Munkás Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-05 / 1. szám
// Rendőrség, rendőrség! — Munkáslevelező, Munkács. — Ordította eszeveszetten a szociálfasiszta kommandó alatt álló munkácsi betegsegélyző főorvosa dr. Rosenfeld. Begyulladt őkelme december 14-én, mert a beteg prolik megsokalták azt a sok bitangságot, melyekben a pénzükért részesítik őket és egy alapos murit rendeztek. Zengett a rendelő a betegek elégedetlenségétől. A főorvos úr, akit jól ismernek „emberbaráti“ ténykedéseiről, ijedten szedte az irháját és „rendőrség, rendőrség“fordításával rohant az irodába, hogy segítséget hozzon a „lázadók“ ellen. A pénztár egyik hátramozdítója rendőrkapitányi pózba vágta magát és minthamáris a háta mögött érezné a gummibotos szakaszt, nagy hangon adta tudtuk hogy csend legyen, mindenki hagyja el a termet, mert mindjárt itt a jszüidőrség és majd rendet csinál.Mig jól tudjuk, hogy a szociálfasistták szavára csakugyan megmozdul a rendőrség, mert mindketten egy célt szolgálnak, a profitt nyúzó rendszer fenntartása.De tudjuk azt is, hogy a betegsegélyzet a dolgozók verejtékével szerzett pénzből tartják fenn és ezek dacára egyik bitangságot a másik után csinálják ott velők. Meg kell hát mozdulnia a munkásságnak, hogy kisöpörje onnan a szociálfasisztákat és az általuk meghonosított tűrhetetlen állapotot. 2. oldal Minden cím nélkül nyúzzák a prolit. A múlt hónapban kaptam egy idézést a rendőrségtől, hogy elővezetés terhe mellett jelenjek meg és hozzak magammal 100 koronát. Hogy mikorára, azt nem írták ki. Fene nagy „demokráciában“ élünkhát azt hittem, hogy a rendőrség is belátja azt, hogy a magamfajta embernek télvíz idején nem akad 100 korona egy summában mindenféle luxusra — hát biztosan vár, míg lassacskán összegyűl a pénz. Nagyot néztem, mikor e hó 20-án újra megtiszteltek egy írással, amelyikben megint csak az állott, hogy elővezetés terhe mellett jelenjek meg és hozzak magammal 100 koronát. Nem vagyok vak, vezetőre nincs szükségem, elmentem hát egyedül megérdeklődni, miről is van szó, miért is akarnak kipréselni belőlem 100 koronát. Vártam több mint egy óráig, míg rám került a sor. Közben négyszer is ki kellett menni a szobából, mert majdmegfultam a nagy hőségtől. Ugyancsak be volt durrantva a kályhába — telik az adóból. Csurgót! rólam az izzadtság, pedig pénzszűke miatt nem igen járhatok meleg adjusztrrungban. Végre rám került a sor. Fizessek 100 koronát, mondja a hivatalnok. Nem vagyok bankógyáros, akinél dögives lehet a 100 korona és ezért megkérdeztem, hogy miért. Szigorúan rám néz, aztán mondja, itt az írás a nagyszőllősi szolgabíróságtól, hogy hajtsanak be tőlem 100 koronát. Hogy miért, arról nincs szó, az neki nem is fontos, a fő a pénz lerubázása. Persze, nem adtam be a derekamat, nem fizettem. Két esztendeje, hogy elkerültem Szőllősről, azóta semmi dolgom nem akadt az ottani szolgabírósággal. Az igaz, míg ott tanyáztam, több adót fizettem mindenféle büntetések címén, mint a többszörös milliomos Guttmann, mert a szolgabíróságban ülő agrárpárti ágenseknek ugyancsak a begyükben voltam. Megmondtam hát a magamét, meg azt is, hogy az ilyen ügyek már régen elévültek és mivel a járda nem százas bankókkal va kirakva, melyeket csak fel kell szedni, — hát vegye jegyzőkönyvbe, hogy nem fizetek. Nem könnyen dűlök be a szolgabiróságon ülő agrár matadorok ijesztgetésének, akik