Ugocsa, 1898 (14. évfolyam, 1. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. január 1. besitő kerületéhez tartozó községekbe szóló könyvelt küldeményekről (ajánlott levélcso­mag, pénzes levél, posta-utalvány, postai megbízás) kiállított és az illető községbe kiküldött „Értesítő és nyugták“ kellőképen nyilvánlatban tartassanak, m. kir. belügy­­miniszer úrral egyetértőig a következőket rendelem. A kir. posta- és távirda hivatalok a külkézbesítő kerületükhöz tartozó közsé­gekbe­n való könyvelt küldeményekről kiállí­tott „Értesítő és nyugták“ nyilvántartása végett az e czélra kiadott „Nyilvántartás“ czím­ű (nyomtatványszám 446.) füzetet hasz­­nálják. Külkézbesítő kerületükhöz tartozó minden egyes község számára külön füze­tet állítanak ki. A füzet a következő rova­tokat tartalmazza: u. m. 1. folyó, szám, 2. „Értesítő és nyugta“ sorszáma s raktár­­könyv a folyó száma, 3. a czímzett neve, 4. az „Értesítő és nyugta“ kézbesítésének napja, 5. az „Értesítő és nyugta“ kézbe­­síthetetlenségének oka, és végre 6. meg­jegyzés. A füzetben a bejegyzéseket megelő­zőleg mindenkor a hely és kerti bélyegző lenyomatát kell alkalmazni. A bejegyzések akként történnek, hogy a kir. posta- és távirda hivatalok a posta részletes átvétele után, az általuk kézbesí­tendő könyvelt küldemények kézbesítő ok­mányainak kiállítása alkalmával kiállított „Értesítő és nyugtáikat az említett fü­zetbe egyenként vezetik be, annak első há­rom rovatának kitöltése mellett. füzetbe beírt és abba el is helyezett „Értesítő és nyugtá“-kat a község záró­­­táskájában a községi küldönczczel juttatják az illető köz­séghez. A községi elöljáróság küldöncz megérkezésekor meggyőződik arról, váljon a posta- és távirda hivatal által a füzetbe bejegyzett „Értesítő és nyugták“ beérkez­tekor azután a szokott módon kézbesítteti azokat. A kézbesítés megtörténtével a köz­ségi elöljáróság a füzet 4. rovatában min­den egyes tételt illetőleg bejegyzi a kézbe­sítés napját. Ha a czímzett „Értesítő és nyugta átvételét megtagadta vagy ha azt bármi okból nem lehetett kézbesíteni a köz­ségi elöljáróság a füzet 5 rovatában a kéz­­besithetetlenség okát röviden hja be p. o. nem fogadta, el ismeretlen. Az ily módon kitöltött füzetet a netán kézbesíthetetlen „Értesítő és nyugtákkal“ a községi elöljá­róság ugyancsak záros táskában a köz­ségi küldönczczel mindenkor a legelső al­kalommal vissza­küldi a kir. posta- és tá­virda hivatalnak. Utóbbi, a­mint a község kü­ldöncze legközelebb ismét jelentkezik, a füzetbe történt bejegyzéseket átvizsgálja a pótlandók pótolása iránt intézkedik és az újabban érkezett könyvelt küldeményekről kiállított „Értesítő és nyugtá“-kat miután a füzetet a hely és kerti bélyegző lenyoma­tával ellátta, a fentebb előírt módon bejegyzi. Az „Értesítő és nyugták“ közvetítése e szerint mindenkor az említett füzet hasz­nálata mellett történik és a községi kül­döncz azt minden alkalommal kell, hogy visszahozza a posta hivatalhoz, mert, a könyvecskébe való bejegyzés nélkül „Ér­tesítő és nyugtáikat kiküldeni nem szabad. A kir. posta- és távirda hivatalok az előírt füzetek használatba vételéről értesítsék az érdekelt községi elöljáróságot és jelen ren­deletem közlése mellett kérjék fel azok pon­tos és szabatos vezetésére. Az érdekelt kir. posta-és távirda hivatalok a „Nyilvántartás“ czim­ü (nyomtatványszám 446.) füzetekből a szükséges készletet (a kézbesítési kerü­letbe tartozó községek mindegyikére legfel­jebb 2—2­ darabot számítva) az előírt mó­don a nyomtatványraktárnál rendeljék meg. Kell stb. Ж tatlanul fizetik, a hátralékok nagyon fel­szaporodtak, minek következtében az egylet pénzügyi állapota olyan válságos helyzetbe jutott, hogy a lapokat az okt.