Munkás Ujság, 1927 (9. évfolyam, 9-17. szám)
1927-11-06 / 9. szám
9. szám. MUNKÁS ÚJSÁG A Szántó és társai elleni bűnper folytatólagos tárgyalása. A védelem bizonyítéka a borzalmas rendőrségi vallatásokról és a provokatőrök szerepéről. Budapest, okt. 31. A nagy kommunista bűnperben, amelynek vádlottjai az abban szereplőkön keresztül az osztályharcos proletármozgalom és ennek szerve a 111. Internacionale, — a védelem olyan bizonyítékokat sorakoztatott fel, hogy darabokra döntötte a vád eddig felépített várát és belevilágított bizonyítékokkal abba a rendőrségi pokolba, amely horthyországban tombol. Az egész vád és annak összehalmozása magán viseli az oligarchikus kormányzati rendszert és a burzsoázia egész gyalázatos apparátusát. Hogy ennek a rendszernek törvényes formát adjon a burzsoázia, bizonyítékokat produkált. A vádlottak védekeztek, hogy a bizonyítékok erőszakból és inkvizíciós kínzásokból születtek. Erre felvonult az egész rendőri apparátus és eskü alatt vallotta, hogy a vádlottakat senki sem vette, hanem önként tettek vallomást. Ma dr. Szőke védő bemutatta Rubin Ede szökésben (?) levő vádlott Berlinből küldött, közjegyzőileg hitelesített és a magyar követség által hitelesített meghatalmazását és közjegyző előtt felvett vallomását, valamint a rendőrség által hamis névre kiállított útlevelét is eredetiben és fényképes másolatban. Ez a Rubin Ede volt a koronatanú, az ő vallomása mártott be minden vádlottat és az ő vallomását íratták alá előzetes kínzások hatása alatt a vádlottakkal. Ez a Rubin Ede egyszer csak két detektív kíséretében kikísértetett az ügyészségi fogházból és azután nyoma veszett. Egy rendőrségi jegyzőkönyv szerint március 14-én Havi és Szántó detektívek kikísérték a nyugati pályaudvarra, hogy felismerje és a rendőrség kezére adja az állítólag ott megérkező Révai József kommunistát. A jelentés szerint a pályaudvaron megszökött és emiatt a két detektív ellen fegyelmi eljárás indult meg. A dr. Szőke által beterjesztett hiteles bizonyítékok szerint Rubin Ede szabómunkást a „hangfogóban“ (!) dolgozták meg a detektívek. Verték, ütötték, egy lábra állították és revolverrel akadályozták meg, hogy másik lábát a földre tegye. Arcába vágtak, haját tépték. Táncos detektív összekötötte kezét, taposta és megtalpalták, ugyanis meztelen talpát ütötték, falhoz állították és fejét a falba csapták, kificamították a kezét, úgy hogy ismételten elájult és vízzel kellett fellocsolni. A detektívek úgy oltották el cigarettáikat, hogy arcához és kezéhez nyomták. A napokig tartó kínzások után, amint Rubin Ede hitelesített vallomásában előadja, — megtört és amikor Hetényi főkapitányhelyettes azt mondta, hogy a börtönben rohad meg, vagy vallja amit szájába adnak, kijelentette, hogy mindent vállal, amit a rendőrség akar és mindenkire azt vallja, amit a rendőrség parancsol. Erre Schweinitzerék a kezébe adták a listákat, hogy kire mi a vád, szembesítették és ő maga vallja most, hogy látta mennyire megkínozták társait is. Rubin elvégezte feladatát, ettől fogva kapott cigarettát, díványt és látogathatták szülei is. Dr. Szőke előadja ezután: „Megállapítható, hogy a felmutatott, Roster Ede nevére szóló útlevél fényképe Rubin Edéé, az útlevelet március 11-én a rendőrség állította ki, az összes személyi adat Rubin Edéé és az aláírás is, „Roster Ede“ Rubin kezeírása. Szükség esetén ezt írásszakértők igazolhatják, de Rubin berlini vallomása szerint órákig gyakorolta az aláírást, míg az útlevélre írta. Ha a bíróság beszerzi az útlevél alapiratait a rendőrségtől, akkor nyilvánvaló lesz, hogy jött létre. Az útlevél kelte idején Rubin Ede már az ügyészség fogházában volt. Az