Ugocsa, 1897 (13. évfolyam, 25-52. szám)
1897-06-20 / 25. szám
XIII. évfolyam. 25. szám. Nagy-Szollos, 1897. junius 20. TÁRSADALMI, VEGYES TART ELŐFIZETÉSI ÁRA: Égési évre 4 frt. — Félévre 2 frt. — Negyedévre 1 frt. — Néptanítók, községek és körjegyzőknek egész évre 3 frt. Egy szám ára 10 kr. — Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Verbőczy-utcza 685. sz. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek. BÉDYEGIDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A debreczeni kereskedelmi kamara közgyűlése és a felvidéki iparkamara. E lapban már többször volt hangoztatva egy külön felvidéki kereskedelem és iparkamara létesítése Ugocsa, Máramaros, Bereg és Ung vármegyék részére és ugocsai szempontból Nagy-Szöllös székhelylyel. A debreczeni kereskedelmi és iparkamara, melyhez vármegyénk is tartozik f. hó 2-án tartott közgyűlésében a tárgysorozat IV. pontjában tárgyalta a Firczák püspök által benyújtott memorandumból kifolyólag a kereskedelemügyi minister által a kamarához intézett leiratot, melyben a minister a kamara véleményét kéri az Ugocsa, Máramaros, Bereg vármegyék részére kért, esetleg felállítandó kereskedelmi és iparkamara ügyében. A szép számban összegyűlt kamarai bel és kültagok élénk figyelemmel hallgatván a minister leiratát, először is dr. Király Ferencz kantaг.і -'titkár c. ..zO’gyYD^TvfsUÖ'ázlitált fel; felszólalásában fejtegeti, hogy bárhol az említett megyék székhelyen állíttatnék is fel a kérdéses kamara az eddiginél nagyobb megterheltetés nélkül lehetetlen volna, ma ezen a czimen 3 °/C pótadó szedetik be, azonban az új kamara, ha felállíttatnék legkevesebb 8—10 ’/s-okra rúgna fel. Felszólalásában lehetőleg kimutatta, hogy habár a kereskedő és iparosok száma, mely a 3 vármegyébe 3517 kereskedő, 6429 iparost tesz, elegendő, úgyszintén geografice is megfelelő területen laknak s így ha megengedhető volna is egy újabb kamara felállítása, de a törvény által kirovott 3°/„ pótadóból fentartható nem volna; ezen kijelentését számadatokkal is megtoldva meggyőződött a közgyűlés arról, hogy ezen számítási alappal az új kamara állítása lehetetlen, ámde arról nem, hogy a magas kormány jó akaratával ez meg ne történhetnék, hisz hány helyen nyújt a kormány még magánvállalatoknak is segélyt, miért ne segélyezhetne egy kereskedelmi és iparkamarát, amely ha hivatása magaslatán áll, úgy az államnak illetve az állampolgárok kereskedő és iparos osztályérdekeit megvédő, előmozdító munkásságával ezen téren az évi segélyt hatványozva adná vissza. Ez után Máramarosból küldött tagok egyike Sicherman Mór szóltak fel, aki humoros példákkal illusztrálván a Máramaros-Sziget átal kért kereskedelmi és iparkamara ügybeni kiábrándulását, nem szégyenlíté kinyilatkoztatni, hogy szerinte Máramarosba sőt* Beregi és Ugocsába se lehetne 16 pf^^pfdl^nte^kamarai kul és ugyanannyi beltafgdxnak való “egyént összeszedni, óhajtja, hogy maradjanak.,» debreczeni kamara tagjai. Mi sem természetesebb, hogy ezen kijelentés a gyűlés nagyobb részének helyeslésével találkozott, ezen ügyre vonatkozólag vármegyénk képviseletében jelenlevő kamara tag véleménye az volt, habár a financiális oldala részünkre nem valami kecsegtető is, az esetleges magasabb perczent fizetés által, de és amennyiben a magas kormány ezen vidéken lakó szegényebb népen, ezzel kapcsolatosan a bizony elég szegény kereskedő és iparos osztályon is minden áron tehát kamarával is segíteni óhajt, mondja ki a közgyűlés, hogy habár az említett három vármegyéből évenként a 3°/6-os kulcscsal befolyt kamarai illetékből egy kér. és iparkamara fenn nem tartható is s ebből kifolyólag az említett megyék kereskedő és iparos osztályát ujjabb megterheléssel sújtani nem