Ugocsa, 1894 (10. évfolyam, 20. szám)

1894-05-20 / 20. szám

1894. május 20. munkaadóik jogos érdekeik sürge­tett kielégítéséről nem gondoskod­nak, ha feltárt helyzetüket kívánt fi­gyelembe nem részesítik, hát akkor gondoskodnak ők maguk arról, hogy a közfigyelem velők is foglalkozást nyerjen. De hát mi is az ő kívánsá­guk ? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a polgári jogok gya­korlata reájuk is kiterjesztessék, hogy képviselet útján a törvényho­zásba befolyást nyerjenek, hogy fi­zetősök a tisztességig rendezést nyer­jen, hogy munkaidejük szabályoztas­­sék, hogy a földbirtokhoz való jutás reájuk nézve is lehetővé tétessék. Valamennyien olyan kívánalmak, a­melyeknek megvalósulása csak ké­sik, de nem múlik. Magyarországot demokratikus állammá tette 1848. No­ha demok­ratikussá tette, akkor teljesen mél­tányos, sőt jogos a magyarországi munkásosztálynak a politikai jogok élvezetével az alkotmány sánczai közé leendő belépés iránti törekvése, mert a demokráczia ama nagy idő­ben kiküzdött vívmányainak lenne az egyik, későn megvalósított ki­egészítő része. Míg megszorítással csak adó cenzus, meg értelmiség alapján gyakorolható a polgárjog, addig a demokráczia nem teljes e hazában. Akit sorsa nem részesített azon szerencsében, hogy őseitől egy pár hold földet örököljön s akit ala­csony származása és szegénysége ki­zárt a tudományos intézetek falai közül, a legnagyobb méltánytalanság és a demokráczia elveivel homlok­­egyenest ellenkező eljárás volna eze­ket a polgári jogok élvezetétől vég­képen megfosztani, mert ez rádup­lázása volna a már különben is meg­szenvedett sors büntetésének. Az állam védelmében részt vesznek, csak úgy, mint akármely osztály ; kerese­tükhöz, jövedelmükhöz mérten adóz­nak csak úgy, mint akárki; ezekre érettek, ezekre alkalmasak, de poli­tikai jogok gyakorlatára, adó cen­zus, vagy diploma hiányában nem Hát valljuk be őszintén, hogy ebben van egy kis anakronismus. Én me­rem állítani, hogy az a munkás­em­ber, aki városon lakik, aki már épen foglalkozásánál fogva bizonyos fokú ügyesség birtokába jutott, a­ki az emberekkel való gyakori érintkezése közben, látás, hallás, tehát tisztán a külbenyomások folytán az intelligen­­cziának egy bizonyos nemére tett szert, — még ha írni olvasni nem tud is — sokkal érettebb a politi­kai jogok gyakorlatára, mint — hogy helyi példával éljek — a gyu­lai, vagy turczi polgár, még ha 100 hold föld van is a telekkönyv A­­lapján ennek neve után bejegyezve, aki jóformán még azt sem tudja, mi az az országgyűlés s mitől jó az a képviselő választás ? Legfeljebb csak annyi ismerettel bír róla, hogy ilyen­kor nagy becsbe jut bizonyos körök előtt, hogy etetik, itatják, m­íg az alkotmányos jogok gyakorlatának ideje, a választás lejár, azután pe­dig kutyába se veszik. A munkabér és munkaidő szoros meghatározása, szóval a munkás és munkaadó közti viszony részletes körülírása, szintén egyik, teljesen méltánylandó kívánalma a magyar­­országi szoczializmusnak. Ha a ho­­noratior osztály, ha a kezd­ő sze­mélyzet kiszabott időhöz mérten, in­gadozásnak alá nem vetett, biztosí­tott díj mellett végzik a reájuk bí­zott teendőket, ha az állatvédő egyesület a túlfeszített munka általi f­elcsigázástól gondosan óvják az ál­latokat, akkor a munkások is teljes joggal megérdemelnek annyi figyel­met az állam részéről, hogy ne le­­­ gyenek kiszolgáltatva egyes vállal­kozók élelmességének és némely perczentes gazdatisztek kapzsiságá­nak. Közvetve e