—decz. év­negyedre megrendelni s az okt.—márcz. félévi házbérilletéket fizetni nem lehetett. Ennek folytán Egry Lajos kir. járásbiró. akkori elnök azon kérdést intézte a köz-­ gyűléshez, hogy az egyletet fenn akarja-e továbbra is tartani vagy nem ? A jelen­lévők az egyesület feltétlen fennmaradása mellett nyilatkozván, a közgyűlés megvá­lasztotta a tisztikart. Elnök Sereghy Sándor, jegyző-, könyv- és pénztárnok Nyegrus Ede. Ezen közgyűlés határozata folytán az új tisztikar egy évet bocsátott ki és­­ hordoztatott szét, melyre a belépő tagok s neveiket sajátkezüleg jegyezték rá s egy­­szersmint kötelezték magukat a közgy­űlés­­ által megállapított tagsági díj pontos fizet­­­tésére. Ugyanekkor határoztatott el az eddigi 8 fitnyi tagsági díjnak 4 frtra leendő leszállítása, minek indokául az szolgált, hogy így az egyesületnek több tagot sikerül nyerni. Válságos volt még az egylet élete az 1884. évben, midőn az egyletből többen kiléptek, azonban ez 1887. évben már is­mét magában egyesí­tette a Carnó-egylet Halmi majdnem összes intelligens elemeit s azóta Istennek hála az egyesület az előbbiekhez hasonló helyzetbe nem jutott. Az egyesület szervezete a belügy­­miniszterileg jóváhagyott alapszabályokban volt letéve, melyek szerint az egyesületnek czélja volt a tagok hasznos időtöltésére alkalmat nyújtani, továbbá felolvasások, mulatságok és ünnepélyek rendezése által a társaséletre előremozdítólag, irányítólag hatni. Ezek szabták meg a tagok jogait és kötelességeit, irányították az egylet ve­zetését, ügy­einek kezelését. Az egyesület megalakulásakor készített s jóváhagyott alapszabályok módosítása az 1887. szept. 4-én tartott gyűlésben elhatároztatok s a régi alapszabályok átdolgozásával s a mi viszonyainkhoz való alkalmazásával Varga Gyula egyesületi tag bízatott meg. — Az egyesület vezetése ezen elfogadott s jóvá­hagyott alapszabályok szerint történt az utóbbi 9 évben, mig az 1897. január 10-én tartott közgy­ülés a Lederer Zsigmond és Zoltáni Károly által újra átdolgozott alap­szabályokat elfogadta ч az engedélyezés iránti felterjesztés ügyében az intézkedést megtette. Bolyt. köv. U G . C S A A városházából.*) Városunk bel- és küldolgai iránt meleg érdeklődéssel lenni tudó — kép­viselőtestületünk nagyjai, nem teljes, de szavazásra jogosult számban jöttek össze a múlt hó 17-én megtartott gyű­lésre. Nem annyira hivatás, mint inkább a kíváncsiság teszi feladatommá, hogy feltegyem magamnak e kérdést, — vajon lehetne-e a képviselőtestületi ülés meg­hívó tárgysorozatába oly ügyet venni fel, mely a 40 tagból álló képviselő­­testületi tagokat hiánytalan megjelenésre tudná lelkesíteni? Kívánatossá teszi pedig az általá­nos érdeklődést nemcsak az, hogy ez­által a múltak határozatai ismétlés tár­gyát nem képeznék, de