javasolja, tekintettel továbbá arra, hogy a debreczeni kérkamara a kereskedő és iparos közgazdasági érdekeit nagy távolságánál fogva se képviselheti úgy mintha azokkal közelebbről megfigyelheti, egy ujjabb kamara felállítását javasolja a jelzett 3 megye részére, úgy azonban, hogy a kamarai illeték czímén befolyt összeget, részben a kereskedelem és ipart fejlesztő megtévő és létesítendő iskolákra használja fel s a még mutatkozó fenntartási költséget fedezze az állam. Persze contra érv volt elég s a vége az set, hogy a kamara felállítását nem javasolta. A Sichermann kijelentésére t. i. hogy megfelelő kamarai tagot kapni alig lehetne, amennyiben a máramarosi viszonyokat kellően nem vagyunk ismerős, Maramarosra nézve nem szokhatok, hanem Ugocsa és Bereg kereskedői nevében tiltakozom egy ilynemű nyilatkozatáért, mert ha még úgy volna is ezzel nem dicsekedni, de azt szégyenleni kellene. A kamara ügygyel kapcsolatosan megemlítem még azt is, hogy szatmárnémeti küldöttet és egy indítványt nyújtottak be,melyben a létesítendő kamara felállítását Szatmár központtal javasolják s igy Szatmár is kiválni kíván a kamarából. Ezen indítvány részletes tárgyalása a következő ülésen lesz. Hogy a debreczeni kamara ezen új kamara felállítását nem javasolja magyarázatát seli abban, hogy ezáltal a kamara vagyonilag gyengülne, mert vagyonközösség állván fenn a kamara és az említett vármegyék között a kiszakított résznek jussát kikellene adni, s akkor náluk is sok minden másképen volna. A fenti körülményre vonatkozólag a folyó év és hó 10-én megjelent magyar pénzügy, átvéve a magyar kereskedők lapja által közzé tett több máramarosi kereskedő által aláírott távirati nyilatkozat értelmét, mely szerint a kamara határozatát a legnagyobb önzés kifolyásának mondja s tagadja azon érvelés helyességét, hogy az uj kamara felállításával az illető 3 megye helyzete súlyosbodnék s továbbá igy folytatja a debreczeni kamara eddig se törődött a 3 megyével, onnan csak a magas kamarai adót szedte be s fordította saját reprezentacionális költségeire, melyből Máramarosnak, Ugocsának és Beregnek vajmi kevés haszna volt s ez állítólag a mostani ellenzés oka is. A kamara három megyéből befolyó tekintélyes ’ -védelemnek elestétől fél, mertієк hiányában nem költhetne annyit nem gyümölcsöző kiadásokra, mint most teszi. Ezen czikkre ezen sorok írójának, ki szerencsés voltam a kamarai ülésben részt venni, az igazság érdekében meg kell jegyeznie, hogy a nyilatkozat azon része, amelyben azt mondja, hogy kevés hasznunk volt belőle teljesen úgy van, a második részére vonatkozva pedig a kamara álláspontja igen könnyű, minek megvilágítására megpróbálom. Lieberman Mór úrnak, mint a Máramaros-Szigeti kamara képviselőjének szószerinti szavait idézni ugyanis: a T.-Sziget által kért kérdés iparka „Versek” - írta: KRÜZSELYI ERZSIKÉ. - Ha jól emlékezem a múlt év egyik őszi vasárnap reggelén olvastam az „Ugocsá“-ban egy költeményt, amely már az első elolvasás után megkapta a lelkemet. Előttem eddig ismeretlen név , női név volt a költemény alá írva, ami csak fokozta érdeklődésemet. „Szőllőhegyen“ volt a költemény czíme. Ezután rövid időközökben újabb és újabb költemények jelentek meg ugyanazon a helyen, amelyek mindegyike mélyebb medret ásott az én kedély- és lelki világomban. Egyszerű, keresetlen szavak voltak azok, mesterkéletlen, ezrezoma nélküli sorok, de bevonta őket az őszi hangulat, a levélhullás feletti szelíd, eltűnődő busongás. Most aztán épen piros pünkösd napjára összegyűjtve, egybefoglalva „versek“ czím alatt megjelenik egy költemény-kötet, amelynek mikor minden egyes darabját lelki gyönyörűséggel átolvastam , megkapja a lelkem a busongás, elringat azok hangja s formává