munkások is hozzá­járulnak az állam kulturális fejlődé­séhez, mert náluk nélkül, mert mun­kás kéz nélkül bizony nem sokat produkálnának azok a fényes beren- I­dezésű­ gyárak. A munka tisztességes megjutalmazása, az előre haladt hu­­manismus nevében, egyik áldásos vívmánya lesz a legközelebbi jövő­nek, melyet minden lépés közelebb közelebb visz a megvalósuláshoz. Talán legkényesebb a földbir­tok szerzése iránti törekvésük, mert hiszen ettől nincs elzárva senki sem, ha meg van hozzá a szükséges kel­lék : a pénz. A felhangzott panaszok szerint nem­­ ennek a hiánya volna a baj, hanem a föld megkötött volta. A kisbirtokos osztály nem kíván földjétől megválni, sőt szaporítani igyekszik azt. De nem is ezeknek birtokai képezik az akadályt a föld­­vásárlásnál, hanem a nagy uradal­mak, a holtkezekben összehalmo­zott latifundiumok. Ezeknek megfe­lelő érték melletti feldarabolásával le­hetne e bajon segíteni. Itt az állam jöhetne csupán szabadítóként segít­ségére a munkásoknak az által, hogy föld adományozásával letelepedések­ről maga gondoskodnék. Elvégre is a föld az a varázshatalom nálunk, amely legjobban e hazához köti az embereket. Ha földbirtokot szerez­hetnek a munkások, egy hatalmas támaszhoz jut bennök az ország, míg e nélkül csak egy lappangó ellensé­get hagy a maga kebelén, maga ellen felnőni és megerősödni. A szocializmus kérdése napi­rendre van tűzve, annak tárgyalása elől kitérni többé nem lehet, azt meg kell minél előbb oldani. Fél rendszabály ezen mit sem segít. El­fojtására gondolni sem lehet. Erő­szakkal, szuronyok hatalmával vérbe fullasztani, veszedelmesebb volna magánál a betegségnél. Teljes tár­gyilagossággal, az érdek méltányos kiegyenlítését biztosító törvénynyel orvosolható a baj csak, de ha ezt tenni elmulasztja az ország, akkor félő, hogy önmaga gyűjti fejére az eleven szenet, félő, hogy a franczia­­országi anarchismus, vagy pedig az oroszországi nihilizmus a maga egész borzadalmaival fog belőle kifejlődni s a még csendes Vulkán krátere ha megnyílik, a belőle kiömlő izzó láva óriási pusztítást hagyhat nyoma után a már különben is sokat szenvedett magyar hazában. Ettől pedig az Is­ten és az érdekelt faktorok bölcse­­sége óvja meg ez országot. Papp József: Ő Felsége páholyában várja az előadás kezdetét... a függöny felgördül ... és ő szerepéhez híven a színpadra lép, áthatlan sötétség tátong a nézőtérről eléje. Hasz­talan igyekszik szemével e sötétségen át­hatolni, hogy legalább a királyt lássa. Előtte szokatlan, nyomasztó érzéssel játsza sze­repét és vele a többiek. A tragoediának vége, anélkül, hogy csak legkisebb jel is — akár játék előtt, akár játék után — elárulta volna elő felek jelenlétét a nézőtéren . . . semmi tetszés­nyilvánítás, semmi felbuzdítás, a­mi pedig a színész rugója, éltető eleme. Előadás után fél órával, a király pá­holyába hivatja Woltert férjével. Midőn a most már kivilágított páholyba lépnek, a királyt merengő, gondolkodó helyzetben ta­lálják. A király felrázkódik gondolkodó merengéséből és meghatottan köszönetet mond Wolternek művészi inter­pr­etációjáért. Wolter kétkedve, csodálkozva kérdi a király­tól, várjon ratta-e, végig nézte-e játékát? II. Lajos erre körülbelül következőleg válaszolt: „Lesznek, kik különösnek tartják majd tanúsított viselkedésemet, de biztosíthatom, hogy most először volt é­letemben valódi szín­műélvezetem; először hatoltam be e darab szépségeibe; először éjtettem meg e darab psychologiáját. Csak így élhettem magam bele e darab természetes voltába. Az igazi lelkesedés az Ön művészi játékánál nem abban nyilvánult, hogy U­t­­szést nem nyilvánítottam, hogy nem tap­soltam. Annyira meg voltam ragadva játéka által, annyira elgondolkodtam a látottakon, hogy tetszésnyilvánítás, taps csak levont volna igazi élvezetemből, szétrontotta volna az illusiót, . . .