Munkás Ujság, 1933 (15. évfolyam, 5-42. szám)

1933-01-29 / 5. szám

Fontos a munka megindítása a cég részére és ezért mindent elkövet, hogy megtörje a fuvarosok sztrájkját. A hó­nap elején sikerült is egy-két sztrájktö­rőt toborozni, de a munkások meg­győzték a félrevezetett dolgozókat és január З-a óta egy­séges a sztrájk. A fuvarosok kitartanak a győzelemig. A cégnél nyugtalankodnak, hogy mit le­hetne csinálni. Kidoboltatják, hogy aki akar fát szállítani, az szállíthat. Hát ezt tudták eddig is a dolgozók, de ki­tartanak a győzelemig, mert nemcsak fát szállítani, hanem enni és ruházkod­­ni is akarnak. " £8 ép з і2 3 ás с! га U Poljanán január hó 22-én tartotta pártunk nyilvános népgyűlését, melyen több községből 300 dolgozó jelent meg. A népgyűlés elnöke Rajcsinec Fedor, előadói Borkanyuk Olexa és Dunya elvtársak voltak. A népgyűlés viharosan tüntetett Lakata elvtárs le­tartóztatása és elítélése ellen. Szolyván ugyanezen napon pártunk gyűlésén 100 munkás vett részt. A gyűlésen Teszlovics és Andrijev elv­társak beszéltek. Nizsai Szelistyén vasárnap január hó 22-én 300 dolgozó paraszt jött a kom­munista párt népgyűlésére, melyen Onufrij elvtárs elnökölt és Polovka, Dranyko és Djakun elvtársak beszéltek. Szekernicén ugyanezen napon 100 dolgozó paraszt volt pártunk nép­­gyűlésén. A gyűlés elnöke már elvtárs volt, míg a szónokok Velicskó és Mo­­zsarovics elvtársak voltak. Beszélni akart még a gyűlésen Popovics elvtárs is, ki pár nap előtt jött ki a huszti fog­házból 3 hónapos büntetésének kitöl­tése után, de a hatósági kiküldött nem engedte felszólalani, mivel nem volt fényképes igazolványa, bár személye­sen is jól ismeri Popovics elvtársat. Zahatyán január hó 22-én nyilvános népgyűlésünkön 120 dolgozó volt je­len. A gyűlés elnöke Jakuna Jura elv­­társ, míg előadói Neuman és Nemes elvtársak voltak. A népgyűlés tiltako­zott az agrár terményszindikátus mes­terkedései ellen és követelte Lakata szenátor elvtárs, valamint az összes politikai foglyok szabadon bocsátását. Kák­asi** Frigyes: & kubikos asszony (1. folytatás.) A csendőrörsvezető merészet gon­dolva, odaugrott az ébredező fiú elé, összefogta nyakán a festett inget és ala­posan megrázta. — Hol az az idegen ember, te fat­­­tyú, aki este nálatok járt? Megmondd­ám, mert tüstént megöllek. A gyerek nyugodtan nézett a vadáb­­rázatú legény véres szemébe, de arca továbbra is nyugodt maradt, mint az olyan vén emberé, akit már senki sem hozhat ki a sodrából. — Nem járt itt senki, — mondta öreges nyugalommal. A csendőr újra megrázta. — Ne hazudj, te bitang, mert megöl­lek. Az asszony, aki eddig nyugodtan feküdt az ágyon, most csendesen fel­­emelkedett és mint a kísértet, lassú lép­tekkel, hosszúszál, paraszti asszony­­ingben a csendőr mellé állott. Nagy szürke szemét a borgőzös, megvadult őrsvezetőre emelte, csontos kezét a vál­lára rakva nyugalommal mondotta: — A gyereket ne bántsa. A csendőr meghökkent. Végigné­zett a nagydarab, csontos asszonyon, aki nyugodtan állta tekintetét. — Mondom, hogy ne bántsa a gye­rekemet, — ismételte szárazon. — Ha valami sora van velünk, itt vagyok én. A csendőr elengedte a gyereket, egé­szen az asszony felé fordult, szajkó módra, de csendesebb hangon ismétel­te: — Hol a zsidó, hol a komunista? — Keresse meg az úr, ha baja van vele, de mirajtunk ne keresse, mert én ha tudnám is hogy merre jár, akkor se mondanám meg. Az összetört kubikos ember nagy — A »Lakata« munkásvédelmi alap­ra e héten befolyt: Tiszaujlakról Ki 34.