikus helyzetben vannak. A nem­zetek egymás közti kapcsolatai, va­lutaügy, kereskedelem, pénzügy, állami budget tele van komplikáci­ókkal, nehézségekkel s állandóan újabb és újabb problémák merül­nek­­fel, amelyekkel meg kell küz­deni. Pedig az emberiség fáradt, kimerült s nyugalomra vágyik. Az évekig tartó gazdasági háborúkban elszegényedett. Megélhetést, mun­kaalkalmat keres, ehhez a feltétel azonban nincsen megadva. Minde­nütt ugyanazok a bajok: tőke és munka parlagon hever, a hite,­élet zavarai, bizonytalan árfolyamok,­­ árutorlódások, üzemkorlátozások és a munkanélküliség. A válság gyó­­­­gyítására mindennel­­megpróbálkoz­nak, ami csak a gazdasági történe-­­ lemben megtalálható, de sajnos, semmiféle beavatkozás nem képes a gazdasági élet normális rendjét helyreállítani s kétséges,hogy belát­­­ható időn belül sikerül kiutat ta­lálni a mai kritikus helyzetből. A termelés minden ágára kiter­jedt válság az álamot nehéz felada­tok elé állította s a magángazda­ságba való beavatkozást és annak irányítását tette szükségessé. A vál­ság leküzdésére számtalan intéz­ményt és nagyjelentőségű intézke­dést létesítettek, bevezették az au­­tarkiás gazdálkodást, melynek lé­nyege: a nemzeti munka védelme,­­ célja az önellátás elvén felépülő­­ gazdasági politika megteremtése,­­ tendenciája, a behozatal korlátozá­­­sa és az export fokozása. E törek- і vés azonban nem felel meg a csi­­i állam természetes folyamatának. A­­ gazdasági javulás felé vezető út el­­­ső lépése a normális kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása, külföld­­­ nek jelentékeny elhelyezési lehe­­tőségek nyújtása, mert egyoldalú ki­vitel a bevitel emelkedése nélkül elképzelhetetlen. A legutóbbi esz­tendők megmutatták, hogy a válsá­got az egyre jobban­­kimély­ülő au­­tarkiás törekvések okozzák és a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok megteremtését hátrál­tat­ják. Fel kell tehát hagyni kifelé a gazdálkodás mas eszméjével és visszatérni a javak szabad kicse­réléséhez, mert az autarkiás gazdál­kodás nem egyéb, mint a háborús gazdálkodás folytatása. Befelé meg kell szüntetni a termelési ágak és á­­rak közötti aránytalanságot, de nem oly intézkedésekkel, amivel egyes csoportokat privilegizálnak, hanem azzal, hogy szem előtt tart­ják, ami a termelést, a fogyasztást szolgálja, ami munkaalkalmat kere­metet s jólétet teremt. A gazdasági helyzet kulcsa két­ségtelenül a politikában rejlik és minden a politikai dolgok fejlődésé­vel magyarázható. Amíg a politikai helyzet­­nem tisztázódik, amíg a poli­tikai légkör nem enyhül, addig gaz­dasági téren nem várható javulás. Ma ugyan már mindenütt látható a jóakarat s ha az akaratot tettek is követik, akor biztosan el fog jön­ni az az idő, amikor nem lesz túl­­produkció és írnunk anélkül­iség. Bricaelni szeretnék... Ha meg is van az elhatározás, nem bizonyos, hogy sikerül. Még három partnernek az elhatá­rozása is szükséges hozzá. No, de ma nagyszerű kilátás van erre, lesz két férfi vendégem, az uram és én. Minden előkészületet megtet­tem, hogy nyugodtan játszhassam. Csak a Manci meg ne sejtse, mert­­férfi parti, még pedig erős játéko­sok... ez az ő esete. No, de ma be vagyok ez ellen biz­tosítva, az ura nincsen idehaza és akkor nem szeret elmenni otthon­ról. Kis asztala gyümölcsöt, süte­ményt készítek, a szobalány se za­varjon, majd én elintézem a kíná­lást, miközben „asztal“ vagyok. És már folyik is a játék. Nagyszerű lapjárásom van... két kör... mondom be, mikor kopog­nak... „Gnadigeffrau, Jancsika fel­ébredt és egy puszit kér. Pardon, egy pillanatra, azonnal... Tehát két kör, pass, két pikk, vágja rá partnerem