Ugocsa, 1900 (16. évfolyam, 2-46. szám)
1900-01-14 / 2. szám
1900. január 14. van egy részén, mint az eredetben terveztetett, szinte módot nyújtani a kisebb gazdáknak, hogy ott s abból maguknak 1—2 holdas kisebb részeket szerezhessenek. Ma természetes, hogy az adott viszonyok közt, a parczellázás folytatásával várni kell, de annak idején az folytatandó és csakis így lesz el- , érve a czél legfőbb része, mely vezette azokat, kik e birtokvásárt ajánlották és kik, mint megemlítettem, daczára a jelenlegi mostoha viszonyoknak, ma sem tartják hibá-nak és rossznak, hogy e vásárlás megtörtént. Természetes, hogy fő feltételt képez a gondos, lelkiismeretes intézkedés és gazdálkodás, a megbízott közegek, bizottság és ugyanilyen főfelügyelet a képviselő-testület részéről. És itt megemlítem, mi bénítólag, zavarólag hat, még e birtok vásárlására kihatólag is, de beteggé teszi egész községi életünk és háztartásunkat, hogy jegyzőnk és pénztárnokunk, már vagy 6 — 8 hete állásuktól felfüggesztve, vizsgálat alatt állanak; — vezeti tehát az összes belső és eléggé komplicált irodai ügyeket, az itt nem is régóta alkalmazott, tehát még a kellő tájékozottsággal nem biró segédjegyző és igazi szerencse, hogy helyettes pénz- tárnokul ajánlkozott egy oly valaki, kire ezen működésben, a legnagyobb megnyugvással tekintünk mindanynyian. De kérjük a felsőbb hatóságot, kegyeskedjék véget vetni e bizonytalan, tarthatatlan és esetleg nagy károkat okozható helyzetnek, tessék befejezni a vizsgálatot, siettetni az eljárást, elcsapni az illetőket, ha bűnösök, vagy ha kevésbbé azok, viszszahelyezni. Nincs rosszabb a bizonytalanságnál, annál még a rész bizonyos is jobb. Még egyet akarok felemlíteni és ez az, amire kell, hogy a vármegye közönsége legközelebbi közgyűlésében reá adja sanctióját, t. i.: községi költségvetésünk jóváhagyása. Ez is rendetlenség és rendellenes dolog, hogy e költségvetés csak most nyújtatik be, történik pedig ez azért, mert a múlt év utolsó hónapjai egyikén beadott, annyira hiányos és zavaros volt, hogy azt kipótlás végett a megyei számvevőség, vissza kellett, hogy küldje. Most fog tehát beadatni az újabban kipótolt és összeállított költségvetés és bizony nagy összegekről van abban szó, nagyon sokba kerül ez a mi községi háztartásunk, nem hiába, hogy nagyközség vagyunk, bátran lehetnénk kis város is, úgyis városnak mondjuk magunkat. E költségvetés tehát a vármegye legközelebbi közgyűlésén fog elbíráltatni, esetleg egy pótindítvány alapján provokált újabb képviselőtestületi határozattal együtt, melynek facitja az, hogy a költségvetésbe, az említett nagy birtokvétel négy félévi annuitása vézetett fel a kiadási rovatba, pedig tényleg a múlt év folyamán 2 félévi részlet ki lett már fizetve, kifizetve a Nagy-Szőllős tulajdonát képezett régi jegyzői telek, az ottani rozzant épület részeinek eladásából és ugyancsak a régi városháza eladási árából befolyt összegekből. Amidőn a költségvetés összeáiiktatott, azon téves nézetből indultak ki, hogy az említett összegek, melyekkel a két tavalyi esedékes árnuitás legnagyobb részt fedezetet nyert, törzsvagyont képeznek, melyet nem szabad tőkéjében felhasználni, csakhogy ezen kérdéses telkek és яг e cziment egyebek, képviselő-testületi határozat és felsőbb engedély alapján adattak el, azon czélból, hogy részben ezen öszszegek új városháza építésére, vagy egy erre alkalmas épület megszerzésére fordíttassanak, és mi tényleg szereztünk egy új, városházának alkalmas épületet, ahol a város, illetve községháza, elhelyezést is nyert. Jogos lesz tehát a benyújtandó költségvetéssel szemben provocált és netalán hozandó képviselő-testületi határozat, ajánljuk azt előre is figyelmébe a vármegyei számvevőségnek és a megyei közgyűlésnek, annál inkább, hogy e kérdés elbírálásánál 15, más adónemeknél pedig 20 százaléknyi különbözetet