Ugocsa, 1896 (12. évfolyam, 3-39. szám)
1896-01-19 / 3. szám
1896. január 19. egészen rosszak, mindazáltal inkább kedvezőtlenek voltak, a légzőszervek lábjai és hurutjai meglehetős számban fordultak elő. Egy öngyilkossági eset is volt. Járvány nem észleltetett. Árvaszéki elnök jelentésében felemlíti, hogy az árvaszék hátraléka deczember végével 658 darabra emelkedett, mi részint egyik ülnök hosszasabb szabadságának részint a deczemberben lefolyt tisztújítás szülte mozgalmaknak tudható be. Indítványára a bizottság árvaszéki elnököt a hátralék ledolgozásának szorgalmazására hivta fel. Kir. pénzügyigazgató jelentése szerint a decz havi egyenesadó befizetés 1230 frt 71 krral kedvezőbb volt a múlt évi decz. havinál. Hadmentességi díjból pedig 171 frt 89 krral folyt több be deczemberben, mint az 1894. év hason havában. Bélyeg és illetékekben is kedvezőbb volt az eredmény a mult deczemberben 1011 frt 60 krral, mint az 1894. évi deczember havában. A debrezeni üzletvezetőséghez a Máramaros-Szigettől Királyházáig közlekedő omnibusz vonatnak, a délután fél három órakor Nagy-Szöllősre érkező vegyes vonattal való csatlakozása, valamint az egy óra tályban délután Királyházára érkező vegyesvonatnak a Szatmárról Debreczen felé délután 2 óra 47 perczkor induló vonattal való csatlakozása tárgyában a debreczeni üzletvezetőség megkerestetett s eziránt a kereskedelemügyi miniszterhez is felirat intéztetett. Ugyancsak felirat intézése határoztatott a kereskedelemügyi miniszterhez az Ugocsa, Bereg, Máramaros és Szatmár vármegyék területére kinevezett kazán vizsgáló mérnök székhelyének Nagy-Szöllősre, mint központra való helyezése iránt. Az előadott ügyek letárgyalása után a pótadó felszóllamlási bizottság is ülésezett. Bp. Wlassics a néptanítókhoz. Kevesen vannak lapunk olvasói között a néptanítókon kívül, kik észrevették, hogy a tanítóság lapja a báró Eötvös József által alapított s a kultuszminisztérium által kiadott Néptanítók Lapja az uj évvel úgy forma, mint tartalom tekintetében újjászületett. Nem csoda, hiszen — tisztelet a kivételeknek — nálunk úgyszólván senki sem érdeklődik, de annál többet ért — legalább úgy sejti — a tanügypolitikához. Hozzáteszem még, hogy társadalmunk eddig a tanítói állás értékelésénél hamis, uton járt, kimondom nyíltan: előítélettel viseltetett, nem becsülte meg sem a munkást, sem a munkát. Ennek tulajdonítható aztán, hogy a magyar néptanítóság helyzetével elégedetlen, hogy anyagilag tűrhetetlen állapotban van. Szegény népoktatásügy, szegény néptanítók ! Ha feledhetlen emlékezetű vezéretek báró Eötvös József nem hagyott volna oly gazdag szellemi örökséget reátok, ha egy-két idealista nagyság szálló-igéje nem táplálta volna abban a küzdelemben, melyet a nemzeti újjászületés napjától 1867-től máig a nagy ezredéves nemzeti ünnepig folytattatok édes hazátok kultúrájáért! A Néptaniók Lapja átalakulásának — a Wlassics műve lévén — véleményem szerint a népoktatásügy terén epokális jelentősége van, mert sok ezer néptanítónak ! Mindenki nevetett, mert az a valami nem volt egyéb, mint cousineom fehér arczán — az aranysujtás hármas „e“ betűjének a lenyomata. Így ám ! No, ekkor már én sem hittem, hogy a lányok nem húzódnak egész közel a vőlegényhez. A kitűnő vacsora alatt megtanultam továbbá, hogy igen elegáns dolog a marinirozott halat kagylókban találni fel. Georgine. Humor. Finom megkülönböztetés. — Igaz, hogy beperelted Olló Miskát ötven forint erejéig? — Igaz! — No, de ötven forint miatt egy kollegát beperelni?! — Hiszen az ötven forintot nem bánom: az bánt, hogy nem akarja megfizetni. .. hirdetés hatása. „El sem hinné — mondja , — hogy az apró hirdetésnek mily nagyszerű hatása lehet. Feleségem a múltkor elvesztette kar[ * Kölcsönös jó kiváltat. A : Jó napot bátyám, hogy van , még mindig köhög? A : Lassan, lassan.......... A : No, adja az Isten, hogy köhöghessen még vagy harmincz esztendeig. B: Köszönöm öcsém, köszönöm, de úgy hallom, hogy magát meg