sokatmondóan. Csengetnek. Sürgöny... pár perc feszült várakozásban... Irodai ügy, nyugtat meg az uram. Tehát két pikk, — pass, három káró, válaszolok, — pass, — három pikket mond partnerem,­­erre di­adalmasan bemondom a négyet, mi­re éles csengetés... Áh... jó estét... libben be Manci barátnőm. — Az uram nincsen itthon, olyan egyedül éreztem magam, a szoba­lány átkísért, de talán zavarok... Nagyszerű, három férfivel játszott. Hol tarttok? Négy pikk. — Ülj be, Mancikám negyedik­nek. De szó sincs róla, csak zavar­lak, — és máris kezében a kártya і és bemond öt kárót. Biztatom, há­ziasszonyi udvariassággal, csak ját­szón, én majd kibicelek, nekem az is élvezet, (de azért pukkadok kissé, mikor a bemondott hat pikkét­­meg is csinálja.) Manci nem szereti, ha neki kibi­­celnek, egy férjnek nem kedvező, ha feleség áll a háta mögött, így a két udvarias férfi vendégnél pró­bálom a kibicelés élvezetét. De már ismét csengetnek... Ven­dég... Te jó Isten... éppen ma... hi­szen­ ők, egy évben,­­ha egyszer tesznek, kötelező látogatást és ak­ik az urammal egyetemben alig tudjuk a társalgást döcögtetni. A bridge tovább folyik, nekem kell szórakoztatni, unalmas vendé­geimet. Nehezen megy, a kártyára gondolok, a szobalánynak megen­gedtem, hogy korán lefeküdhet, minden­­pohár vizet nekem­ kell be­hozni, kínálni, egy kis gyümölcsöt, egy kis tésztát... tányért hozni, is­mét kínálni... talán feketét is paran­csolnak? — Hát hogyne, nálad mindég ki­tűnő a fekete, így ezt is nyájas mosollyal elvégzem. De azért igazán nagyon kelle­mes volt, nagyon örültem a szeren­csének, mondom én, mint figyel­mes háziasszony, mikor vendégeim menni készülnek. Azt a hat pikket remekül csinál­tam, szól Manci pukkasztásul. Azután segítek a hölgyeknek, itt a bunda, kalap, hócipő, stb. Végre egykor ágyban állapítom meg, nem elég az én elhatározás som, hogy bridgelni szeretnék, de még három partnernek az elhatá­rozása sem, szerencse kell minden­­hez, főleg a kártyához. Dr Fried Sándorné. — Orvosi hír. Dr Havas orvosi rendelőjét Uzshorodon a Fenczik­ tér 5 szám alá, a Batya melletti Központi Hitelintézet házába he­lyezte át. — Elszámolás, köszönetnyilvání­tás. Az ungvári ref. iskola nevé­ben hálásan köszönöm mindazok­nak, akik gyűjtésükkel, pénz- és természetbeni adományaikkal lehe­tővé tették azt, hogy 33 szegény tanulónak és 16 szegény családnak nyújthattunk segítséget és szerez­hettünk karácsonyi örömet a Krisz­tus nevében. Külön-k­ülön is kö­szönöm a fővárosnak, a Vöröske­resztnek az adományozott télika­bátokat, cipőket és ruhákat, a Lé­gió Druzstvának a küldött 10 drb. szvettert. Bevételeink voltak: a Ref. Kör egy esti bevétele: 226 Ke 50 f. Ungvári kőműves páholytól 150 Ke, gyűjtésből 1291 Ke, össze­sen 1667 Ke 50 f. Kiosztottunk 12 fiú-, 10 leányruhát, 10 szvettert, 14 pár cipőt, 13 télikabátot, 14 pár harisnyát 15 pár kesztyűt, 3 alsó ruhát. Isten áldása szálljon a jó­szívű gyűjtőkre és adakozókra! Kormos Gerő ref. ig. tanító.­­ Kozmetikai értesítés. Az Uziho­­rod és vidéke n. é. hölgyközönsé­gének szives tudomására hozom, hogy a ,,Béla“ kozmetikából kilép­tem és működésemet önállóan a Fenczik tér 5 szám alatt a Batta passage melletti Központi Hitelin­tézet épületében levő földszinti udvari lakásomban folytatom. A­ legmodernebbül felszerelve és mér­sékelt áraim mellett továbbra is igyekezni fogok pácienseimet tel­jes megelégedésükre kiszolgálni. Bevált készítményeim­­kizárólag csak nálam szerezhetők be. A kö­zönség további szíves pártfogá­sát kéri Köstenbaum Olga orvosi­lag vizsgázott kozmetikus.­­ A gyomor és a vese kiabálja: Polenai vizet kérek, mert az вій-û ködésemet rendben tartja.

Next