mutatna fel a kivetendő pótadó. —nyi. Egy pénz- és éremgyűjtemény bemutatása. Folyó hó 10-én, délután 3 órakor mutatta be a polgári iskolai tanulóknak dr. Füredi Róbert író és történész gazdag pénz- és éremgyüjteményét. Tizenkét méternyi hosszúságban voltak felállítva az időszakilag rendezett gyűjtemény táblái. Füredi úr a bemutatást előadással tette tanulságossá és igen érdekessé. Miután a helyiség közepén felállított gyűjteményt egyszerre nem szemlélhette meg az egész ifjúság, a leány- és fiúiskola tanulóinak külön-külön mutatta be az érmeket s a kettős fáradságot nem nézve, külön tartotta meg magyarázatát. A korok szerint rendezett gyűjtemény igen gazdag, nagy értékű. A tudós tulajdonos előadásán meglátszik az író, szónok és szakember harmonikusan összetalálkozó képessége. A kőkorszaktól kezdve mintegy elvonultatta lelki szemünk előtt a népek kulturtörténelmét, de legtovább időzött a magyar történelemnél s főleg Erdély históriájának vonzó előadásával bilincselte le a figyelmet, a melyre vonatkozó gyűjteménye teljesség és gazdagság tekintetében az egyedüli. Szabatos s az érdeklődést folytonosan ébren tartó előadót szinte szeretettel vette körül az ifjúság s valószínű, hogy az elhangzó lelkes szavak el fogják érni czéljukat a tanulóknál. Füredi a közoktatásügyi kormány engedélyével utazza be a hazát, megjelenvén minden gymnasium, polgári, reál- és kereskedelmi iskolában, hogy egy olyan kultúrának az útját egyengesse, mely minálunk még bölcsőjében szendereg. (3. ki közel 30 éve gyűjti az érmeket, fegyvereket, papírpénzt, okmányokat s e gyűjtésében egész vagyont áldozott e nemes szenvedélyének, semmi fáradságtól se riadt vissza, hogy külföldre került pénzeinket, érmeinket ott összevásárolva hazahozza, hogy itthon legyen éretbe öntött történelmünk egész gyűjteménye. És tette ezt minden jutalomra és kitüntetésre való vágyakozás nélkül, egyedül hazája történelmének szeretetéből, de e szeretetet tovább akarja terjeszteni, beleoltani a magyar haza ifjúságába, hogy az az ifjúság ne menjen el közönyösen egy-egy emlék, érem, vagy pénzdarab mellett, melyet a földmives ekéje vet napvilágra hazánk véráztatta földéből, hanem érdeklődve tanulmányozza e történelmi segédeszközöket s a hála-jele gyanánt ajándékozza azon iskola gyűjteményének, hova őt a kegyelet köti. A népek és nemzetek történelmét csakis a szemlélet ilyen eszközlésével lehet igazán és maradandólag átadni, mert annak a tanulónak emlékezetéből nem pusztulnak ki soha azon történelmi részletek, melyekkel kapcsolatos pénzeket, érmeket, egyéb emléktárgyakat szemeivel látott, kezeivel tapintott. Előadás után az intézet igazgatója és Nagy Gábor tanár az ifjúság éljenzései között meleg szavakban köszönte meg a tanulságos, szép előadást és a gyűjtemény bemutatását. A tudós gyűjtő iskolánk éremgyűjteményét is megtekintette, melyben több, történelmileg igen értékes darabot talált s ígéretet tett, hogy gyűjteményünket egy collectioval fogja szaporítani; a nehezebben meghatározhatókat determinálta bámulatos könnyűséggel és szakszerűséggel. Sajtó alatt levő éremtanát, egyedüli művet magyar nyelven (van ugyan egy hézagos mű magyar nyelven Erdély érdemeiről), megjelenéskor azonnal meg fogja küldeni, valamint költeményeit is. Ezüst borítékba foglalt albumában száz és száz iskola pecsétje alatt olvashatók az ő működését elismerő hazafias üdvözlések, melyeket mi is siettünk tiszta szivünkből szaporítani. Az arany, tollal már megjutalmazott írónak, történésznek és lelkes hazafinak, ki mindenét magyar hazájának szánta, mi nem ad- s hattunk egyebet, mint szives fogadtatást s elismerésünknek és hálás köszönetünknek kifejezéseit. Kisérje őt mindnyájunk áldása kultúránkat szolgáló utján s majd a népek elismerése a párisi kiállításon, hova már gyűjteményeinek nagy részét elküldütte s hova ő maga is elutazik május haváiban, de előbb még Erdély iskoláit láto- t gatja meg. N.