a hideg rázta? A : Bizony, még most is meglátogat minden harmadnap. A: No, hálaadja az Isten, hogy látogassa még vagy harmincz esztendeig! A G C SA egyedüli szakközlönye lévén, megszabja azok szellemi igényei kielégítésének irányát. Az újjászületés körülményei biztosítékot nyújtanak arra, hogy hozzá fűzött reményeink valósulni is fognak. Egy statisztikus valamely nemzet kulturális állapotát a szappanfogyasztásból, az Ugocsa társszerkesztője az irodalmi termékek fogyasztásából gondolta helyesen megítélhetőnek, én pedig — tres faciunt collegium — abból a nívóból, melyen tanítói állanak s abból, mennyire tudja megbecsülni e nép tanítói munkáját. A példák beszélnek! Ismeretes dolog, hogy nállunk a nemzet legeslegolcsóbb napszámosai a néptanítók. E majdnem 27 ezer főből álló hadsereg helyzetének jobbrafordulását az állam és a társadalomtól várja, a társadalom pedig azt várja, hogy önerejéből forrjon ki e hadsereg, egyszóval a néptanítóság alaposan benne él abban a circulus vitiozusban, melyből mielőbb kiszabadulni, váljon kinek nagyobb érdeke ! Azt hiszem mindkettőé. De múlt az idő s eljőve a néptanítók Mózese, ki a kősziklából is forrást fakaszt. Kultuszminiszterré lett Wlassics Gyula egyetemi jogtanár, ki szivének egész melegével, vagy tudásával és a lázas munkában megtört vasminiszterére emlékeztető energiájával feküdt neki a nagy munkának: hazája kultúráját virágzóvá tenni. Most itt, majd amaz reformál s munkáját nemzete elismerése kiséri s ezt látva reménytér a néptanítóság szivében is. E hó 2-án jelent meg a megreform Imáit Néptanítók Lapjának első száma, melyben Wlassics miniszter írta a bevezető sorokat, melyeket a néptanítókhoz intéz; minden mondása arany igazság és írójuk mély tudására és nagy hazaszeretetére vall. Tessék elolvasni, im itt kiélöm egyes helyeit: Szivem egész melegével üdvözlöm a honalapítás ezredik évfordulójának hajnalán M. orsz. érdemes néptanítói karát! Szeretnék minden egyes tanítóval kezet fogva, közvetlenül szólni arról a magasztos, nemzetem sorsára döntő hivatásról, melyet nekik betölteniük kell. Tudom, hogy a magy. társadalom a néptanítói munkás-ság nagy erkölcsi értékét és hatalmi erejét , még mindig nem emelte" közbeesőjében arra a színvonalra, mely megilleti. De ismét igazságtalanság volna azt állítani, hogy a közfelfogás ez irányban is ne volna hatalmas átalakulási és fejlődési folyamatban. A most forrongó és jegeczesedő magyar társadalomban mindinkább új világnezlet і tör elő a pályák értékének megítélésében is és a közművelődés haladásával finomul a társadalom közbeesőjének tartalma és iránya is. Így is kell lenni! Mert, a mely társa- dalom csak a rögtön hasznot hajtó eredmény előtt hull porba és nincs finomabb, tisztultabb izlése a kultúra nemzetfentartó ereje iránt, hol a közművelődés szolgálatában álló munkának és munkásnak megbecsültetése küzdelem tárgya, az a társadalom még messze áll a civilisatió magaslatától. A magyar társadalomban lépésről-lépésre hódít az igazság ereje. A kultúra fénye ma már nemcsak az ormokat világítja be, az egész völgy világosodik. Állam és társadalom e kultúra önzetlen munkásait a tisztelet, a megbecsülés mindig fokozandó elismerésével kíséri. Ehhez az örvendetes átalakuláshoz legtöbbel járult a néptanítói kar. Igen uraim ! az önök buzgalma emelt fővel veheti ki részét a sikerből...Nincs hatalmasabb fegyver, mintha azok, kik hivatásból léptek a tanítói pályára, odaadó buzgóságot fejtenek ki. Ez az a varázsvessző, mely képes meghódítani a társadalmat. Akit lelkesedés, hivatásszerű ihlettség visz a tanítói pályára , az áldhatja Istenét, s hogy tanítónak tette. Miért. Mert neki van a világon a legtisztább a legédesebb öröme. Vagy van-e eszményibb boldogság a családapa örömérzeténél ? "Dicsőség, hatalom, vagyon, mind múlandó és tövises örömek. Az édes megnyugvás, a tartós öröm fészke a családi kör édes nyugalma. A tanító pedig, kit hivatás szállított pályájára, iskolája csendes falai között