Munkás Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-05 / 1. szám

// Rendőrség, rendőrség! — Munkáslevelező, Munkács. — Ordította eszeveszetten a szociál­­fasiszta kommandó alatt álló mun­kácsi betegsegélyző főorvosa dr. Ro­senfeld. Begyulladt őkelme december 14-én, mert a beteg prolik megsokal­­ták azt a sok bitangságot, melyekben a pénzükért részesítik őket és egy ala­pos murit rendeztek. Zengett a ren­delő a betegek elégedetlenségétől. A főorvos úr, akit jól ismernek „ember­baráti“ ténykedéseiről, ijedten szedte az irháját és „rendőrség, rendőrség“f­ordításával rohant az irodába, hogy segítséget hozzon a „lázadók“ ellen. A pénztár egyik hátramozdítója rendőr­­kapitányi pózba vágta magát és mintha­­máris a háta mögött érezné a gummi­botos szakaszt, nagy hangon adta tudtuk hogy csend legyen, mindenki hagyja el a termet, mert mindjárt itt a­ jszüidőrség és majd rendet csinál.­­Mig jól tudjuk, hogy a szociálfasist­­ták szavára csakugyan megmozdul a rendőrség, mert mindketten egy célt szolgálnak, a profitt nyúzó rendszer fenntartása.­­De tudjuk azt is, hogy a betegsegélyzet a dolgozók verejtéké­vel szerzett pénzből tartják fenn és ezek dacára egyik bitangságot a másik után csinálják ott velők. Meg kell hát mozdulnia a munkás­ságnak, hogy kisöpörje onnan a szo­­ciálfasisztákat és az általuk meghono­sított tűrhetetlen állapotot. 2. oldal Minden cím nélkül nyúzzák a prolit. A múlt hónapban kaptam egy idé­zést a rendőrségtől, hogy elővezetés terhe mellett jelenjek m­eg és hozzak magammal 100 koronát. Hogy mikorára, azt nem írták ki. Fene nagy „demokráciában“ élünk­­hát azt hittem, hogy a rendőrség is belátja azt, hogy a magamfajta em­bernek télvíz idején nem akad 100 korona egy summában mindenféle luxusra — hát biztosan vár, míg las­sacskán összegyűl a pénz. Nagyot néztem, mikor e hó 20-án újra meg­tiszteltek egy írással, amelyikben megint csak az állott, hogy előveze­tés terhe mellett jelenjek meg és hozzak magammal 100 koronát. Nem vagyok vak, vezetőre nincs szükségem, el­mentem hát egyedül megérdeklődni, miről is van szó, miért is akarnak kipréselni belőlem 100 koronát. Vártam több mint egy óráig, míg rám került a sor. Közben négyszer is ki kellett menni a szobából, mert majd­­megfultam a nagy hőségtől. Ugyancsak be volt durrantva a kály­hába — telik az adóból. Csurgót! ró­lam az izzadtság, pedig pénzszűke miatt nem igen járhatok meleg adjusz­­trrungban. Végre rám került a sor. Fizessek 100 koronát, mondja a hivatalnok. Nem vagyok bankógyáros, akinél dö­gives lehet a 100 korona és ezért meg­kérdeztem, hogy miért. Szigorúan rám néz, aztán mondja, itt az írás a nagy­­szőllősi szolgabíróságtól, hogy hajtsa­nak be tőlem 100 koronát. Hogy miért, arról nincs szó, az neki nem is fon­tos, a fő a pénz lerubázása. Persze, nem adtam be a derekamat, nem fizettem. Két esztendeje, hogy elkerültem Szőllősről, azóta semmi dolgom nem akadt az ottani szolga­­bírósággal. Az igaz, míg ott tanyáz­tam, több adót fizettem mindenféle büntetések címén, mint a többszörös milliomos Guttmann, mert a szolga­­bíróságban ülő agrárpárti ágenseknek ugyancsak a begyükben voltam. Meg­mondtam hát a magamét, meg azt is, hogy az ilyen ügyek már régen el­évültek és mivel a járda nem százas bankókkal va kirakva, melyeket csak fel kell szedni, — hát vegye jegyző­könyvbe, hogy nem fizetek. Nem könnyen dűlök be a szolga­­biróságon ülő agrár matadorok ijeszt­getésének, akik