— (Petrás elvtárs temetése alkalmá­ból koszorú megváltás), Popovics Jui­ia, Szolyva Ke 10.— és Szőllősről Ki 30.—, összesen 74 Ke. — A Munkás Újság sajtóalapjára befolyt e héten Tiszaujlakról Ke 31.50 — A SZÖLLŐSI PROLETÁR TEST EDZŐ EGYESÜLET (JPT) színját­szó csoportja, vasárnap január hó 29- én este 8 órai kezdettel színielőadás tart a Royal nagytermében. — Lenin emlékünnepély Beregszá­szon. Január hó 22-én tartottuk Bereg­szászon a Munkásotthon nagytermében ezévi Lenin emlékünnepélyünket. A te­rem szűknek bizonyult a közel 400 fő­nyi dolgozó részére, akik közül sokan az udvarról hallgatták a program egyes pontjait. A műsort a Munkás zenekar az Internacionáléval nyitotta meg, majd hatásosan szavalta az Osz­tályharc című verset Rosner elvtárs mely után a zenekar egy gyászdalt ját­szo­tt. Az emlékbeszédet Fejér elvtárs tartotta, rámutatva arra különösen hogy a lenini után harcoljunk, ezze aggodalommal szólt oda feleségének: — Juli, te, ne beszélj így az őrsvezető­­ úrral. — Bizony, velem ne beszéljen így, mert ellátom én a maga baját is, — mondta magához térve a csendőr. — El-e? — Juli! — kérlelte újra a beijedt em­ber. — Apjuk! — mondta kissé nyerseb­ben az asszony, — ha nem tud kend a dologhoz, akkor ne szóljék kend bele. Majd én megmondom az őrsvezető úr­nak. Az őrsvezetőre hatott az asszony nyu­galma, csendesebben beszélt. A fiatalab­bik csendőr pedig, mintha szégyelné magát, a világért sem emelte volna fel tekintetét a szikár asszonyra. Ugyan­olyan tanácstalanul, mint a házigazda, váltogatta a tekintetét, hol a megrémült gazdát nézte, de­ pedig saját csizmáját. Az őrsvezető ezalatt csendesen faggat­ni kezdte az asszonyt, miközben még véletlenül sem tegezte volna: — Nézze, jó asszony, nem lesz sem­mi bajuk, csak mondják meg, hogy hol van az az ember. — Mondtuk már, hogy itt nincs sem­miféle ember. — Akkor volt. Hová lett? — Nem volt és nem is tudhatom, hogy hová lett. — Megmondja, vagy nem mondja meg? I — Nem tudok rólla. — Nem-e? — Hát az írások hol van­nak, amiket hozott, arról se tud? — Nem tudok semmi írásról, de ha I az őrsvezető úr jobban tudja, hogy mi I van a mi házunkban, hát akkor csak­­ keresse meg.­­ — Hallja, — mondta a csendőr — , velem aztán így ne beszéljen, mert úgy­­ ellátom a baját, hogy megemlegeti: і — Él-e? — aztán nem lesz-e nagyon nehéz, őrsvezető úr, így kettejüknek,­­ puskásán, egy asszonnyal? ! A csendőrörsvezető erre megint nek s kivadult:­­ — Hol a komunista, te vén kurva? — Az anyád kurva, te csipás, — mondotta az asszony, közelebb lépve a csendőrhöz és szürke nagy szemét ha­tártalan gyűlöletet meresztette bele az őrsvezető apró, fekete disznószemébe. A kubikos ijedelme a tetőfokra lé­­­ett. Kétségbeesett pillantást vetett a feleségére, a tapasztalatlan káplár ide­gesen toporgott, a kisgyerek az ágy­­á­ban keserves, sírásba kezdett, csak az­­ anya, meg az ő »nagyfia« állottak nyu­­­­godtan a csendőr előtt. Néhány kínos­­ másodperc telt. És valahogy a levegő­ben valami csodálatos harc folyt le lát­­­­hatatlanul, hallhatatlanul, a