az ártatlan gyermek szivektől környezve, a családi boldogság megtisztult gyönyörét érzi. Gyermekek veszik körül igaz szeretettel, akiket ő nevel és oktat emberekké, hű hazafiakká. Íme a családatya boldogsága az iskolában. De egyúttal minő hatalom, erkölcsi erő és felelősség van letéve kezükben. Embert, hazafit nevelni! Önök azok, kik a jövő és a letűntnél hatalmasabb ezredév biztos alapjait vannak hivatva lerakni a sok megpróbáltatáson keresztülment haza számára. E tudat fokozza munkájuk becsérzetét. Neveljenek vallásos, az élet komoly feladatait komolyan teljesíteni tudó, kötelességszerető, hű magyar hazafiakat. Az élet rideg peszimismusára való hajlandóságot s a sok társadalmi gyomot már csirájában irtsák ki a gyenge szivekből, képezzenek egyenes, őszinte, bátor jellemeket. A „szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat“ a kereszténység ez örökre szóló intelme váljon a magyar agy és szív lüktető erejévé! A magyarnak inkább van erre szüksége, mint másnak. Kevesen vagyunk, a társadalmi széthúzás átkától mentsük meg hazánkat! A becsületes ember fogalma iránt szigorú világnézet magvait hintsék el az új nemzedék szívébe, mert csak így semmisül meg a becsületesség mezébe öltözött hitványság. A „kötelességtudás“ igaz értelmének közfelfogásában is szigorúbb mértéket kell alkalmazni, mert napról-napra tapasztalhatjuk, hogy a mi társadalmunk hamar érdemszámba veszi a kötelesség puszta teljesítését és jutalmat vár az, aki csak kötelességét teljesiti, ezért vannak oly sokan, kik kötelességüket nem is teljesitik ! . . . E buzgó törekvésükre kérem én imaszerü áhitattal az Ég bőventermő áldását. Erős a hitem, hogy ezután a lelkes szózat után anyagilag is segítségére fog sietni Wlassics a néptanítóknak s hogy hamaz eszményi kézszoritás mellett erre mily égető szükség van, eléggé illusztrálják az Ugocsa“ számaiban elég sűrűn olvasható felségsegélyek, a német szét volt tagolva és az olasz nép századokon át a pápa világhatalma alá tartozott. Azok a népek pedig, melyek a magyarokkal együtt ezer év előtt léteztek, életviszonyaikban annyira elelváltoztak, hogy rájuk ismerni se lehet. A lengyel fel van osztva, a bolgárt elnyelte a szlávság, a bajor és szász más földrajzi és jogi határok között él, mint azelőtt. Velencze hatalma teljesen aláhanyatlott és Dalmáczia melléktartománynyá sülyedt. Csak a magyar faj tartotta magát és nem hódolt meg senkinek, aminthogy ő sem iparkodott soha magába olvasztani, vagy leigázni más népet. A hódolt népek, mint azt Munkácsy Mihály honfoglalási képe is mutatja, szabadon és önérzetes megadással járultak a hóditó Árpád elé, hogy felajánlják neki földjüket, mert a hóditó hadvezér nem kívánt maga előtt látni rabszolgákat, csak alattvalókat. Talán jobb lett volna, ha századok beolvasztó politikája által Magyarországon is úgy mint Francziaországban, Angliában és Németországban történt, az összes nemzetiségek egy egységes, egynyelvű nemzetté alakultak volna át, de a magyar nép többre becsülte a szabadság független érzését, semhogy attól bárkit is megfosztani iparkodott volna. (Vége következik.) pere ezét. Hirdette az újságban s képzelje, már másnap megtalálta a karpereczet az asztalfiókban. Szegény ő maga tette oda! Bálám óta valahányszor egy szamárt és egy próféta összeveszett, mindig a próféta húzta a rövidebbet. (Jókai.) ■* Gigerli tanács: Ha a színházban támlásszékre nem telik, mehetsz a karzatra is, hanem próbáld a dolgot ismerőseid előtt „lux“ színében föltüntetni. Kiállítás a hó alatt. Csendben zajtalanul, de a múltak iránti kegyelet és a jövőbe vetett hit ünnepies hangulatával léptük át Magyarország millenáris esztendejének küszöbét Jégkéreg borítja a természetet, de a hó felett, Petőfi szavai szerint, „piros rózsa koszorúzza a telet“. Piros rózsája a kegyeletnek, a reménynek, a nemzeti öntudatnak és ezer év viszontagságai után a békés fejlődés és hatalmas lendület áhítatának. Ünnepies hangulat szállja meg a tömegek szívét és