Munkás Ujság, 1933 (15. évfolyam, 5-42. szám)

1933-01-29 / 5. szám

Fontos a munka megindítása a cég részére és ezért mindent elkövet, hogy megtörje a fuvarosok sztrájkját. A hónap elején sikerült is egy-két sztrájktörőt toborozni, de a munkások meggyőzték a félrevezetett dolgozókat és január З-a óta egységes a sztrájk. A fuvarosok kitartanak a győzelemig. A cégnél nyugtalankodnak, hogy mit lehetne csinálni. Kidoboltatják, hogy aki akar fát szállítani, az szállíthat. Hát ezt tudták eddig is a dolgozók, de kitartanak a győzelemig, mert nemcsak fát szállítani, hanem enni és ruházkodni is akarnak. " £8 ép з і2 3 ás с! га U Poljanán január hó 22-én tartotta pártunk nyilvános népgyűlését, melyen több községből 300 dolgozó jelent meg. A népgyűlés elnöke Rajcsinec Fedor, előadói Borkanyuk Olexa és Dunya elvtársak voltak. A népgyűlés viharosan tüntetett Lakata elvtárs letartóztatása és elítélése ellen. Szolyván ugyanezen napon pártunk gyűlésén 100 munkás vett részt. A gyűlésen Teszlovics és Andrijev elvtársak beszéltek. Nizsai Szelistyén vasárnap január hó 22-én 300 dolgozó paraszt jött a kommunista párt népgyűlésére, melyen Onufrij elvtárs elnökölt és Polovka, Dranyko és Djakun elvtársak beszéltek. Szekernicén ugyanezen napon 100 dolgozó paraszt volt pártunk népgyűlésén. A gyűlés elnöke már elvtárs volt, míg a szónokok Velicskó és Mozsarovics elvtársak voltak. Beszélni akart még a gyűlésen Popovics elvtárs is, ki pár nap előtt jött ki a huszti fogházból 3 hónapos büntetésének kitöltése után, de a hatósági kiküldött nem engedte felszólalani, mivel nem volt fényképes igazolványa, bár személyesen is jól ismeri Popovics elvtársat. Zahatyán január hó 22-én nyilvános népgyűlésünkön 120 dolgozó volt jelen. A gyűlés elnöke Jakuna Jura elvtárs, míg előadói Neuman és Nemes elvtársak voltak. A népgyűlés tiltakozott az agrár terményszindikátus mesterkedései ellen és követelte Lakata szenátor elvtárs, valamint az összes politikai foglyok szabadon bocsátását. Kákasi** Frigyes: & kubikos asszony (1. folytatás.) A csendőrörsvezető merészet gondolva, odaugrott az ébredező fiú elé, összefogta nyakán a festett inget és alaposan megrázta. — Hol az az idegen ember, te fattyú, aki este nálatok járt? Megmonddám, mert tüstént megöllek. A gyerek nyugodtan nézett a vadábrázatú legény véres szemébe, de arca továbbra is nyugodt maradt, mint az olyan vén emberé, akit már senki sem hozhat ki a sodrából. — Nem járt itt senki, — mondta öreges nyugalommal. A csendőr újra megrázta. — Ne hazudj, te bitang, mert megöllek. Az asszony, aki eddig nyugodtan feküdt az ágyon, most csendesen felemelkedett és mint a kísértet, lassú léptekkel, hosszúszál, paraszti asszonyingben a csendőr mellé állott. Nagy szürke szemét a borgőzös, megvadult őrsvezetőre emelte, csontos kezét a vállára rakva nyugalommal mondotta: — A gyereket ne bántsa. A csendőr meghökkent. Végignézett a nagydarab, csontos asszonyon, aki nyugodtan állta tekintetét. — Mondom, hogy ne bántsa a gyerekemet, — ismételte szárazon. — Ha valami sora van velünk, itt vagyok én. A csendőr elengedte a gyereket, egészen az asszony felé fordult, szajkó módra, de csendesebb hangon ismételte: — Hol a zsidó, hol a komunista? — Keresse meg az úr, ha baja van vele, de mirajtunk ne keresse, mert én ha tudnám is hogy merre jár, akkor se mondanám meg. Az összetört kubikos ember nagy — A »Lakata« munkásvédelmi alapra e héten befolyt: Tiszaujlakról Ki 34.