Ugocsa, 1894 (10. évfolyam, 20. szám)
1894-05-20 / 20. szám
1894. május 20. munkaadóik jogos érdekeik sürgetett kielégítéséről nem gondoskodnak, ha feltárt helyzetüket kívánt figyelembe nem részesítik, hát akkor gondoskodnak ők maguk arról, hogy a közfigyelem velők is foglalkozást nyerjen. De hát mi is az ő kívánságuk ? Nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a polgári jogok gyakorlata reájuk is kiterjesztessék, hogy képviselet útján a törvényhozásba befolyást nyerjenek, hogy fizetősök a tisztességig rendezést nyerjen, hogy munkaidejük szabályoztassék, hogy a földbirtokhoz való jutás reájuk nézve is lehetővé tétessék. Valamennyien olyan kívánalmak, amelyeknek megvalósulása csak késik, de nem múlik. Magyarországot demokratikus állammá tette 1848. Noha demokratikussá tette, akkor teljesen méltányos, sőt jogos a magyarországi munkásosztálynak a politikai jogok élvezetével az alkotmány sánczai közé leendő belépés iránti törekvése, mert a demokráczia ama nagy időben kiküzdött vívmányainak lenne az egyik, későn megvalósított kiegészítő része. Míg megszorítással csak adó cenzus, meg értelmiség alapján gyakorolható a polgárjog, addig a demokráczia nem teljes e hazában. Akit sorsa nem részesített azon szerencsében, hogy őseitől egy pár hold földet örököljön s akit alacsony származása és szegénysége kizárt a tudományos intézetek falai közül, a legnagyobb méltánytalanság és a demokráczia elveivel homlokegyenest ellenkező eljárás volna ezeket a polgári jogok élvezetétől végképen megfosztani, mert ez ráduplázása volna a már különben is megszenvedett sors büntetésének. Az állam védelmében részt vesznek, csak úgy, mint akármely osztály ; keresetükhöz, jövedelmükhöz mérten adóznak csak úgy, mint akárki; ezekre érettek, ezekre alkalmasak, de politikai jogok gyakorlatára, adó cenzus, vagy diploma hiányában nem Hát valljuk be őszintén, hogy ebben van egy kis anakronismus. Én merem állítani, hogy az a munkásember, aki városon lakik, aki már épen foglalkozásánál fogva bizonyos fokú ügyesség birtokába jutott, aki az emberekkel való gyakori érintkezése közben, látás, hallás, tehát tisztán a külbenyomások folytán az intelligencziának egy bizonyos nemére tett szert, — még ha írni olvasni nem tud is — sokkal érettebb a politikai jogok gyakorlatára, mint — hogy helyi példával éljek — a gyulai, vagy turczi polgár, még ha 100 hold föld van is a telekkönyv Alapján ennek neve után bejegyezve, aki jóformán még azt sem tudja, mi az az országgyűlés s mitől jó az a képviselő választás ? Legfeljebb csak annyi ismerettel bír róla, hogy ilyenkor nagy becsbe jut bizonyos körök előtt, hogy etetik, itatják, míg az alkotmányos jogok gyakorlatának ideje, a választás lejár, azután pedig kutyába se veszik. A munkabér és munkaidő szoros meghatározása, szóval a munkás és munkaadó közti viszony részletes körülírása, szintén egyik, teljesen méltánylandó kívánalma a magyarországi szoczializmusnak. Ha a honoratior osztály, ha a kezdő személyzet kiszabott időhöz mérten, ingadozásnak alá nem vetett, biztosított díj mellett végzik a reájuk bízott teendőket, ha az állatvédő egyesület a túlfeszített munka általi felcsigázástól gondosan óvják az állatokat, akkor a munkások is teljes joggal megérdemelnek annyi figyelmet az állam részéről, hogy ne le gyenek kiszolgáltatva egyes vállalkozók élelmességének és némely perczentes gazdatisztek kapzsiságának. Közvetve e munkások is hozzájárulnak