és különösen az, hogy nemcsak kívülről szerzett — és mindenki igényeit ki nem elégíthető dol­gokra alapított szó viszi nem ritkán hangoztatott kifogásait, de tudomást és tapasztalatot szerezve a belső dolgok meghallgatásával oly tényezőkről is , melyek nem ritkán akadályul szolgálnak még a kis, külső dolgok, bár kívánatos elintézésére is. Üdvözölte és megnyitotta elnök az ülést és egyidejűleg indítványozta, hogy 1898. évi márczius hó 15-én, az 1848. évi események 50-ik évfordulóját kegye­­letes ünnepélylyel tegye a város emlé­kezetessé, melyet a képviselőtestület oly hozzáadással fogadott el, hogy lehetőleg a vármegye által is tervbe vett ily ünnepélyességgel egyesülni óhajt a város Magyarország czímerének leírása és ezzel egyidejűleg megküldött rajzai közzü­l 4 színezett példányt arany rámába tétetni és a városháza tanácstermében kifüggesztve tartani, szívezetlen példá­nyait pedig irattárban kezelni határo­­zatilag kimondotta. *­­ A községi- és közjegyzők nyugdíja­zása tárgyában alkotott szabályrendelet kihirdetve lett és a kihirdetést igazoló bizonylat beterjesztése elrendeltetett A helybeli állami iskolák tantes­tületének kétrendbeli kérvényei, mint csak részben teljesíthetők, végrehajtás végett főbírónak kiadattak s a bővebb indokolásról szóló határozatai pedig a megkereszést intéző testületnek kivonat­ban közöltetni határoztatott. Névszerinti szavazással döntött a képviselőtestület, a Zeisler Leopold tu­lajdonát képező országos vásár vám­­szedési jog és vásártérrészlet megvétele felett, a тіког is 22 szavazattal — el­lenszavazat nélkül — azt, a kialkudott 1300 forintért a város részére megvenni Térhiány miatt késett, elhatározta. Nagyobb áldozat árán bár, de mindamellett az évi jövedelem által teljesen biztosított mennyiségekért az itteni országos vásár vámszedési jog bevont érdekeltsége — ezen és a már határozatilag kimondott hasonjövedelmet biztosító másik részlet megvételével — mozgalomba hozott városi képviselőtes­tületi tagjainkat most — hogy a­mit elmulasztottak a múltakban, kárpótolják a jövőnek — a jelenben. Míg a fenti pont alatt közölt ha­tározat szerint városunk képviselőtestü­lete a város és népe jövőjének bizto­­sabbá tételén odaadó tevékenységgel és minden magánérdek kizárásával fárado­zik, addig egy sokkal messzebbmenő másik intézkedésének végrehajtása ismét meghiúsította — legalább bizonytalan időre — azon két fellebbezést, melyet a czélbavett 1000 magyar holdat meg­haladó külsőség és egy nagy értéket képviselő belsőség megvételére vonatkozó határozat ellen beadtott­ ügy a fellebbezés egyikének meg­­okolá­sa, valamint a kifogásolt tételeknek számadatokkal való megdöntését feltün­tető felterjesztés felett — a vármegye törvényhatósága fog — a vármegyei mezőgazdasági bizottság véleményezett meghallgatása után — határozni. A városi képviselőtestület összes­ségét nem lankasztotta le ezen bár nem várt felebbezés benyújtása, sőt közvet­lenül a tárgy után, a képviselőtestület kebeléből kiküldött bizottság javaslatai­hoz híven kimondotta határozatilag, hogy akár ad helyet akár nem e felebbezés­­nek, az erre jogosított hatóság ugyan­ezen czélból kikéri a vármegye törvény­­hatósági bizottság engedélyét arra, hogy 115 ezer forint kölcsönt