útlevél fényképén a hátsó oldalon hiányzik a rendőrség véleménye, mely minden útlevél fényképen rajta van. Az útlevél egyébként A számú, vagyis közhivatalnok részére kiállított útlevél eljárás szerint készült, holott Rubin szabó és Röster nevén is szabómunkásnak van feltüntetve. Méltóztassék megállapítani, hogy a fogházba március 13-án mentek Rubinért a detektívek, kik onnan kihozták. Ekkor megmotozták a fogház tisztviselői és nála még semmiféle útlevél nem volt. Méltóztassék szüleit, apját és anyját, kiknek lakcímét ezennel bejelentem megidézni és kihallgatni, vallani fogják, hogy a két detektív elhozta hozzájuk Rubin Edét búcsúzni azzal, hogy elutazik Berlinbe és jól van ellátva. Méltóztassék megkeresni a nyugati pályaudvar főnökségét, hogy március 14-én, amikor a detektívek jelentése szerint oda kísérték és megszökött, nem történt semmiféle szökés a pályaudvaron. Ezt bizonyíthatja a márciusi pályaudvari napló, melyben minden a pályaudvaron történt jelentéktelenebb epizód benne van és erről egy szó sincs. Kihallgathatók ez ügyben a portás és a vasúti alkalmazottak is. Kérem kihallgatni Hain és Szántó detektíveket, hogy miért írták a szökési jelentést március 14-én, holott az útlevél szerint március 16-án Rubin Ede már átlépte a magyar határt (!) Rubin Ede vallja, hogy Hain detektív adta át neki az útlevelet és elkísérte a vonaton Kelenföldig, ő váltotta meg a jegyét is és 350 pengőt adott át neki. Ugyanő és Rubos detektívfelügyelő jelen voltak, amikor Rubin a Röster nevet gyakorolta írásban. Kihallgatandó továbbá a berlini magyar követség arra nézve, hogy ott azonnal jelentkezett és amíg a rendőrségtől nem érkezett meg igazolása, nem támogatták, mikor azután megérkezett, hat alkalommal, egyenként tizenöt aranymárka támogatást kapott a berlini követségtől. Kiemelem, hogy Rubin Ede vallomását két berlini tanú előtt a közjegyző előtt tette és így e közokirat a német törvények szerint hiteles, sőt ha a benne foglalt vallomás hamis, ez Németországban büntetendő. Rubint már a bűnper előtt hónapokkal akarták rávenni a detektívek, hogy menjen ki Oroszországba és adjon onnan spiclijelentéseket, melyeket Geiringer címre küldjön, ki tudvalevőleg Hetényi rendőrkapitány helyettes sógora. Megállapítandó végül, hogy Hain detektívet a szökés után, — bár a jelentés szerint, fegyelmit indított ellene a rendőrség — előléptették. Rubin az okiratban minden terhelő vallomást visszavon és elmondja, hogy lelkifurdalások üldözték amiatt, hogy ártatlan családapákat döntött pusztulásba, ez késztette arra, hogy a rendőrségi maffiát leleplezze. Őt csak hosszú napok kínzásai és reménytelen borzalmai vitték abba a lélekállapotba, hogy a tudás szerepet játsza. János detektív azt mondta: ha megdöglesz ledobunk az ablakból a harmadik emeletről és azt mondjuk, hogy kiugrottál. Schweinitzer, amikor még nem vallott kellőképp, azt mondta a detektíveknek, páholják el jobban. Minthogy e bizonyítékok az összes vádlott előadását igazolják, nem fűzök azokhoz kommentárt, csak még megjegyzem, hogy Rubin vallomása szerint Miskolczy ügyész is tudott a szöktetésről, a telefonon mondta: „igen, ő (Rubin) a megállapodás szerint utazik“. A leleplezést síri csendben hallgatta meg a tárgyalás közönsége és mély megdöbbenést keltett, mely meglátszott a bíróság tagjain, az ügyészen és a hallgatóságon is. A vádlottak szeme komoran csillogott, arcuk kipirult. Tisza földmunkás nem állhatta meg és felkiáltott: „Ott ül a hallgatóság közt az az ember, aki engem megkínzott“. Az elnök konstatálja, hogy nevezett Práger detektív és kiküldi a teremből. Dr. Vámbéry védő a bizonyítás kiegészítéseként kéri dr. Bencs