mindenki érezi, hogy a most ránk köszöntött új esztendő a történelem ritka évfordulói közé tartozik. Ezer év nagy idő egy nemzet életében és ritka az a nép, mely állami fennállását ily hosszú időre kiterjeszteni képes lett volna. Az ókor kulturnépei között Judaea, Persia, Phöniczia, Hellas, Róma egy sem érte meg fennállásának ezredik évét és az újkori nemzetek között sincsen Európában egy sem, mely ugyanazon állami szervezet mellett ősi alkotmányának eredetét, az uralkodó faj változatlan suprematiája mellett, ezer évre kiszámíthatná. Nagy népek és nagy birodalmak pusztultak el, mialatt a magyar válságos nehéz viszonyok között, tatártól, töröktől, gyakran önkezétől is vérezve, hősi bátorsággal meg tudta védelmezni nemzeti önállóságának csaknem szakadatlanul ostromolt védő sánczait. A mostan élő leghatalmasabb nemzetek is ezer év előtt még alig léteztek; az orosz még adót fizetett a tatárnak, legyeinek, Anglia még meg sem kezdete nemzeti alakulásá-і nak physiologiai proczesszusát; a franczia még nem állapította meg állami határait. Regále bérlet. A fogyasztási- és italadó bérlet a mi viszonyaink között fontos közgazdasági ügyi mozzanatot képez. Már az üzlet egyszeri lebonyolítása, a 3 éves bérlet cziklus is elég ok arra, hogy foglalkozzunk vele, de még fontosabbá teszi e tényt az, ha a közérdek szempontjából tekintjük. Hogy ezt az adózási nemet kellő megvilágításba hozzuk, állítsunk össze egy kis statisztikai kimutatást az állami adókról. Ugocsa vármegye állami egyenesadója 1895. évre 189807 frt 68 kr., ebből N.-Szőllős városra esik 23413 frt 36 kr. A fogyasztási és italadó 1896-ra az egész megyére 61751 frt 44 kr., ebből Nagy-Szőllősre esik 10118 frt 11 kr. Ebből látjuk, hogy ez a közvetett adónem az egyenesadó harmadának felel meg. De menjünk tovább: városunk bor-, hús-, czukor és sör, fogyasztási adó czímen átlagosan és tételenként 1500 forintot fizet, míg a szeszitalra, tehát pálinka fogyasztásra magára 4065 frt 65 kr. adó esik. Tehát 10000 frtos közvetett adótételnek majdnem fele a nép pálinka fogyasztásából kerül ki. Így áll az arány a városban, hát még a vidéken? Ott bizonyára aránytalanul nagyobb felét a szesz fogyasztás szolgáltatja annak az 50000 frt adótételnek. A regále bérletnél három oldalú érdeknek kell kielégítést találni: a kincstár, a fogyasztó közönség és a bérlő érdekének. A kincstár azon van, hogy a megbecsült adótételt megkapja s ezért ezen irányban garanciát nyújtó bérlőt keres; a nagyközönség érdeke az, hogy a fogyasztási czikkek kereskedelmi forgalma, azok olcsósága, termelési üteme fenakadást ne szenvedjen s hogy ez a közvetett adó a törvényesen megállapított adólábat túl ne haladja; más szóval, hogy a közönség ne zsaroltassék ; végül harmadsorban jöhet a bérlő érdeke figyelembe az üzleti nyereség tekintetében. A törvényhozás azon volt, hogy ezek az érdekek ne jöjjenek egymással összeütközésbe, sőt arról is gondoskodott, hogy a bérletek kötésénél községek és városok mindig határozott előnyben részesüljenek. Azt hiszem, megérti mindenki a törvényhozásnak ezt az intenzióját, mely lényegében véve abból áll, hogy a bérlettel járó nyereség maradjon a városé, legyen az közvagyon ; de másrészt a város a saját polgáraival szemben és anélkül, hogy a kincstárt megkárosítaná, oly kedvezményeket adhat, melyek a lakosságnak úgy erkölcsi, mint anyagi javára szolgálnak. Városunk az elmúlt évben is, az idén is a saját nevére váltotta meg a regálét, de az elmúlt évben is, ez idén is a Guttmann és 3'sai konzortiumnak adta ki kezelésre. Nekem a társulat ellen semmi kifogásom sincs; e társulat bérelte ki ez évben az egész megye regáléját, mi csak azt igazolja, hogy a kincstárral szemben megbízható, szolid bérlő, a többi versenytárssakkal szemben pedig erős üzlet fél. Azt azonban nem tudom megérteni, hogy Nagy-Szőllös városának miért kellett a saját nevére megváltott regálebérletet ennek konzorcziumnak odaajándékozni ? 3. szám. Folytatás a mellékleten.