— (Petrás elvtárs temetése alkalmából koszorú megváltás), Popovics Juiia, Szolyva Ke 10.— és Szőllősről Ki 30.—, összesen 74 Ke. — A Munkás Újság sajtóalapjára befolyt e héten Tiszaujlakról Ke 31.50 — A SZÖLLŐSI PROLETÁR TEST EDZŐ EGYESÜLET (JPT) színjátszó csoportja, vasárnap január hó 29- én este 8 órai kezdettel színielőadás tart a Royal nagytermében. — Lenin emlékünnepély Beregszászon. Január hó 22-én tartottuk Beregszászon a Munkásotthon nagytermében ezévi Lenin emlékünnepélyünket. A terem szűknek bizonyult a közel 400 főnyi dolgozó részére, akik közül sokan az udvarról hallgatták a program egyes pontjait. A műsort a Munkás zenekar az Internacionáléval nyitotta meg, majd hatásosan szavalta az Osztályharc című verset Rosner elvtárs mely után a zenekar egy gyászdalt játszott. Az emlékbeszédet Fejér elvtárs tartotta, rámutatva arra különösen hogy a lenini után harcoljunk, ezze aggodalommal szólt oda feleségének: — Juli, te, ne beszélj így az őrsvezető úrral. — Bizony, velem ne beszéljen így, mert ellátom én a maga baját is, — mondta magához térve a csendőr. — El-e? — Juli! — kérlelte újra a beijedt ember. — Apjuk! — mondta kissé nyersebben az asszony, — ha nem tud kend a dologhoz, akkor ne szóljék kend bele. Majd én megmondom az őrsvezető úrnak. Az őrsvezetőre hatott az asszony nyugalma, csendesebben beszélt. A fiatalabbik csendőr pedig, mintha szégyelné magát, a világért sem emelte volna fel tekintetét a szikár asszonyra. Ugyanolyan tanácstalanul, mint a házigazda, váltogatta a tekintetét, hol a megrémült gazdát nézte, de pedig saját csizmáját. Az őrsvezető ezalatt csendesen faggatni kezdte az asszonyt, miközben még véletlenül sem tegezte volna: — Nézze, jó asszony, nem lesz semmi bajuk, csak mondják meg, hogy hol van az az ember. — Mondtuk már, hogy itt nincs semmiféle ember. — Akkor volt. Hová lett? — Nem volt és nem is tudhatom, hogy hová lett. — Megmondja, vagy nem mondja meg? I — Nem tudok rólla. — Nem-e? — Hát az írások hol vannak, amiket hozott, arról se tud? — Nem tudok semmi írásról, de ha I az őrsvezető úr jobban tudja, hogy mi I van a mi házunkban, hát akkor csak keresse meg. — Hallja, — mondta a csendőr — , velem aztán így ne beszéljen, mert úgy ellátom a baját, hogy megemlegeti: і — Él-e? — aztán nem lesz-e nagyon nehéz, őrsvezető úr, így kettejüknek, puskásán, egy asszonnyal? ! A csendőrörsvezető erre megint nek s kivadult: — Hol a komunista, te vén kurva? — Az anyád kurva, te csipás, — mondotta az asszony, közelebb lépve a csendőrhöz és szürke nagy szemét határtalan gyűlöletet meresztette bele az őrsvezető apró, fekete disznószemébe. A kubikos ijedelme a tetőfokra léett. Kétségbeesett pillantást vetett a feleségére, a tapasztalatlan káplár idegesen toporgott, a kisgyerek az ágyában keserves, sírásba kezdett, csak az anya, meg az ő »nagyfia« állottak nyugodtan a csendőr előtt. Néhány kínos másodperc telt. És valahogy a levegőben valami csodálatos harc folyt le