-Szőllős, 1900. január 10. Kerekes Sándor, polg. isk. igazgató. Lélekemelő iskolai ünnepély. Kicsiny, de lelkes társaság gyűlt egybe folyó hó 8-án Egresen, hogy a község érdemes elöljáróságával és tantestületével együtt ünnepelje a magyar -ság és hazaszeretetnek megyénkben páratlanul álló diadalát. Az ungvári Erzsébet árvaház javára rendeztek itt műkedvelőielőadással egybekötött tánczmulatságot, s az a kevés ember a ki ott jelen volt igaz örömmel láthatta, hogy a hivatását igazán átérző és megértő lelkész, a kötelességét szent buzgalommal teljesítő tanító, milyen meglepő, szinte hihetetlen eredményeket érhet el és a község lakossága büszke lehetett midőn megmutatta, hogy a nagyja vendégszerető, tisztességtudó jó hazafi, gyermekeik értelmesek, szépek s hogy kis lelkek foyékony minden szép és nemes iránt. E büszkeségüket tolmácsolta fedő Petrovics Emil gör. kath. lelkész: іfj. báró Perényi Zsigmond, mint a kerület képviselőjéhez intézett — helyeslések és zugó éljenzésektől többször félbeszakított — szép beszédében, melyben egyúttalígérte, hogy az épületet, melynek alapját most lerakták, folytatni és emelni fogják és hogy azon lesznek, hogy ez az uj generatió nem csak szivében és érzékében, de nyelvében is magyar legyen. A kis 10 — 12 éves szereplők, névszerinti Dankovits Mária, Lyubka Mária, Maruska Julia, Andruskó Mária, Lyubka Anna, Tóth János, Dankovits Péter, Keszler Helén, Biláncsuk Anna és Tupicza Julia kitűnően megfeleltek szerepüknek, előadván a „Borura-derű “ czímű két felvonásos s a magyar ifjúság számára egy szegedi tanár által irt színművet ; — folyékony magyar nyelven és hiba nélkül mondván el hosszú mondókáikat. Az élőkép pedig (karácsonyesti ünnepély) bájos, szárnyas angyalkáival, szép karácsonyfáival igazán ritka jó ízléséről és ügyességéről tanúskodott Hornyák Hana tanítónőnek, aki Kuczik Péter tanítóval vállvetve, fáradhatlan türelemmel tanította és rendezte a kis szereplőket, nem számítván elismerésre és jutalomra, tisztán csak a haza és gyermekek iránti szeretetből, nemes lelkek gyönyörűségére, észrevétlenül megszűrnak. Ugyancsak a rómaiaktól származik már a későbbi korból, a kutak megmérgezésének eszméje is, melyet ők a keresztényeknek tulajdonítottak. Homér egyik eposzában, az Iliászban Apollo úgy jelenik meg, mint a ki az embereket és állatokat járványos betegségekkel öli meg s ugyancsak ő az a Mindenható, aki azokat meg is szüntetheti. Úgy látszik, hogy Apollónak ezen utóbbi tulajdonságát akarja föltüntetni a mythologia akkor is, midőn ő a Pythonnak nevezett óvilági óriáskígyót, mely a monda szerint egy, a legküzhödtebb levegőből előálló szörnyeteg s ennélfogva a járvány személyesítőjeként szerepelt, kiirtja. Ugyancsak az Iliász II. fejezetében Apolló megharagudván a Tróját ostromló görögökre, leszállt az Olympusról és berkekben elbújva mérgezett nyilakkal lövöldözte őket mindaddig, amig csak áldozatokkal ki nem engesztelték. Apolló ezen haragja folytán temérdeken hullottak el a Tróját ostromló görögök közül. A tudomány mai álláspontjáról tekintve, Homer ezen leírását tudjuk, hogy a görögök ekkor nem a berkekben rejtőző Apolló mérges nyilaitól, hanem valamely föllépett fertőző betegség folytán hullottak el oly sokan. Mint látszik tehát az istenek haragjában, mint járványt okozó tényezőben nemcsak az alsóbb rendű nép hitt, hanem oly kiváló egyéniségek is, mint volt a görögöknél Homér, a rómaiaknál Plinius, Livius, Paracelsus, stb. Ezen naivitás fölött azonban kevésbbé fogunk csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a múlt században, tehát a felvilágosodás korában élt Haen Antal, a bécsi orvosi egyetem nagyhírű professora, aki mellesleg megjegyezve Mária Theréziának is udvari orvosa volt, még erősen állította a fertőző