kommunistafaló munkájukért zsírosabb állásokba, vagy maradékbirtokba akarnak jutni, mint Simicsek volt szolgabirósági hivatalnok. Mukacevo, 1929. dec. 22. Prád cest: Walberth Géza. MUNKÁS ÚJSÁG A kárpitiai intis és pszesil elsa töri пішії Ніші Ide-tova tíz esztendeje, hogy megjelennek Kárpátalján a „Munkás Újság“ és a „Karpatszka Pravda“ kommunista újságok. Ez alatt az idő alatt úgyszólván alig volt olyan újságszám, melyben ne lett volna néhány munkás- és parasztlevél. Évek óta vannak levelezőink, de ek eddig nem jöttek össze megbeszélni, mit és hogyan kell írni, hogy a dolgozó szegénység felszabadulási harcát jobban előrelendítsék. Nem ment szervezetten a levelezés. A munkácsi körlet volt Kárpátalján az első, mely konferenciára hívta egybe munkás- és parasztlevelezőit. A konferencia december 8-án volt és egész napon át tartott. A párt, a szerkesztőség és a kiadóhivatal megbizottainak alapos referátumai után, vita volt, melyben minden delegátus résztvett. Ennek a beható, igazi bolseviki vitának az eredményeként megállapították, hogy a kommunista újság, mely a proletariátus életét és harcát írja le, mely szervezi a dolgozókat és megvilágítja, mutatja a kapitalizmus feletti győzelem útját, csak abban az esetben teljesítheti feladatát, ha a legszorosabb kapcsolatban van a proletariátus tömegeivel. Ez azt jelenti, hogy maguknak a munkásoknak és parasztoknak kell az újságot anyaggal ellátni. Evégből minden városban és faluban, üzemben, bányában és tanyán munkás- és parasztlevelezőnek kell lenni. Ott, ahol van pártszervezet, meg kell választani a levelezőket. A sejtek tagjai minden értekezleten beszámolnak a munkahelyen történtekről és mindarról, amit láttak, hallottak. A levelező ezeket feljegyzi és ezek alapján írja meg levelét az újságba. A levelek ilyen módon nagyon értékes és sokoldalú anyagot adnak. Papírra és bélyegre szükséges öszszeget a sejt köteles adni. Írni kell mindarról, ami a munkahelyen történik, (munkaidő, bér, munkaadók, hajcsárok, szociálfasiszták bitangságai stb.,) a szakszervezeti életről, a munkanélküliségről, munkanélküliek helyzetéről, a betegsegélyzőről, sztrájkokról, hatósági túlkapásokról. Továbbá írni kell a dolgozó parasztság életéről és harcáról. (Erdei-, út- és mezei munkások helyzete, földesurak, aranyparasztok bitangságai, adóügyek, legelők, bérletek, az agrárok és a többi úri pártok szélhámosságai, papok bolondításai és népnyúzásai, szövetkezetek munkája, jegyző, csendőr és szolgabíró túlkapása, képviselőtestületek működése stb.) Írni kell a nemzetiségi politikáról is (kolonizáció, cseh iskolák felállítása, hivatalos cseh nyelvű érintkezésre való kényszerítés, a magyar pártok agitációja stb.) De meg kell írni azt is, hogy a dolgozóknak milyen a véleményük az újságról. Melyek a jó oldalai a lapnak és melyek a hibái, valamint azok okait is. Ha ezeket betartják a levelezők és bolseviki módon fogják teljesíteni kötelességüket, akkor a kárpátaljai dolgozók harcos lapja, a Munkás Újság, igazi leninista fáklya lesz a proletariátus felszabadulási harcában. A munkácsi konferencia megadta ehhez a kezdetet, a többi körletek folytatni kötelesek ezt. Mindenütt meg kell szervezni a munkás- és parasztlevelezők konferenciáját. Sorakozó a sajtófronton! Az osztályharc hatalmas fegyverévé tegyétek a vörös újságokat. — Félre a fasiszta és szociálfasiszta maszlaggal. Hogy a kommunista