láthatatlanul, hallhatatlanul, a zsandár és a kubikos asszony között. Másodpercről másodpercre, egyre jobban lehetett érezni, hogy ezt a csatát nem a csendőr nyeri meg. Végre, mintegy menekülve kényelmetlen helyzetéből, a csendőr hit s télén hátat fordított az asszonynak, némhányszor tétován körülnézett, majd valamire gondolva, harsány hangon kiáltott rá a megzavart káplárra: — Házkutatás! ! A két csendőr kelletlenül hányta fel az agyát, a gyerek cakát, majd a falon lógó rongyos, foltos kabátok zsebeit kutatták össze. Az őrsvezető kiment a konyhába is, beletekintett a cserépfazekakba, a kemencébe, a kéménybe, majd a padlásra is felment. Miközben az őrsvezető kinjárt, a káplár abbahagyta a kutatást és érezhető sajnálattal, látható szomorúsággal nézett körül a nyomorúságos szobában. A kicsi gyerek a házkutatás miatt lekerült az ágyról, szepegve kapaszkodott az anyja ingébe, épp oly gyámoltalanul, amily esetlenül az apja meresztette szemét az asszony csontos, szigorú, szoborszerű arcára. A csendőrkáplár néhányszor szólásra nyitotta száját, de valahogy mindig meggondolta. Végre, jóakaratú figyelmeztetéssel, mégis odaszólt az asszonynak: — Nem kell így beszélni az örsvezetű úrral. Nagyon nagy természetű ember. — Én is azt mondom, Juli — mondotta a kubikos gyámoltalanul. Az asszony nem válaszolt a fiatal csendőr emberséges szavára. Nagyobbik fiát gyöngéden magához húzta és merően maga elé nézett. A csendőrörsvezető néhány percnyi kutatás után bejött, láthatóan megnyugodva. Megállt a szoba közepén, újra körülnézett, majd az asztalhoz lépett és nagy kínnal kihúzta a fiókot. A kubikos elsápadt. Az asztalfiókban két-három példány Népszava, egy szociáldemokrata agrárprogram és még néhány módfelett jámbor írás húzódott meg. Az őrsvezető mohón kapott a papírok után és kéjjel tartotta a szegény, összetört kubikosember orra alá: — Hát ez micsoda? Az asszony a nyomtatványokra nézett és hebegő embere helyett nyugodtan válaszolt: — Népszava. — Úgy, ~ mondja a csendőr gúnyosan, — a cuksziker úr zsidó újságot olvas magyar ember létére. Népszavát. — Aztán nem szabad? — kérdi az asszony kissé tréfásan. — Hogy ezt szabad-e olvasni. Magyar embernek? — mondja a csendőr rosszalé hangon. — Hát olvashat-e ilyet tisztességes, keresztény ember? — Nézze, őrsvezető úr, én nem olvasom, ha ingyen adják, akkor se. Az uram olvassa. Dehát, mért olyan nagy baj ez? — Népszavát olvasni? — kérdi a csendőr csodálkozással. (Folyt, köv.) MUNKÁS ÚJSÁG Ya г й ^ « ги slK Csoda az ungvári betegsegélyzőben A radvánci kőbányában dolgoztam. A munka nehéz, a kereset nyomorúságos. Éhesen, rossz ruhában robotoltam és 1932 december 29-én kidőltem a munkából. A betegsegélyző orvost küldött hozzám, az azt mondotta, hogy: »Ha nem lesz jobban, akkor jöjjön be a rendelőbe!