betegségeknek démoni eredetét A keresztény vallás elterjedésével a fertőző bántalmak keletkezéséről alkotott ezen téves fogalmak más irányt vettek. A Krisztus által Istenről hirdetett eszmékkel ugyanis sehogysem volt összeegyeztethető a bosszúállás, a járványok pedig éppen úgy dühöngtek, mint azelőtt. Az okozatnak okát kellett tehát keresni és bár a Ill-ik században, Cyprian püspök ideje alatt, dühöngött cholera-, hagymáz- és himlő-járványt a keresztények is az Isten haragjának tulajdonították, hogy ily módon az iránta való félelmet fokozzák, terjesszék, mindazáltal későbben leginkább az ördögök, boszorkányok és varázslók művének tartották a járványokat és azoknak, akiket a kor naiv felfogása ilyenekül kijelölt, életükkel kellett lakolniok. A VI-ік században Justinián császár alatt dühöngött és ő róla elnevezett pestis-járvány alkalmával megrémült és a templomokba menekülő emberek utjukban öldöklő angyallal találkoznak, ki őket dárdájával megszúrja és a szúrás helyén kínos daganatot (bubo pestis), majd általános görcsöket kapva összeesnek és mire hazaszállítják őket elhalnak. Sajátságos, hogy ezen öldöklő angyal látás még minden pestis-járvány alkalmával jelentkezett, kivéve Mesopotámiát, hol nem dárdával fölfegyverzett angyalok, hanem a kozákok osztogatták néphit szerint a pestist. Mint tudjuk, a középkort a szellemi sötétség jellemzi és így nagyon természetesnek fogjuk találni, hogy a fertőző betegségek eredetéről az ókorban alkotott téves felfogások a kritika rostáján való átszűrés nélkül jutottak el ezen korba is. Mint újabb tényezők fedeztettek föl ezen korban a zsidók, kiknek főképen a XIV-ik századbeli világjárvány, e fekete halál kitörését tulajdonították. És sajnos, igen, hölgyeim és uraim, miszerint daczára annak, hogy az új kor beálltával miként a szellemi élet minden terén, úgy a fertőző betegségekre vonatkozó eszmék közül is a világosság pírkodó hajnalát mindinkább nagyobb területen látjuk derengeni és dacára, hogy a legújabb kor tudományos felfedezései mind mélyebb és mélyebb betekintést engednek a természet titkaiba, mindazáltal mintegy rendkívül sötét foll marad még századunk történetében is, hogy a járványok keletke- zését illetőleg lábrakapott tévhitek a nép között nemcsak hogy ma is élnek, de sőt újakkal lettek megtoldva. Népünk egy nagy része még ma is Isten csapá- jának tekinti a járványokat, melyekben ezért végzetszerűen megnyugszik s az óvintézkedések foganatosítására igen sok esetben csak karhatalommal vehető rá. Igaz, hogy az ördögöket, boszorkányokat már ma nem tekinti járványt okozó tényezőknek, azonban ezen szerepet, mint ezt az utóbbi idők alatt Magyar-, Orosz- és Olaszországban fellépett cholera-járványok megmutatták, az orvosok- és urakra ruházta. Azon hitben, hogy ezek a kutak vizét megmérgezték, elvakult dühében ellenük fordult és a boszorkányokével azonos elbánásban akarta őket részesíteni. És itt nem lesz talán érdektelen felemlíteni, miszerint az 1831-iki cholera alkalmával Bereg vármegyében a rémülettől fejét vesztett hatóság azon rendeletet adta ki, mely szerint az orvosok házról-házra járva még az olyannak is, akinek csak egyszerű hasmenése van, az orvosságot erővel is adják be. Ezen bölcs rendelet végrehajtásának azután azon általános hit lett az eredménye, mely szerint az orvosok erővel mérgezik meg az embereket és kutakat. Ezekben volt szerencsém önöknek, igen tisztelt hölgyeim és uraim, röviden előadni azon természetfölötti tényezőket, melyek koránként nagyobb, majd kissebb körben lettek a fertőző betegségek okai gyanánt elfogadva. Mint ezen előadás folyamán már szintén volt szerencsém említeni, már a legrégibb időktől lógva találkozunk oly eszmékkel, illetve törekvésekkel is, melyek azoknak eredetét a természeti erők befolyásából igyekeznek megfejteni. (Folytatása következik.) A G CS A 2. szám