“ Mutatis mutandis! Drága „Kismadaram“! Az igazi lelkesedés a Kegyed művészi játékánál nem abban nyilvánult, hogy tet­szést nem nyilvánítottam, hogy nem tap­soltam. Annyira meg voltam kapatva ter­mészetességig hű játéka által; annyira elragadtatva szívbéli benső éneke által ; annyira elgondolkodtam a látottakon, a hallottakon, hogy tetszésnyilvánítás, taps­­csak levont Volna igazi élvezetemből, szét­­fontolta volna az illusiót, az ábrándozást a fata morganában . . . A Kegyed „Volt nekem egy szép szeretőm . . .“ mélabús danája kiolthatatlanul véste be, hízelegte be magát minden jelen­volt lelkébe, fülébe.­­—r. —r. U G I C S A Egy félreértés. Irta: V ............... Lindhoff grófnő mély gondolatokba mer­ülve ült salonjában, kézi munkája fölé hajolva. Gondolataiból egy panaszos hang zavarta fel : „Ah mamám, kedves jó anyám!“ kiáltá a hang. „Hát csakugyan igaz, nem hazugság !“ A küszöbön fiatal leány jelent meg, kezében újsággal. „Igaz, hogy Föl­­­­desy Endre vőlegény?“ „Olvasd mamám, itt van a hírek kö­zött. Mittevő legyek? Segíts rajtam !“ Zo­kogva hajtá szép fejét anyja vállára. „Ki hitte volna, — folytató rövid szü­net múlva — hogy azok a szemek hazudni tudnak. Mily szeretettel nézett reám min­dig. Ha néha egyedül mentünk a parkba sétálni, mint nézett reám, hogy összerez­zent, ha szóltam hozzá, hát mindez csak tettetés lett volna? mondd mamám, hogy bírjam ki ezt a fájdalmat?“ „Kedves leányom, — mondá szomo­rúan a grófné — ne add át magadat tel­jesen a kétségbeesésnek, fiatal vagy, még boldog leszel, az élet még előtted áll el . . .“ Mielőtt tovább beszélgethetett volna, az inas belépett s a leány felé menve, mondá: „Földesy báró kíván a contessel be­szélni.“ „Az anyám ! — kiáltá Aurélia fájdal­masan­­ most fogja megmondani, hogy nem szerelem volt az, amit irántam érzett, felhozza eljegyzését s nekem nyugodtan kell hallgatnom, mig szivem majd megsza­kad a fájdalomtól.“ „Várd meg őt itt leányom és addig én elmegyek, hogy elmondhassa neked, ami mondani valója van. Fogadd szívélye­sen, mintha semmi bajod sem volna, szín­lelj nyugodtságot!“ „Ah, ha tehetném.“ „Próbáld meg leányom.“ Ezekkel a szavakkal megigazitá leánya haját s letörté könnyeit­„Bocsásd be a bárót — mondá a még mindig várakozó inasnak s aztán ő is távozott azon az ajtón, ahol azelőtt leánya bejött. Pár percz múlva egy elegáns férfi lépett be, ünnepélyesen öltözve. Megdöb­ben­ve nézett a leány sápadt arczára, de mintha semmit sem vett volna észre, monda . „Kedves contesse, már régen keresem az alkalmat, hogy egyszer egyedül talál­hassam s most végre itt a várva várt perez.“ Aurélia felállott, de meg kellett fogóz­nia a szék karjába hogy le ne essen, annyira reszketett. „Önnek beszéde énvelem ?“ kérdé a leány, nyugodtságot színlelve. „Igen Aurélia, komoly beszédem. Látja, — mondá zavartan — én már ré­gen szeretem magát, még akkor, amikor először megpillantottam kedves arczát, na­gyon szeretem önt. Ak! ne űzzön el ma­gától, látja mennyit szenvedek.“ S köze­lebb ment a szép leányhoz. „De uram, hiszen ön . . .“ Nem bírta kimondani, amit akart, fel­vette az újságot s a hitek közt keresve, reszketve nyujtá feléje és mondá: „Olvassa!