zsandár és­­ a kubikos asszony között. Másodperc­­­­ről másodpercre, egyre jobban lehetett­­ érezni, hogy ezt a csatát nem a csendőr­­ nyeri meg. Végre, mintegy menekülve­­ kényelmetlen helyzetéből, a csendőr hit s télén hátat fordított az asszonynak, ném­­­hányszor tétován körülnézett, majd va­­­­lamire gondolva, harsány hangon ki­­­­áltott rá a megzavart káplárra:­­ — Házkutatás! ! A két csendőr kelletlenül hányta fel az agyát, a gyerek cakát, majd a falon lógó rongyos, foltos kabátok zsebeit kutatták össze. Az őrsvezető kiment a konyhába is, beletekintett a cserépfa­zekakba, a kemencébe, a kéménybe, majd a padlásra is felment. Miközben az őrsvezető kinjárt, a káplár abba­hagyta a kutatást és érezhető sajnálat­tal, látható szomorúsággal nézett kö­rül a nyomorúságos szobában. A ki­csi gyerek a házkutatás miatt lekerült az ágyról, szepegve kapaszkodott az anyja ingébe, épp oly gyámoltalanul, amily esetlenül az apja meresztette sze­mét az asszony csontos, szigorú, szo­borszerű arcára. A csendőrkáplár néhányszor szólás­ra nyitotta száját, de valahogy mindig meggondolta. Végre, jóakaratú figyel­meztetéssel, mégis odaszólt az asszony­nak: — Nem kell így beszélni az örsve­­zetű úrral. Nagyon nagy természetű ember. — Én is azt mondom, Juli — mon­dotta a kubikos gyámoltalanul. Az asszony nem válaszolt a fiatal csendőr emberséges szavára. Nagyob­bik fiát gyöngéden magához húzta és merően maga elé nézett. A csendőrörsvezető néhány percnyi kutatás után bejött, láthatóan megnyu­godva. Megállt a szoba közepén, újra körülnézett, majd az asztalhoz lépett és nagy kínnal kihúzta a fiókot. A kubikos elsápadt. Az asztalfiók­ban két-három példány Népszava, egy szociáldemokrata agrárprogram és még néhány módfelett jámbor írás húzódott meg. Az őrsvezető mohón kapott a pa­pírok után és kéjjel tartotta a szegény, összetört kubikosember orra alá: — Hát ez micsoda? Az asszony a nyomtatványokra né­zett és hebegő embere helyett nyugod­tan válaszolt: — Népszava. — Úgy, ~ mondja a csendőr gú­nyosan, — a cukszik­er úr zsidó újsá­got olvas magyar ember létére. Nép­szavát. — Aztán nem szabad? — kérdi az asszony kissé tréfásan. — Hogy ezt szabad-e olvasni. Ma­­­gyar embernek? — mondja a csendőr rosszalé hangon. — Hát olvashat-e ilyet tisztességes, keresztény ember? — Nézze, őrsvezető úr, én nem ol­vasom, ha ingyen adják, akkor se. Az uram olvassa. Dehát, mért olyan nagy baj ez? — Népszavát olvasni? — kérdi a csendőr csodálkozással. (Folyt, köv.) MUNKÁS ÚJSÁG Ya г й ^ « ги slK Csoda az ungvári betegsegélyzőben A radvánci kőbányában dolgoztam. A munka nehéz, a kereset nyomorúsá­­gos. Éhesen, rossz ruhában robotol­tam és 1932 december 29-én kidőltem a munkából. A betegsegélyző orvost küldött hozzám, az azt mondotta, hogy: »Ha nem lesz jobban, akkor jöj­jön be a rendelőbe!