kommunistafaló mun­kájukért zsírosabb állásokba, vagy maradékbirtokba akarnak jutni, mint Simicsek volt szolgabirósági hiva­talnok. Mukacevo, 1929. dec. 22. Prád­ cest: Walberth Géza. MUNKÁS ÚJSÁG A kárpitiai intis­ és pszesil elsa töri пішії Ніші Ide-tova tíz esztendeje, hogy meg­jelennek Kárpátalján a „Munkás Új­ság“ és a „Karpatszka Pravda“ kom­munista újságok. Ez alatt az idő alatt úgyszólván alig volt olyan újság­szám, melyben ne lett volna néhány mun­kás- és parasztlevél. Évek óta vannak levelezőink, de e­­k eddig nem jöttek össze megbeszélni, mit és hogyan kell írni, hogy a dolgozó szegénység fel­­szabadulási harcát jobban előrelen­­dítsék. Nem ment szervezetten a le­velezés. A munkácsi körlet volt Kárpátalján az első, mely konferenciára hívta egybe munkás- és parasztlevelezőit. A konferencia december 8-án volt és egész napon át tartott. A párt, a szer­kesztőség és a kiadóhivatal megbi­­zottainak alapos referátumai után, vita volt, melyben minden delegátus részt­­vett. Ennek a beható, igazi bolseviki vitának az eredményeként megállapí­tották, hogy a kommunista újság, mely a proletariátus életét és har­cát írja le, mely szervezi a dol­gozókat és megvilágítja, mutatja a kapitalizmus feletti győzelem útját,­­ csak abban az esetben teljesítheti feladatát, ha a legszo­rosabb kapcsolatban van a pro­letariátus tömegeivel. Ez azt jelenti, hogy maguknak a munkásoknak és parasztoknak kell az újságot anyaggal ellátni. Evégből min­den városban és faluban, üzemben, bányában és tanyán munkás- és pa­­rasztlevelezőnek kell lenni. Ott, ahol van pártszervezet, meg kell választani a levelezőket. A sejtek tagjai minden értekezleten beszámol­nak a munkahelyen történtekről és mindarról, amit láttak, hallottak. A levelező ezeket feljegyzi és ezek alap­ján írja meg levelét az újságba. A le­velek ilyen módon nagyon értékes és sokoldalú anyagot adnak. Papírra és bélyegre szükséges ösz­­szeget a sejt köteles adni. Írni kell mindarról, ami a munka­helyen történik, (munkaidő, bér, mun­kaadók, hajcsárok, szociálfasiszták bi­­tangságai stb.,) a szakszervezeti élet­ről, a munkanélküliségről, munkanél­küliek helyzetéről, a betegsegélyzőről, sztrájkokról, hatósági túlkapásokról. Továbbá írni kell a dolgozó pa­rasztság életéről és harcáról. (Erdei-, út- és mezei munkások helyzete, földes­urak, aranyparasztok bitangságai, adó­ügyek, legelők, bérletek, az agrárok és a többi úri pártok szélhámosságai, papok bolondításai és népnyúzásai, szövetkezetek munkája, jegyző, csendőr és szolgabíró túlkapása, képviselőtes­tületek működése stb.) Írni kell a nemzetiségi politikáról is (kolonizáció, cseh iskolák felállí­tása, hivatalos cseh nyelvű érintke­zésre való kényszerítés, a magyar pár­tok agitációja stb.) De meg kell írni azt is, hogy a dolgozóknak milyen a véleményük az újságról. Melyek a jó oldalai a lap­nak és melyek a hibái, valamint azok okait is. Ha ezeket betartják a levelezők és bolseviki módon fogják teljesíteni kö­telességüket, akkor a kárpátaljai dol­gozók harcos lapja, a Munkás Újság, igazi leninista fáklya lesz a proleta­riátus felszabadulási harcában. A munkácsi konferencia megadta ehhez a kezdetet, a többi körletek folytatni kötelesek ezt. Mindenütt meg kell szervezni a munkás- és paraszt­levelezők konferenciáját. Sorakozó a sajtófronton! Az osztályharc hatalmas fegyverévé tegyétek a vörös új­ságokat. — Félre a fasiszta és szociálfasiszta maszlaggal. Hogy