Munkás Ujság, 1927 (9. évfolyam, 9-17. szám)

1927-11-06 / 9. szám

­9. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A Szántó és társai elleni bűnper folytatólagos tárgyalása. A védelem bizonyítéka a borzalmas rendőrségi vallatásokról és a provo­katőrök szerepéről. Budapest, okt. 31. A nagy kommunista bűnperben, amely­nek vádlottjai az abban szereplőkön ke­resztül az osztályharcos proletármozgalom és ennek szerve a 111. Internacionale, — a védelem olyan bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy darabokra döntötte a vád eddig felépített várát és belevilágított bizonyíté­kokkal abba a rendőrségi pokolba, amely horthyországban tombol. Az egész vád és annak összehalmozása magán viseli az oli­garchikus kormányzati rendszert és a bur­zsoázia egész gyalázatos apparátusát. Hogy ennek a rendszernek törvényes for­mát adjon a burzsoázia, bizonyítékokat pro­dukált. A­­ vádlottak védekeztek, hogy a bizonyítékok erőszakból és inkvizíciós kín­zásokból születtek. Erre felvonult az egész rendőri apparátus és eskü alatt vallotta, hogy a vádlottakat senki sem vette, hanem önként tettek vallomást. Ma dr. Szőke védő bemutatta Rubin Ede szökésben (?) levő vádlott Berlinből küldött, közjegyzőileg hi­telesített és a magyar követség által hite­lesített meghatalmazását és közjegyző előtt felvett vallomását, valamint a rendőrség által hamis névre kiállított útlevelét is ere­detiben és fényképes másolatban. Ez a Rubin Ede volt a koronatanú, az ő vallomása mártott be minden vádlottat és az ő vallomását íratták alá előzetes kínzá­sok hatása alatt a vádlottakkal. Ez a Rubin Ede egyszer csak két detektív kíséretében kikísértetett az ügyészségi fogházból és azután nyoma veszett. Egy rendőrségi jegy­zőkönyv szerint március 14-én Havi és Szántó detektívek kikísérték a nyugati pálya­udvarra, hogy felismerje és a rendőrség kezére adja az állítólag ott megérkező Révai József kommunistát. A jelentés szerint a pályaudvaron megszökött és emiatt a két detektív ellen fegyelmi eljárás indult meg. A dr. Szőke által beterjesztett hiteles bi­zonyítékok szerint Rubin Ede szabómunkást a „hangfogóban“ (!) dolgozták meg a de­tektívek. Verték, ütötték, egy lábra állí­tották és revolverrel akadá­lyozták meg, hogy másik lábát a földre tegye. Arcába vágtak, haját tépték. Táncos detektív összekötötte kezét, taposta és megtalpalták, ugyanis meztelen talpát ütötték, falhoz állították és fejét a falba csapták, kifica­mították a kezét, úgy hogy is­mételten elájult és vízzel kellett fellocsolni. A detektívek úgy oltották el cigarettáikat, hogy arcához és kezéhez nyomták. A napokig tartó kínzások után,­­ amint Rubin Ede hitelesített vallomásában előadja, — megtört és amikor Hetényi főkapitány­helyettes azt mondta, hogy a börtönben rohad meg, vagy vallja amit szájába adnak, kijelentette, hogy mindent vállal, amit a rendőrség akar és mindenkire azt vallja, amit a rendőrség parancsol. Erre Schwei­­nitzerék a kezébe adták a listákat, hogy kire mi a vád, szembesítették és ő maga vallja most, hogy látta mennyire megkínoz­­ták társait is. Rubin elvégezte feladatát, ettől fogva kapott cigarettát, díványt és látogathatták szülei is. Dr. Szőke előadja ezután: „Megállapítható, hogy a felmutatott, Ros­ter Ede nevére szóló útlevél fényképe Rubin Edéé, az útlevelet március 11-én a rendőrség állította ki, az összes személyi adat Rubin Edéé és az aláírás is, „Roster Ede“ Rubin kezeírása. Szükség esetén ezt írásszakértők igazolhatják, de Rubin berlini vallomása szerint órákig gyakorolta az aláírást, míg az útlevélre írta. Ha a bíróság beszerzi az útlevél alapiratait a rendőrségtől, akkor nyilvánvaló lesz, hogy jött létre. Az útlevél kelte idején Rubin Ede már