alakulva meg tudom határozni szerzőjük lelkületét, fel tudom ismerni a lélek merengő, sceptikus állapotát, a melyből e költemények eredtek s a mely által azok ilyenné lettek. Nem tagadom, veteték az igazság ellen, ha nem magyaráznám meg, hogy e hangulatkeltésnek nyitja, fenti véleményemnek objektív oka nagyrészben a bevezető sorok mélyen megható valóságából fakad ; nem tagadom, hiszen a „miért“ és „hogy“ a mely a költő lelki világában kutatni készt positív alapot talál a gyöngédlelkű apa bevezető soraiban, de e körülmény még fokozza a költemények igaz értékét, érthetővé teszi azok minden sorát s amaz emberi közönséges részvéten felül, mely a költemények szerzőjének tudott egyéniségén alapulva feléfordul mélyebb, közvetlenebb érdeklődés, gyöngédség vonja be az én megemlékezésemet is. Valóban, megdöbbentő játéka a sorsnak, borzasztó kérlelhetetlensége az életnek, amit Krüzselyi Bálint már említett bevezető soraiban tudtunkra ad: Krüzselyi Erzsiké „fülidegeit 8 éves korában, mikor kis leányka volt büdös érte. Azóta mindkét fülére süket, semmit sem hall.“ A változhatlanban való kínos megnyugodni kényszerülést még kínosabbá teszi, hogy az áldozat meglévő szellemi tulajdonságai ez által megfelelő kiképzést nem nyerhettek s a hallás szervének teljes hiányát az ész, az érzelem, a lélek nagysága kellett hogy pótolja. Tárgya lehetne egy tudományos thémának az, vajjon a hallás orgánumának teljes hiánya mit jelent s a többi szervek együttes működsének menynyivel hatalmasabbnak, többnek kell lenni, hogy e hiányt csak a közönséges életviszonyok között is pótolja. Ahhoz hogy a lélek intesivitása, az akarat ereje, az úgynevezett géniusz megnyilatkozása mily hatalmas, magasztos és megható, mikor Krüzselyi Erzsike megszólal költeményeiben; kevés a doktriner okoskodás, sokszor kevés a magasztalás és bámulat kifejezése is, oda könyvg és meghatottság kell Olyan szépek, megkapók a busongó szavak, nincs bennük vad szenvedély, fékevesztett indulat, romboló, lángot szóró átkozódás , szelíd, méla bánat, a busongás, a merengésszerü fájdalom hangja az, a mely ködével fátyolt borit szemünk elé s mikor feltekintünk mi is könnyezünk. . . . Hej csak én nem hallom kis madár danáját! Hej csak én nem hallom a méh zümmögését, Patakok csörgését, lombok susogását, Ajkak dalolását, hegedű zenéjét! .. . nem szakad meg sohasem körültem Az agyamon ülő őrjítő csendesség. (Pünkösd vasárnapján.) Vagy pedig mikor „A vendéglőben“ Nézem, nézem a hegedűt, hogy a czigány húzza fájón. Altatgatom, csitítgatom a szívemet, hogy ne fájjon. Sorsom felett töprenkedem .. . S a hegedű búgja, zengi: E világon boldog ember úgy sem lehet senki. .. senki. Visza-viszatér lelkébe e gondolat szüntelen s megjelenik majdnem minden költeményében e busongás. Néha olyan mint egy felröppenő sóhaj, máskor pedig elsimul, belevész a megváltozhatlanság lassú, biztos folyamába. Érzi, tudja Krüzselyi Erzsike e csapást s lelke szárnyalása küzdelemre kél a megváltozhatlannal ; cseng szerelem, megértettség, reménység után, de kitörés, átok az Ég, a sors ellen nem lesz szavaiból: egy hosszú végtelen sóhaj az csupán, amelylyel költeményeit ily kedélyhangulatban befejezi. így énekel a „Nem kívánok“ czíműben Nem kivánok én a sorstól Semmiféle nagyobb dolgot, — Nem kivánok én, — csak annyit, Hogy egy perczig legyek boldog. És ha adna a sors nekem Dicsőséget, gazdagságot. Nem kellene, mert még akkor Nem éreznék boldogságot. És ha adna bő szerelmet Én irántam kedvesembe: Boldogságom közepében Még akkor is üröm lenne. Hej, bizony csak akkor tudnám Magam boldognak vallani: A mely napon, a mely perezben Hangot tudnék én hallani! Ily alaphangú „Egy régi dal“; „Itt ülök némán“ kezdetű, a remek „Őszi estén“.