“ És ezután teljesen kimerülve, a pamlagra hanyatlott. Pár percz múlva Földváry térdei elé borult s átölelte karjaival. „Ah kedves Auréliám, ezért e köny­­nyes szemek, én okoztam volna ezt? Mily boldogság, hogy szeret. De ez egy félreér- I tés, nem az én eljegyzésem van ide irva, hanem unokaöcsémé, ki szintén e nevet­­ viseli. Ez a nyomorult papiros okozta az én Auréliám szomorúságát , s darabokra­­ tépve az újságot, a tű­zbe lökte. Midőn pár percz múlva a mama be­jött, a kétségbeesett leány helyett egy bol­dog párt látott. f. i. 1894. Megyei élet. 3­ 119 Ugocsa vármegye főispánja. Van szerencsém a vármegye törvény­hatóságának t. bizottsági tagjait az e hó 1­6-án délelőtt 10 óraler, a vármegye szék­házának nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre meghívni. Nagy-Szőllős, 1894. május 9. L­ó­n­y a­y. főispán. 3636. Ugocsamegye alispánja. 1894. Főispán­i méltósága által folyó hó 26-ikára egybehívott rendkívüli közgyűlés­­ tárgysorozatát az 1886. XXL­­.-cz. 46 §-a értelmében következőkben hirdetem ki: 1. Jász-Nagykun-Szolnok­ és Bars vármegye közönségének átiratai, melyben Kossuth Lajos nagy hazánkfia halála feletti részvétüknek adnak kifejezést. 2. A nagyméltóságu m. kir. belügy­miniszter ur 1. évi 29.013. számú körren­delete, a gőzfertőtlenitő gépek beszerzése tárgyában. 3. A gyámpénztár 1893. évi mérle­gének felülvizsgálata. 4. A nagyméltóságu m. kir. honvé­delmi miniszter ur 1. évi 13790. sz. ren­delete a m. kir. honvédségi ludovika aka­démia tisztképző tanfolyamára az 1894/95. tanévre, a gr. Buttler-féle alapítványi helyre s egy ifjú ajánlása iránt, ezzel kapcsolatban ; Bay Károly, Morvay Béla és dr. Gerevich Emil pályázati kérvényei tárgyalása. 5. A nagym. m. kir. belügyminiszter ur 1. évi 29598. sz. rendelete a bordélyügyi­­ szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 6. Árvaszéki elnök előterjesztése, az­­ árvaszékhez egy szavazó ülnök választása iránt. 7. Ugyanannak jelentése az árvaszéki könyvelő járandóságának a gyámpénztári tartalék alapból való kiutalásáról. 8. Ugyancsak árvaszéki elnök előter­jesztése a gyámhatósági pénzkezelésről szóló szabályrendelet 27. § ának módosítása iránt. 9. A vármegyei útbiztosok kérvénye fizetés­emelés iránt. 10. N.­Szőllős város elöljárósága kér­vénye a vonati összeköttetések javítása tár­­­gyában. 11. A helybeli kir. államépitészeti hi­vatal előterjesztése a hidak, kompok és réveken való átkelés biztonsága czéljából szabályrendelet alkotása iránt. 12. Bodnár Lajos dijnok kérvénye ju­­­­talont iránt. 13. Özv. Barta Lajosné Zékány Mária kérvénye betegápolási dij elengedése iránt. 14. Munkácsi Károly király házi lakos fellebbezése Királyháza község képviselő­­testületének I. évi 34. sz. határozata ellen. 15. Ifj. Ilyés József és társai fellebbe­zése a Dabolcz községben f. évi márczius 19-én megtartott biróválasztás ellen. 16. Dr. Grósz Mór fellebbezése Tisza- Ujlak község f. évi 8. számú határozata ellen, a községi segédtanácsosok alkalma­zása tárgyában. 17. Péterfalva község kérvénye jegy­ző lak vétele iránti szerződés jóváhagyása iránt, ugyan e tárgyban Nagy András és társai fellebbezése. 18. Tekeháza község kérvénye ingat­lan eladása feletti határozat jóváhagyása iránt, ugyanezen ügyben a tekeházi ref. egy­ház kérvénye a határozat megváltoztatásáért 19. Sándorovics Mihály fellebbezése, a II.-Szökésön I. évi február 23-án meg­ejtett albíró választás ellen. 20. szám.

Next