a kommunista sajtó valóban a dolgozók harcos fegyvere, annak élő bizonysága az a vad üldözés, melyet minden burzsuj államban foly­tatnak ellene. Csehszlovákia sem ki­vétel. Mindennapos jelenség itt is, hogy lapjaink a cenzor fehér foltjai­val tarkázottan jelennek meg,­­hogy szerkesztőinket esztendőkre csukják be. Se szeri, se száma a pénzbünte­téseknek. Gyakori az újságok betil­tása is. Mindenképen folytogatják a a kommunista sajtót, hogy ezzel meg­­gyengítsék a dolgozók osztályharcát. Nehéz idők közelednek. Maga a kormány is kénytelen beismerni azt, amit a kommunista párt már pár hó­napja mond, hogy súlyos gazdasági válság közeledik, melynek terheit már ma is erősen lehet érezni. A textil-, a vas- és fémfeldolgozó ipar, vala­mint a mezőgazdaság válsága csak bevezetőé az általános krízisnek. A fasiszta és szociálfasiszta pártok kormányának a feladata, hogy a cseh­szlovákiai kapitalizmust minden na­gyobb baj nélkül kiemelje a mély kátyúból, hogy megoldja a nehéz vál­ságot. De ezt éppen úgy, mint a többi burzsuj országban, csak a dolgozó nép bőrére, csak a város és falu sze­génysége életszínvonalának erős le­szállítása árán tudná megtenni. A dolgozó nép szervezi erejét és a kommunista párt vezetésével nemcsak feltartja az ellenség rohamát, de tá­madásba megy át. Nagy harcok előtt állunk. Ebben a helyzetben a forradalmi sajtó fontossága megsokszorozódik. Meisner, a szociálfasiszta igazságügy­miniszter már bezengte a parlament­ben, hogy erősebb lesz a kommu­nista sajtó elleni nyomás. Város és falu dolgozói! A ti kö­telességetek nemcsak megmenteni a forradalmi sajtót, de — válasz­ként a támadásra, — azt naggyá, erőssé, az osztályharc félelmetes fegyverévé kell tennetek. A kommunista párt országos mé­retben széles kampányt szervez a for­radalmi sajtó érdekében. A kampány egyike a párt nagyobb politikai akciói­nak, melyet egybe kell kötni a napi harcokká, az önkritikával, új tagok verbuválásával és a tagság ideológiai színvonalának emelésével. Széles fel­világosítást kell folytatni a forradalmi sajtó jelentőségéről és védelméről min­denütt a dolgozók között. Jelszavunk legyen: Félre a fasiszta és szociálfasiszta maszlaggal, mindent a forradalmi sajtóért! Dolgozó csak kommu­nista újságot olvas! A kommunistáknak elől kell járni. Központunknak utasítása szerint min­den funkcionárus napilapra és min­den tag legalább is hetilapra köteles előfizetni. Ennek az ellenőrzésére a tagsági igazolványhoz melléklendő igazolvány fog szolgálni. Mindenütt meg kell mozdítani a dolgozók széles tömegeit! Hatalmas előfizetői kádert kell verbuválni, mert az előfizetők nagy tábora a­ legbiz­tosabb védelme sajtónknak. Szinielő­­adások, táncmulatságok bevételeivel és önkéntes adományok gyűjtésével tartalékalapot szervezhetünk. Ha egy sejt csak 5 koronát gyűjt össze, 100 sejtnél már mi is 500 koronát tesz ki. De rendezni kell a hátralékos előfi­zetéseket is. A kommunista újságot nem a burzsuj bankok páncélszek­rényeiből tartják fenn, hanem a dol­gozók nehezen megkeresett filléreiből, nem károsíthatja meg tehát senki sem azt. A sajtókampány már megindult és két szakaszra oszlik. Az első szakasz január 11-én zárult be, a második január 12-étől február közepéig tart. Az első szakaszban a munkát főleg magában a pártban kell elvégezni a párttagok között. A második szakasz nyilvános gyűlésekkel kezdődik, a pártunkon kívül álló dolgozók széles 1. szám. tömegében