az állam kulturális fejlődéséhez, mert náluk nélkül, mert munkás kéz nélkül bizony nem sokat produkálnának azok a fényes beren- Idezésű gyárak. A munka tisztességes megjutalmazása, az előre haladt humanismus nevében, egyik áldásos vívmánya lesz a legközelebbi jövőnek, melyet minden lépés közelebb közelebb visz a megvalósuláshoz. Talán legkényesebb a földbirtok szerzése iránti törekvésük, mert hiszen ettől nincs elzárva senki sem, ha meg van hozzá a szükséges kellék : a pénz. A felhangzott panaszok szerint nem ennek a hiánya volna a baj, hanem a föld megkötött volta. A kisbirtokos osztály nem kíván földjétől megválni, sőt szaporítani igyekszik azt. De nem is ezeknek birtokai képezik az akadályt a földvásárlásnál, hanem a nagy uradalmak, a holtkezekben összehalmozott latifundiumok. Ezeknek megfelelő érték melletti feldarabolásával lehetne e bajon segíteni. Itt az állam jöhetne csupán szabadítóként segítségére a munkásoknak az által, hogy föld adományozásával letelepedésekről maga gondoskodnék. Elvégre is a föld az a varázshatalom nálunk, amely legjobban e hazához köti az embereket. Ha földbirtokot szerezhetnek a munkások, egy hatalmas támaszhoz jut bennök az ország, míg e nélkül csak egy lappangó ellenséget hagy a maga kebelén, maga ellen felnőni és megerősödni. A szocializmus kérdése napirendre van tűzve, annak tárgyalása elől kitérni többé nem lehet, azt meg kell minél előbb oldani. Fél rendszabály ezen mit sem segít. Elfojtására gondolni sem lehet. Erőszakkal, szuronyok hatalmával vérbe fullasztani, veszedelmesebb volna magánál a betegségnél. Teljes tárgyilagossággal, az érdek méltányos kiegyenlítését biztosító törvénynyel orvosolható a baj csak, de ha ezt tenni elmulasztja az ország, akkor félő, hogy önmaga gyűjti fejére az eleven szenet, félő, hogy a francziaországi anarchismus, vagy pedig az oroszországi nihilizmus a maga egész borzadalmaival fog belőle kifejlődni s a még csendes Vulkán krátere ha megnyílik, a belőle kiömlő izzó láva óriási pusztítást hagyhat nyoma után a már különben is sokat szenvedett magyar hazában. Ettől pedig az Isten és az érdekelt faktorok bölcsesége óvja meg ez országot. Papp József: Ő Felsége páholyában várja az előadás kezdetét... a függöny felgördül ... és ő szerepéhez híven a színpadra lép, áthatlan sötétség tátong a nézőtérről eléje. Hasztalan igyekszik szemével e sötétségen áthatolni, hogy legalább a királyt lássa. Előtte szokatlan, nyomasztó érzéssel játsza szerepét és vele a többiek. A tragoediának vége, anélkül, hogy csak legkisebb jel is — akár játék előtt, akár játék után — elárulta volna elő felek jelenlétét a nézőtéren . . . semmi tetszésnyilvánítás, semmi felbuzdítás, ami pedig a színész rugója, éltető eleme. Előadás után fél órával, a király páholyába hivatja Woltert férjével. Midőn a most már kivilágított páholyba lépnek, a királyt merengő, gondolkodó helyzetben találják. A király felrázkódik gondolkodó merengéséből és meghatottan köszönetet mond Wolternek művészi interpretációjáért. Wolter kétkedve, csodálkozva kérdi a királytól, várjon ratta-e, végig nézte-e játékát? II. Lajos erre körülbelül következőleg válaszolt: „Lesznek, kik különösnek tartják majd tanúsított viselkedésemet, de biztosíthatom, hogy most először volt életemben valódi színműélvezetem; először hatoltam be e darab szépségeibe; először éjtettem meg e darab psychologiáját. Csak így élhettem magam bele e darab természetes voltába. Az igazi lelkesedés az Ön művészi játékánál nem abban nyilvánult, hogy Utszést nem nyilvánítottam, hogy nem tapsoltam. Annyira meg voltam ragadva játéka által, annyira elgondolkodtam a látottakon, hogy tetszésnyilvánítás, taps csak levont volna igazi élvezetemből, szétrontotta volna az illusiót, . . .