sajtó valóban a dolgozók harcos fegyvere, annak élő bizonysága az a vad üldözés, melyet minden burzsuj államban folytatnak ellene. Csehszlovákia sem kivétel. Mindennapos jelenség itt is, hogy lapjaink a cenzor fehér foltjaival tarkázottan jelennek meg,hogy szerkesztőinket esztendőkre csukják be. Se szeri, se száma a pénzbüntetéseknek. Gyakori az újságok betiltása is. Mindenképen folytogatják a a kommunista sajtót, hogy ezzel meggyengítsék a dolgozók osztályharcát. Nehéz idők közelednek. Maga a kormány is kénytelen beismerni azt, amit a kommunista párt már pár hónapja mond, hogy súlyos gazdasági válság közeledik, melynek terheit már ma is erősen lehet érezni. A textil-, a vas- és fémfeldolgozó ipar, valamint a mezőgazdaság válsága csak bevezetőé az általános krízisnek. A fasiszta és szociálfasiszta pártok kormányának a feladata, hogy a csehszlovákiai kapitalizmust minden nagyobb baj nélkül kiemelje a mély kátyúból, hogy megoldja a nehéz válságot. De ezt éppen úgy, mint a többi burzsuj országban, csak a dolgozó nép bőrére, csak a város és falu szegénysége életszínvonalának erős leszállítása árán tudná megtenni. A dolgozó nép szervezi erejét és a kommunista párt vezetésével nemcsak feltartja az ellenség rohamát, de támadásba megy át. Nagy harcok előtt állunk. Ebben a helyzetben a forradalmi sajtó fontossága megsokszorozódik. Meisner, a szociálfasiszta igazságügyminiszter már bezengte a parlamentben, hogy erősebb lesz a kommunista sajtó elleni nyomás. Város és falu dolgozói! A ti kötelességetek nemcsak megmenteni a forradalmi sajtót, de — válaszként a támadásra, — azt naggyá, erőssé, az osztályharc félelmetes fegyverévé kell tennetek. A kommunista párt országos méretben széles kampányt szervez a forradalmi sajtó érdekében. A kampány egyike a párt nagyobb politikai akcióinak, melyet egybe kell kötni a napi harcokká, az önkritikával, új tagok verbuválásával és a tagság ideológiai színvonalának emelésével. Széles felvilágosítást kell folytatni a forradalmi sajtó jelentőségéről és védelméről mindenütt a dolgozók között. Jelszavunk legyen: Félre a fasiszta és szociálfasiszta maszlaggal, mindent a forradalmi sajtóért! Dolgozó csak kommunista újságot olvas! A kommunistáknak elől kell járni. Központunknak utasítása szerint minden funkcionárus napilapra és minden tag legalább is hetilapra köteles előfizetni. Ennek az ellenőrzésére a tagsági igazolványhoz melléklendő igazolvány fog szolgálni. Mindenütt meg kell mozdítani a dolgozók széles tömegeit! Hatalmas előfizetői kádert kell verbuválni, mert az előfizetők nagy tábora a legbiztosabb védelme sajtónknak. Szinielőadások, táncmulatságok bevételeivel és önkéntes adományok gyűjtésével tartalékalapot szervezhetünk. Ha egy sejt csak 5 koronát gyűjt össze, 100 sejtnél már mi is 500 koronát tesz ki. De rendezni kell a hátralékos előfizetéseket is. A kommunista újságot nem a burzsuj bankok páncélszekrényeiből tartják fenn, hanem a dolgozók nehezen megkeresett filléreiből, nem károsíthatja meg tehát senki sem azt. A sajtókampány már megindult és két szakaszra oszlik. Az első szakasz január 11-én zárult be, a második január 12-étől február közepéig tart. Az első szakaszban a munkát főleg magában a pártban kell elvégezni a párttagok között. A második szakasz nyilvános gyűlésekkel kezdődik, a pártunkon kívül álló dolgozók széles 1. szám. tömegében