felvehessen és azon szabadkézből vagy esetleg árveré­sen, de mindenesetre nagyobb kiterje­désű ingatlant vásároljon, nemcsak azért, mert a közlegelő szükségben majdnem koldzsbotra juttatta már földmivelő né­pünket s igy megélhetésük ezáltal is lehetőbbé tétessék, de különösen azért is, mert vagyonosodása községünknek a jövőre csakis így biztosítható. Nem annyira meglepetést, mint inkább alapos gondolkozásra szolgálta­tott okot a városi elöljáróság részéről írásban is beadott, de szóval bővebben is megismertetett­, azon­­kétségbe nem vonható tény, hogy a város adózó pol­gárai által fizetett és így czéljainak elő­mozdítására bizalmunk folytán megválasz­tott elöljáróság tagjai — mindennek más­nak, csak községi elöljáróknak nem ne­vezhetők. Ezenkívül a forgalom az 1894. évi XII-ik mezőrendőri, XVI-ik örökösödési, az 1895. évi egyházpolitikai törvények életbeléptetésével oly nagy mérvben növekedett, hogy például az összes ügy­forgalom a 10 ezeret megközelíti. Té­nyekkel ismerteti továbbá még az elöl­járóság, hogy egy hó alatt majdnem minden felettes hatóság bizonyos határidőhöz kö­tött rendeletet küldött ki, melynek végre­­nem hajtása esetén fegyelmi vizsgálat és a nem felebbezhető rendbírság helyez­tetett kilátásba. Hogy az mind végre­hajtható nem volt, okadatolta az elöl­járóság azzal, hogy a nappali órákban egy hét közege a 27 különböző végre­hajtást igénylő tartozásokat a hátralé­kosoknál foglalások által biztosította, két sőt három közege a tartozások elő­­írásával, benaplózásával egész napon át elfoglalva van, sőt tekintettel, hogy az itteni népesedési forgalom alapján, napon­ként születési, halálozási esetek fordul­nak elő és ennek elintézése más napokra át nem vihető, nem ritkán megtörtént, hogy a jámbor adófizető polgár nem volt képes órákon át várakozva, panaszos ügyét előadni. Az sem palástoltatott el az alkal­mazottak létszámának kevés voltán kívül, hogy egyes alkalmazottja a városnak, daczára,­hogy minősítéshez kötött és így fogalmi szakhoz tartozónak vehető, a lelket és a testet egyaránt bénító mun­kálkodásáért évenként ugyanoly díjazás­ban részesíttetik a város részéről, mint a bíróságnál legcsekélyebb díjazásban részesített díjnok. A megismertettek alapján a kép­viselőtestület egy bizottságot küldött ki, mely a szervezési szabályrendelet újjá alakításával, e helzet tűrhetőbbé tétele iránt javaslatot lesz hivatva adni. Az iparos tanonctbizottság hármas ajánlata folytán a képviselőtestület utóbbi 3 évre megválasztotta az iparos tanoncz­­iskolához Pilisy Sándort igazgatónak, Spolarich Jánost, Fábián István és Lang Viktort tanítóknak, egyúttal határozatá­ban kimondta, hogy a megválasztottak mandátuma 1900. év június hóban ér véget. Ezen tényével beigazolta a kép­viselőtestület, hogy a megválasz­ottaknak működésével meg van elégedve, külön­ben is — maga az első sorban bírálatot mondani hivatott felügyelőbizottság is — hármas ajánlatánál nemcsak a megvá­lasztottakat első helyen ajánlotta, de bizton számított is arra, hogy ezeknek megválasztása kérdés tárgyát nem is képezendő. Több, egyesekre nézve érdekes, de általánosságban alig említésre méltó ügy letárgyalása után, kimondta még a városi képviselőtestület az elöljáróság előterjesztése