“ Mutatis mutandis! Drága „Kismadaram“! Az igazi lelkesedés a Kegyed művészi játékánál nem abban nyilvánult, hogy tetszést nem nyilvánítottam, hogy nem tapsoltam. Annyira meg voltam kapatva természetességig hű játéka által; annyira elragadtatva szívbéli benső éneke által ; annyira elgondolkodtam a látottakon, a hallottakon, hogy tetszésnyilvánítás, tapscsak levont Volna igazi élvezetemből, szétfontolta volna az illusiót, az ábrándozást a fata morganában . . . A Kegyed „Volt nekem egy szép szeretőm . . .“ mélabús danája kiolthatatlanul véste be, hízelegte be magát minden jelenvolt lelkébe, fülébe.—r. —r. U G I C S A Egy félreértés. Irta: V ............... Lindhoff grófnő mély gondolatokba merülve ült salonjában, kézi munkája fölé hajolva. Gondolataiból egy panaszos hang zavarta fel : „Ah mamám, kedves jó anyám!“ kiáltá a hang. „Hát csakugyan igaz, nem hazugság !“ A küszöbön fiatal leány jelent meg, kezében újsággal. „Igaz, hogy Földesy Endre vőlegény?“ „Olvasd mamám, itt van a hírek között. Mittevő legyek? Segíts rajtam !“ Zokogva hajtá szép fejét anyja vállára. „Ki hitte volna, — folytató rövid szünet múlva — hogy azok a szemek hazudni tudnak. Mily szeretettel nézett reám mindig. Ha néha egyedül mentünk a parkba sétálni, mint nézett reám, hogy összerezzent, ha szóltam hozzá, hát mindez csak tettetés lett volna? mondd mamám, hogy bírjam ki ezt a fájdalmat?“ „Kedves leányom, — mondá szomorúan a grófné — ne add át magadat teljesen a kétségbeesésnek, fiatal vagy, még boldog leszel, az élet még előtted áll el . . .“ Mielőtt tovább beszélgethetett volna, az inas belépett s a leány felé menve, mondá: „Földesy báró kíván a contessel beszélni.“ „Az anyám ! — kiáltá Aurélia fájdalmasan most fogja megmondani, hogy nem szerelem volt az, amit irántam érzett, felhozza eljegyzését s nekem nyugodtan kell hallgatnom, mig szivem majd megszakad a fájdalomtól.“ „Várd meg őt itt leányom és addig én elmegyek, hogy elmondhassa neked, ami mondani valója van. Fogadd szívélyesen, mintha semmi bajod sem volna, színlelj nyugodtságot!“ „Ah, ha tehetném.“ „Próbáld meg leányom.“ Ezekkel a szavakkal megigazitá leánya haját s letörté könnyeit„Bocsásd be a bárót — mondá a még mindig várakozó inasnak s aztán ő is távozott azon az ajtón, ahol azelőtt leánya bejött. Pár percz múlva egy elegáns férfi lépett be, ünnepélyesen öltözve. Megdöbbenve nézett a leány sápadt arczára, de mintha semmit sem vett volna észre, monda . „Kedves contesse, már régen keresem az alkalmat, hogy egyszer egyedül találhassam s most végre itt a várva várt perez.“ Aurélia felállott, de meg kellett fogóznia a szék karjába hogy le ne essen, annyira reszketett. „Önnek beszéde énvelem ?“ kérdé a leány, nyugodtságot színlelve. „Igen Aurélia, komoly beszédem. Látja, — mondá zavartan — én már régen szeretem magát, még akkor, amikor először megpillantottam kedves arczát, nagyon szeretem önt. Ak! ne űzzön el magától, látja mennyit szenvedek.“ S közelebb ment a szép leányhoz. „De uram, hiszen ön . . .“ Nem bírta kimondani, amit akart, felvette az újságot s a hitek közt keresve, reszketve nyujtá feléje és mondá: „Olvassa!