az ügyészség fogházában volt. Az útlevél fényképén a hátsó oldalon hiányzik a rendőrség véle­ménye, mely minden útlevél fényképen rajta van. Az útlevél egyébként A­ számú, vagyis közhivatalnok részére kiállított útlevél eljá­rás szerint készült, holott Rubin szabó és Röster nevén is szabómunkásnak van fel­tüntetve. Méltóztassék megállapítani, hogy a fog­házba március 13-án mentek Rubinért a detektívek, kik onnan kihozták. Ekkor meg­motozták a fogház tisztviselői és nála még semmiféle útlevél nem volt. Méltóztassék szüleit, apját és anyját, kiknek lakcímét ezennel bejelentem megidézni és kihallgatni, vallani fogják, hogy a két detektív elhozta hozzájuk Rubin Edét búcsúzni azzal, hogy elutazik Berlinbe és jól van ellátva. Méltóz­tassék megkeresni a nyugati pályaudvar főnökségét, hogy március 14-én, amikor a detektívek jelentése szerint oda kísérték és megszökött, nem történt semmiféle szökés a pályaudvaron. Ezt bizonyíthatja a már­ciusi pályaudvari napló, melyben minden a pályaudvaron történt jelentéktelenebb epizód benne van és erről egy szó sincs. Kihallgathatók ez ügyben a portás és a vasúti alkalmazottak is. Kérem kihallgatni Hain és Szántó detektíveket, hogy miért írták a szökési jelentést március 14-én, holott az útlevél szerint március 16-án Ru­bin Ede már átlépte a magyar határt (!) Rubin Ede vallja, hogy Hain detektív adta át neki az útlevelet és elkísérte a vonaton Kelenföldig, ő váltotta meg a jegyét is és 350 pengőt adott át neki. Ugyanő és Rubos detektívfelügyelő jelen voltak, amikor Rubin a Röster nevet gyakorolta írásban. Kihall­gatandó továbbá a berlini magyar követség arra nézve, hogy ott azonnal jelentkezett és amíg a rendőrségtől nem érkezett meg iga­zolása, nem támogatták, mikor azután meg­érkezett, hat alkalommal, egyenként tizenöt aranymárka támogatást kapott a berlini kö­vetségtől. Kiemelem, hogy Rubin Ede vallomását két berlini tanú előtt a közjegyző előtt tette és így e közokirat a német törvények sze­rint hiteles, sőt ha a benne foglalt vallo­más hamis, ez Németországban büntetendő. Rubint már a bűnper előtt hónapokkal akarták rávenni a detektívek, hogy menjen ki Oroszországba és adjon onnan spicli­jelentéseket, melyeket Geiringer címre küld­jön, ki tudvalevőleg Hetényi rendőrkapitány helyettes sógora. Megállapítandó végül, hogy Hain detek­tívet a szökés után, — bár a jelentés sze­rint, fegyelmit indított ellene a rendőrség — előléptették. Rubin az okiratban minden terhelő vallo­mást visszavon és elmondja, hogy lelki­furdalások üldözték amiatt, hogy ártatlan családapákat döntött pusztulásba, ez kész­tette arra, hogy a rendőrségi maffiát lelep­lezze. Őt csak hosszú napok kínzásai és reménytelen borzalmai vitték abba a lélek­­állapotba, hogy a tudás szerepet játsza. János detektív azt mondta: ha megdöglesz ledobunk az ablakból a harmadik emeletről és azt mondjuk, hogy kiugrottál. Schwei­­nitzer, amikor még nem vallott kellőkép­p, azt mondta a detektíveknek, páholják el jobban. Minthogy e bizonyítékok az összes vád­lott előadását igazolják, nem fűzök azok­hoz kommentárt, csak még megjegyzem, hogy Rubin vallomása szerint Miskolczy ügyész is tudott a szöktetésről, a telefonon mondta: „igen, ő (Rubin) a megállapodás szerint utazik“. A leleplezést síri csendben hallgatta meg a tárgyalás közönsége és mély megdöbbe­nést keltett, mely meglátszott a bíróság tagjain, az ügyészen és a hallgatóságon is. A vádlottak szeme komoran csillogott, ar­cuk kipirult. Tisza földmunkás nem állhatta meg és felkiáltott: „Ott ül a hallgatóság közt az az ember, aki engem megkínzott“. Az elnök konstatálja, hogy nevezett Prá­ger detektív és kiküldi a teremből. Dr. Vámbéry védő a bizonyítás kiegé­szítéseként