folytatódik, csúcspontját a Lenin-héten éri el. Kerületi vezetőségünk a sajtókampány legaktívabb harcosainak különféle értékes jutalmakat ad, de jutalmakat ad pártközpontunk is, melyek közül a legértékesebb a Szovjetszövetség ingyenes meglátogatása. Város és falu dolgozói! A ti kezetekbe van letéve a forradalmi sajtó sorsa. A ti kötelességetek acélossá, hatalmassá kovácsolni azt. Fel a munkára! Sorakozó a sajtófrontra! Pilátus módjára mossák a kezüket — Munkáslevelező, Huszt. — Az adósról minálunk úgy működik, hogy az adóalany mire kikerül az adósrólból — vékony papírszalaggá válik. És képzeljétek el elvtársak, hogy ez még a kisebbik baj volna... A fene tudja, honnan hozatja a csehszlovák burzsoázia az adóvégrehajtóit, de egy tény, hogy mind idegen és ritkán hagyja el egy is úgy Husztot, hogy előbb meg ne ismerkedjék a huszti börtönnel. Ez nem volna baj, ott rothadnának el valamennyien, de a bibi abban van, hogy mindig az adóalany fizet rá erre a vásárra. Nálunk már olyasmi is történt, hogy a főadóistent, a pénzügyigazgatót is be kellett csukni, mert meghamisította az adókivetési jegyzőkönyveket és az 1000 koronás tételekből 11000 koronásokat fabrikált. Persze, itt is az adóalany itta meg a levet. Most a legújabban ismét egy cifra esettel „szórakozunk“. Randa Rudolf huszti adóvégrehajtó alisten bezsebelte a pénzeket a különböző adótartozások fejében, de a pénzt „elfelejtette“ befizetni az adópénztárba. A tisztelt állam — bár az ő hivatalnoka volt Randa úr — nem hajlandó felelősséget vállalni az elsikkasztott összegekért és a felültetett adóalanyokat kötelezte, hogy a pénzecskéket (igen tekintélyes összegekről van szó) újból nohamal fizessék meg. Hát ilyen víg napokat élünk mi itt Huszton. Amikor az adóprés működésbe hozatik, akkor az egész államapparátus úgy működik közre, hogy gyönyörűség nézni (ettől a gyönyörűségtől az ember néha meg is vakul), de amikor a hivatalos présecske illetéktelen zsebekbe folyatta a pénzt, akkor a tisztelt államapparátus Pilátus módjára mossa a kezét és azt mondja: Fussatok a randák után, csukassátok be a bitangokat, de gyerünk a pénzzel, mert különben igazi rondaság lesz. ■JK . Ilyenek a burzsoá földreform „eredményei“. Az állami földhivatal elnöke (a földosztó atyaisten) a napokban Prágában beszámolt a földreform eddigi eredményeiről. A beszámolóból kiviláglik, hogy csekély 33,656 hektárnyi terület lett átadva a telepeseknek (természetesen túlnyomóan az „államfentartó“ cseh regionistáknak és csekély 181.409 hektárnyi terület jutott a „szegény“ maradékbirtokosoknak. A földreform végrehajtásából kifolyólag csak 67.713 alkalmazott vesztette el alkalmaztatását, vagyis megélhetését. (Ezek az „alkalmazottak“ természetesen a legnyomorultabb helyzetben élő mezőgazdasági mnkások” voltak, akik a burzsoá földreform következtében munkanélküliekké váltak.) Az államkincstár eddig kb. 285 ezer hektárnyi erdőterületet vett át saját tulajdonába az erdőreform következtében. Kárpátalja földmíves szegényeinek jó lesz megjegyezni, hogy a földhivatali atyaistenek az agrárok és a szociálfasiszták, akik kiválóan értettek ahhoz, hogy pártjaik vezérei részére tényleg eredménnyel végződjön a földreform. Ez a kis beszámoló is világosan bizonyítja, hogy csak a győzelmes proletárforradalom hozza meg a tényleges földreformot, vagyisaz egész földnek megváltás nélküli átadását a föld robotosainak.