“ És ezután teljesen kimerülve, a pamlagra hanyatlott. Pár percz múlva Földváry térdei elé borult s átölelte karjaival. „Ah kedves Auréliám, ezért e könynyes szemek, én okoztam volna ezt? Mily boldogság, hogy szeret. De ez egy félreér- I tés, nem az én eljegyzésem van ide irva, hanem unokaöcsémé, ki szintén e nevet viseli. Ez a nyomorult papiros okozta az én Auréliám szomorúságát , s darabokra tépve az újságot, a tűzbe lökte. Midőn pár percz múlva a mama bejött, a kétségbeesett leány helyett egy boldog párt látott. f. i. 1894. Megyei élet. 3 119 Ugocsa vármegye főispánja. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának t. bizottsági tagjait az e hó 16-án délelőtt 10 óraler, a vármegye székházának nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre meghívni. Nagy-Szőllős, 1894. május 9. Lóny ay. főispán. 3636. Ugocsamegye alispánja. 1894. Főispáni méltósága által folyó hó 26-ikára egybehívott rendkívüli közgyűlés tárgysorozatát az 1886. XXL.-cz. 46 §-a értelmében következőkben hirdetem ki: 1. Jász-Nagykun-Szolnok és Bars vármegye közönségének átiratai, melyben Kossuth Lajos nagy hazánkfia halála feletti részvétüknek adnak kifejezést. 2. A nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur 1. évi 29.013. számú körrendelete, a gőzfertőtlenitő gépek beszerzése tárgyában. 3. A gyámpénztár 1893. évi mérlegének felülvizsgálata. 4. A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi miniszter ur 1. évi 13790. sz. rendelete a m. kir. honvédségi ludovika akadémia tisztképző tanfolyamára az 1894/95. tanévre, a gr. Buttler-féle alapítványi helyre s egy ifjú ajánlása iránt, ezzel kapcsolatban ; Bay Károly, Morvay Béla és dr. Gerevich Emil pályázati kérvényei tárgyalása. 5. A nagym. m. kir. belügyminiszter ur 1. évi 29598. sz. rendelete a bordélyügyi szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 6. Árvaszéki elnök előterjesztése, az árvaszékhez egy szavazó ülnök választása iránt. 7. Ugyanannak jelentése az árvaszéki könyvelő járandóságának a gyámpénztári tartalék alapból való kiutalásáról. 8. Ugyancsak árvaszéki elnök előterjesztése a gyámhatósági pénzkezelésről szóló szabályrendelet 27. § ának módosítása iránt. 9. A vármegyei útbiztosok kérvénye fizetésemelés iránt. 10. N.Szőllős város elöljárósága kérvénye a vonati összeköttetések javítása tárgyában. 11. A helybeli kir. államépitészeti hivatal előterjesztése a hidak, kompok és réveken való átkelés biztonsága czéljából szabályrendelet alkotása iránt. 12. Bodnár Lajos dijnok kérvénye jutalont iránt. 13. Özv. Barta Lajosné Zékány Mária kérvénye betegápolási dij elengedése iránt. 14. Munkácsi Károly király házi lakos fellebbezése Királyháza község képviselőtestületének I. évi 34. sz. határozata ellen. 15. Ifj. Ilyés József és társai fellebbezése a Dabolcz községben f. évi márczius 19-én megtartott biróválasztás ellen. 16. Dr. Grósz Mór fellebbezése Tisza- Ujlak község f. évi 8. számú határozata ellen, a községi segédtanácsosok alkalmazása tárgyában. 17. Péterfalva község kérvénye jegyző lak vétele iránti szerződés jóváhagyása iránt, ugyan e tárgyban Nagy András és társai fellebbezése. 18. Tekeháza község kérvénye ingatlan eladása feletti határozat jóváhagyása iránt, ugyanezen ügyben a tekeházi ref. egyház kérvénye a határozat megváltoztatásáért 19. Sándorovics Mihály fellebbezése, a II.-Szökésön I. évi február 23-án megejtett albíró választás ellen. 20. szám.