« Én el is mentem a betegsegélyzőbe 1933 január másodi­kén és megvizsgált dr. Rózsa és dr. Brascsajkó. Meg is állapították, hogy egészséges vagyok, így kénytelen vol­tam munkába állani a következő na­pon, de munka közben összeestem és csak nagy nehezen tudtam hazavánszo­rogni. Úgy másnap eljött hozzám dr. Schwarcz, aki azt mondotta, ha nem leszek jobban, elmegyek a kórházba. Négy napig feküdtem a kórházban, mi­kor onnan kijöttem, elmentem a beteg­segélyzőbe. És ekkor megtörtént a nagy csoda, hogy már elismertek be­tegnek. És mi a csoda nyitja? Az, hogy dr. Brascsajkó kijelentette, hogy táp­pénz nem jár nekem, mert az üzem közben megállott, már munkanélküli vagyok. Jól számítanak a betegsegély­­ző urai. Gyógyítás helyett kinevezik a bete­get egészségesnek, hogy kidőljön a ne­héz munkából és elpusztuljon. De a já­rulékokat, azt emelik! Elvtársak! Meddig tűrjünk még az ingyenélőknek? Harcba! Ki az uccára munkáért, kenyérért, ki a harékkel! Csak egy segít rajtunk, a dolgozók egy­séges harca! (Munkáslevelező.) SZEK áldozunk Lenin emlékének. A Munkás zenekar Prod­ cest indulója után hatal­mas tetszést váltva ki szavalta el Stark ifjúmunkás elvtárs a Forradalom című , költeményt. Majd a színjátszó csoport і adta elő a Bolsevik című egyfelvoná­­­­sos darabot. Élethűen játszották szere­püket Kelemenné, Balega, Leca és Ros­ner elvtársak. Az emlékünnepély a Vö­rös toborzó és Internacionálé hangjai mellett ért véget. (Beregszászi munkás­levelező.) — Kizárás. A CsKP XV. kerületi ve­zetősége Haatik Bertalant (Jánosi) ki­zárta pártagok sorából sejtjének és a ragon vezetőség javaslatára pártszabá­lyaink többszöri súlyos megsértése і miatt. — »Azokról, akik bort isznak és vi­zet prédikálnak«. Kis könyv azokról, kiknek kulturális tevékenységét nem tiltják be az urak. Mára­­ Ke, megren­delhető a Munkás Újság munkácsi ren­des kiadóhivatalában és az ungvári­­ fiók kiadóhivatalban (Munkás Újság, , Uzhorod, Jókai ucca). A könyvterjesz- t tés fokozása szintén válaszunk a betil­tásokra. ‘Totula :aionos, a CsKP. kárpátaljai kerületének vezetősége.­­ «ww-------— m­ai vissza. A »Nyílttéri« rovatért és a hirdetésekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget MOZI Városi Hangos Mozgó Ungvár Pénteken, szombaton és vasárnap, f. hó 27., 28. és 29-én: A diadalmas férfi, Nagy Kató és Hans Albers, leg­kedvesebb, legmulatságosabb filmope­rettje. Hétfőn, kedden, f. hó 30—31-én és szerdán, február 1-én: Az út vége. A szezon legagyobb, legmonumentáli­­sabb háborús filmje, mely Die Abdere Seite című világhírű regény nyomán készült. Főszereplője Conrad Veidt. Csütörtökön, febr. 2-án: Egy dal, egy csók, egy kislány. A múlt szezon egyik legnagyobb sikerű filmoperettjé­nek egynapos reprize. Főszereplői: Gustav Fröhlich és Eggert Márta. Péntektől, fber. 3-tól kezdve Dolly Haas ezévi nagyslágere: Scampula. Partnere: Paul Hörtiger. Szombaton és vasárnap délután fél 3 órakor Douglas Fairbanks: A bag­dadi tolvaj. Vasárnap délelőtt 11 órakor gyer­­mekelőadás. Műsoron 8 kiváló Miki Maus trackfilm. szám. Csakis lapunkban hirdető cégeknél vásároljatok! Ungvár: Her&kovecs borbély és fodra*«. Mr­saryk tér 33. Mank .soknak 20"/. engedm Higi­­ iiikus, p'.m­o« kosol­alas. VA­SCO ISTVÁN r і ~a«*i use ■ 8. mi мі' rtn-rnii cii őr i'tiányoswu koszit. SivnJUtiOri rn ' -• Є-1 re/.heti be cipő és hócipő szükségletét • Weiss «»poáransaábar, Aa/i.-czv u. 2. ---------------------------------------------------------­-------­Munkásunk ! Női-és gyermekkabátok és ruhák melyen leszállí tott áron lesznek árusítva Kovács Aladárnál (Corso). Hó-, sár-, sport- és vanlaszepők legolcsóbb bevásárlási forrása Juruvils­­ipcáruhita. Hócipók már ki 15-től.

Next