« Én el is mentem a betegsegélyzőbe 1933 január másodikén és megvizsgált dr. Rózsa és dr. Brascsajkó. Meg is állapították, hogy egészséges vagyok, így kénytelen voltam munkába állani a következő napon, de munka közben összeestem és csak nagy nehezen tudtam hazavánszorogni. Úgy másnap eljött hozzám dr. Schwarcz, aki azt mondotta, ha nem leszek jobban, elmegyek a kórházba. Négy napig feküdtem a kórházban, mikor onnan kijöttem, elmentem a betegsegélyzőbe. És ekkor megtörtént a nagy csoda, hogy már elismertek betegnek. És mi a csoda nyitja? Az, hogy dr. Brascsajkó kijelentette, hogy táppénz nem jár nekem, mert az üzem közben megállott, már munkanélküli vagyok. Jól számítanak a betegsegélyző urai. Gyógyítás helyett kinevezik a beteget egészségesnek, hogy kidőljön a nehéz munkából és elpusztuljon. De a járulékokat, azt emelik! Elvtársak! Meddig tűrjünk még az ingyenélőknek? Harcba! Ki az uccára munkáért, kenyérért, ki a harékkel! Csak egy segít rajtunk, a dolgozók egységes harca! (Munkáslevelező.) SZEK áldozunk Lenin emlékének. A Munkás zenekar Prod cest indulója után hatalmas tetszést váltva ki szavalta el Stark ifjúmunkás elvtárs a Forradalom című , költeményt. Majd a színjátszó csoport і adta elő a Bolsevik című egyfelvonásos darabot. Élethűen játszották szerepüket Kelemenné, Balega, Leca és Rosner elvtársak. Az emlékünnepély a Vörös toborzó és Internacionálé hangjai mellett ért véget. (Beregszászi munkáslevelező.) — Kizárás. A CsKP XV. kerületi vezetősége Haatik Bertalant (Jánosi) kizárta pártagok sorából sejtjének és a ragon vezetőség javaslatára pártszabályaink többszöri súlyos megsértése і miatt. — »Azokról, akik bort isznak és vizet prédikálnak«. Kis könyv azokról, kiknek kulturális tevékenységét nem tiltják be az urak. Mára Ke, megrendelhető a Munkás Újság munkácsi rendes kiadóhivatalában és az ungvári fiók kiadóhivatalban (Munkás Újság, , Uzhorod, Jókai ucca). A könyvterjesz- t tés fokozása szintén válaszunk a betiltásokra. ‘Totula :aionos, a CsKP. kárpátaljai kerületének vezetősége. «ww-------— mai vissza. A »Nyílttéri« rovatért és a hirdetésekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget MOZI Városi Hangos Mozgó Ungvár Pénteken, szombaton és vasárnap, f. hó 27., 28. és 29-én: A diadalmas férfi, Nagy Kató és Hans Albers, legkedvesebb, legmulatságosabb filmoperettje. Hétfőn, kedden, f. hó 30—31-én és szerdán, február 1-én: Az út vége. A szezon legagyobb, legmonumentálisabb háborús filmje, mely Die Abdere Seite című világhírű regény nyomán készült. Főszereplője Conrad Veidt. Csütörtökön, febr. 2-án: Egy dal, egy csók, egy kislány. A múlt szezon egyik legnagyobb sikerű filmoperettjének egynapos reprize. Főszereplői: Gustav Fröhlich és Eggert Márta. Péntektől, fber. 3-tól kezdve Dolly Haas ezévi nagyslágere: Scampula. Partnere: Paul Hörtiger. Szombaton és vasárnap délután fél 3 órakor Douglas Fairbanks: A bagdadi tolvaj. Vasárnap délelőtt 11 órakor gyermekelőadás. Műsoron 8 kiváló Miki Maus trackfilm. szám. Csakis lapunkban hirdető cégeknél vásároljatok! Ungvár: Her&kovecs borbély és fodra*«. Mrsaryk tér 33. Mank .soknak 20"/. engedm Higi iiikus, p'.mo« kosolalas. VASCO ISTVÁN r і ~a«*i use ■ 8. mi мі' rtn-rnii cii őr i'tiányoswu koszit. SivnJUtiOri rn ' -• Є-1 re/.heti be cipő és hócipő szükségletét • Weiss «»poáransaábar, Aa/i.-czv u. 2. ----------------------------------------------------------------Munkásunk ! Női-és gyermekkabátok és ruhák melyen leszállí tott áron lesznek árusítva Kovács Aladárnál (Corso). Hó-, sár-, sport- és vanlaszepők legolcsóbb bevásárlási forrása Juruvilsipcáruhita. Hócipók már ki 15-től.