folytatódik, csúcspontját a Lenin-héten éri el. Kerületi vezetőségünk a sajtókam­pány legaktívabb harcosainak külön­féle értékes jutalmakat ad, de jutal­makat ad pártközpontunk is, melyek közül a legértékesebb a Szovjetszö­vetség ingyenes meglátogatása. Város és falu dolgozói! A ti ke­zetekbe van letéve a forradalmi sajtó sorsa. A ti kötelességetek acélossá, hatalmassá kovácsolni azt. Fel a munkára! Sorakozó a sajtófrontra! Pilátus módjára mossák a kezüket — Munkáslevelező, Huszt. — Az adósról minálunk úgy működik, hogy az adóalany mire kikerül az adósrólból — vékony papírszalaggá válik. És képzeljétek el elvtársak, hogy ez még a kisebbik baj volna... A fene tudja, honnan hozatja a csehszlovák burzsoázia az adóvégre­hajtóit, de egy tény,­ hogy mind ide­gen és ritkán hagyja el egy is úgy Husztot, hogy előbb meg ne ismer­kedjék a huszti börtönnel. Ez nem volna baj, ott rothadnának el vala­mennyien, de a bibi abban van, hogy mindig az adóalany fizet rá erre a vásárra. Nálunk már olyasmi is történt, hogy a főadóistent, a pénzügyigazgatót is be kellett csukni, mert meghamisí­totta az adókivetési jegyzőkönyveket és az 1000 koronás tételekből 11000 koronásokat fabrikált. Persze, itt is az adóalany itta meg a levet. Most a legújabban ismét egy cifra esettel „szórakozunk“. Randa Rudolf huszti adóvégrehajtó alisten bezsebelte a pénzeket a különböző adótartozá­sok fejében, de a pénzt „elfelejtette“ befizetni az adópénztárba. A tisztelt állam — bár az ő hivatalnoka volt Randa úr — nem hajlandó felelős­séget vállalni az elsikkasztott össze­gekért és a felültetett adóalanyokat kötelezte, hogy a pénzecskéket (igen tekintélyes összegekről van szó) újból noh­amal fizessék meg. Hát ilyen víg napokat élünk mi itt Huszton. Amikor az adóprés műkö­désbe hozatik, akkor az egész állam­­apparátus úgy működik közre, hogy gyönyörűség nézni (ettől a gyönyö­rűségtől az ember néha meg is vakul), de amikor a hivatalos présecske il­letéktelen zsebekbe folyatta a pénzt, akkor a tisztelt államapparátus Pilá­tus módjára mossa a kezét és azt mondja: Fussatok a randák után, csukassátok be a bitangokat, de gye­rünk a pénzzel, mert különben­­ igazi ro­ndaság lesz. ■JK . Ilyenek a burzsoá föld­reform „eredményei“. Az állami földhivatal elnöke (a föld­osztó atyaisten) a napokban Prágában beszámolt a földreform eddigi ered­ményeiről. A beszámolóból kiviláglik, hogy csekély 33,656 hektárnyi terület lett átadva a telepeseknek (természetesen túlnyomóan az „államfentartó“ cseh regionistáknak és csekély 181.409 hektárnyi terület jutott a „szegény“ maradékbirtokosoknak. A földreform végrehajtásából ki­folyólag csak 67.713 alkalmazott vesz­tette el alkalmaztatását, vagyis meg­élhetését. (Ezek az „alkalmazottak“ természetesen a legnyomorultabb hely­zetben élő mezőgazdasági m­nkások” voltak, akik a burzsoá földreform kö­vetkeztében munkanélküliekké váltak.) Az államkincstár eddig kb. 285 ezer hektárnyi erdőterületet vett át saját tulajdonába az erdőreform következ­tében. Kárpátalja földmíves szegényeinek jó lesz megjegyezni, hogy a földhi­vatali atyaistenek az agrárok és a szociálfasiszták, akik kiválóan értettek ahhoz, hogy pártjaik vezérei részére tényleg eredménnyel végződjön a föld­reform. Ez a kis beszámoló is világosan bizonyítja, hogy csak a győzelmes proletárforradalom hozza meg a tény­leges földreformot, vagyis­­az egész földnek megváltás nélküli átadását a föld robotosainak.

Next