kéri dr. Bencs Zoltán miniszter­­elnökségi tanácsos, referens kihallgatását, hogy 1920 óta nem volt Európában kom­munista forradalom. Annak bizonyítására, hogy a V. világ­­kongresszus nemzetiségi tézisei szerint a III. Internacionale harcol a Magyarországtól elcsatolt magyar területek önrendelkezési jogáért, kéri az erre vonatkozó és általa becsatolt határozat felolvasását. Csatolja a kibővített V. B. azon határo­zatát, hogy az átmeneti stabilizáció ideje, (két forradalom közötti hullámvölgy) az szervezési és napi kérdések harcainak ideje és a komintern távol áll minden pucspoli­­tikától. Végül Tisza Antal védelmében kéri a kórházban felvett látleletek felolvasását. Utána dr. Adameto, dr. Kis Jenő arra, hogy Wienben nem járt a kérdéses időben Kun Béla és hogy ott szovjetokmányokat hamisít pénzért egy okiratgyár, kéri a bécsi rendőrség jelentését. Kéri továbbá Pákozdy Gábor bűnügyi iratainak beszerzését, me­lyek igazolják, hogy egy Koleszár nevű rendőrspicli provokálta arra, hogy készítsen jelentést Moszkvának, e jelentést a rendőr­ségen lefotografálták, úgy adták Pákozdy­­nak, ki Major elvtárs útján jutatta el Moszk­vába és a választ is elcsípte a rendőrség (!) dr. Kollman, dr. Sopronyi, dr. Rubin, dr. Révész, dr. Fürst védők tettek indítványo­kat a bizonyítás kiegészítésére. Az ügyész, ki előzőleg szintén bizonyos bizonyítékok kiegészítését kérte, replikájá­ban az összes bizonyítás kiegészítés elve­tését indítványozta, amit a védők javasoltak. Tehetetlen gúnnyal beszél a szenzációról és arról, hogy Rubin Ede az előzmények után nem szavahihető, de egy szóval sem említi az útlevél blamázst. Dr. Vámbéry a védők nevében két mon­dattal porrá zúzza az ügyész replikáját. Ha Rubin jó volt a vád felépítésére, talán most, a tárgyi bizonyítékok melett ,szava­hihetőbb. Az ügyész pedig, ki lekicsinyli a szenzációt, talán tudna arra választ adni, hogy tehet az, hogy Rubin, aki március 14-én eltűnt a pályaudvaron a detektívek jelentése szerint, az útlevél bizonyítása sze­rint már március 13-án átlépte a határt. Az ügyész meg sem kísérelte ezekre felelni. * Előzőleg órákon át olvastatta fel az elnök a mellékleteket. Érdekes volt, hogy a rend­őrség szerint kommunista könyvekként le­foglalt könyvek ilyenek: Kautszky művei (!) Marx, Engels művei, egy esperanto nyelv­tan, Bebel: a nő és a szocializmus, Keyness gazdasági könyvei, Zola, sőt báró Eötvös József: a XIX. század uralkodó eszméi. (Ezt a középiskolákba olvastatják). Itt már az elnök is kénytelen volt méltatlankodni és az ügyész azzal mentette a rendőrséget, hogy rengeteg lefoglalandó anyag közt könnyen tehetett tévedés, mire dr. Vámbéry szellemesen megemlékezett a Carcassoni esetről, hol egy csomó embert elfogtak az eretnekség gyanúja alatt és a helytartó azt mondta: égessétek el valamennyit, majd a jó isten kiválasztja közülök a bűnösöket és ártatlanokat, így tesz a rendőrség is. Jellemző volt, hogy az elnök Kún Béla könyvéből a kommunizmusról olvastatott fel szemelvényeket(!) és amikor megkér­dezte Szántó, Löwy és Pap elvtársakat, mit szólnak hozzá, egyértelmüleg, telkesen mondták: — Egyetértünk, helyeseljük, igaznak mondjuk. — De lássák, Oroszországban nincs egye­sülési jog. — Pap: Ismerik bizony, de csak a dol­gozók részére. — Szántó: Kérem, a burzsoázia úgy ér­telmezi a gyülekezési jogot, hogy csak itt a bűnp­erekben gyülekezhetünk. Hasonlóképen kemény válaszokat adtak Szerényi és Kocsis elvtársak. — Kocsis: A proletariátus érdeke, hogy felszabaduljon, ha ezért nem harcol, elpusz­tul. Teljes egészében helyeslem a dikta­túrát, mert az az osztály, mely mások mun­kájából él, nem érdemel szabadságot. Tárgyalás vége 3 órakor. Jövő ülés nov. 2-án. 5. oldal.

Next