Zoltán miniszterelnökségi tanácsos, referens kihallgatását, hogy 1920 óta nem volt Európában kommunista forradalom. Annak bizonyítására, hogy a V. világkongresszus nemzetiségi tézisei szerint a III. Internacionale harcol a Magyarországtól elcsatolt magyar területek önrendelkezési jogáért, kéri az erre vonatkozó és általa becsatolt határozat felolvasását. Csatolja a kibővített V. B. azon határozatát, hogy az átmeneti stabilizáció ideje, (két forradalom közötti hullámvölgy) az szervezési és napi kérdések harcainak ideje és a komintern távol áll minden pucspolitikától. Végül Tisza Antal védelmében kéri a kórházban felvett látleletek felolvasását. Utána dr. Adameto, dr. Kis Jenő arra, hogy Wienben nem járt a kérdéses időben Kun Béla és hogy ott szovjetokmányokat hamisít pénzért egy okiratgyár, kéri a bécsi rendőrség jelentését. Kéri továbbá Pákozdy Gábor bűnügyi iratainak beszerzését, melyek igazolják, hogy egy Koleszár nevű rendőrspicli provokálta arra, hogy készítsen jelentést Moszkvának, e jelentést a rendőrségen lefotografálták, úgy adták Pákozdynak, ki Major elvtárs útján jutatta el Moszkvába és a választ is elcsípte a rendőrség (!) dr. Kollman, dr. Sopronyi, dr. Rubin, dr. Révész, dr. Fürst védők tettek indítványokat a bizonyítás kiegészítésére. Az ügyész, ki előzőleg szintén bizonyos bizonyítékok kiegészítését kérte, replikájában az összes bizonyítás kiegészítés elvetését indítványozta, amit a védők javasoltak. Tehetetlen gúnnyal beszél a szenzációról és arról, hogy Rubin Ede az előzmények után nem szavahihető, de egy szóval sem említi az útlevél blamázst. Dr. Vámbéry a védők nevében két mondattal porrá zúzza az ügyész replikáját. Ha Rubin jó volt a vád felépítésére, talán most, a tárgyi bizonyítékok melett ,szavahihetőbb. Az ügyész pedig, ki lekicsinyli a szenzációt, talán tudna arra választ adni, hogy tehet az, hogy Rubin, aki március 14-én eltűnt a pályaudvaron a detektívek jelentése szerint, az útlevél bizonyítása szerint már március 13-án átlépte a határt. Az ügyész meg sem kísérelte ezekre felelni. * Előzőleg órákon át olvastatta fel az elnök a mellékleteket. Érdekes volt, hogy a rendőrség szerint kommunista könyvekként lefoglalt könyvek ilyenek: Kautszky művei (!) Marx, Engels művei, egy esperanto nyelvtan, Bebel: a nő és a szocializmus, Keyness gazdasági könyvei, Zola, sőt báró Eötvös József: a XIX. század uralkodó eszméi. (Ezt a középiskolákba olvastatják). Itt már az elnök is kénytelen volt méltatlankodni és az ügyész azzal mentette a rendőrséget, hogy rengeteg lefoglalandó anyag közt könnyen tehetett tévedés, mire dr. Vámbéry szellemesen megemlékezett a Carcassoni esetről, hol egy csomó embert elfogtak az eretnekség gyanúja alatt és a helytartó azt mondta: égessétek el valamennyit, majd a jó isten kiválasztja közülök a bűnösöket és ártatlanokat, így tesz a rendőrség is. Jellemző volt, hogy az elnök Kún Béla könyvéből a kommunizmusról olvastatott fel szemelvényeket(!) és amikor megkérdezte Szántó, Löwy és Pap elvtársakat, mit szólnak hozzá, egyértelmüleg, telkesen mondták: — Egyetértünk, helyeseljük, igaznak mondjuk. — De lássák, Oroszországban nincs egyesülési jog. — Pap: Ismerik bizony, de csak a dolgozók részére. — Szántó: Kérem, a burzsoázia úgy értelmezi a gyülekezési jogot, hogy csak itt a bűnperekben gyülekezhetünk. Hasonlóképen kemény válaszokat adtak Szerényi és Kocsis elvtársak. — Kocsis: A proletariátus érdeke, hogy felszabaduljon, ha ezért nem harcol, elpusztul. Teljes egészében helyeslem a diktatúrát, mert az az osztály, mely mások munkájából él, nem érdemel szabadságot. Tárgyalás vége 3 órakor. Jövő ülés nov. 2-án. 5. oldal.