nyomán, hogy az eddig „Nagy-Szőllős-Fakobák“ néven ismert városrészt „Perényi telep“ néven óhajtja szerepeltetni és e tekintetben a törvény­­hatóság útján erre a miniszteri engedélyt kikéri. V. H­ÍREK. Kérelem. Hátralékos előfizetőink­et, a községekhez tiszteletteljesen azon méltá­nyos kéréssel járulunk, hogy tekintettel a lap előállításával járó tetemes kiadásainkra : hátralékaikat beküldeni, illetőleg előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Boldog újévet kívánunk la­punk olvasóinak és munkatár­sainak. Felség segély. Ő Felsége a Király Olá Péter t.-újlaki gör. kath. tanítónak magán­pénztárából 15 frt. segélyt adományozott. Gyászhir. Özv. Mandics Endrénét és családját mély gyász érte édes atyja múlt hó 25-én, a szeretet ünnepe­l-ső napján elhunyt. A családi gyászjelentés igy szól: „Özvegy ibrányi és vajai Ibrányi Zsigmondné szül. Vezerle Mária, úgy sa­ját mint gyermekei: Emma, férj: Kugler Lajosné , Mária, özv. Mandics Endréné és Sarolta; veje : Kugler Lajos; unokái: Man­dics Endre, Margit és férje Veress László és Mandics Ilonka; dédunokái: ifj. Veress László és Mária ; öcscsei és húgai Ibrányi László és neje, szül. Vay Erzsébet báróné és ezeknek gyermekei; Ibrányi Éva; Ibrá­­nyi Piroska férj. Vay Jánosné; Ibrányi Mihály és neje szül. Brüll Olga; Ibrányi Miklós és neje szül. Petrovics Irma; Vay János és a nagyszámú rokonság nevében is fájdalommal teli szívvel jelenti a forrón szeretett és felejthetetlen férjnek, a legjobb apának, apósnak, nagyapának, dédapának és rokonnak : ibrányi és vajai Ibrányi Zsig­­mondnak földbirtokos 1848/49-iki honv.­­huszár főhadnagy, Szabolcsvármegye tör­vényhatósági bizottsági tag stb. stb. folyó hó 25 én, délután 3/4 6 órakor az utolsó­kenet szentségének fölvétele után 73 éves korában történt gyászos elhunytát. A" meg­boldogult drága hült tetemei folyó hó 27-én délutáni 2 órakor fognak a kótaji róm. kath. templom udvarán levő családi sír­boltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 28-án délelőtt 10 órakor fog a kótaji róm. kath. plébánia templomban bemutattatni. Kótaj, 1897. évi deczember hó 25-én. Adj Uram örök nyugodalmat neki! És az örök vilá­gosság fényeskedjék neki!“ Eljegyzés: Csedrik Aladár egresi körjegyző múlt hó 25 én jegyezte el Nagy- Szőllősön Szabó Iduska kisasszonyt, néhai Szabó Márton itteni volt ref.­tanító kedves leányát. Az eljegyzés a menyasszony test­vére Szabó Sándor főszolgabíró házánál történt. István este Niczky István várme­gyei állatorvos vendégszerető házánál név­napja alkalmából múlt hó 25-én fényes­­estély volt, melyen mintegy hatvanan vol­tak jelen, barátai és tisztelői, hogy jókivá­­nataiknak kifejezést adjanak. A minden izében pompás estebed alatt sok felköszöntő hangzott el, a többek közt Koós Albert mondott tartalmas felköszöntőt, kifejezést adván azon óhajának mely különben a szép összejövetel minden tagját hevíti, — hogy a legjobb barátott az egek ura az emberi kor legvégső határáig éltesse. Va­csora után az ifjúság tánczra perdült. A jelenlevők nagy része pitymallatkor távo­zott, mi igazolja a derült hangulatot. Kinevezés. A m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter, Nagy-Tarnán az állami elemi iskolánál a 3-ik tanítónői állást 1. szám

Next